Édes Anyanyelvünk, 1982 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1982-01-01 / 1. szám

ÉDES ANYANYELVÜNK Megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia anyanyelvi, helyesírási és magyar nyelvészeti bizottságának, valamint a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a TIT országos magyar nyelvi választmányának támogatásával A szerkesztő bizottság elnöke: Lőrincze Lajos Szerkesztő bizottság: Deme László, Fábián Pál, Fülöp Lajos, Grétsy László, Kovalovszky Miklós, Ladó János, Rácz Endre, Somogyi Béla, Szathmári István, Szepesy Gyula, T. Or­bán Ilona Felelős szerkesztő: Bencédy József Szerkesztő: Csatár Imre A rajzokat Dallos Jenő és Kaján Tibor készítette Szerkesztőség: Budapest, Münnich Ferenc u. 26. 1051 Telefon: 110-800/23 m. Kiadja: a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Siklósi Norbert igazgató Megjelenik negyedévenként Egy szám ára: 9,50 Ft Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkéz­besítő postahivataloknál és a Posta Központi Hír­lapirodánál (postacím: Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalványon ,­ valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzfor­galmi jelzőszámra. Elő­fizetési d­íj: fél évre 19,­­forint, egy évre 38,- Ft. Külföldiek részére elő­fizethető a „Kultúra” Könyv és Hírlap Kül­kereskedelmi Vállalatnál, H—1389 Budapest, posta­fiók 149 Szolnoki Nyomda Felelős vezető: Gombkötő Béla igazgató INDEX 25 224 Ik­i ISSN 0139—0457 Az apród és az apródon­ként A várúr vagy a várkis­asszony körül kisebb-na­­gyobb teendőket ellátó le­gényekkel, apród­ok­kal ma már csak színpadon talál­kozhatunk. Miért mondjuk mégis, hogy a kisiskolások apródonként adnak össze, hogy a nagyobbak apródon­ként gyűjtögetik a MÉH számára az újságot, vagy hogy az ember — pihenésre készülvén — apródonként szedi össze magának nyári olvasnivalóját? Fogalomza­var, szótévesztés ez — gon­dolhatnánk —, hiszen mind­egyik példában az aprán­ként határozószó lenne he­lyes. Valóban, a 10—14 éves fegyverhordozó legénykék ma már mesealakok. De az ő nevüket felidéző apródon­ként szavunk ma is él, „né­pi, nyelvjárásias” stílusmi­nősítéssel köznyelvi szótára­ink is tartalmazzák. Az előb­bi kérdésre — röviden — azt válaszolhatnánk, hogy ez a határozószavunk kissé nyelvjárásias ízű darabja mai nyelvünknek, s ugyan­úgy helyénvaló, mint a köz­ismertebb apránként. De hogy érvelésünk meggyőzőbb legyen, nézzük meg röviden, hogyan is alakult ki ez az alapszavától már-már szin­te teljesen elszigetelődött határozószó. Nyelvtörténetünk során nemcsak a fegyverhordozó fiúcskákat nevezték az ap­­ród­oknak. Eredetileg mel­léknév volt az apród, s mint az apró melléknév kicsinyí­tő képzős származéka "ki­csiny’ jelentésben élt: apród gyermek (apród gyermek) mondták a kicsi gyermekre még a XVIII. században is. Ez az apró­hoz járuló, finn­ugor alapnyelvi -d kicsi­nyítő képző több mellékne­vünkben megvan még ma is, pl. a gyengéd szeretet­ben, vagy a nyelvjárásokban ma is élő kicsid alakban: „El­vágtam a kicsid ujjam, foly a piros vérem” — szól a nép­dal. De jónéhány helyne­vünkben (Mogyoród, Kom­lód, Barmod) és utónevünk­ben is (Ernőd, Előd, Árpád, Csobád). A kisded, édesded, kerekded, gömbölyded és a népnyelvi apródad mellék­nevek pedig elemismétléses formában őrzik az elmúlt századokban még aktív -d kicsinyítő képzőt. Visszatérve az apródon­­ként-ra, ez tehát az apród melléknév szabályos tovább­képzése. Hogy nehezen is­merhető fel, azt azzal ma­gyarázhatjuk, hogy az apród melléknévi jelentése fokoza­tosan háttérbe szorult, s melléknévként mai köznyel­vünkben már csak a -d nél­küli forma, az apró él. De szűkebbé vált az apród fő­névi jelentésköre is, hiszen első főnévi jelentése ’kis­gyermek’ lehetett, de a ’ta­­nuló’-t, az ’inas’-t is nevez­ték apród-nak, sőt a múlt században az ’udvarló’-t is. És persze a ’fegyverhordozó szolgá’-t szintén apród-nak szólították, ez a főnévi je­lentés bizonyult egyébként legmaradandóbbnak. Nem csoda hát, hogy sokak nyelv­érzéke ma ezzel a jelentés­sel hozza kapcsolatba az ap­­ródonként határozószót.. Pe­dig erre a továbbképzésre már 1255-ből van adatunk. Nyelvemlékeink, szótáraink bizonyítják, hogy az apró­donként régebbi nyelvünk­ben a mainál jóval elterjed­tebb lehetett. Megtaláljuk például Szenczi Molnár Al­bert nevezetes latin—magyar szótárában (1604.), meg ké­sőbbi klasszikusaink írásai­ban is: „Elszórt magvakból apródonként csírázik és nő fel a kor, mely változásokat hoz magával” — olvashat­juk Kölcseynél. „A megfigye­léseket lassan, apródonként gyűjtötte, minden percben valamit” — írja Kosztolá­nyi. Mai köznyelvünkben is elő-előbukkan. Lehet hát apródonként pénzt gyűjteni, apródonként összeadni (s persze aprán­ként is), azaz ’lépésről-lé­­pésre, kis részletekben, fo­kozatosan, lassanként, ki­csinyenként’. Heltainé Nagy Erzsébet Tartalom: Heltainé Nagy Erzsébet: Az apród és az apródonként — — — — — B/NI Bor Ambrus: Ízes és íztelen — — — — — — — — — — — — 1 Kemény Gábor: Így írunk mi — — — — — — — — — — — 2 Zsiray Károly: Dohog az állampolgár — — — — — — — — — 2 Simon Zoárd: Mindenki nyer? — — — — — — — — — — — 2 Kovalovszky Miklós: Apák és fiúk — vagy fiúk? — — — — — — 3 Lámbokréthy Péter: Pingpong és asztalitenisz — — — — — — — 3 Gallasy Magdolna: Száll az ének — — — — — — — — — — 4 Csatár: Szóval esemény? — — — — — — — — — — — — 4 Lőrincze Lajos: Édesanya­nyelvünk — — — — — — — — — — 5 Huszár Ágnes: Szinesztéziás emlékezet — — — — — — — — — 6 Tolcsvai Nagy Gábor: A köszönés hiányáról — — — — — — — — 7 Bíró Ágnes: Tegeződve egyszerűbb? — — — — — — — — — — 7 Ladó János: Kapitalista-e a Tőkés? — — — — — — — — — — 8 Fülöp Lajos: A gimnáziumi fakultatív anyanyelvi oktatásról — — — — 9 Bencédy József: Az élőszó erejével — — — — — — — — — — 9 Lőrincze Lajos: Hangsúlyozási gondok — — — — — — — — — 10 Vereknyei Nándor: Bőőő — — — — — — — — — — — — 10 Deme László: A nyökögés dolgában — — — — — — — — — — 11 Nyelvünk játékai — — — — — — — — — — — — — — 11 Keszler Borbála: Így készül helyesírási szabályzatunk 11. kiadása — — 13 Szemere Gyula: Milyen lesz helyesírási szabályzatunk szójegyzéke? — — 13 Pásztor Emil: Mann-né logikája — — — — — — — — — — 14 Sándorfi Géza: A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni...? — — — — 14 Horváth K. József: A körúton — — — — — — — — — — — 14 T. M.: Szemle — — — — — — — — — — — — — — 15 T. N. G.: Antal László: Nyelvek nyomában — — — — — — — 15 Balogh Lajos: Két nyelvjárási szótár — — — — — — — — — Ю Huszár Ágnes: Orosz nyelvű testvérlapunkról — — — — — — — — 16 Postaláda — — — — — — — — — — — — — — Bili

Next