Édes Anyanyelvünk, 1983 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1983-01-01 / 1. szám
ÉDES ANYANYELVÜNK Megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia anyanyelvi, helyesírási és magyar nyelvészeti bizottságának, valamint a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a TIT országos magyar nyelvi választmányának támogatásával A szerkesztő bizottság elnöke: Lőrincze Lajos Szerkesztő bizottság: Deme László, Fábián Pál, Fülöp Lajos, Grétsy László, Kovalovszky Miklós, Ladó János, Rácz Endre, Somogyi Béla, Szathmári István, Szepesy Gyula, T. Urbán Ilona Felelős szerkesztő: Bencédy Jószef Szerkesztő: Csatár Imre A rajzokat Dallos Jenő és Kaján Tibor készítette Szerkesztőség: Budapest, VII., Dob u. 60. 1073 Telefon: 416-939 Kiadja: a Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Siklósi Norbert igazgató Megjelenik negyedévenként Egy szám ára: 9,50 Ft Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlapirodánál (postacím: Budapest, V., József nádor tér 1.1900) közvetlenül vagy postautalványon — valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: fél évre 19,— Ft, egy évre 38,— Ft. Külföldiek részére előfizethető a „Kultúra” Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál, H—1389 Budapest, postafiók 149 Szolnoki Nyomda Felelős vezető: Gombkötő Béla igazgató INDEX 25 224 HU ISSN 0139—0457 A választékosság okán? Az utóbbi időben egyre gyakrabban figyelhetjük meg az okán szóalak sajátos, névutószerű használatát. Elsősorban az igényesebb sajtó nyelvében, az esszéstílusban bukkan elő, az úgy látszik közönségesnek érzett miatt névutó helyén. Íme egynéhány példa: „Akagyemgorodok nemcsak a természettudományokban és a technikai tudományokban elért eredményei okán érdemli meg a világ érdeklődését.” - „Csák Elemér könyve nemcsak a bővebb terjedelem adta lehetőségek okán gazdagítja tovább ismereteinket...” - „A fentiek okán is aggodalommal vegyes örömmel vállalkoztam arra, hogy szakértőként részt vegyek a pénzről szóló közelmúltbeli műsorban.” - „Akiken a büntetés az élők közül való távozásuk okán végre nem hajtható...” — „Most egy levél okán mégis nyilvánosan folytatom a szokásos nyári magántűnődésemet.” A fenti példák azt a típusú okhatározót fejezik ki, amelyet a nyelvtanok „kiváltó vagy indító ok” néven tartanak nyilván. Az alábbiakban ettől kissé eltérő, lazább ok-okozati összefüggést mutató példákat közlünk. Az okán jelentése itt inkább ilyesmi alapján, következtében, valamire tekintettel. „Nemcsak a fasizmus áldozataiként érdemelnek figyelmet és szeretetet az utókortól, de kitűnő írásaik okán is.” — „A példa okán jó alkalmunk van belátni, hogy nem mindig annak van igaza, aki a leghangosabban kiabál.” Mondhatjuk-e a fentiek alapján, hogy napjainkban, szinte a szemünk láttára új névutó születik? Tekintettel arra, hogy a tartalmas jelentésű szavakból viszonyjelentésű névutók a magyarban több ezer év óta folyamatosan keletkeznek napjainkig, ebben semmi meglepő nem lenne. Az okán-hoz hasonló, birtokos jelzős szerkezet birtokszavából keletkezett névutónk alapján, esetén, folytán, híján, kapcsán, mentén, nyomán, során, táján, terén, útján stb. Némelyikük már sokszáz éves, mások csak századunkban keletkeztek. Az új képződmény tehát egy azonos típus hosszú sorába illeszkedik. Történeti alakulásukat tekintve az is megfigyelhető, hogy a típus régebbi tagjai konkrét jelentésű alapszóból indultak fejlődésnek, az újabbak már eleve is elvont főnévként éltek és élnek tovább —, miközben használatuk egy új viszonyszónak ad életet. Az oksági viszony kifejezőjévé közvetlenül az ok elvont főnév toldalékos alakja válik. Nyeresége vagy vesztesége lesz-e nyelvünknek, ha ez a fejlemény megerősödik, elterjed? - Erre már nehezebb válaszolni. Mint a példák mutatták, az okán leggyakrabban a miatt ősi névutónk helyén jelenik meg, azt szorítja háttérbe. Viszont azt is látnunk kell, hogy a miatt meglehetősen túlterhelt, gyakran szerepel különböző típusú okviszony jelölésére. Történetileg ok szavunk is igen régi, honfoglalás előtti török jövevényszó. Eredeti jelentése ’vélemény, értelem, jelentés’ lehetett. Mai leggyakoribb jelentése ( valamely változás, történés előidézője) csak a 16. századtól adatolható. Érthető, hogy csak ezután indult meg egyik-másik toldalékos formája a viszonyszóvá válás útján (valamilyen okból, példának okáért). Nem lehetetlen, hogy a most szaporodó okán névutószerű használata csak a választékos esszéstílus kérészéletű jelensége lesz, és idővel kikopik a használatból. Létezése mindenesetre tény, keletkezése szabályos, funkciója alakulóban van. Sorsáról az idő fog dönteni. Sebestyén Árpád A tartalomból Sebestyén Árpád: A választékosság okán?........................................................................ Rab Zsuzsa : Munkaeszközöm: a szülőföld nyelve .......................................................... Grétsy László: Vigyázat! Keverékszó!................................................................................ Kemény Gábor: Közhely mint stíluseszköz?.................................................................... Jablonkay Géza : Szóöszvérek............................................................................................... Szende Aladár: „Kísérleti anyanyelvi tábor” .................................................................. Győri Anna : A szép magyar beszédért ............................................................................ Lőrincze Lajos: Arany és a szállóigék .............................................................................. Szabó T. Ádám: Halljunk oda! ......................................................................................... Benkő László: Juhász Gyula: Tiszai csönd .................................................................... Szabó Géza: Nyelvi alkalmazkodás ................................................................................... Kocsány Piroska: Érzékeink és a nyelv ............................................................................ B. Porkoláb Judit: Középiskola: Új tankönyvek, új lehetőségek ................................. Farkas Márta: A diszkónyelvről ................................................................ Huszár Ágnes : Az orosz családnevekről .......................................................................... Péchy Blanka: Új tagok a Kazinczy-családban .............................................................. Kurdi Péter: Sári, hopp! - Skála-hopp ?.......................................................................... Fábián Pál: Első akadémiai szabályzatunk hasonmás kiadásáról ................................. Zoltán András: A lengyel nevek írásáról és kiejtéséről ................................................. Nyelvi játékok........................................................................................................................ K. M.: Szemle...................................................................................................................... M. Nagy Ilona: Farkas Vilmos: Görög eredetű latin elemek a magyar szókincsben Csetneki Sándorné: Lukácsy Sándor: Kiment a ház az ablakon - Pennaháború............ Postaláda.................................................................................................................................. Illyés Gyula : Koszorú .....................................................................................