Édes Anyanyelvünk, 1986 (8. évfolyam, 1-4. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Értetlenül áll valami előtt, illetve valamivel szemben. Ugye ismerős olvasóimnak ez a kifejezés? Nem csoda, hiszen a sajtónyelvben meg a hozzá szorosan kapcsolódó közéleti nyelvben szinte mindennaposnak számít ez a szószerkezet. Leginkább akkor élünk vele, ha az a személy, akiről szólunk, nem képes megérteni, felfogni valamilyen eseményt, fordulatot; mégpedig nem okvetlenül azért, mert ő maga nehéz felfogású, hanem inkább azért, mert a szóban forgó jelenség, fejlemény mond ellent a logikának, a józan észnek. Hogy saját magammal" példálódzdzam, ha nem tudom okát adni, hogy miért terjed feltűnően valamely nyelvhasználati vétség, jogosan fejezhetem ki magamat így: értetlenül állok e hiba terjedésével szemben. Nos, még ha csináltnak, kimódoltnak hat is a dolog, ezúttal mégis pontosan ezt mondhatom, mégpedig éppen az értetlenül áll valamivel szemben kifejezésre vonatkoztatva, ugyanis ez a formula, amelynek az említett értelemben való használata századunkra kellőképpen kikristályosodott, normaértékűvé vált, még napjainkban is nemegyszer - sőt, tapasztalataim szerint mind sűrűbben - bukkan elénk ilyen alakban: érthetetlenül áll valami előtt vagy valamivel szemben. Mielőtt bármit mondanék erről a szókapcsolatról, szemléltetésül ezennel átnyújtok néhány példát. Népsport, 1983. november 26-a: „Az egész világ érthetetlenül áll a gentleman angolok unokáinak a vandalizmusa előtt.” Magyar Nemzet, 1984. június 27-e: „Utóbbi jelenség előtt különösen érthetetlenül áll a laikus közvélemény, mivelhogy a magyar sütőipar ezelőtt... a manufakturális viszonyok között is kielégítette a fogyasztói igényeket.” Magyar Nemzet, 1984. október 2-a: „Ismerve ezeket a meghívásokat, tudván, hogy a család anyagi gondjain éppúgy jelentősen segítenének, mint azon a tényen, hogy Zsuzsát a versenyhiány egyre inkább gátolhatja a fejlődésben, teljesen érthetetlenül álltam a »kizárja önmagát« megfogalmazás előtt.” Fejér Megyei Hírlap, 1985. január 16-a. Ugyanabban a cikkben kétszer is feltűnik ez a mindinkább terjedő változat. íme az egyik: „Érthetetlenül állunk az eset előtt, ugyanis érvényes szerződésünk van az Indiai Labdarúgó Szövetséggel.” A másik pedig: „Sajnos a kérdések megválaszolatlanok maradtak ezidáig, mivel az illetékesek is érthetetlenül állnak az eset előtt...” Végül Magyar Nemzet, 1985. május 18-a: „Érthetetlenül nézzük azt a tervezést, amely mellőzte ebből a tananyagból a legfontosabb ... tudnivalókat is.” Azt készséggel elismerem, hogy azok az ügyek, események, eljárások, amelyekről az idézetekben szó van, csakugyan szinte érthetetlenek a kívülálló számára, azaz józan ésszel fel sem foghatók. De abból, hogy érthetetlenek, korántsem az következik, hogy mi érthetetlenül állunk előttük. Érthetetlennek ugyanis csak azt nevezhetjük, amit nem lehet megérteni, illetve aminek mi nem látjuk okát, célját, értelmét. Számunkra érthetetlen lehet tehát valamilyen eljárás, cselekedet, magatartás, valakinek a beszéde stb. Maga a személy azonban, aki valamit nem ért, mai nyelvhasználatunk normái szerint nem érthetetlen, hanem értetlen. Valamilyen számunkra érthetetlen, felfoghatatlan, logikátlan intézkedés vagy fejlemény előtt tehát nem érthetetlenül, hanem értetlenül állunk. Lehet, hogy olvasóink elfogadják okfejtésemet - ezt őszintén remélem is! -, de aggályoskodónak tartanak, amiért ilyen nagy jelentőséget tulajdonítok egy egyszerű kifejezésbeli pontatlanságnak, letisztulatlanságnak. Ha valóban csak letisztulatlanságról volna szó, talán igazuk is lenne: fölösleges ágyúval lőni verébre. Én azonban még egy veszélyt látok ebben az érthetetlenkedésben: az analógia, sőt a hamis analógia veszélyét. Mert abban bizonyára egyetértenek velem olvasóim, hogy ha más hasonló - vagy látszólag hasonló - kifejezésekben is felbukkannak ilyen bizonytalanságok, akkor már nem babra megy a játék! Ha pl. ilyen szókapcsolatokkal találkozunk, láthatatlanul is E gyűjtemény mintegy kiegészíti hazai elődjét, a Nyelvédesanyánk című vallomásfüzért a nemzetiségi, a szlovákiai magyar írók gondolataival. Az írói megnyilatkozások mellé nyelvészektől származó kritikai megjegyzéseket, felméréseket, anyanyelvi hibanaplót is felsorakoztat a szerkesztő. A kötet szerzőinek témakörei: anyanyelv és család, anyanyelv és iskola, nyelvjárás és köznyelv, idegen nyelv és anyanyelv - mindenütt foglalkoztatják ma az írástudókat. Bodnár Gyula, Duba beleegyezem abba, hogy... (holott: látatlanul), sérthetetlenül került ki a romok alól... (helyesen: sértetlenül), tűrhetetlenül halad előre célja felé... (azaz: töretlenül) Ezek még csak kitalált példák, amelyek az említett veszély jelzésére valók, de valóságos adattal is találkozhat olykor a figyelmes olvasó! Szemléltetésül legyen elég ezúttal csupán egyetlen példa, egy részlet a Magyarország című lap 1985. szeptember elseji számából. „Az osztrák »bordetektívek« még mindig hihetetlenül állnak a legkülönbözőbb fajtájú és minőségi fokozatú borok tömege előtt...” Tehát hihetetlenül állnak, nem pedig hitetlenül, ahogy ezt a józan ész s az ép nyelvérzék diktálná. Persze, tudom, ez az adat sem perdöntő, hiszen sajtóhiba vagy pillanatnyi rövidzárlat eredménye is lehet, de nekem mégis az ízes régi közmondást juttatja eszembe: Nincsen a füst tűz nélkül. Márpedig ez a népi bölcsesség, ámbár kimondhatatlanul (pardon: kimondatlanul!), de nyilvánvalóan óvatosságra int bennünket. Grétsy László Gyula, Gágyor József, Gyönyör József, Jakab István, Mayer Judit, Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, Zalabai Zsigmond és a nyelvésztársak felelősségük tudatában aggodalommal, de szeretettel és kellő alázattal láttatják a mai nyelvállapotot, figyelmeztetnek a legsürgetőbb tennivalókra. Neveket vallatnak, nyelvtájakat szólaltatnak meg, statisztikákat faggatnak, felelősségre intik a tanárokat és a szülőket, gyermekeik nevében és érdekében. Heltainé Nagy Erzsébet Az értetlenség (!) védelmében . Csehszlovákiai magyar írók az anyanyelvről Összeállította Zalabai Zsigmond - Madách, 1985 . No nyelve 1