Édes Anyanyelvünk, 1986 (8. évfolyam, 1-4. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Értetlenül áll valami előtt, il­letve valamivel szemben. Ugye ismerős olvasóimnak ez a kifejezés? Nem csoda, hi­szen a sajtónyelvben meg a hozzá szorosan kapcsolódó közéleti nyelvben szinte min­dennaposnak számít ez a szó­­szerkezet. Leginkább akkor élünk vele, ha az a személy, akiről szólunk, nem képes megérteni, felfogni valami­lyen eseményt, fordulatot; mégpedig nem okvetlenül azért, mert ő maga nehéz fel­fogású, hanem inkább azért, mert a szóban forgó jelenség, fejlemény mond ellent a logi­kának, a józan észnek. Hogy saját magammal" példálódz­­dzam, ha nem tudom okát adni, hogy miért terjed feltű­nően valamely nyelvhaszná­lati vétség, jogosan fejezhe­tem ki magamat így: értetle­nül állok e hiba terjedésével szemben. Nos, még ha csináltnak, ki­­módoltnak hat is a dolog, ezúttal mégis pontosan ezt mondhatom, mégpedig ép­pen az értetlenül áll valamivel szemben kifejezésre vonat­koztatva, ugyanis ez a formu­la, amelynek az említett érte­lemben való használata szá­zadunkra kellőképpen kikris­tályosodott, normaértékűvé vált, még napjainkban is nemegyszer - sőt, tapasztala­taim szerint mind sűrűbben - bukkan elénk ilyen alakban: érthetetlenül áll valami előtt vagy valamivel szemben. Mi­előtt bármit mondanék erről a szókapcsolatról, szemlélte­tésül ezennel átnyújtok né­hány példát. Népsport, 1983. november 26-a: „Az egész világ érthe­tetlenül áll a gentleman ango­lok unokáinak a vandalizmu­sa előtt.” Magyar Nemzet, 1984. jú­nius 27-e: „Utóbbi jelenség előtt különösen érthetetlenül áll a laikus közvélemény, mi­velhogy a magyar sütőipar ezelőtt... a manufakturális viszonyok között is kielégí­tette a fogyasztói igényeket.” Magyar Nemzet, 1984. ok­tóber 2-a: „Ismerve ezeket a meghívásokat, tudván, hogy a család anyagi gondjain épp­úgy jelentősen segítenének, mint azon a tényen, hogy Zsuzsát a versenyhiány egyre inkább gátolhatja a fejlődés­ben, teljesen érthetetlenül áll­tam a »kizárja önmagát« meg­fogalmazás előtt.” Fejér Megyei Hírlap, 1985. január 16-a. Ugyanab­ban a cikkben kétszer is feltű­nik ez a mindinkább terjedő változat. íme az egyik: „Ért­hetetlenül állunk az eset előtt, ugyanis érvényes szerződé­sünk van az Indiai Labdarú­gó Szövetséggel.” A másik pedig: „Sajnos a kérdések megválaszolatlanok marad­tak ezidáig, mivel az illetéke­sek is érthetetlenül állnak az eset előtt...” Végül Magyar Nemzet, 1985. május 18-a: „Érthetet­lenül nézzük azt a tervezést, amely mellőzte ebből a tana­nyagból a legfontosabb ... tudnivalókat is.” Azt készséggel elismerem, hogy azok az ügyek, esemé­nyek, eljárások, amelyekről az idézetekben szó van, csak­ugyan szinte érthetetlenek a kívülálló számára, azaz józan ésszel fel sem foghatók. De abból, hogy érthetetlenek, korántsem az következik, hogy mi érthetetlenül állunk előttük. Érthetetlen­nek ugyanis csak azt nevezhetjük, amit nem lehet megérteni, illetve aminek mi nem látjuk okát, célját, értelmét. Szá­munkra érthetetlen lehet te­hát valamilyen eljárás, csele­kedet, magatartás, valakinek a beszéde stb. Maga a személy azonban, aki valamit nem ért, mai nyelv­­használatunk normái szerint nem érthetetlen, hanem értet­­len. Valamilyen számunkra érthetetlen, felfoghatatlan, logikátlan intézkedés vagy fejlemény előtt tehát nem ért­hetetlenül, hanem értetlenül állunk. Lehet, hogy olvasóink el­fogadják okfejtésemet - ezt őszintén remélem is! -, de ag­­gályoskodónak tartanak, ami­ért ilyen nagy jelentőséget tu­lajdonítok egy egyszerű kife­jezésbeli pontatlanságnak, le­­tisztulatlanságnak. Ha való­ban csak letisztulatlanságról volna szó, talán igazuk is len­ne: fölösleges ágyúval lőni verébre. Én azonban még egy veszélyt látok ebben az érthe­tetlen­kedésben: az analógia, sőt a hamis analógia veszé­lyét. Mert abban bizonyára egyetértenek velem olvasóim, hogy ha más hasonló - vagy látszólag hasonló - kifejezé­sekben is felbukkannak ilyen bizonytalanságok, akkor már nem babra megy a játék! Ha pl. ilyen szókapcsolatokkal találkozunk, láthatatlanul is E gyűjtemény mintegy kiegészíti hazai elődjét, a Nyelvédesanyánk című vallomásfüzért a nemzeti­ségi, a szlovákiai magyar írók gondolataival. Az írói megnyilat­kozások mellé nyelvészektől származó kritikai megjegyzése­ket, felméréseket, anyanyelvi hi­banaplót is felsorakoztat a szer­kesztő. A kötet szerzőinek témakörei: anyanyelv és család, anyanyelv és iskola, nyelvjárás és köznyelv, idegen nyelv és anyanyelv - min­denütt foglalkoztatják ma az írás­tudókat. Bodnár Gyula, Duba beleegyezem abba, hogy... (holott: látatlanul)­, sérthetet­­lenül került ki a romok alól... (helyesen: sértetlenül), tűrhe­tetlenül halad előre célja fe­lé... (azaz: töretlenül)­ Ezek még csak kitalált példák, amelyek az említett veszély jelzésére valók, de valóságos adattal is találkozhat olykor a figyelmes olvasó! Szemlélte­tésül legyen elég ezúttal csu­pán egyetlen példa, egy rész­let a Magyarország című lap 1985. szeptember elseji szá­mából. „Az osztrák »borde­­tektívek« még mindig hihetet­lenül állnak a legkülönbö­zőbb fajtájú és minőségi fo­kozatú borok tömege előtt...” Tehát hihetetlenül állnak, nem pedig hitetlenül, ahogy ezt a józan ész s az ép nyelv­érzék diktálná. Persze, tu­dom, ez az adat sem perdön­tő, hiszen sajtóhiba vagy pil­lanatnyi rövidzárlat eredmé­nye is lehet, de nekem mégis az ízes régi közmondást jut­tatja eszembe: Nincsen a füst tűz nélkül. Márpedig ez a népi böl­csesség, ámbár kimondhatat­lanul (pardon: kimondatla­nul!), de nyilvánvalóan óva­tosságra int bennünket. Grétsy László Gyula, Gágyor József, Gyönyör József, Jakab István, Mayer Ju­dit, Ozsvald Árpád, Tőzsér Ár­pád, Zalabai Zsigmond és a nyel­vésztársak felelősségük tudatá­ban aggodalommal, de szeretet­tel és kellő alázattal láttatják a mai nyelvállapotot, figyelmeztet­nek a legsürgetőbb tennivalókra. Neveket vallatnak, nyelvtájakat szólaltatnak meg, statisztikákat faggatnak, felelősségre intik a ta­nárokat és a szülőket, gyerme­keik nevében és érdekében. Heltainé Nagy Erzsébet Az értetlenség (!) védelmében­ ­ .­­ Csehszlovákiai magyar írók az anyanyelvről Összeállította Zalabai Zsigmond - Madách, 1985 . No nyelve 1

Next