Édes Anyanyelvünk, 1987 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Nyelvhasználat és magatartás Idősebb olvasóink emlékezhetnek rá, hogy az 1950- es években folyt valamelyes eszmecsere a megszólításról, hogy mikor, milyenkörben használjuk az elvtárs, szaktárs, kortárs, úr stb. szót; azután is egyszer-egyszer előkerültek ebbéli, valamint köszönési gondjaink, de úgy igazán a nyelvművelés nem vállalta ezeket, nem tartotta magát illetékesnek a társadalmi illemtan e részleteiben sem. A 60-as évek közepétől az ifjúság nyelvével, Kovalovszky Miklós elemzései és elnevezése alapján az ifjúsági nyelvvel való foglalkozás szükségszerűen elvezetett nyelvhasználat és magatartás összefüggésének szélesebb körű felfogásához s ezen szoros összefüggés alapján a nyelvművelés említett álláspontjának fokozatos és folyamatos megváltozásához. Része volt e változásban annak is, hogy az ekkortájt kibontakozó szociolingvisztikai elméletben megkülönböztetett figyelmet fordítottak a nyelvi rétegekre és a stílusarányokra, a nyelvhasználat mindennapi területeire, köztük a köszönésre, megszólításra, a nyelvi durvaságra, trágárságra, a „fölfelé” és „lefelé” beszélésre. A 70-es évektől tetemesen megszaporodtak az etémákkal foglalkozó írások, előadások, állásfoglalások. A megváltozott és kiszélesedett, elemzésekkel alátáhogy a személyleírás nem a feleségre vonatkozott, hanem a gyilkosra. Én így írtam volna le ezt a mondatot: „Olof Palme felesége szerint a gyilkos egy körülbelül 180 centiméter magas, 35 év körüli, sötét hajú férfi volt.” A Magyar Hírlapban olvastam: „Amikor a Himnuszt vagy a Szózatot hallom, hallatlan melegség önt el.” Itt a hallom és a hallatlan szó egymás ellen acsarkodik, mert a hallásnak mintegy ellenlábasa a hallatlanság. A hallatlan helyett jobb lett volna más jelzőt alkalmazni: nagy, kimondhatatlan, esetleg különös (melegség). A Magyar Nemzetben írta választott nyelvész, nyelvművelő magatartást fejezte ki, hogy 1984-ben a magyar nyelv ünnepi hete alkalmából az Akadémia, a Népfront, a TIT nyelvi bizottsága együttes felhívással fordult a magyar társadalomhoz: „közös akarattal és cselekvéssel vessünk gátat a mindennapi nyelvhasználatunkat egyre gátlástalanabb mértékben elöntő durvaság és trágárság továbbterjedése elé!” (L. Édes Anyanyelvünk, 1984. 3. sz. 3. o.) A társadalom gyorsan és jól reagált a felhívásra. Általános és középiskolák, szakmunkásképző-intézetek egymás után szerveztek mozgalmakat a nyelvi durvaság, a trágárság visszaszorítására, a kulturált beszéd és érintkezés megvalósítására. A KISZ 1986 tavaszán „Szép Szó” elnevezéssel mozgalmat hirdetett, és összefogásra szólította az írókat, a tömegtájékoztatás műhelyeit és elsősorban a családot, az iskolát, hogy jobbítsa a fiatalok beszédét és viselkedését. (L. lapunk 1986. évi 3. számában.) A Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1986. október 31-én Felhívást tett közzé, kérve minden magyar állampolgárt: „mindennapi magatartásában, a másokkal való érintkezésében ügyeljen arra, hogy beszéde, magatartása, viselkedése emberhez méltó legyen”. (A Felhívás teljes laki az 1848-1849. évi szabadságharc leverése utáni szomorú napokról megemlékező cikkében, hogy Várady Gábor honvéd őrnagy „a 22. borsodi és a 105. máramarosi zászlóaljakkal, lengyelekkel, tüzérekkel Máramaros felé vonult, ahol csapatait az ágyuk megsemmisítése után - hazabocsátotta”. Vajon miért kellett a harcok után hazafelé indulóknak fekvőhelyüket, vagyis az ágyukat megsemmisíteni? Persze, hogy akitől ez a mondat származik, nem ágyakra, hanem ágyúkra gondolt. De akkor hoszszú ú-val kellett volna írnia: „az ágyúk megsemmisítése után”. Pásztor Emil szövegét e cikk mellett közöljük.) Az Országgyűlés 1986. tavaszi ülése idején örömmel hallottuk és olvastuk, hogy Bánffy György képviselő interpellációval fordult a belkereskedelmi miniszterhez, s ebben szót emelt az üzletek idegen elnevezése ellen. A sajtóból értesültünk róla, hogy a miniszter javaslatára a belkereskedelmi törvényt kiegészítették, többek közt a következőkkel: „...az üzletek elnevezésében - a nemzetiség által is lakott településeket kivéve - csak magyar, illetőleg meghonosodott idegen szavak szerepelhetnek. Ezeken kívül idegen szó az elnevezésekben csak akkor használható, ha annak azonos értelmű magyar nyelvű megfelelője nincs. Az elnevezésnek meg kell felelnie a magyar nyelv és helyesírás szabályainak.” E fontos rendelkezés végrehajtásának segítésére a Belkereskedelmi Minisztérium és a Népfront nyelvi munkabizottsága Együttműködési megállapodást kötött. (Ez is olvasható lapunk mostani számában.) Dr. Schagrin Tamás, a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője a munkabizottság ülésén a megállapodást méltatva utalt rá, hogy vannak jó példák az elnevezésekben, pl. Béke Szálló, Rege Szálló, Muskátli Eszpresszó; érthető és elfogadható az Inter-Continental, a Hyatt, a Novotel; nincs szükség azonban a Yoker-ra, a Brodwayra, a számtalan shop-ra, snack bár-та, drink bár-та, a musicsity-тс. Már áprilisban megbeszélésre hívták össze egyes vállalatok, kereskedelmi főosztályok vezetőit, s meglett az eredménye: „így pl. a Skála-Coop az Erzsébetváros szívében, a Klauzál téren eredetileg Coop-Market nevén tervezett bevásárló központját Klauzál-üzletcsarnok névvel nyitja meg. A Skála leányvállalata Frutta-Porta üzlethálózatát Vitamin-Porta üzlethálózatra keresztelte át. A Városház utcai Bermuda snack ma már Városház ételbár, a kispesti Trió Pst-boltja Mese néven üzletel.” Azt is bejelentette Schagrin Tamás, hogy a győri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola az ország hasonló oktatási intézményeinek körében „Nyelvi őrjárat”-ot hirdet a nyelvünkben (utcai feliratokon, üzleti elnevezésekben) fellelhető visszásságok, torzulások megváltoztatása érdekében. (A pályázat eredményét mi is ismertetni fogjuk, a találó fényképfelvételeket közöljük.) Régi vita hazai nyelvművelésünkben, miként szerezzünk érvényt a helyes, jó, ízléses nyelvhasználatnak, a nyelvi ismeretek terjesztésével, meggyőzéssel vagy rendeletekkel, előírásokkal. Alapvetően mindig az előbbit vallottuk, bár sokan és sokszor ösztönöztek, ösztökéltek bennünket keményebb, parancsoló fellépésre. Lám, most egy törvény szabta előírás! És mégis örülünk neki, teljes támogatásunkkal állunk melléje. Egyrészt a megállapodás szellemében, mely a magatartás fokozatos javítását, megváltoztatását állítja előtérbe, a meggyőzést, mely együttesen kíván hatni a nyelvre és a vele összefüggő emberi tartásra. Másrészt attól a régebbi felismeréstől és meggyőződéstől indítva, hogy pl. éppen a kereskedelemben a felesleges idegen szavak áradata, divatja elé józan korlátokat is kell állítani. Úgy véljük, a Belkereskedelmi Minisztériummal, a Népfront nyelvi munkabizottságával közös törekvésünk egyetértésre és támogatásra talál olvasóink körében is. Szívesen látnánk véleményüket, megfigyeléseiket, további javaslataikat. Bencédy József felelős szerkesztő MÁV