Édes Anyanyelvünk, 1987 (9. évfolyam, 1-4. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Nyelvhasználat és magatartás Idősebb olvasóink emlé­kezhetnek rá, hogy az 1950- es években folyt valamelyes eszmecsere a megszólításról, hogy mikor, milyen­­körben használjuk az elvtárs, szak­társ, kortárs, úr stb. szót; az­után is egyszer-egyszer elő­kerültek ebbéli, valamint kö­szönési gondjaink, de úgy igazán a nyelvművelés nem vállalta ezeket, nem tartotta magát illetékesnek a társadal­mi illemtan e részleteiben sem. A 60-as évek közepétől az ifjúság nyelvével, Kova­­lovszky Miklós elemzései és elnevezése alapján az ifjúsági nyelvvel való foglalkozás szükségszerűen elvezetett nyelvhasználat és magatartás összefüggésének szélesebb körű felfogásához s ezen szo­ros összefüggés alapján a nyelvművelés említett állás­pontjának fokozatos és folya­matos megváltozásához. Ré­sze volt e változásban annak is, hogy az ekkortájt kibonta­kozó szociolingvisztikai el­méletben megkülönböztetett figyelmet fordítottak a nyelvi rétegekre és a stílusarányok­ra, a nyelvhasználat minden­napi területeire, köztük a kö­szönésre, megszólításra, a nyelvi durvaságra, trágárság­ra, a „fölfelé” és „lefelé” be­­szélésre. A 70-es évektől tete­mesen megszaporodtak az e­­témákkal foglalkozó írások, előadások, állásfoglalások. A megváltozott és kiszéle­sedett, elemzésekkel alátá­hogy a személyleírás nem a fele­ségre vonatkozott, hanem a gyil­kosra. Én így írtam volna le ezt a mondatot: „Olof Palme felesé­ge szerint a gyilkos egy körülbe­lül 180 centiméter magas, 35 év körüli, sötét hajú férfi volt.” A Magyar Hírlapban olvas­tam: „Amikor a Himnuszt vagy a Szózatot hallom, hallatlan me­legség önt el.” Itt a hallom és a hallatlan szó egymás ellen acsar­­kodik, mert a hallásnak mintegy ellenlábasa a hallatlanság. A hal­latlan helyett jobb lett volna más jelzőt alkalmazni: nagy, kimond­hatatlan, esetleg különös (meleg­ség). A Magyar Nemzetben írta vá­lasztott nyelvész, nyelvmű­velő magatartást fejezte ki, hogy 1984-ben a magyar nyelv ünnepi hete alkalmából az Akadémia, a Népfront, a TIT nyelvi bizottsága együt­tes felhívással fordult a ma­gyar társadalomhoz: „közös akarattal és cselekvéssel ves­sünk gátat a mindennapi nyelvhasználatunkat egyre gátlástalanabb mértékben elöntő durvaság és trágárság továbbterjedése elé!” (L. Édes Anyanyelvünk, 1984. 3. sz. 3. o.) A társadalom gyorsan és jól reagált a felhívásra. Álta­lános és középiskolák, szak­munkásképző-intézetek egy­más után szerveztek mozgal­makat a nyelvi durvaság, a trágárság visszaszorítására, a kulturált beszéd és érintkezés megvalósítására. A KISZ 1986 tavaszán „Szép Szó” el­nevezéssel mozgalmat hirde­tett, és összefogásra szólította az írókat, a tömegtájékoztatás műhelyeit és elsősorban a családot, az iskolát, hogy job­bítsa a fiatalok beszédét és vi­selkedését. (L. lapunk 1986. évi 3. számában.) A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa 1986. október 31-én Felhívást tett közzé, kérve minden magyar állam­polgárt: „mindennapi maga­tartásában, a másokkal való érintkezésében ügyeljen arra, hogy beszéde, magatartása, viselkedése emberhez méltó legyen”. (A Felhívás teljes laki az 1848-1849. évi szabadság­­harc leverése utáni szomorú na­pokról megemlékező cikkében, hogy Várady Gábor honvéd őr­nagy „a 22. borsodi és a 105. má­­ramarosi zászlóaljakkal, lengye­lekkel, tüzérekkel Máramaros fe­lé vonult, ahol csapatait­­ az ágyuk megsemmisítése után - hazabocsátotta”. Vajon miért kellett a harcok után hazafelé in­dulóknak fekvőhelyüket, vagyis az ágyukat megsemmisíteni? Persze, hogy akitől ez a mondat származik, nem ágyakra, hanem ágyúkra gondolt. De akkor hosz­­szú ú-val kellett volna írnia: „az ágyúk megsemmisítése után”. Pásztor Emil szövegét e cikk mellett közöl­jük.) Az Országgyűlés 1986. ta­vaszi ülése idején örömmel hallottuk és olvastuk, hogy Bánffy György képviselő in­terpellációval fordult a belke­reskedelmi miniszterhez, s ebben szót emelt az üzletek idegen elnevezése ellen. A sajtóból értesültünk róla, hogy a miniszter javaslatára a belkereskedelmi törvényt ki­egészítették, többek közt a következőkkel: „...az üzletek elnevezésében - a nemzetiség által is lakott településeket ki­véve - csak magyar, illetőleg meghonosodott idegen sza­vak szerepelhetnek. Ezeken kívül idegen szó az elnevezé­sekben csak akkor használha­tó, ha annak azonos értelmű magyar nyelvű megfelelője nincs. Az elnevezésnek meg kell felelnie a magyar nyelv és helyesírás szabályainak.” E fontos rendelkezés végre­hajtásának segítésére a Belke­reskedelmi Minisztérium és a Népfront nyelvi munkabi­zottsága Együttműködési meg­állapodást kötött. (Ez is ol­vasható lapunk mostani szá­mában.) Dr. Schagrin Tamás, a Bel­kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője a munkabi­zottság ülésén a megállapo­dást méltatva utalt rá, hogy vannak jó példák az elnevezé­sekben, pl. Béke Szálló, Rege Szálló, Muskátli Eszpresszó; érthető és elfogadható az In­­ter-Continental, a Hyatt, a Novotel; nincs szükség azon­ban a Yoker-ra, a Brodway­­ra, a számtalan shop-ra, snack bár-та, drink bár-та, a music­­sity-тс. Már áprilisban meg­beszélésre hívták össze egyes vállalatok, kereskedelmi fő­osztályok vezetőit, s meglett az eredménye: „így pl. a Ská­­la-Coop az Erzsébetváros szívében, a Klauzál téren ere­detileg Coop-Market nevén tervezett bevásárló központ­ját Klauzál-üzletcsarnok név­vel nyitja meg. A Skála le­ányvállalata Frutta-Porta üz­lethálózatát Vitamin-Porta üzlethálózatra keresztelte át. A Városház utcai Bermuda snack ma már Városház étel­bár, a kispesti Trió Pst-boltja Mese néven üzletel.” Azt is bejelentette Schagrin Tamás, hogy a győri Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép­­iskola az ország hasonló okta­tási intézményeinek körében „Nyelvi őrjárat”-ot hirdet a nyelvünkben (utcai felirato­kon, üzleti elnevezésekben) fellelhető visszásságok, tor­zulások megváltoztatása ér­dekében. (A pályázat ered­ményét mi is ismertetni fog­juk, a találó fényképfelvétele­­ket közöljük.) Régi vita hazai nyelvműve­lésünkben, miként szerez­zünk érvényt a helyes, jó, íz­léses nyelvhasználatnak, a nyelvi ismeretek terjesztésé­vel, meggyőzéssel vagy ren­deletekkel, előírásokkal. Alapvetően mindig az előbbit vallottuk, bár sokan és sok­szor ösztönöztek, ösztökéltek bennünket keményebb, pa­rancsoló fellépésre. Lám, most egy törvény szabta elő­írás! És mégis örülünk neki, teljes támogatásunkkal állunk melléje. Egyrészt a megálla­podás szellemében, mely a magatartás fokozatos javítá­sát, megváltoztatását állítja előtérbe, a meggyőzést, mely együttesen kíván hatni a nyelvre és a vele összefüggő emberi tartásra. Másrészt at­tól a régebbi felismeréstől és meggyőződéstől indítva, hogy pl. éppen a kereskede­lemben a felesleges idegen szavak áradata, divatja elé jó­zan korlátokat is kell állítani. Úgy véljük, a Belkereskedel­mi Minisztériummal, a Nép­front nyelvi munkabizottsá­gával közös törekvésünk egyetértésre és támogatásra talál olvasóink körében is. Szívesen látnánk véleményü­ket, megfigyeléseiket, továb­bi javaslataikat. Bencédy József felelős szerkesztő MÁV

Next