Édes Anyanyelvünk, 1992 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1992-01-01 / 1. szám

ÉDES ANYANYELVÜNK Megjelenik a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és az Anyanyelvápolók Szövetségének a támogatásával. A szerkesztőbizottság elnöke: Lőrincze Lajos Szerkesztőbizottság: Deme László Fábián Pál Rácz Endre Felelős szerkesztő: Bencédy József Helyettese: Grétsy László Szerkesztőség: Budapest VII., Kazinczy u. 23-27. 1364 Budapest, Pf. 122. Kiadja: az Anyanyelvápolók Szövetsége Felelős kiadó: Grétsy László Előfizethető: Anyanyelvápolók Szövetsége, 1126 Budapest, Szoboszlai u. 2-4. vagy 1360 Budapest 500. Pf. 6. közvetlenül vagy postautalványon. Megjelenik negyedévenként. Egy szám ára: 25 Ft. Előfizetési díj: egy évre 100 Ft Kárpátalján: 10 rubel Szlovákiában: 50 korona Erdélyben: 100 lej a Vajdaságban: 25 dinár Burgenlandban: 20 schilling Előfizethető: Kárpátalján: a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezeténél 295510 Beregszász, Pf. 90. Jugoszláviában: Horvátországi Magyarok Szövetségének Elnöksége 54000 Osijek, Partizanski trg. 3/II. Szlovákiában: Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága 81557 Bratislava Nám. .1. mája 10-12. HU ISSN 0139-9457 Készítette: CERBERUS Kft. 1054 Budapest, Kálmán I. u. 23. Telefon: 1323-511 Felelős vezető: Borbáth Gábor 2 ÉDES ANYANYELVÜNK Olvasóinkhoz Azoknak a kedves olvasóinknak, akiknek az a szokásuk, hogy a lapoknak az imp­resszumát is megnézik vagy akár végigböngészik, már bizonyára fel is tűnt, hogy az Édes Anyanyelvünk kiadására vonatkozó adatok ismét változtak. Nem a lap ára módo­sult, az immár harmadik éve 25 Ft - aligha van még egy olyan sajtótermék, amelyiknek ez idő alatt nem emelkedett az ára! -, egyéb változások azonban jócskán akadnak. Nem célunk ezeket mind felsorolni, nem is mind lényeges, ezért olvasóinknak csak a legfon­tosabbakra hívjuk fel külön is a figyelmét; azokra, amelyek leginkább kihatnak a folyóirat további életére. 1990-ben és 1991-ben lapunk a Széchenyi Társaság támogatásával, sőt kiadásában jelent meg. E két év egészében véve hasznos, termékeny időszaknak bizonyult a lap életében. Jó néhány értékes cikk, tanulságos beszámoló, hír jelent meg benne ez idő alatt, olyannyira, hogy az 1989 nyarán megalakult s azóta is egyre izmosodó társadalmi egyesületnek, az Anyanyelvápolók Szövetségének a vezetősége nyugodt lélekkel adhat­ta tagjainak kezébe illetménylapként is e negyedévenként kopogtató folyóiratot. Két év eltelte után mégis úgy éreztük, úgy érezzük, hogy békésen ugyan, sőt megköszönve az eddigi együttműködést, de el kell válnunk a Széchenyi Társaságtól, mert azért nem volt zökkenésmentes az együttműködés a szerkesztőség és a kiadó közt. Előfordult például, hogy a kiadó olyan írás megjelentetéséhez is ragaszkodott, amelyet a szerkesztőség nem tartott a lapba valónak. Ilyen volt a legutóbbi számunk 9-12. oldalán található, Götz László tollából származó cikk, melyre lapunkban még visszatérünk. Mostantól kezdve a lap kiadója az Anyanyelvápolók Szövetsége. Az erről szóló okira­tot a Művelődési és Közoktatási Minisztérium illetékes vezetői állították ki 1991. decem­ber 12-én. Ez a természetes, ez a logikus: mostantól hivatalosan is a szövetség a saját lapjának a gazdája. Persze nem titok, hogy az Anyanyelvápolók Szövetségének anyagi lehetőségei rendkívül szűkösek, semmiképpen sem elegendők egy lap fenntartására, de a szövetség vezető testülete és a szerkesztőség egyaránt mindent megtesz, hogy pályá­zatokkal, alapítványi támogatással stb. megmentse, életben tartsa az idén már XIV. évfo­lyamába lépő szeretett lapot, az Édes Anyanyelvünket. Hogy nem lesznek ezentúl is változások a lap impresszumában, azt nem ígérhetjük, de nem is törekszünk erre. Inkább azon fáradozunk, hogy minél többen megismerjék, megkedveljék az Édes Anyanyelvünket, s egyre jobban, egyre eredményesebben vé­gezzük munkánkat. Ha ez változtatással jár, változtatunk. Tervezzük is a lap szerzői gár­dájának és olvasói körének kiszélesítését, a terjesztés jobbá tételét stb. Azon iparko­dunk, hogy az ármegjelölés még egy jó ideig ne változzék. Az Édes Anyanyelvünk nemcsak a nyelvért, anyanyelvünkért van, ennek változásait fürkészve, egyengetve, hanem az olvasókért is. Nekik szól. S azt szeretnénk, hogy minél többekhez eljuthasson, köztük is különösen a diákokhoz és tanáraikhoz. A szerkesztőség Deme László: Jegyzetek a kétnyelvűségről 1 A szerkesztőség: Olvasóinkhoz 2 Alapítvány a magyar nyelvért 3 Grétsy László: A bombasztikustól a virulensig 4 Raátz Judit: Lehet-e a siker bombasztikus? 5 Holczer József: (Visszaélés) a nyelvészet szakszavaival 6 Lőrincze Lajos: Eperfa - szederfa 7 Dr. Fab­ó János: Tömegtájékoztatási eszközökök??? 7 Bencédy József: Megszólítási és köszönési gondjaink I. 8 Büky László: A mamut nem bolha! 9 Dr. Makra Zsigmond: Angolul és még angolabbul 10 Szántó Jenő: Magyarul is lehet (ha lehet) 11 G. L: Mit csinál a fába szorult féreg? 11 Kontra Ferenc: Szebasztián és Prancilla 12 Noll Katalin, Zilahi Mariann: Tanulóink stílusérzékéről 12 Tatay Éva: Felkészítés a vers- és prózamondásra 14 Веке József: A Bánk bán „állatai” 16 Graf Rezső:....a hazai nyelvet a legfőbb tökéletességre vinni’’ 16 Szabóné Nagy Magdolna: Középiskolások helyesírási versenye Gyulán 17 Anyanyelv-oktatási napok Egerben 17 Pontozó 18 Maróti István: A Szép Magyar Nyelvért 20 Herczegi Károly: Az Anyanyelvápolók Szövetsége pályázatának eredményéről 20 TARTALOM

Next