Édes Anyanyelvünk, 1993 (15. évfolyam, 1-4. szám)

1993-01-01 / 1. szám

XV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1993. JANUÁR-MÁRCIUS ÁRA: 25 FORINT ÉDES ANYANYELVÜNK A tartalomból: Bencédy József: Szóvá tesszük Kemény Gábor: Nyelvi mozaik B. Lörinczy Éva: Kirúg - avagy a durvaság pszichózisa Balázs Géza: Autófeliratok Szende Aladár: Tüskék a csokorban Deák Mihály: Beszédkultúra a hadseregben Minya Károly: Plakátjelszó-történelem Grétsy László: A szerkesztő postájából Pályázatok, eredményhirdetések, nyelvész-leletek Haj, száj, szem, avagy toll, etető, nézőke? (Százezer forintos pályázatunk eredményhirdetése) A címbeli párhuzamba állítással korántsem azt akarom sugallni, hogy a toll selyme­sebb a haj­nál, az etető kívánatosabb, mint a száj, s a nézőké ragyogóbb a szem­nél. Olvasóink közül bizonyára sokan ismerik Vörösmartynak „Haj, száj, szem" című­­ be­számolóm címének megválasztásában is „ludas” - gyönyörű költeményét. Csak emlé­keztetőül, így kezdődik: „Haj, haj, haj, / Be szép selyemhaj / Ez a leányhaj! / Bomlott fürti tengerében / Hattyúvállak fürdenek benn. / Haj, haj, haj, / Be szép selyemhaj / Ez a leányhaj." Majd folytatódik a „Száj, száj, száj" és a „Szem, szem, szem" kezdetű Lőrincze Lajos üzenete a kórházból, betegágyából (Elhangzott 1992. december 28-án, az ifjúsági nyelvi pályázat díjkiosztó ünnepségén) Kedves fiatal barátaim! Örülök, hogy újra elővettük, elővettétek ezt a kérdést. Tudniillik egy­szer volt már egy hasonló pályázat: „Hogyan beszél a magyar ifjúság?" Az is eredményes volt, de hallottam, hogy ez még sikeresebb. Igazán hálásak lehetünk a Dunaholding Alapít­ványnak a kapott támogatásért, de mégis azt kell mondanom: sajnálom, hogy nincs módunk még bőkezűbben díjazni a résztvevőket, azokat is, akik nem kaphatnak jutalmat, holott ők is érdemelnének. Biztos vagyok abban, hogy a gazdag anyag hasznosítására többféle felhasználási lehető­ség is adódik majd. Remélem, a legjobb pályaművekből olvashatunk majd egy-egy részletet vagy az Anyanyelvápolók Szövetségének lapjában, vagy a Magyar Nyelvőrben, vagy akár a Magyar Nemzetben. De az is lehet, hogy külön kiadvány jelenhet meg az összegyűlt anyag­ból, a mai magyar ifjúsági nyelv szótára. Persze, ez újból pénzbe kerülne, nem is kevésbe, de mégis törekedni kell rá, mert nemzeti nyelvkincsünk értékes része és üde színfoltja az ifjúsági nyelv­­versszakkal. Ennek a csodálatos versnek az ázsióját próbálnám csökkenteni, mond­ván, hogy ma már más a módi, ma már a haj nem is haj, hanem bozont, gubanc, házs, kazal, paróka, rőzse, séró, skalp, széna, taraj, a már említett toll, esetleg tetőfészek? Dehogyis vetemednék ilyesmire! Mindössze arra szeretnék utalni ezzel a címmel, hogy anyanyelvünknek van egy ilyen rétege is, s hogy ez is helyet kér a nap alatt, pontosab­ban szólva a magyar ég alatt. Az ifjúsági nyelv szavai - mert hiszen ezekről van szó - a maguk szemléletességével, egyéni hangjával, kezdőzetlenségével üde színfoltot je­lentenek a teljes magyar nyelvkincsben, amelybe éppúgy beletartoznak, mint bármely más csoportnyelv vagy mint bármelyik szaknyelv. Az ifjúsági nyelv is csoportnyelv, de azáltal, hogy egy rendkívül népes csoport tulajdona - gondoljuk csak meg: minden ma­gyar anyanyelvű fiatalé, a határainkon kívülieké is! -, megkülönböztetett figyelmet ér­demel. Éppen azért, mert megkülönböztetett figyelmet érdemel, izgatottan vártuk, hogy az elmúlt évi 2. számban a Dunaholding Alapítvánnyal közösen meghirdetett pályá­zatunk érdeklődést kelt-e, visszhangra talál-e, bőséges termést hoz-e. Nem kellett csalódnunk, sőt, az eredmény még felül is múlja várakozásunkat. Het­venegy pályamű érkezett be, jóval több, mint azon a három évtizeddel ezelőtti pályá­zaton, amelyet pedig szintén sikeresnek éreztünk, érzünk. Ezek közül tizenhármat ha­tárainkon túlról kaptunk: Erdélyből és a Vajdaságból. A hetvenegy pályamunka közül huszonhétnek felnőtt, nagyobbrészt tanár a szerzője (ide soroltuk az egyetemi, főisko­lai hallgatókat is), a további negyvennégy pályázat tanulóktól és tanulóközösségektől érkezett. Budapestről tizenkilenc dolgozatot kaptunk, a többi vidéki, illetve külföldi ille­tőségű. Hogy Budapest ilyen aránylag szép számmal szerepelt, abban nagy része van szövetségünk egyik fellegvárának, a Radnai Béla Közgazdasági Szakközépiskolának, ahonnan nem kevesebb, mint tizenkét gondosan elkészített pályamunka érkezett. Vé­gül megemlítem, hogy a pályázatok együttes terjedelme meghaladja az ötezer oldalt, a nyelvi adatok száma pedig a negyvenezret. Folytatása a 3. oldalon

Next