Édes Anyanyelvünk, 1994 (16. évfolyam, 1-5. szám)

1994-02-01 / 1. szám

A tartalomból Rozslay György: Politikai életünk divatos idegen szavai Hoffmann Ottó: Huszárok, tündérek s mások Deme László: Nyelv- és agyficamok Benkő László: Reklámmetafora Büky László: (szoc .) Borbáth Erzsébet: A moldvai csángó gyermekek kétnyelvűsége Szikszainé Nagy Irma: Újabb nyelvújításra várva És: Nyelvi mozaik, ifjúsági nyelv, diáknyelv, emlékezések, keresztrejtvény! FELHÍVÁS közéleti-politikai stílusunk kulturáltságának megőrzésére Az Anyanyelvápolók Szövetsége, ez a mintegy másfélezer tagot és többszörösen annyi rokonszenvezőt magáénak valló országos társadal­mi szervezet immár ötödik éve, megalakulása óta igyekszik - egyéb tö­rekvései mellett - visszaszorítani a magatartás- és érintkezésformáink­ban terjedő faragatlanság, durvaság, trágárság előretörését. Eddig főleg a felnövekvő ifjúságra igyekezett hatni ilyen irányú mozgalmaival, ver­senyformáival, s a fiatalok bizonyos rétegeiben sikerült is felkeltenie az egymás megbecsülését tükröző kulturáltság igényét. Most, a társadalmunk további sorsát jelentősen befolyásoló 1994. évi választások előtt az egész társadalomhoz s azon belül is elsősorban a felnőtt réteghez fordulunk. Érezzük, tudjuk: a feszült nemzetközi és a szorító nemzetgazdasági helyzet fokozottan hajlamossá tesz bennünket a nyers, önkorlátozás, sőt megfontolás nélküli megnyilatkozásokra; ar­ra, hogy a sajátunktól eltérő nézetekben rosszindulatot, netalán bűnös szándékot, tehát az ellenfélben ellenséget gyanítsunk, s így vita helyett minősítsünk, érvelés helyett ítélkezzünk, hogy a vélemények bírálata helyett a véleményt nyilvánítónak a személyét támadjuk. Ennek szabadjára engedése azonban méltatlan volna társadalmunk­hoz, amely arra törekszik, hogy visszaszerezze a helyét a kulturált Eu­rópában. Ezért nyomatékosan kérjük a hivatásos politikusokat és a nem hivatásos politizálókat egyaránt: őrizzék meg propagandatevékenysé­gükben és vitáikban kulturáltságukat, elsősorban azzal bizonyítva saját emberi méltóságukat, hogy tiszteletben tartják a másokét! Gondolják meg: az országépítés további folyamatában úgyis együtt kell működni­ük, s korántsem mindegy, milyen emlékekkel, milyen előzmények után! Fogják tehát vissza indulataikat, nem feledve: a vita nem az érzelmek, indulatok harca, hanem „két vagy több személynek szellemi küz­delme valamely kérdés eldöntésére” (Magyar értelmező kéziszótár). Mindezzel nem a végeredményt kívánjuk befolyásolni - ez semmi­képp sem feladatunk -, csupán azt szeretnénk elérni, hogy az eltérő politikai nézeteket vallók közti viták, véleménykülönbségek hangja - se a Parlamentben, se a sajtóban - ne fajuljon el, ne váljék alantassá, út­­szélivé, hanem maradjon mindvégig egymás kölcsönös tiszteletén ala­puló, kulturált, európai. Budapest, 1993 karácsonyán Az Anyanyelvápolók Szövetségének Országos Elnöksége Ez évtől lapunk évente ötször - februárban, áprilisban, júniusban, októberben és decemberben -jelenik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék