Édes Anyanyelvünk, 1994 (16. évfolyam, 1-5. szám)
1994-04-01 / 2. szám
(folytatás az 1. oldalról) hogy tartósan népszerűek maradnak - ilyen a hatvanas évek divatszavainak többsége: 1961: alapvető, széles, messzemenő, maradéktalan, 1962: gyakorlatilag (töltelékszó), mint olyan (beszédtöltelék), meglátás (’észrevétel, vélemény’); 1963: egyfajta; 1966: magas (minőség, követelmény); 1967: leszögez ('megállapít'); 1968: biztosít ('lehetővé tesz, ad, nyújt'), rendkívüli. Ez a csoport főleg a hivatalos nyelv és a publicisztika kedvelt fordulatait tartalmazza. Velük kapcsolatban nem jellemző, hogy a társalgási nyelv befogadta volna őket (kivétel a két töltelékelem). A következő évtized divatszavai között viszont már ilyenek is lesznek: 1970: butik, mini, probléma; 1971: téma („Nem fáma!"); 1972: információ, szuper, ugyanakkor (ellentétes kötőszóként); 1974: történelmi (feladat, vállalás), össznépi, sima (ügy); 1975: csúcs (konferencia, -értekezlet, -találkozó és jelentéstapadással önmagában: csúcs, pl. a helsinki csúcs); 1976: hatékony, hatékonyság, látványos, újszerű, közel ('körülbelül, mintegy'); 1977: anyag (’írásos jelentés’), végrehajt, üzemel, szembesül; 1978: komplex (feladat, továbbképzés pedagógusoknak); 1979: amennyiben (feltételes kötőszóként), izgalmas ('érdekes, nem mindennapi, különös'), problematika. Érdekes, hogy az 1970-es években a politikai, társadalmi és gazdasági vonatkozású szavak vannak többségben listánkon. Nyelvünk tehát tükrözte a jelentős bel- és külpolitikai eseményeket, változásokat (1972: a politikai irányvonal módosulása hazánkban, 1975: a helsinki egyezmény aláírása, illetőleg új gazdasági céljaink megfogalmazása). Történelmi feladatok előtt álltunk ismét, növelni kellett a hatékonyságot, a tervek végrehajtása látványos sikerekkel kecsegtetett - ahogy azt a különféle anyagok tartalmazták. Társalgási nyelvünk divatszavai ugyancsak beszédesen vallanak közelmúltunkról (mint, probléma, téma, sima, izgalmas). A butik ellen sokan harcoltak, mégis meggyökeresedett nyelvhasználatunkban, majd azután a shop megjelenésével elhalkultak a bíráló hangok. Befejezésül válogatás az utóbbi másfél évtized divatosnak vélt szavaiból: 1981: centrum, globális, számottevő; 1982: külhoni, nyitott valamire ('fogékony, érdeklődő, kíváncsi, érzékeny'), kivált ('helyettesít'); 1983: igény ('kívánság'), informális (csatornák), ragoz ('részletez'); 1984: kihívás ('követelmény, nehézség, próba’); 1985: valahol (töltelékszóként, nem határozószóként); 1987: nem igazán, tettenérés (gondolaté, művészi üzeneté); 1988: kötődés, álságos (problémafelvetés); 1989: alternatív, független, megítélés, markáns; 1990: itt és most, csúsztatás. A korábbiaktól eltérő, új vonás, hogy némely szóval annak használói igyekeztek választékosnak mutatkozni. A rendszerváltásig nem a politikai és nem a hivatalos nyelvből került ki utóbbi példáink többsége, hanem a társalgási, a publicisztikai, illetve az esszényelvből. A finomkodó, modoros stílus egészen más világról árulkodik, mint amilyen az ötvenes-hatvanas években volt. A „varázsszavak" a modernség, a jólértesültség, a beavatottság látszatát hivatottak kelteni, tehát nem biztos, hogy a szűk szókincs vagy a gondolatnélküliség magyarázza sűrű ismételgetésüket. A végeredmény mégis ugyanaz: a nyitott és a kihívás példája bizonyítja, hogy milyen remek szinonimák szorulhatnak háttérbe miattuk. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a divatszók használata nem nyelvhelyességi, hanem elsősorban stilisztikai kérdéseket vet föl. Nem létezik olyan objektív mérce, amellyel e kategóriába sorolhatnánk a szavakat, így nagyobb szerep jut az egyéni megérzéseknek, s nem zárható ki a szubjektivizmus sem. Egy-egy szónak a rokon értelmű megfelelők rovására történő elszaporodása viszont mindenképpen káros abból a szempontból, hogy kifejezésmódunkból eltűnnek az árnyalatok, kifakulnak a színek. Ezes egyéni fordulataink helyére megunt szabványelemek telepednek. Különösen gazdag melléknévkészletünk megfogyatkozását fájlalhatjuk. Körükben jól lemérhető, hogy mit okoz valamely szó használatának túlzásba vitele: eredeti jelentése először megkopik, majd mindinkább elhomályosul, tartalma kiürül, jellegtelenné, semmitmondóvá válik. Beszédbeli feladatát, az egyértelmű ábrázolást egyre kevésbé tudja így teljesíteni. A divatszavak felismerése hozzásegít bennünket a nyelvi tudatossághoz, ami viszont egyéniségünk, saját hangunk formálásának egyik eszköze. 6 ÉDES ANYANYELVÜNK NYELVÉRZÉK NÉLKÜL Nem vadászunk a nyelvi hibákra, de legalább igyekszünk észrevenni és javítani azokat, ahol lehet. Ezért mostantól kezdve az észlelt nyelvi idomtalanságokat nemcsak rögzítem, hanem igyekszem olykor közre is adni. Ezúttal két apróságot nyújtok át. A leletek helyét nem közlöm, a jelenség a fontos. Rendőrségi riportban közli egy újságíró: „olyan történetet éltem át, ami spekulációra késztet”. Nem valószínű, hogy üzérkedés, nyerészkedés, üzleti játék avagy önző érdekből fakadó ravasz számítás, amire gondolt. Inkább a többnyire a valóságtól elvonatkoztatott, felesleges, haszontalan gondolkodás, okoskodás, elmélkedés, töprengés járhatott a fejében. Akkor viszont miért nem a spekulálás szót használta? Másodjára egy nekrológról. Az MDF juttatta az MTI-hez miniszterelnökünk elhunytakon A tévé hírolvasója, akinek éppen ebbeli készsége hiányos, aznap két Híradóban is így idézett belőle: „búcsúzunk attól a férfitől, akinek megadatott a kegyelet, hogy történelmet csináljon”. Az eredeti szövegben szerencsére a helyes férfitól és kegyelem szerepelt, a napilapokban is így jelent meg. A hír tragikus. Ahogy erről a tévé tudósított bennünket, „csak” elszomorító. Zabó Gyula Nyelvész-leletek - nyelvészleletek Makacs hiba, ezért újból és újból szóvá kell tenni, hogy a gomba neve nem sampion (franciásan írva: Champion), hanem sampinyon (champignon). A champion magyarul bajnokot jelent! Aki nem tudná megjegyezni az egy betűnyi különbséget, mondjon csiperke-t, csiperkegomba-t vagy népiesen úrigomba-1. Úgy is jó! (K. G.) ’ 1^— SKÁLA (Ж1РПШМ ____eawn«» . 0TO92ka Ibi Köszönjük, hogy nálunk vásárolt!