Educatio, 2007 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mészáros Gábor: A bizonyítványok, oklevelek és diplomák ekvivalenciája
MÉSZÁROS GÁBOR: A BIZONYÍTVÁNYOK, OKLEVELEK... 207 Országa határának átlépésével a migráns más ország jogának hatálya alá kerül, így lényegében elveszti valamennyi, a származási országának megszerzett és ott élvezett szakmai jogát így különösen valamely szabályozott szakma gyakorlásának jogát, szakmai címe viselésének jogát, meghatározott fizetési fokozata való besoroláshoz való jogát. A szakmai jogosítványok elveszítése értelemszerűen nem jelentheti a szakmai képességek elvesztését is. Gazdasági és emberiességi okok ezért egyaránt az ellen szólnak, hogy a migráns az adott képesítéshez vezető képzését a fogadó államban ismét elvégezze. A munkavállalóhoz hasonlóan a hazai felsőoktatási intézménybe való jelentkezésre jogosult diák (ha a munkavállalót migránsnak neveztem az imént, legyen a következőkben a külföldön tanulni vágyó diák a peregrinus) sem hivatkozhat külföldön azokra a hazai jogszabályainkra, amelyek éppen a jelentkezést teszik lehetővé számára. Nem hozna életszerű szabályokat, és kiváltképpen nem volna népszerű az a jogrendszer sem, amely a peregrinus számára előírná a fogadó állam teljes közoktatási tanulmányainak megismétlését. Az elismerés nemzetközi dimenziójának vizsgálatát megszakítva hasznosnak látszik, ha az írás ezen pontján az elismerést magát alaposabban is megvizsgáljuk. A korábbi hazai jogunk nem adott explicit meghatározást arra, mit kell a honosítás, az elismerés fogalmán érteni. A honosításon természetesen itt a képzés sikeres elvégzését tanúsító okiratnak az illetékes hatóság általi értékelését értem, az oktatás világában dolgozók gyakran megfeledkezünk ugyanis a szó köznyelvi vagy akár elsődleges jogi jelentéséről (a honosítás elsődlegesen a magyar állampolgárság megszerzésére irányuló eljárást jelenti). Az elismerés/honosítás kérdését érintő jogszabályok rendelkezéseiből nem egyszer a két fogalom azonosságára lehetett következtetni, ugyanakkor más helyeken következetesen kerülte a jogalkotó azt, hogy az egyetem által végzett diplomaértékelést „elismerésnek” nevezze. A kérdés (részbeni) tisztázásához az 1995-ös kormányrendelet vezetett, amely következetesen a „honosítás” fogalmát használta az egyetem által lefolytatott eljárásra, míg a kormányrendelet által a Művelődési és Közoktatási Minisztérium keretében működő önálló központi hivatalként létrehozott (ám más formában már korábban is létező) Magyar Ekvivalencia és Információs Központ (MEIK) feladataira az „elismerés” fogalmát vezette be. A két eljárásra részben közös, részben pedig önálló eljárási szabályokat hoz a kormányrendelet, a két eljárás jogi hatálya tekintetében azonban a kihirdetéskori állapotakor jelentős a különbség: az elismerési eljárás előfeltétele egy külföldi fokozat által tanúsított szakképzettség honosításának, önmagában azonban az elisme rt művelődési miniszter 8/1963. (XII. 30.) számú rendelete a külföldi felsőoktatási intézmények által kiállított oklevelek honosításáról. 347/1995. (IV. 27.) Korm. rendelet a külföldi felsőoktatási intézményben szerzett fokozatok, oklevelek és diplomák elismeréséről és honosításáról.