Educatio, 2007 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mészáros Gábor: A bizonyítványok, oklevelek és diplomák ekvivalenciája

MÉSZÁROS GÁBOR: A BIZONYÍTVÁNYOK, OKLEVELEK... 207 Országa határának átlépésével a migráns más ország jogának hatálya alá kerül, így lényegében elveszti valamennyi, a származási országának megszerzett és ott él­vezett szakmai jogát így különösen valamely szabályozott szakma gyakorlásának jogát, szakmai címe viselésének jogát, meghatározott fizetési fokozata való beso­roláshoz való jogát. A szakmai jogosítványok elveszítése értelemszerűen nem je­lentheti a szakmai képességek elvesztését is. Gazdasági és emberiességi okok ezért egyaránt az ellen szólnak, hogy a migráns az adott képesítéshez vezető képzését a fogadó államban ismét elvégezze. A munkavállalóhoz hasonlóan a hazai felsőoktatási intézménybe való jelentke­zésre jogosult diák (ha a munkavállalót migránsnak neveztem az imént, legyen a következőkben a külföldön tanulni vágyó diák a peregrinus) sem hivatkozhat kül­földön azokra a hazai jogszabályainkra, amelyek éppen a jelentkezést teszik lehe­tővé számára. Nem hozna életszerű szabályokat, és kiváltképpen nem volna népszerű az a jog­rendszer sem, amely a peregrinus számára előírná a fogadó állam teljes közoktatási tanulmányainak megismétlését. Az elismerés nemzetközi dimenziójának vizsgálatát megszakítva hasznosnak lát­szik, ha az írás ezen pontján az elismerést magát alaposabban is megvizsgáljuk. A korábbi hazai jogunk­ nem adott explicit meghatározást arra, mit kell a hono­sítás, az elismerés fogalmán érteni. A honosításon természetesen itt a képzés sike­res elvégzését tanúsító okiratnak az illetékes hatóság általi értékelését értem, az ok­tatás világában dolgozók gyakran megfeledkezünk ugyanis a szó köznyelvi vagy akár elsődleges jogi jelentéséről (a honosítás elsődlegesen a magyar állampolgárság megszerzésére irányuló eljárást jelenti). Az elismerés/honosítás kérdését érintő jogszabályok rendelkezéseiből nem egy­szer a két fogalom azonosságára lehetett következtetni, ugyanakkor más helyeken következetesen kerülte a jogalkotó azt, hogy az egyetem által végzett diplomaérté­kelést „elismerésnek” nevezze. A kérdés (részbeni) tisztázásához az 1995-ös kormányrendelet­ vezetett, amely következetesen a „honosítás” fogalmát használta az egyetem által lefolytatott eljá­rásra, míg a kormányrendelet által a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ke­retében működő önálló központi hivatalként létrehozott (ám más formában már korábban is létező) Magyar Ekvivalencia és Információs Központ (MEIK) felada­taira az „elismerés” fogalmát vezette be. A két eljárásra részben közös, részben pedig önálló eljárási szabályokat hoz a kormányrendelet, a két eljárás jogi hatálya tekintetében azonban a kihirdetéskori állapotakor jelentős a különbség: az elismerési eljárás előfeltétele egy külföldi foko­zat által tanúsított szakképzettség honosításának, önmagában azonban az elisme­­ r­t művelődési miniszter 8/1963. (XII. 30.) számú rendelete a külföldi felsőoktatási intézmények által kiállí­tott oklevelek honosításáról. 3­47/1995. (IV. 27.) Korm. rendelet a külföldi felsőoktatási intézményben szerzett fokozatok, oklevelek és diplomák elismeréséről és honosításáról.

Next