Eger, 1865 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1865-12-07 / 49. szám
111. évfolyam. 411. szám. Előfizetési dij: Egész évre . . 511 - kr. Félévre . . . 2 „ 50., Negyedévre . . 1 „ 30 ., Egy hónapra . — 44 ., Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Deczember 7-én 1863. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4. bélyegadó fejében, minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, k Iíí fizetése* két elfogad * a szerkesztőség (frustl-ház, 803. szám). — Violet Otto és Jentseh ) könyvkereskedések; s minden cs. kir. postahivatal. Erdélyországi ügyek. Nagy érdekeltséggel tekintünk kelet felé, s hazafiai örömmel észleljük a derűt, mely a szép Erdély, a testvérhaza fölött mutatkozik. Testvéreink ott: a magyarok és szászok, a székelyek és oláhok, áthatva az együtt kiállt idők s veszélyek emlékeitől, tisztelve a törvényt s szeretve a hazát, komolyan látnak a nagy kérdéshez, melynek megoldására az öreg törvények alapján e jelen országgyűlés összehivatott. A verifikácziók után, melyek kevés időt raboltak el, mielőtt az unió-törvény nyilvánosan tárgyaltatott volna, értekezletek tartattak. Az első nyilvános értekezlet nov. 28-kán tartatott, melyre a követek mind, a regalisták s roppant, hallgatóság megjelentek. Az elnök, gr. Mikó Imre őnmaga megnyitó beszéde után Zeyk Károly emelt szót, indítványozván, hogy miután az unio-törvényt teljes jogérvényünek tekintik, imának fel Ő Felségéhez, hogy Erdélyt a pesti országgyűlésre meghívni kegyeskednék. Nem tanácsla az unió-törvény feletti vitát, mert erre egyedül csak a pesti országgyűlés illetékes. Hasonló értelemben szólt gr. Teleki Domokos, és Dózsa Elek, kinek nagyhatású beszéde kiemelte, hogy a felséges leirat, nyíltan és határozottan kijelenti, hogy ezentúl a jogfolytonosság lesz a kormányzás alapja, és a jogeljátszás elmélete félrevettetett; és hogy Ő Felsége Erdélyt nem mint a birodalom provincziáját, hanem mint a magyar sz. korona tagját tekinti, mely nyilatkozat a centralistikus ábrándoknak véget vetett, és hogy Ő Felsége birodalmát a sanctio pragmatikai alapjai és határai között akarja rendezni, mely fejedelmi szó véget vet az experimentatióknak. Magára az unio-ra megjegyzi, hogy e törvényczikk 1848-ban hozatott, fejedelmi szentesités és a végrehajtás által reá a törvényesség jelleme nyomatott, azért kivánja, hogy a törvényczikkel olvassák fel, azt hagyják helyben, s kérjék meg Ő Felségét, hogy annak érvénybe léptetésére az erdélyi képviselőknek Pestre meghívását elrendelni méltóztassék. Végre fölemlité, hogy a Magyarországgali unió mellett Erdély testvérnemzetei közt még egy más unió is létez, melyet az idő megszentelt, mely őket arra kötelezi, hogy egymás jogait kölcsönösen védjék. Szónok azt hiszi, hogy ezen uniónak legerősebb támasza a Magyarországgali unió leend. Ezután b. Saguna szólalt föl éljenek között magyar nyelven, az országgyűlést alkotmányos alapon összehivandónak kivánja, és ezen vétessék aztán revisio alá az unio-törvény. A szász követek nem jővén még megállapodásra maguk között, e tanácskozásban részt nem vettek. Végre az elnök, gr. Mikó a többség nézetét röviden következőleg foglalta össze: egy alázatos feliratban hálás köszönet nyilvánittassék Ő Felségének, hogy kormánya alapelvéül az alkotmányosságot méltóztatott kitűzni. Továbbá kérjük) Felségét arra, hogy az unió-törvényt a a maga, egyedül illetékes helyéhez, az Erdéllyel egyesült Magyarország országgyűléséhez utasítani, s oda minket is a törvény értelmében meghíni kegyeskedjék. Egyszersmind jelentsük ki, hogy mi minden velünk együtt élő társnépnek minden törvényes és méltányos jogok megadását nemcsak óhajtjuk, hanem Ő Felségét is kérjük, hogy ezt a maga útján eszközölni méltóztassék. Decz. 1-én 10 órakor gr. Mikó elnöklete alatt nyittatott meg a második értekezleti ülés, a szászok is megjelentek, s nevökben Rannicher Jakab indítványozta: „az uniotörvény revisio alá vétessék, — az erdélyi országgyűlés bocsátkozzék alkudozásokba a magyar országgyűléssel, továbbá a szászok kívánják, hogy az általuk kivánt garancziák adassanak meg. Utána Manger és Metzl nyilatkoztak ezen értelemben: az unió kívánatos, sőt szükségesde garancziákat is követelnek. Az országgyűlés a kérdésben illetékes. Bömchel az uniót törvényen alapuló szükségességnek tartván, indítványozta: A Felséghez küldendő feliratba tétessék be, hogy a kiegészítendő magyar országgyűlés elé terjesztendő kir. propositiokban a szászok kívánalmainak figyelembe vétele ajánltassék. E tanácskozás alatt a jelen volt román követek hallgattak. A gyűlésnek fél háromkor lett vége. Deczember 2-án ülés tartatott, és megkezdették az unió-törvénynek taglalását. Zeyk felírást indítványozott, melyben keressék meg a Felség, hogy a érd. képviselők a magyar országgyűlésre hivassanak meg, mert az erdélyi országgyűlés nem competens. Ezt több magyar s szász követ pártolá azon pótinditvánnyal, hogy a szász nemzet jogainak fentartására vonatkozó és a pesti országgyűlés által figyelembe veendő külön pontok tétessenek be a feliratba. Saguna is feliratot akar az iránt, hogy az 1864-ki országgyűlési ügyrend terve szentesittessék meg, hogy olyan országgyűlés hivassék egybe, és csak akkor terjesztessék elő az unió terv. czikk revisio alá. Rannicher a szász nemzeti universitás fölterjesztésével egyetértőleg kész most is a revisióra, de úgy, hogy e tárgy minden irányban megvitattassék, kiváló tekintettel minden erdélyi nemzetiségre és vallásra. Horvátországi ügyek. A horvát-szlavón országgyűlés nov. 25-én tartotta harmadik ülését, mégpedig Kukuljevics főispán indítványára titkosan. Minthogy azonban a bán az ülésteremből csakhamar eltávozott, annálfogva az eredetileg titkos üléssé alakult gyűlés bizalmas tanácskozmány jellegét ölte magára, mely a felett értekezett, mi