Eger, 1870 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1870-03-31 / 13. szám

VIII. évi folyam. Előfizetési dí­j: Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 13. szám. Hirdetésekért minden halálozott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmi­ hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó­hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad­ a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — fent seb. O. könyvkereskedés s minden Hr. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. 5 ft­­ kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 50 kr. - -15 kr. - 12 kr. Egész évre Félévre Negyedévre Egy hónapra Egyes szám ELŐFIZETÉSI FÖLHÍVÁS AZ CZIMÜ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előfizetési föltételek: 5 ft — 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr. — 45 kr. — 12 kr. Kérjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó-hivata­lába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi­­utcza, 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó-hivatala. Márczius 31-én 1870. Közlekedésünk állapota. Mint magának az államegésznek, ugy külön a községeknek szintén megvannak saját közlekedési eszközeik s utaik. Ilyenek kü­lönösen : a hidak, gátak, vizlecsapolások, s különösen a községi mel­lékutak ; a közlekedésnek mindannyi föltételei s nélkü­lözhetlen kö­zegei, melyek nélkül az ipar, kereskedelem, forgalom, vásári élénk­ség s az áruk értékének egyensúlya kellőleg soha elő nem állhat, ki nem fejlődhetik. Hazánkban mindezek alig vannak csak kezdet­leges állapotban is, jóllehet törvényhozásunk azok fontosságát már századok előtt belátta. E régibb időkből annál föltünőbb jelensége a községi érdekek méltatásának, minthogy akkoron a községi élet távolról sem birt oly fontos s annyira független állással, mint jelen­leg. Mindamellett olvashatjuk már I. Ulászló király I. decretumának 87-ik czimében: „Similiter inquirat, discuitat et moderetur (vicecomes) quae et ubi sint falsae viae (§. 4.) — quod nemo in terris aliorum vias falsas stare et custodice valeat.“ (§. 6.) Később az ily utak szabályozása, rendezése szintén országgyű­lési törvények által parancsoltatott meg (1599. azt. 30), mindezen intézkedésekben azon nemes czélzat szolgálván irányul, hogy egy­részről a közlekedés könnyittessék, másrészről az útvonalak húzása, s önkénes megkezdése által az egyesek magánjogi érdekei rövid­séget ne szenvedjenek. 1849. oct. 13. s 1852. május 4-éről kelt kor­mányrendeletek s községi rendszabályok által még szorosabban kö­­rüliratott a helységelőljárók ezen föladata, valamint a közrejárulás kötelessége is, melynek terhe a helység lakói közt arányosan meg­oszlik. Elv tudniillik az, hogy a község mindazon utakat, melyek nem az állam közvetlen kezelése alatt állanak, s melyeket kizárólag sa­ját közlekedési szükségénél fogva használ, saját költségén kiépítse, s használható állapotban tartsa. A másik elv és törvényes rendsza­bály abban áll, hogy ezen községi közterhekhez minden helységla­kónak saját egyenes adója aránya szerint kell járulnia, s hogy en­nélfogva eme kötelesség alól semmi tekintet vagy kiváltság czime alatt magát senki ki nem vonhatja. Ott, hol valamely helységben oly utak léteznek, melyeket vagy áthidalások, vagy egyéb körülmények miatt csak nagy költséggel lehet föntartani, a vámszedés joga meg van adva a község egyetemének; a vámjövedelem azonban más czélra nem fordittathatik, mint csupán az ily utak, hidak s mesgyék vagy ösvények költségei fedezésére, mi ha elégséges, az adóköteles lakosokra vagy épen semmi, vagy csupán annyi pótlék vettetik ki, mennyi a netaláni szükségletekre kívántatik. Hogy az ily utak s köz­lekedési eszközök föntartásához mi módon járuljon minden egyes adózó, az a községi hatóság belátására van bizva, mely azon hata­lommal bir, hogy ezen terhet egy rész­ben természeti szolgálmányok, vagyis kézimunka és fuvaroztatás, más részben megváltás utján pénzben is teljesittetheti. Azon jog azonban, mely szerint akár az ily­en­ munkák az egész községre vagy egyesekre, akár az erre szük­ségelt pénzadózások kivettessenek, a közigazgatási hatóságot illeti. Ugy hasonlón azok ellen, kik a községi terhek ezen nemének teljesí­tésétől vonakodnának, a közigazgatási tisztviselők följogosítvák, oly eszközöket, s módokat használni, mint az adók és állam­ terhek behaj­tásánál. A teljesítendő terhek, szolgálatok teljesítésében vagy végre­hajtásában a panaszoskodóknak folyamodványa nem szolgálhat gátló akadályul. A mondottakból eléggé kitűnik, hogy az államkormány vala­mint a régibb, ugy az újabb időkben, kiterjeszti éber gondoskodását arra, hogy a közutak minél jobb rendbe hozassanak az országban. A hozott rendeletek foganatosítása azonban magától a nép tevékeny­ségétől, belátásától s rendszeretetétől függ. Hogy a közutak jó kar­ban létele nemcsak közlekedésünk szükségeire, hanem népgazdá­­szatunkra is sokszoros hatással van, nem igényel hosszú indokolást; annak kiáltó tanúbizonyságát látjuk mindenütt, hol azok elhanyagol­­vák, vagy kellőleg rendeznék. Maga a termékek árfolyama, sőt a ló- és marhatenyésztés állapota is igazolja azt. Számtalan helység van még hazánkban, hol egy kis esőzés vagy időbomlás alkalmával csak a madár járhat ki a faluból, s az utak hiánya valamint minden for­galomtól elzárja, így minden munkától hetekig, sőt hónapokig vis­­­szatartja a népet. Nem mondjuk épen, hogy falvaink sajátszerű no­mád rendetlenségének, belrendtartás hiányának okát csak a nép in­­dolentiájában kell keresnünk: menti azt egy részben csak kevés évek előtti véghetetlenül függetek sorsa is. Némely s nagy rész a mérnököket, más a főszolgabirákat s úti biztosokat, némely az egészet okolva kárhoztatja. Holott vegyük csak a leginkább terhelt három testület állását s hatáskörét, és meg fogjuk látni, ki mennyiben érdemli meg az ellene tett tömérdek vá­dat. A mérnöki testület a leginkább kárhoztatott fél, melynek ment­ségére semmit nem szólva, csupán az előfogati rendszabályokra utal­ni elegendő lenne, hol világosan áll, hogy csak akkor utazhatik, ha küldetik; ha tehát nem küldetik, mennie sem szabad; arra há­ramlik e szerint a megrovás, kinek tisztében állana küldeni, miért nem küldik ? Ámde a­kinek tisztében állana küldeni, bölcsen tudja, hogy fölmérni, tervet, költségvetést s más efélét készíteni, nem pe­dig követ hordatni küldhetné a mérnököt. — Mikor már a mérnökök dicséretét (?) m­egeléglik, a hibát a járásbeli főszolgabirákra kenik közönségesen, kikről meg vagyok győződve, hogy szintúgy mint a panaszkodók, inkább szeretnek jó, mint rész után járni; de miután leginkább azon panaszkodók jajdulnak föl az ingyenmunka el­

Next