Eger, 1870 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1870-05-05 / 18. szám

Május 5-én 1870. VIII. évi folyam. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 18. szám Politikai $ vegyes tartalmú Hetilap, megjelenik minden csiportükön. Hirdetésedért minden hasálozott petit sorhely után 4, bélyegadó fejéb­en minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 kr­ázettetik. Kiadó­hivatal: a lyceumi nyomda. E­lőfizetéseket­ elfogad, a szerkesztőség ( Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedés s minden lár. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért ,előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. 5 ft­­ kr. 2 ft 50 kr. 1 ft .10 kr. — 45 kr.­­ 12 kr. Visszatekintés közviszonyaink 1869-ik évi fejlődésére. IX. Közgaz­­d­á­s­z­a­t. (Vége.) A törvényhozás egyik legszebb jövővel kecsegtető tárgya az ipartörvényjavaslat volt, mely ma már osztályü­lésekben és a köz­ponti bizottságban tárgyaltatván, várja a napot, melyen a nyilvános ülésben megvitattasssék. Az iparszabadság elvére van ez fektetve, melyet a magyar törvényhozás elvileg már az 1840-iki 17-ik t. ez. által szentesített, hol a gyáripar szabadságát törvényessté. 1848- ban ez elv keresztülvitelére nem volt idő, s így az absolutismus tet­te azt meg 1859-iki nyilt parancsa által. Végre most minden honi körülményeket gondosan figyelembe véve, e törvényhozás léptetendő azt életbe minden irányban. Nem az elfogultság mulékony nézeteit, hanem az európai ipar solidaritásából és az előlhaladott iparos­ nem­zetek tapasztalataiból levont igazságokat fogja ez­által törvényhozá­sunk iparviszonyainkban meghonosítani, befejezve ezzel az eddigi előjogos, a haladás iránt közönyös, a munkást hűbérszerű függésben tartó és a versenyt lehetőleg kizáró korszakot. „Európa ipari hit­vallása jelenleg az, hogy az egyéni akaratnak és tehetségnek a munka és foglalkozás választásában és gyakorlásában szabadnak kell lennie; hogy a szabad munkának versenye nélkül nemzetgaz­dasági haladás nem képzelhető, és hogy azon nemzet, mely a korlá­tolt munka bilincsei közt kisérlené meg a versenyt oly nemzetekkel, melyek a szabad munka készítményeit hozzák a világpiaczra, ok­vetlenül le fogna győzetni.“ „Lehetnek egyes elfogultak, kik azt vé­lik, hogy a XIX. század jelen tizedében, midőn egész Európa egy nagy termelő és fogyasztó piaczczá alakult át, mely a legtökélete­sebb közlekedési eszközök segélyével cseréli ki szakadatlanul köl­csönös szükségleteit, s folyvást működik a nemzetközi vámok mér­séklésén, egyes ország kisebb iparosai a verseny áradata ellen mes­terségesen megvédhetők, de a kormánynak ily téves nézetet oszta­ni és cselekvéseinek alapjául vennie nem szabad. A kézműiparos jelen időben, akármelyik országot nevezze is hazájának, a versenyt, melyet Európának szabad gyártermelése és élénk kereskedése fejt ki, nem kerülheti ki többé, de hogy azt megállhassa, nem a hazai munkaerő szabad kifejtésének és versenyzésének korlátozásához, hanem ugyanazon, jelesen a tudomány alkalmazásából eredő segéd­­tényezőkhöz kell folyamodnia, melyekkel a vele versenyző külnem­­zetek rendelkeznek.“ •­ A tonnányi tevékenység sokoldalú nyilvánulásainál csak rö­vid ideig időzünk. Legjelentékenyebb ezen téren a keletázsiai ex­­peditio, mely nyers és átalakított terményeinket a távol kelettel megismertetve, azok fogyasztására uj tért nyitott. Elismeréssel kell kiemelnünk, hogy a munkáshiányon részint nagymérvű katonasza­­badságolás, részint az államvasutakon 4-ik osztály fölállittatása által lehetőleg segitni igyekezett. A lóversenyek kedvező befolyását fe­­deztetési állomások fölállítása által fokozó. Dohány- és iparkiállí­­tásra előmunkálatokat tétetett. A Békés, Szolnok, Debreczen és Ercsiben tartott aratóversenyek bizon­nyal a gépek elterjedését már eddig is előmozdították, míg a tavaly átvett magyar­óvári ma­gasabb tanintézet ezentúl magyar nyelven fogja beavatni gazdáinkat a mezőgazdaság magasabb vitelmódjába. — A statisztikai tanfolyam újólag számosakat képzett ki e szakmákra, míg a minisztérium ezen osztálya a statisztikus kültagok kinevezésében igyekszik ma­gának vidéki közegeket teremteni. A csak szaggatottan vázolt kor­mányi tevékenység a népszámlálással fejeződött be, melynek alap­ján aztán bizton ki lehetene jelölni közgazdászai politikai teendő­inket, lett általa, csak árat cserélt, mint a kártyajátéknál. — Búzakereskedé­­s­ü­n­k pangott, mert orosz s amerikai búza minden fogyasztó országot elárasztott, és még ehhez ezeknek is jó termésük volt. Mindezeken kívül egy nagy hibát is kö­vettünk el. Augusztus közepén Németország egyes részeiről jött kedvezőtlen ter­mésről szóló hírek következtében, a búza ára hirtelen felszökkent, termelőink azt hit­ték, hogy e kedvező árat föntarthatják, és e hiedelem közben a legjobb alkalmat korán aratott búzájuk eladására elszalaszták,mert a­midőn Északnémetország is aratni kez­dett,Amerika pedig a piaczon megjelent,reánk többé szükség nem volt, és így egye­düli vevőink gőzmalmaink maradtak. — Tavaly a Pestre hozott búzaösszeg a 68-ik évihez képest 11­» millióval, az innen vitt összeg pedig 33/i millió mázsával csökkent; ez tükre közelítőleg az egész ország búzakereskedésének. A tavalyi búzaár évi átlaga 4 frt 28 egy fél kr. minden austr. mérő után, 16 évi búzaár évi átlaga pedig mérőnként 4 frt 74 kr, ez összeget birtok-bérbeadásnál és búzavásárlásnál földbir­tokosaink számításaiknál alapul vehetik. — A kézmű­ipar virágzása a búzake­­reskedéssel egybefügg. A gabnatermelő nem adhatván el termését a rész utak és rész ár miatt , nem vett kézműipar- tárgyakat sem, s így e foglalkozás is pangott. Lisztiparunk végromlásnak volt kitéve. Tőkepénzeit mindenki építkezésekbe fekteté, üzlettőkét nem tartottak maguknak vissza, azon reményben, hogy húzavé­­telre majd hiteleznek pénzt, egyszerre beállt a válság, és ők üzletüket pénz hiányá­ban beállíthatták volna, ha az állam mintegy 4 milliónyi hitelezés által gondatlan­ságuk következményeitől, a bukástól meg nem menti. Ezt nem tekintve is szomo­rú liszt-év a tavalyi, midőn a continens minden országa olcsó búzából állított elő lisztet, csak a mienk volt kénytelen drágább búzát földolgozni. A szaporodott gyár­­létszám (13 malom, 667 malom járattal és 12 millió mázsa liszt örlésképességgel) a 68-ik évinél nagyobb összegű vételt tett szükségessé , mert míg harmadéve csak 2 egy fél millió mázsát vettek a malmok, 28 millió forint értékben, addig tavaly már 4 millió mázsát, tehát majdnem 60 pcttel többet, 40 millió értékben. Múlt évi gyapjú­kereskedésünkből azt tanulhatjuk, hogy bár elárasztja is Ameri­ka a szárazföldet, mellette mi is számíthatunk még vevőkre, csak jól gondozott kö­­zépminőségűt termeljünk, milyen a bihari, hevesi, békési, és ne igen finomat , mert ily gyapjúval az ausztráliai nem hagy versenyezni. Borkereskedésünk hihetet­lenségig hanyatlott, nem csoda,mert termelőink még az okszerű pinczekezelést ma is azon büszke szavakkal vetik meg : „én, kérem, nem pancsolok nem gondolják meg pedig, hogy a­mit tesznek, az a valódi pancs, mert 10—16 faj szőlőtőke termé­seit mind eggyüvészülik, és igy határozott zamat, és íz nélküli bort állítnak elő.Hogy hová sülyedtünk, a számok mutatják : 658.747 hold szőlőben termelt borból kivite­tett csak 45 ezer akó, míg ugyanekkor az értelmes ausztriaiak 226 ezer akót vit­tek ki. Külföldről 71.858 akó hozatott be, mely összegből a bordás Magyarország­ban 46,47­9 akó fogyasztatott el. Mi tehát — szégyeljük leírni, — 1000 akóval töb­bet hozunk be, mint kiviszünk. — A dohán­y-külkereskedés 150,000 mázsányira tehető. Ára folyton kecsegtető a termelőre nézve. — Spiritus 400,000 akó vi­tetett ki, ezt is a 3 finomító gyárnak köszönhetjük. S­e­r­t­­é­s-kereskedésünk igen kedvező lendületet vett, kivitelünk majdnem 40 pcttel emelkedett. Pest környékén 100 ezer Q öl téren hizlalnak disznót, melyek 700 ezer mázsa tengerit fogyaszta­nak el. Csak Kőbányán keresztül is 20 millió értékű disznó jő forgalomba, a kőbá­nyai disznóhizlaló részvénytársaság 20,000 darab sertés számára tart disznóórát. Ezek főbb termelési ágaink tavalyi üzleteredményei. ’) Hogy tért nyerhessünk, kénytelenek vagyunk a pénz-, műsipar és mezőgaz­daság múlt évi viszonyainak alakulatát, szóval, a valódi közgazdászai helyzetrajzot, ezen alakban adni. Kezdjük a tőzsdén. Papírjainkról az év első negyedében a bécsi tőzsde elvonta a figyelmet, a márcz. végén és ápril elején nyert szép osztalé­kok azonban újra visszaterelik azt a mi papírjainkra, és ezzel kezdetét vette ná­lunk is a részvénytársulat-alapítási láz. Minden papír kitűnő keretnek örvendett, a malomrészvények kivételével, melyekről tudva volt, hogy jövő­­ évi osztalékuk a re­mélhetőleg rész lisztkivitel miatt nem lesz valami fényes. A jelszó : „takarékpénz­tári alapítás" volt, mire főleg a pesti takarékpénztár részvényeinek ára szolgált ösztönzésül, melyek értéke 3 évtized alatt 63 frt eredeti befizetett összegről, 1690 frt­ra emelkedett. Hogy fogalmunk lehessen az alapítási láz hevességéről, ide iktat­juk ez esetet: A pest-terézvárosi takarékpénztár alapítói 2000 részvényre nyitot­tak aláírást, a kijelölt napok alatt 3361 fél 121,147 db. részvény vételére nyilatko­zott késznek aláírása által. Napoleon náthája és néhány bukás előidézte a bécsi tőzsde hitelválságot, mely a bécsi piaczon papírjai által fölötte érdeklett pesti tőzs­dét maga után ránta. A néhány heti válság alatt a különféle pesti értékpapírok 25 -30 milliót veszítettek értékükből. Ez azonban a nemzetvagyon szempontjából nem veszteség, mert mit azok, kik tőkéjüket a papirokba fektették, vesztettek, azt megnyerték azok, kik a papirt eladták. A tőkebirtok sem több, sem kevesebb nem

Next