Eger, 1874 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1874-11-19 / 47. szám

373 több esetben csakis felét karolhatja fel, legalább egyelőre, addig tudniillik, míg további csatornázás útján csakis vízemelő gépek se­gélyével tovább fejleszthető, illetőleg kiterjeszthető lenne. De én az öntözés hasznát nemcsak a közvetlen vizezés esélyei­ben keresem, mellékesen kell, hogy jótékonyan hasson a szomszédos területekre először a nagymérvű kipárolgás által, mely harmat alakjában fogna keveredni, a szomszédos területeken, s az esőh­i­­ányt pótolni, másodszor a hatcsövesség utjáni nedvesítés által, mely az alföldi talajviszonyok közt igen fontos szerepet játszott a szabá­lyozás előtti időkben s még fontosabbra lenne hivatva a jövőben. Sajnos, hogy egyelőre az állam beható segélyére e fontos kér­désben nem számíthatunk, nem kétlem még­is, hogy az megteend annyit, mennyit tehet az ügy előmozdítása érdekében. így például az előmunkálatok foganatosítására talán kiküldheti szakértő mér­nökeit, hogy ekként az érdeklett azon közönség, mely kénytelen lesz saját erejéből alkotni (habár külföldi tőkével is), mielőtt a munkához kezdene, tájékozva lehessen a költséget vagyis, a szük­­séglendő tőkét illetőleg. Vannak, kik a Tiszavölgy öntözésének kérdését nem ismerik el oly országos ügynek, melyben az állam hozzájárulása igényelhető volna. Én ezen tagadás ellenében határozottan országos ügynek tar­tom a tiszai öntözés kérdését. Mindenekelőtt azért, mert ha a Tisza­ szabályozás kormányi aegis alatt hajtatott végig, jogos a követe­lés, hogy a szabályozás által okozott bajok szintén az állam által háríttassanak el. Továbbá földmivelő országunkra nézve nem lehet közömbös a Tiszavölgyön előbb virágzott szarvasmarha, s általában a haszná­lattenyésztés csökkenése, hogy ne mondjam, végleges tönkresilá­­nyulása. Ez nem csak helyi , hanem országos mezőgazdasági kérdés. *) Végre, ha valamely országrész oly viszályokkal küzd, melye­ken önmaga segíteni nem képes, jogosan apellálhat az összes ország segélyére, melynek terhét egyenlően viseli, s az ország segélyét nem tagadhatja meg már csak önzésből sem, nehogy az illető vidé­kek adóképessége semmisüljön meg. Számos ország példája áll előttünk az öntözés terén, nemcsak az úgynevezett cuk­ur, de sőt az általunk barbároknak tartottak is nagyszerű eszközléseket képesek felmutatni a múltban úgy, mint a jelenben. Olaszország nagy kiterjedésű példányszerű­ öntözéseit is­meri­­ a világ. Angolország, dacára rendkívül kedvező a csapadék-át­lagának, jeles példáit adja az öntözések. Németország minden le­hető folyócskája — ere, fel van használva az öntözésre. Az osztrák tartományok nagy előhaladást tettek szintén e téren. India a régen múltban, sőt a jelenben is óriási alkotásokat tett e mezőn, a grana­­dai mórok nagy mesterei voltak az öntözésnek. Perzsia nagymérvű öntözéseket mutathat fel ma is, mint szintén China és Japán. Egyp­­tom évezredek óta dolgozik a Delta öntözési rendszerének tökéle­tesítését, s azt oda fejlesztette, hogy a művelt világ kalapot emelhet előtte. Ez ország a Nílus júniusi áradásait fogja fel ezer meg ezer csatornája s víztartóiban s midőn a hőség tetőpontját éri el s a ter­mények leginkább igénylik az öntözést, 600.000 ló és ökör és szá­mos gőzerőmű­ emeli a csatornák vizét a veteményekre s eredmé­nyezik azon dús terméseket, kétszer egy évben, miáltal jön lehetővé az, hogy egy barbaresli státusban holdanként 50 frt. haszonbért nyer­jenek a földes­urak. Ha meggondoljuk, hogy Egyptomban csak ott lehetséges te­nyészet és termelés, még a fára nézve is, hova és meddig a víz el­vezethető, hogy öntözés nélkül a Delta hírneves termékeny földje sivatag lenne,, mely hitvány gyomnál egyéb terményt felmutatni nem bírna, s viszont hova az iszapos Nilusviz elvezettetik, a sivatag homokja édenné válik, mindezt legújabban az­ édes­vizi csatorna mentében felmutatható virágzó gazdasági telepek és kertek is iga­zolják ; akkor lehetetlen, hogy a vizek felhasználásának kiszámít­­hatlan fontossága iránt határozott meggyőződést m­eg nyerjünk, s oly tényezőnek ne tekintsük azt, mely egyes államok léte és nem léte felett határoz. Szőlőink érdekében. A phylloxera vastatrix részéről szöleinket fe­nyegető veszély elhárítása tárgyában a hivatalos lap egy újabb kör­rendeletét teszi közzé a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek, melyet a törvényhatóságokhoz és gazdasági egyesü­letekhez intézett, és melyet, tekintettel szőlőbirtokosaink veszélyez­tetett érdekeire, egész terjedelemben közlünk : A Klosterneuburgban nagy mérvben mutatkozott phylloxera rovar részéről szőlőinket fenyegető veszély elhárítása tárgyában e hó 3 án 17472. szám a­ kelt intézvényem kapcsán értesítem a tör­vényhatóságot, (az egyesületet), miszerint feltehető, hogy az érdek­lett intézeti szőlőtelepből a legutóbbi két évben phyllox­e­ra által megtámadott szölővesszők is adattak el, ily formán a phylloxera oly vidékekre is vitetett, hol azelőtt ezen veszélynek nyoma sem volt. Szemben ezen lehetőséggel, felhívom a törvényhatóságot,­­az egyesületet,­ miszerint a területén lakó szőlős­gazdákat a fel nem tartóztatható módon elszaporodó phylloxera veszélyes voltára hat­hatós modorban figyelmeztetvén, ezekhez erélyes felhívást intézzen, hogy mindazon szőlőket, hol az utóbbi években importált szőlőves­­sző ültetve lett, a törvényhatóságnak (az egyesületnek) jelentsék be, és úgy saját, mint mások szőlőjét is figyelemmel kisérvén, hol szü­­lető­ betegségnek legkisebb nyoma mutatkozik, ott azonnal lépést tegyenek, hogy a kérdéses szőlő beteg tőkéi megfelelő vizsgálat alá vétessenek. E célból szükséges, hogy a szőlők azonnal tüzetes vizsgálat alá vétessenek, és hol a szőlő betegnek mutatkozik, a tőkék néhánya gyökerestől kiásatván, vizsgálat végett azonnal a „m.-óvári gazdasági akadémia kísérleti állomásának“ küldessék, hol a phylloxerára vonatkozó vizsgálatokat központosítani óhajtani. A minél sürgősb eljárás azért szükséges, mert a phylloxera rovar az eddigi észleletek szerint a télre a gyökereken lejebb a ta­lajba egész öt lábnyi mélységre vonul. Hogy addig is, míg e rovar fellépésének részletes­ leírását a gazdaközönség tudomására hoznám, a törvényhatóságot (az egye­sületet) e tárgyban némileg tájékozzam, megemlítem, miszerint a phylloxera az eddig tett észleletek szerint a szőlőtó gyökerein élős­­ködik, és már szabad szemmel is sárgás zöld pont gyanánt kivehető. Rendesen csomónként fordul elő 15—30-ig egy rakáson. Szaporo­dása rendkívüli: egy nőstény állat magában egy nyáron át állítólag több milliónyi ivadékot szaporít. Ezen élősdi táplálékot a szőlőgyö­­kerekből szíván, a tőke tenyész­erejét gyengíti és azt nagyobb mennyiségben támadva meg, csakhamar egészen tönkreteszi. A phylloxera által megtámadott töke ugy­anazon kórjelensége­­k­et mutatja, mint oly töke, mely tápanyagban vagy nedvességben szűkölködik. A venyigék roszul fejlődnek, a levelek felülről kezdve idejekorán sárgulnak, végre elszáradnak. A klosterneuburgi intézet igazgatójának adatai szerint a phylloxera Amerikából hozott szőlő­­vesszőkkel hurcoltatott be. Ma e kártevő rovar a klosteneuburgi szőlőben annyira elterjedt, hogy annak a szőlőtökkel együtt való fáradságos és költséges irtása vétetett foganatba. Ha a gyanúsaknak beküldött szőlőgyökereken eszközölt vizs­gálat útján kiderülne, hogy a phylloxera valamely vidéken csak­ugyan mutatkozik, a kellő óv­intézkedések iránt innen újabb ren­delkezés fog történni. Bartal György, s. k. *) Országos kérdés már azért is, mert az öntözés által lehetősitett takarmány­termelés azon helyzetbe juttathat bennünket, hogy marha-kivitelünknek a bevitel ellenében való — és egy földmivelő or­szágra nézve szégyenletes — deficitje — megszűnik. Hirfü­zér. * (Egri érsek­i exja) f. hó 9 én Budapestre utazott. * (Hymen.) F. hó 16 án, hétfőn reggel vezette oltárhoz B­o­r­y Ádám ifjú földbirtokos, az egri hölgykoszorú egy kedves virágát, Hám Irma úrhölgyet, t. barátunk Szabadhegyi Mihály úr műveit és kellemdús mostoha leányát. Az esküvő-ünnepély szoros baráti kör­ben folyt le. Násznagyok voltak: Földváry Kálmán és Horváth Jó­zsef. A vőfélyek tisztét Misteth vasúti főnök és Horváth László köz­birtokos tölték be. Az ifjú pár még az esküvő napján a vőlegény birtokára utazott. Áldás és szerencse kisérte frigyöket. * (A szokásos heti katona-zenekari séta hangverseny) e héten, hol­nap, pénteken, f. hó 20-án délu­. 5 órakor fog megtartatni, amennyi­ben szombaton a teremben táncvigalom tartatik. E hangver­seny műsora következő: 1. Weiprecht-Payer induló. Strauss. 2. Ünnepi nyitány. Keler Béla. 3. Abonneten keringő. Strauss. 4. Válás (magánhegedűre) Lachner. 5. C­ritique de Noel. Adam. 6. Ábránd „Faust“ ból. Gounod. 7. Tiktak, polka. Strauss. — A múlt szombati sajtahangverseny, a közönség részéről tanúsított megfoghatlan kö­zöny következtében, csak 12 frt 30 krt. jövedelmezett, mely a kitű­zött célra az irgalmas nénéknek azonnal átszolgáltatott, Szeretnök

Next