Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-07-22 / 29. szám

1875. július 22-én. XIV. év­folyam­. Előfizetési dij : Egész évre Félévre . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 29. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért: minden 3 halálozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 16 kr fizettetik. Kiadó hivatal : a lyceum­i nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapít­ványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr 5 ft — kr. i ft 50 kr. I ft 30 kr. — -15 kr. - 12 kr. A választás után. Befejeztetett. A község többsége nyilatkozott, s megválasztotta képviselő­jéül azt, kit bizalma övez, átalános szótöbbséggel, szép rendben s nagy lelkesedéssel. Éljen tehát Babics István, a követ, ki va­lódi igaz hazafisága, bölcs tapintatossága, sok­oldalú szakismerete, kitartó vas szorgalma, fáradhatatlan munkássága, a közügy iránti szeretete s e mellett az önfeláldozást naponkint tanúsító tulajdonai­nál fogva már régen kiérdemelte azt, hogy az országházban helyet foglaljon. Adjon isten tehát erőt neki, hogy a haza­i nemzet ü­dvéért munkálkodhassék ! A mi dolgunk, választóké, befejeztetett. Három évben egyszer van jogunk nyilatkozni az ország dol­gában, a képviselőválasztás alkalmával, — ezt megtettük, most tér­jünk a napi munkához. A pártok, melyek ellentétben állottak, s azon párt, mely e mozgalmaktól távol maradt — gondolják meg, hogy egy hazának gyermeke mindenik, hogy testvérek, hogy itt e földön éln­ök, s halniok kell, szeressék egymást. A politikai harcnak legyen vége. Ne emlegessük, ki hova sza­vazott, és ki nem szavazott. Legyünk egymást szerető testvérek, mint voltunk az előtt. Az ország dolgát elvégzi helyettünk a képviselő, elvégzik a haza atyjai. Mi végezzük a magunkét. Tiszteljük egymást, tiszteljük a törvényt, mely mindnyájunk fölött áll, s mely mindnyájunkat, egyenlően oltalmaz. Hagyjunk békét a politikának. Van nekünk bajunk elég másból is, olyan bajunk, melynek orvoslását isten után egyedül magunktól s egyedül jó akaratú mun­kálkodásunktól várhatjuk, mit nem végez el helyettünk senki, csak a valódi egyesülés. E kétségbe vonhatlan igazságból önként következik, hogy azoknak, kiket a közös érdek tűz egybe, óhajtván a jólétet, múlha­tatlanul egyesülniük k­ell, és nem csak pusztán önmagukért köte­lességük ezt tenni, hanem másokért is , mert a társadalmi viszonyok mindenkit jogokkal ruháznak fel, de viszont e jogok értékének ará­nyában kötelességekkel is, minélfogva az osztályok (nem aristokra­­tikus értelemben véve) melyek tudományos, kereskedelmi, ipari stb. érdekeket képviselnek, és egyesek között bizonyos harmónia jö létre, melynek kén­­es kerekei csak akkor fognak járni a rendes úton, ha ez egység nem zavartatik meg, már csak a közvetlenül érdekelt erők tömörülése és ennek következtében az öntudatos cse­lekvés által lehet biztosan kikerülni. Győződjék meg mindenki, hogy a társadalmi nyomor­úság és szerencsétlenség, mely sokak előtt oly gyűlöletessé teszi a földi éle­tet, és sokakat a bűn feneketlen örvénybe sodor, a sok eredmény nélküli küzdés után kivész belőlök a bizalom önmaguk és embertár­saik iránt : mindez onnan veszi eredetét, hogy az őszinte és jóaka­rata közremunkálkodás helyett, többször tudatlanság mint részaka­­ratból, inkább az ellentörekvés van napi­renden. Egyik jobbra, másik balra. Szeressük a hazát, úgy amint isten tudnunk engedte ! De ne vonjuk kétségbe más ember hazaszeretetét, — ha talán más ösvé­nyen jár, mint mi. A haza védlelke nem parancsol egyformaságot a nézetekben és eljárásban, de azt sem engedi meg, hogy egymást ellenség gyanánt tekintsük. Nincs boldogtalanabb, kárhozatosabb felfogás, mint hogy aki velü­nk egyet nem ért, az ellenségünk, kit azért elitélni, kinek állat­i jogunk van. Ez a felfogás az igazi haza­­fiatlanság. Nekünk szükségünk van a hon minden polgárára, vala­mennyinek egyesített erejére, ha fenn akarjuk tartani őseink örökét. Mert valamint az óra gépezete kiegészítő részét annak legparányibb szegecskéje ép úgy, mint a legzománcosabb kereke képezi, úgy a társadalom egyetemét is, a benne lakó összes polgárok alkotják. A hazát csak akkor szeretjük igazán, ha egymást szeretjük, mint az anya csak akkor lehet boldog, ha gyermekei békében élnek. Városunk mai napig rendezetlen. Ide kell a küzdelem, ide az összetartás, a jó irány, a becsületes és szigorú ellenőrzés. Itt kell megteremtenünk s állandósítanunk a rendet, a szorgalmat, s a tiszta kezelést. Ez minden polgár kötelessége. Ne legyen más párt a vá­ros ügyeiben, mint a becsületes emberek pártja. A becsü­let nevét viselje a város ügyeit szivén viselő polgárok serege, a becsületét, mely nem tűr magán szennyet soha, sem a tunyaság sem a gazság szentjét. Ezer dolgunk, ezer intézni valón­k van. Iskoláink száma sok, de alig van olyan, hogy javítás nem férne hozzá. Adókataszterünk a legrosszabb, és így hamis adatokon alapszik földadó kivetésünk. Itt tehát az idő azon segíteni. — Iparunk elhanyagolt, kereskedel­münk pang , utaink rostak, földeinket víz hordta. Városunk anyagi s szellemi emelkedé­sét minden téren eszkö­zölni, s az ezek útjában álló akadályokat, tőlünk kitelhető kép, váll­vetve elhárítani, a közhasznú célok elérésére a szükséges áldozato­kat idejében meghozni, minden polgárnak nem csak erkölcsi, hanem lényeges kötelessége is. Mit nem létesíthet a szellemi s az anyagi erő? Mit le nem győz a határozott egyetértés, általános lelkesedés, készség, közös érdekeltség s kitartó szorgalom ? Ki hitte vala, hogy azon nem rég még vizboritotta posványos te­reket, melyeket most gazdag reményűvel barázdál a emberi szorgalom, valaha termő földekké tegyék? Az elmaradás és gyáva tespedés, s a közönyösség minden káros hatását épen úgy érzik az alantabb sorsúak, mint azok, a­kik elbi­zakodottan világi jólétük ölében, nem is törődve a jövővel, mit sem gondolnak közügyeinkkel ; mintha bizony a sorstól örök időkre len­nének biztosítva, pedig a mi százakat lesújt és ezreket megsemmi­síthet, kivételt nem tesz azon egyesekre nézve sem, mivel közvetlen ezen keretbe tartoznak ők is. Közös jólétünk megszilárdítása által érhető el csak is az egyesek biztos jóléte; s ha elvégre meggyőződéseink ezen irányban találkozandnak, s tenni készt a legjobb akarat, szükséges, hogy szám­ítást tegyünk magunkkal, mi végett kiadásainkra, mindenek­előtt pedig bevételeinkre nézve tisztában legyünk, de legfőkép jövedelmi segéd­forrásaink előteremtéséről gondoskodjunk. Hogy számoltathatja meg az a gazda tisztjeit, aki maga soha sem adta számon nekik azt, ami vagyona tulajdonkép van ? Gondolhatni-e ott előhaladást s rendet, a­hol semmi sem lett még bevégezve? Korunknak legnagyobb gyengesége, hogy mélyen átérezve és értve azt, a­melyekre régi szüksége van, türelmetlen rohamossággal akar megszerezni mindent, nem tekintve saját erejére. Ez az oka legtöbbször megterheltésünknek. Minden bizon­­nyal zilált helyzetünk, melyet a múlt idők­ mulasztása szült, súlyo­sítja működéseinket, annál inkább kell a közterhek felosztásánál egész positivitással meghatározni­a sem több sem kevesebbet s állapítani meg az arányt, hogy közönként fenakadást sőt vissza­esést ne eredményezzen sebes haladásra törekvő gazdálkodásunk. Annál fogva elsőben is lényegesebb szükségeink kielégítéséről kell gondoskodnunk, s a szerint biztos és fokozatos sorrendben teljesíten­­dők egyenként és időnkint mindazon igények betöltései, a­melyeket belnyugalmunk, biztonságunk, mint főfeltételei előhaladásunknak, megkívánnak s tőlünk elengedhetlenül követelnek.

Next