Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1875-07-22 / 29. szám
1875. július 22-én. XIV. évfolyam. Előfizetési dij : Egész évre Félévre . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 29. szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért: minden 3 halálozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 16 kr fizettetik. Kiadó hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr 5 ft — kr. i ft 50 kr. I ft 30 kr. — -15 kr. - 12 kr. A választás után. Befejeztetett. A község többsége nyilatkozott, s megválasztotta képviselőjéül azt, kit bizalma övez, átalános szótöbbséggel, szép rendben s nagy lelkesedéssel. Éljen tehát Babics István, a követ, ki valódi igaz hazafisága, bölcs tapintatossága, sokoldalú szakismerete, kitartó vas szorgalma, fáradhatatlan munkássága, a közügy iránti szeretete s e mellett az önfeláldozást naponkint tanúsító tulajdonainál fogva már régen kiérdemelte azt, hogy az országházban helyet foglaljon. Adjon isten tehát erőt neki, hogy a hazai nemzet üdvéért munkálkodhassék ! A mi dolgunk, választóké, befejeztetett. Három évben egyszer van jogunk nyilatkozni az ország dolgában, a képviselőválasztás alkalmával, — ezt megtettük, most térjünk a napi munkához. A pártok, melyek ellentétben állottak, s azon párt, mely e mozgalmaktól távol maradt — gondolják meg, hogy egy hazának gyermeke mindenik, hogy testvérek, hogy itt e földön élnök, s halniok kell, szeressék egymást. A politikai harcnak legyen vége. Ne emlegessük, ki hova szavazott, és ki nem szavazott. Legyünk egymást szerető testvérek, mint voltunk az előtt. Az ország dolgát elvégzi helyettünk a képviselő, elvégzik a haza atyjai. Mi végezzük a magunkét. Tiszteljük egymást, tiszteljük a törvényt, mely mindnyájunk fölött áll, s mely mindnyájunkat, egyenlően oltalmaz. Hagyjunk békét a politikának. Van nekünk bajunk elég másból is, olyan bajunk, melynek orvoslását isten után egyedül magunktól s egyedül jó akaratú munkálkodásunktól várhatjuk, mit nem végez el helyettünk senki, csak a valódi egyesülés. E kétségbe vonhatlan igazságból önként következik, hogy azoknak, kiket a közös érdek tűz egybe, óhajtván a jólétet, múlhatatlanul egyesülniük kell, és nem csak pusztán önmagukért kötelességük ezt tenni, hanem másokért is , mert a társadalmi viszonyok mindenkit jogokkal ruháznak fel, de viszont e jogok értékének arányában kötelességekkel is, minélfogva az osztályok (nem aristokratikus értelemben véve) melyek tudományos, kereskedelmi, ipari stb. érdekeket képviselnek, és egyesek között bizonyos harmónia jö létre, melynek kénes kerekei csak akkor fognak járni a rendes úton, ha ez egység nem zavartatik meg, már csak a közvetlenül érdekelt erők tömörülése és ennek következtében az öntudatos cselekvés által lehet biztosan kikerülni. Győződjék meg mindenki, hogy a társadalmi nyomorúság és szerencsétlenség, mely sokak előtt oly gyűlöletessé teszi a földi életet, és sokakat a bűn feneketlen örvénybe sodor, a sok eredmény nélküli küzdés után kivész belőlök a bizalom önmaguk és embertársaik iránt : mindez onnan veszi eredetét, hogy az őszinte és jóakarata közremunkálkodás helyett, többször tudatlanság mint részakaratból, inkább az ellentörekvés van napirenden. Egyik jobbra, másik balra. Szeressük a hazát, úgy amint isten tudnunk engedte ! De ne vonjuk kétségbe más ember hazaszeretetét, — ha talán más ösvényen jár, mint mi. A haza védlelke nem parancsol egyformaságot a nézetekben és eljárásban, de azt sem engedi meg, hogy egymást ellenség gyanánt tekintsük. Nincs boldogtalanabb, kárhozatosabb felfogás, mint hogy aki velünk egyet nem ért, az ellenségünk, kit azért elitélni, kinek állati jogunk van. Ez a felfogás az igazi hazafiatlanság. Nekünk szükségünk van a hon minden polgárára, valamennyinek egyesített erejére, ha fenn akarjuk tartani őseink örökét. Mert valamint az óra gépezete kiegészítő részét annak legparányibb szegecskéje ép úgy, mint a legzománcosabb kereke képezi, úgy a társadalom egyetemét is, a benne lakó összes polgárok alkotják. A hazát csak akkor szeretjük igazán, ha egymást szeretjük, mint az anya csak akkor lehet boldog, ha gyermekei békében élnek. Városunk mai napig rendezetlen. Ide kell a küzdelem, ide az összetartás, a jó irány, a becsületes és szigorú ellenőrzés. Itt kell megteremtenünk s állandósítanunk a rendet, a szorgalmat, s a tiszta kezelést. Ez minden polgár kötelessége. Ne legyen más párt a város ügyeiben, mint a becsületes emberek pártja. A becsület nevét viselje a város ügyeit szivén viselő polgárok serege, a becsületét, mely nem tűr magán szennyet soha, sem a tunyaság sem a gazság szentjét. Ezer dolgunk, ezer intézni valónk van. Iskoláink száma sok, de alig van olyan, hogy javítás nem férne hozzá. Adókataszterünk a legrosszabb, és így hamis adatokon alapszik földadó kivetésünk. Itt tehát az idő azon segíteni. — Iparunk elhanyagolt, kereskedelmünk pang , utaink rostak, földeinket víz hordta. Városunk anyagi s szellemi emelkedését minden téren eszközölni, s az ezek útjában álló akadályokat, tőlünk kitelhető kép, vállvetve elhárítani, a közhasznú célok elérésére a szükséges áldozatokat idejében meghozni, minden polgárnak nem csak erkölcsi, hanem lényeges kötelessége is. Mit nem létesíthet a szellemi s az anyagi erő? Mit le nem győz a határozott egyetértés, általános lelkesedés, készség, közös érdekeltség s kitartó szorgalom ? Ki hitte vala, hogy azon nem rég még vizboritotta posványos tereket, melyeket most gazdag reményűvel barázdál a emberi szorgalom, valaha termő földekké tegyék? Az elmaradás és gyáva tespedés, s a közönyösség minden káros hatását épen úgy érzik az alantabb sorsúak, mint azok, akik elbizakodottan világi jólétük ölében, nem is törődve a jövővel, mit sem gondolnak közügyeinkkel ; mintha bizony a sorstól örök időkre lennének biztosítva, pedig a mi százakat lesújt és ezreket megsemmisíthet, kivételt nem tesz azon egyesekre nézve sem, mivel közvetlen ezen keretbe tartoznak ők is. Közös jólétünk megszilárdítása által érhető el csak is az egyesek biztos jóléte; s ha elvégre meggyőződéseink ezen irányban találkozandnak, s tenni készt a legjobb akarat, szükséges, hogy számítást tegyünk magunkkal, mi végett kiadásainkra, mindenekelőtt pedig bevételeinkre nézve tisztában legyünk, de legfőkép jövedelmi segédforrásaink előteremtéséről gondoskodjunk. Hogy számoltathatja meg az a gazda tisztjeit, aki maga soha sem adta számon nekik azt, ami vagyona tulajdonkép van ? Gondolhatni-e ott előhaladást s rendet, ahol semmi sem lett még bevégezve? Korunknak legnagyobb gyengesége, hogy mélyen átérezve és értve azt, amelyekre régi szüksége van, türelmetlen rohamossággal akar megszerezni mindent, nem tekintve saját erejére. Ez az oka legtöbbször megterheltésünknek. Minden bizonnyal zilált helyzetünk, melyet a múlt idők mulasztása szült, súlyosítja működéseinket, annál inkább kell a közterhek felosztásánál egész positivitással meghatároznia sem több sem kevesebbet s állapítani meg az arányt, hogy közönként fenakadást sőt visszaesést ne eredményezzen sebes haladásra törekvő gazdálkodásunk. Annál fogva elsőben is lényegesebb szükségeink kielégítéséről kell gondoskodnunk, s a szerint biztos és fokozatos sorrendben teljesítendők egyenként és időnkint mindazon igények betöltései, amelyeket belnyugalmunk, biztonságunk, mint főfeltételei előhaladásunknak, megkívánnak s tőlünk elengedhetlenül követelnek.