Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-14 / 41. szám

322 — — A Képzeljük csak e helyet, mint Thalia templomát, melynek bel­sejében a nemes eszmék virágai nyujtatnak. Nem méltóbb utóda lehetne-e a volt isten­ házának, a nemes elvek temploma, mint a lomtárgyak depotja? Nem lehetne-e, kisajátítva e helyiséget, a lom­tárgyak részére más helyet szerezni, s csak kevés jóakarat kellene hozzá, melyet a nemzetiségnek a hazafiság nyújtana, hogy az eddigi rom magasztos lakóvá alakuljon a színművészetnek. Nézzük tehát a dolognak reális oldalát, mire szerény néze­tünket alapítva, az állandó színház eszméjét legkönnyebben meg­testesíthetnek. Vizsgáljuk meg a dolog kivihetőségét s a gátló kö­rülményeket, mik célunknak útjában állanak, hogy mi módon le­hetne azokat elhárítanunk. A magyar provincia népesebb városai többé kevésbbé bírnak állandó színházzal. Városunk egyike azoknak, mely leginkább érzi ennek létszükségét, de hol a kivitel lábra kapni nehezen tűi, hol ha szegény Thália papjait felénk is találja fújni a jó szél, szűk te­­teremben, vagy fabódéban kénytelenek hirdetni a szépet és neme­set. Nem a vád szavai, ha kimondjuk, hogy mi is szeretjük a szépet és magasztost, de érte tenni nem akarunk. Pedig a cél nagysága a küzdést s tetterőt feltételezi. Egyesek ez ügyben való lelkesültsé­­gét utánzó nyegleségbe számítjuk, s ez kénytetett már sok erőt a szerény visszavonulásra. Ez hibánk, mi által főleg a közérdek szenved. Az állandó szikáz létrehozásának eszméjét néhány év előtt városunk némely tekintélyesebb polgárai felkarolták s a kivitel módozatainak megmunkálására egy számos és tekintélyes tagokból álló comité alakult. Kérjük e t. comitét, vegye föl újra a nemes eszmét, s adja jelét életének, s főleg életrevalóságának az által, hogy ez eszme — szerintünk lehető — kivételéhez tegye meg a szükséges előző lépéseket. A kísérlet, ha egyelőre talán fényes eredmény nem követné is, annyit mindenesetre érni fog, hogy az eszmét nem hagyja örökre elszenderülni. S ez már magában véve is nyereség. E.j. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1875. szept. 14-én Beöthy Lajos főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott Gyöngyös városa polgármesterének 4359 — 875 sz. jelentése, melynek kapcsában Gyöngyös városa képviselő-testü­letének 183 — XXXII sz. képviseleti határozatát terjeszti be, mely szerint Gyöngyös városában a f. évi 4725 — a sz. rendelet kapcsá­ban közlött 14731 sz. a. kelt föld­-, ipar- és kereskedelemügyi mi­nisz. leirattal engedélyezett hitelesítésen kívül még a hossz-, ár- és folyadék mértékek hitelesítésre és kiterjeszkedő hitelesítési hivatal felállítása elhatároztatván, s ezen képviseleti határozat a piaci forgalo­m igényei által indokoltatván, a felemlített hivatal engedé­lyezésének kieszközlése kérelmeztetik. Olvastatott Bárczay Gyula szbiró 249 — 875 sz. jelentése, melynek kapcsáb­an Török-szt.-Miklós községe birájának 2665 — 875 sz. jelentését mutatja be, mely szerint a községi elöljáróság a községi képviselő-testület által oda utasittatott, a községi piac na­ponkint élénkülő forgalma, és helyi viszonyai indokából kérelmezze a m. alispánjától egy hitelesítő hivatal felállításának engedélyezé­sét, vagy a­mennyiben ezen engedélyezés a m. alispán hatáskörén túl esnék, terjes­sze a község ezen kérelmét a legközelebbi m. bizottsági közgyűlés elé. Olvastatott az erre hozott alispáni határo­zat, mely Török-szt.-Miklós községét egyelőre a f. évi 14701 sz. a. kelt föld.-, ipar- s keresk. minisz. leirattal engedélyezett hordó-hite­­lesitési hivatal felállítására utasítja, kérvényét pedig a m. állandó választmányi gazd. és pénzügyi szakosztályához teszi át, a m. bi­zottsága elé terjesztendő véleményes jelentés végett; olvastatott végre a gazd. s pénzügyi szakosztály véleményes előterjesztése, és ennek kapcsában B­árczay Gyula szbiró 304. sz. jelentése, mely­szerint Török-szt.-Miklóson a fennidézett 8612 — a 875 sz. alispáni határozat folytán a hordó hitelesítési hivatal felállitatott; melynek elnökéül Varga József rendőr-tanácsos, s melléje tagokat Wolf Fe­renc és Sánta István tanácsosok alkalmaztattak, s hogy a község utasittatott a f. évi 14731 sz. a. kelt minisz. leirat p­ontos megtar­tására. Ámbár a m. mérték-hitelesítő hivatal egy havi működéséből merített adatok azt engedik következtetni, miként a bevétel a fel­­­szerelési, berendezési és fentartási költségeit alig fogja fedezni, s ekként a reá fordított költség pótlásának fedezete a m. községeit fogja terhelni, mindazonáltal tekintve Gyöngyös városának külön­­­féle iparágakra kiterjedő kereskedelmi forgalmát, és az ott felállítan­dó hitelesítő hivatalnak, a hitelesítés különféle ágaira kiterjeszkedő 4­T­A­R­C­A. A. svéd hölgyek ének-négyese. E lapok utóbbi számaiban olvassuk, hogy a svéd hölgyek vi­lághírű ének-négyese a jövő 1876. év január havában Egerben is szándékozik hangversenyt rendezni. Miután — azt his­szü­k — az egri közönség köréből keveseknek jutott ama ritka műélvezet osz­tályrészül, mint nekünk, hogy a távol éjszak­a ritka négy csalogá­nyát hallhassák, nem vélünk érdektelen dolgot cselekedni, ha e női négyesről, előleges ismertetésül, egyet mást csevegünk. A svéd hölgyek, kik énekükkel a vén Európa legelső, világ­városainak, a hangversenyek élvözönébe úgy szólván bele­csömör­­lött, s így roppant túlcsigázott igényű műveit közönségét, a flórenci vonó­négyes páratlan előadásai mellett is annyira meglepték, s oly lelkesedésre ragadták, minőt csak igen kevesen bírtak még kivívni, — négyen vannak. Ezek név szerint : W­i­d­e­b­e­r­g Hilda első sop­­rán; Aberg Amy, másod-soprán ; Petterssohn Mária, első alt, és Söderlund Vilma, másod-alt. Mi szerencsés voltunk, e hölgyek tüneményszerű énekét, egy hangversenyen hallani, s ha amaz elragadó, páratlan hatást, melyet ránk e hangverseny gyakorolt, a méltó dicséret minden halmazai­val akarnak e sorokban ecsetelni, talán túllelkesültnek, elfogultnak nevezhetne bennünket valaki ; de más­részt tollunkat is gyöngének érezzük e magasztaltság méltó festésére. Átadjuk tehát a szót Bécs legelső zenei részének, Seb­el­le Eduárd tanárnak, ki a napi sajtó­ban következőleg irt e hölgyek hangversenyéről : „Patti Adelinnel, — igy szól a nevezett zenetudós — ki jelen­leg a bécsi világot oly forrongó rajongásba hozta, csak az Éjszak négy pacsirtája szállhatott egyidejűleg versenysíkra. Valóban a svéd hölgyek ének­négyese elég merész volt, hangversenyt ren­dezni, ama nap előestéjén, melyen a zeneegylet terme oly viharos tüntetésnek volt szintere. S ime­­ a Bösendorfn­er-féle hangverseny­­terem, hol a svéd hölgyek hangversenyeztek, zsúfolásig megtelt. Mert hiszen a svéd hölgyek szintén syrénák, mint az „isteni“ Patti, s nem — zongoraművésznők. A nevezett hölgy­négyes pedig a legnagyobb mértékben meg­érdemli ama kitüntetést, melyben mindenütt részesült, ahol csak­ hallatá magát. E hölgynégyes a maga nemében sajátságos tüne­ményt képez, mely az énekművészet, s a harmonikus összehatás terén semmi mással össze nem hasonlítható, s legfölebb a flírenciek híres vonó­négyesével hozható párhuzamba. Mint ezeknél a négy vonóhangszer-mű­vész, úgy amazoknál a négy különböző női hang egy egységes, egyéni jellemvonásba olvad össze. Egy és ugyanazon érzés hatja át a zenei kifejezést mindenben, még a legfinomabb árnyalatokban is. Nincs itt egy vonása sem az önálló kiemelkedési törekvésnek, történjék bár az az egyik vagy másik hang erejének legcsekélyebb fokozása által is a többiek rovására, mely ez ének kimondhatlan élvezetét, csak legkevésbbé is zavarná; s ez élvezetet különösen ama hangtisztaság idézi elő, minőt csupán a zenekiséret nélkül való ének, vagy tiszta vonó­négyes képes eszközölni. A svéd hölgynégyes tagjainak hangját egyenkint véve nem lehet épen rendkívüli szépségűnek mondani, de az összhangzatban oly finomul egybeolvadva, mint ez náluk történik, elbájoló színezetet fejtenek ki. Elősegíti ezt részben ama körülmény is, hogy az uralkodó szó­lamok, az első soprán, és a mély alt közvetlen egymás mellett a középen helyezvék el, míg a másik két hang fa másod soprán és első alt­­a két szárnyat alkotván, ez utóbbiak az elsőkkel a leg­tisztább összhangzást könnyen elérhetik. A másod alt e közvetítő helyzete pedig annál célirányosabb, mert ennek képviselője egy oly mély, átható, sőt kissé éles-erős, bariton szerű contre-alt hang­­­gal rendelkezik, mely a kis c-ét még teljes ércességgel hangoztatja. Egy ily bevégzett tökélyű, izlésteljes, a legfinomabb árnyala­tokkal feldíszített előadás-módja a négyhangú éneknek, egy ily csalhatlan biztonság a legkülönbözőbb hatások kezelésében, a leg­erősebb fortissimótól, a hangok legcsöndesebb elhangzásáig, nem­csak teljes zenei kiképzést tételez föl, hanem e nemben egyszers­mind hosszasabb, gondos és szorgalmas tanulmányt. Ebből már ama következtetést vonhatnék, hogy a kérdéses

Next