Eger, 1876 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1876-07-06 / 27. szám
211 orv. könyvkiadó társ. kiadványaira az egylet 6 egymásután évre ismét előfizet. 7. Az ügyrend értelmében az évi tagdijak leszállítása, vagy felemelésének, úgy az alapszabályok módosításának kérdése Dr. Frantz indítványa folytán szintén a megyei kikerekités törvényének életbelépése idejére halasztatott. 8. Főt. Horvát Zs. tagtárs hosszasan tartott betegségéből felüidölvén, köszönetét fejezi ki az egyletnek s minden egyes tagjának azon részvétért, melylyel irányában viseltettek. Egyszersmind „ A légtünettan fejlődése az egész világon" cimű értekezését az egyletnek s minden egyes tagjának felajánlja. Ezen nemes ajánlat köszönettel fogadtatik s Dr. Schönberger elnök az egylet és a nagygyűlés nevében főt. Horvát ügybuzgó tagtárs úrnak köszönetet mond. (Vége köv.) Heti szemle. Királyunk ő felsége jul 4-én két napra a brucki táborba utazott s onnan a reichstadti találkozásra. A két uralkodó együttléte Reichstadtban 4—5 órára van tervezve. Ferenc József ő felsége Sándor cárt Bodenbachban várja, honnan mind két uralkodó julius 8-án 11 órakor érkezik az összejövetel helyére. — A cár kis rétében Gorcsakov herceg is ott lesz. — Ferenc József ő felsége mellett Rudolf koronaherceg s a jelenleg Theresienstadtban élő Frigyes főherceg megjelennek Reichstadtban. Andrássy gróf ő felsége kíséretében lesz szinte. A cár tovább utazand Szent-Pétervár felé. Ő felsége a király pedig Prágán át Ischlbe megy. A keleti kérdés megoldásához hozzá fogtak. Milán szerb fejedelem juni 29-én utazott el Deligradba. Elutazásakor a nép meglehetős lelkesen üdvözölte. A fejedelem így szólt a néphez: „Atyánk hagyományának teljesitése és zászlóink becsületének megmentése végett vitéz hadseregünk élére állok. — Igazságos és keresztény ügyet védelmezünk és azért Isten nem hagy el minket. A fejedelem elutazásakor minden utcán néptömeg állt, hogy Milánt köszöntse. Ágyudörgés és lelkes kiáltások kisérék a fejedelmet, ki nagyon meghatottnak látszott s mindenfelé barátságosan köszöntve, búcsúzott el. Egy távirat szerint az Anglia és Oroszország közti egyetértés iránti remény nagy csapást szenvedett Jonin orosz főconsul jelentése következtében, mely szerint egy angol fegyverekkel rakott hajó Mukhtár pasa számára rendeltetési helyére érkezett , hogy a bécsi angol követség egyik attachéja a nevezett pasának pénzt vitt. A cár a felől igen elkeseredetten nyilatkozott és parancsot adott, hogy Szerbia számára 4 millió rubel folyóvá tétessék. A háború tényleg megkezdődött. Július 1-én, d. e. 10 órakor hirdettetett ki Belgrádban ünnepélyesen a háború-manifestum, s másnap július 2-án Milán fejedelem trónraléptének nyolcadik évfordulóján, reggel 4 óra 45 perckor szerb részről megkezdték az ellenségeskedést Szupovácznál. A jelt egy ágyúlövés adta, mely egy török kis erődre volt irányozva. E lövés után a szerb csapatok átlépték a határt, hogy Nist körülfogják s miután a Drina határánál Ranko Alimpics hada is török földre lépett, nem sokára nagyobb összeütközés hírét várhatjuk. Hir szerint Milán fejedelem csak akkor fogja Szerbia függetlenségét kimondani, ha a porta őt lázadónak nyilvánítja. Természetes, hogy a török kormány sem mulasztja el a szükséges védintézkedéseket. Riza pasa inspiciálja és jó karba helyezteti a dunai várakat. Azonkívül nagyon megerősítik Sumla várát, mely esetleg főtámpontul szolgálna egy orosz hadsereg ellen. Akhedive levélben megígérte a szultánnak, hogy tetemes haderővel segítségére jő és pénzzel is támogatja, de bizonyos feltételek alatt, melyeket személyesen fog Konstantinápolyban előterjeszteni. A diplomatia most, kezdődvén a fegyverek zaja, háttérbe látszik vonulni. De talán csak azért nem működik nyilvánosan, mert még egy eléggé nehéz feladat van előtte, a háborút realizálni. — A Temps azt állítja, hogy Victoria angol királynő személyesen felkérte — levél útján — az orosz cárt, hogy a török-szerb háborúba ne avatkozzék, s erre a cár azt felelte volna, hogy Oroszország semleges fog maradni. A bécsi hivatalos lap widdini távirata szerint jul. 3-án az első Új roham 1686. — Radeczky győzelme Voltánál 1848. — Raynerministerium 1865. — Raszbrunni csata 1866. 28-án. Zendülés a Bodrogközben 1831.— Geszthelyi csata; — Bach megdicsértetek 1849. 29 én. A csongrádiak levágják Haynau szemlére küldött csapatait 1849. 30- án. Az országgyűlés elnapoltatik ;— a képviselőház Aradon;—Dembinszky átveszi a fővezérséget 1849. — Haynau felgyújtaná Csongrádot. 31- én. A szövetségesek elhatározzák, hogy Napoleon sz. Ilona szigetére vitessék 1815. — A segesvári ütközet, hol állítólag Petőfi elesett 1849. — Meghalt Fáy András 1864. Orosz Ádám. Orosz Ádám (született 1804-ben) kath. pap, a jelesebb magyar egyházi szónokokhoz tartozik ; egyházi beszédei már második kiadásban jelentek meg. Mint iró „Ida vagy a pusztai sir" cimü ige nélkül való beszélyével tűnt föl legelsőbb. 1832-ben irta; a magyar nyelv ama képességét mutatta ki, hogy ige használata nélkül is lehet irni; e beszély az „Életképekben" jelent meg 1846-ban, és 1855- ben külön is, Toldy Ferenc ismertette szintén ige nélkül. Irt azonkívül a 20-as években farsangi s egyéb alkalmakra pásztori játékokat és színmüveket. Irt végre ötven év óta költeményeket is; közülök számos átment a nép ajkára, összegyüjtve csak 1871-ben jelentek meg „Ötváltozatú Lant" cím alatt (Egerben, 8. r. 371 1.) Orosz Ádám mint költő csak szűk körben ismeretes, az irodalomban pedig épen nem. Ha ezennel bemutatjuk, nem azért tesszük, mert nagy költőnek, hanem mert oly költőnek tartjuk, ki megérdemli, hogy az irodalom legalább tudomást vegyen működéséről. Költeményei szokatlan címéről az előszóban azt a felvilágosítást adja, hogy „ha az angyalok zengő nyelve, az orgona, lehet 70 változat is, miért ne lehetne a lant öt változata?" Könyvét különben öt részre osztotta u. m. „Emléklant, komoly lant, kedélyes lant, bús lant, kegyeletes lant." A másodikban nem találtunk felemlítésre méltót ; azok a „komoly" dolgok nagyon is komolyan és prózaian vannak elmondva; az utolsóban sem leltünk ilyent, nem mintha érzékünk nem lenne a vallásos költészet iránt, hanem mivel a versekben hiányzik a lelkesedés, az emelkedettség; hangjuk nagyon is dogmatikus és polemikus, és ennél fogva száraz. Néhány érdekes darabot nyújt az „Emlék lant"; ezek közt első helyen „A haldokló testvér" 1826-ból ; ifj. Szabó József már 1835-ben („Társalkodó" 2841.) mint eredeti magyar népdalt közölte, Székely Sándor népköltészeti gyűjteményében is megvan, jele, hogy régtől fogva népszerű ; első versszaka így hangzik : Halok testvér ! ne bönyezz, Mindnyájunk közsorsa ez; Ne sirj, ha tudtodra lesz, Hogy engem sirhant fedez. Ott van az „Aranymenyekzőre" a fóti dal versmértékében, mely Orosz előtt különösen kedvelt volt, mert azon több dalt irt. Továbbá „Alexisz" cimü pásztori játék (ecloga) 1828-ból, mely a maga nemében nagyon csinos, és jótékonyan hat átérzett melegsége s gyöngéd természeti képei által ; mutatványul ide igtatjuk egy töredékét. A boldogságnak feltünte s enyészte leginkább Hatja meg a szívet; vele élve csak érzi, hogy édes. Nézd a méhecskét, mint repked örülve, az ízes Timfa körül zengvén, míg szűz kebelébe vonulva Elnémul végkép, s mélyen hallgatva rabolta Mézkincsét, de ha el lesem űzve, zsibongni fog ismét, így mi is a rég várt boldogság birtoka közben. Ünnepies csenddel háláljuk szent örömünket. Megállja helyét Pyrker érseki beigtatására (1827) irt dal is ; érdekesebb azonban ez a hozzá csatolt jegyzet : „E művet papneveldei intézetünk akkori igazgatója megbízásából készítettem. Ő azt bírálat végett átadá bölcsészeti tanítómnak, ki így ítélt : e versezet érthetetlen. Én aztán az igazgató felhívására versről versre megmagyaráztam azt előtte, s akkor érthető tőd és sajtó alá ment. Tudniillik e jeles tanítóm, ki Cicerót csaknem haladta a latin nyelvben, német volt, s ő beiz sem Révayt sem Kazinczyt, sem a Kisfaludyakat stb. nem igen búvározta, azért nem értett engem. Aztán meg az a hibája is volt azon kornak, hogy ha valaki felújított, vagy megrövidített szócskát használt művében, még a tanultabb férfiak is csaknem agyonfojtották érte, oly ellenszenvüek valának az újítás, átalakítás, szóval : nyelvtökélyesítés iránt. Pedig ha elnézem is az 1824-ben elég oktalanul Kazinczy ellen kiadott, szamáron Jupiterhez fölröpülő „Mondolatot" ; de hát ha nem történik nyelvünk e *