Eger, 1877 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1877-06-14 / 24. szám

XVI. év­folyam. Előfizetési díj: Egész évre. Félévre . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám 5 frt—kr. 2 *50 1 „30n — 4 >n — 12 ii 24. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalom hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó­ h­ivatal: a lyre inni nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szok­sdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő , egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Előfizetésre való felhívás. Lapunk azon t. olvasóit, kiknek előfizetésük f. június hó végével lejár, tisztelettel kérjük előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenaka­­dás történjék. Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utal­vány útján — kiadó hivatalunkba küldendők. Félévre Előfizetési föltételek: . . . . 2 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Az „Eger“ kiadó hivatala (évs. lyc. nyomda.) 1877. junius 14-én. Hirdetésekért minden 3 halálozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Eger, jun. 14, 1877. Tehát semlegesek vagyunk, — legalább a sok hivatalos nyi­latkozatok, és félhivatalos hazugságok a monarchia ezen elfoglalt álláspontját akarnák feltüntetni. A tények, körülmények azonban mindezen elhitetésre és áltatásra szánt nyilatkozatokat teljesen meg­cáfolják, miután ezen tények még eddig azt mutatják, hogy nem megyünk ugyan a törökre, hanem szívesen üdvözöljük a törökre utazó muszka császárt határainkon, szóval, és telegraphon kívánunk neki szerencsét és jó sükert országokat háborító, és kifosztogató nemzetgyilkos munkájához, megtűrjük, hogy önkényű szabványokat alkosson dunai kereskedelmünk megbénítására; — és viszonzásul eme szívességért az Oroszország belsejéből szállított hadi anyagot, élelmet és felszerelést továbbítjuk vasutainkon oláhországi táborába, és végre miután annyi jó akaratunk nyilvánvaló jelenségei mellett sem hisznek nekünk az egész világot hitegető hitetlen muszkák, meg­engedjük — dehogy!, törődik is , a mi engedelmünkkel! — elnéz­zük kegyesen, jámborul és mosolyogva, hogy a muszkák mint kez­dik az Erdélyből Oláhországba kivezető, szorosokat elfoglalni, meg­erősíteni, és katonasággal megrakni csak azért, hogy ha kedvünk kerekednék bepillantani Romániába, ezt nekünk lehetetlenné tegyék. Eddig volnánk már, és politikánk, melyet a külföld is ijedt és gyáva politikának jellemez, véleményünk szerint pedig perfidiával vegyes bárgyúságból áll csupán, megcsökönyösödött indolentiával várja az állam teste körül naponkint szorosabbra vont cselszövény­­hálózatot, melyet neki nyugatról Bismarck, északról és keletről Gor- C8akoff, délről pedig Victor Emánuel teljes egyetértéssel fágnak, hogy megfoghassák benne ezt a telhetetlen dongót, melynek jelenlétét hatalmas bugás és döngés szokta jelezni, de csak a levegőben, kü­lönben pedig minden nagyhangúsága dacára hasára ül bátran akár­­mily piciny pók, és megöli minden félelem nélkül. Ez külföldi politikánk. Ennél azonban cifrább belügyi alkot­mányunk, mely parlamentáris volna, és felelős miniszteri, de azért minden cáfolat nélkül megtűri ezen parlamenti és felelős ministeri alkotmány a külföld azon alapos feltevéseit, hogy külpolitikánkat nem a nemzet akarata, óhajtása és érdekei irányozzák, hanem az uralkodó ez vagy ama rokonának rokonszenve, hajlama, és családi összeköttetései. Vajjon mit mondana az angol parlament és az angol közönség, melyekhez oly annyira szeretjük magunkat hasonlítani, ilyen alkot­­mánybénító dolgokra, ha azok náluk csakugyan felszínre kerülnének ? Mit tennének a toryk és whigek, a radikálisok, a fournalistika, mit mondanának a municipiumok, bankettek és meetingek ? Valószínűleg azt, amit mi nem merünk kimondani, és amit egyszer mondottak Victoria királynő férjének, Albert hercegnek, (persze, még akkor nem volt India császárnője a felesége,) midőn lenül be talált avatkozni a közügyek elintézés­ébe,egy ízben illetékre­Ne hát ne is mondjunk semmit, hanem ha már semlegesek lettünk a török-orosz háborúban, ha már tétlenül nézzü­k érdekeink naponkénti megsértését, azt meg is kívánjuk a kormánytól, parla­­menttől, hogy biztonságunkat, mely ezen háborúnak már előzményei által is annyira fenyegetve, sőt veszélyeztetve van, minden tel­hető erejével iparkodjék megóvni, és ha hadseregeink nem elég ké­szültek a csatamezőre, legalább képesek legyenek a biztonsági cor­don fentartására. Ugyanis a háború iszonyai között a legfőbb tényezők, a leg­­gyilkolóbb, és pusztítóbb ellenségek is kezdenek vészterhesen köze­ledni határaink felé. A török hadsereg nyomában a pestis, az orosz­hadsereg után a cholera és typhus mindinkább elfoglalják az elle­­nökben meg nem védhető posstióikat, s úgy tudjuk, hogy ennek megakadályozására még legkevesebb intézkedés sem történt. Nem elég volt az 1866-iki nyomorúság, hol az ügyetlen kato­nai intézkedés az ország belsejébe plántálta a járványt, százezer­nél több békés honpolgártól fosztva meg a hazát, és százezer csa­ládot juttatva ínség­ és nyomorúságra; nem elég volt az 1873-iki járvány, hol a már évekkel­­ több jelentkező cholerát be hagyták jönni Oroszországból, feláldozva ismét 150 ezer ember életét; — most a pestis és cholera fészkévé engedik által az országot, mely­nek pénz és életáldozata okvetlen felér egy nagy háborúval, ije­delme pedig össze sem hasonlítható a harcok és csaták gyötrel­meivel. Jó lesz erről idejekorán gondoskodni, mert oly időkben, mi­dőn a természetes kötelékek is meglazulva megszűnnek, oly idők­ben a polgári engedelmesség kötelékei is szét találnak szakadni, — s a nagy semlegesség jutalma lehet azután egy polgárháború, és fejvesztett anarchia, melyet óhajtanak ellenségeink, de tőlük mentsen meg bennünket a gondviselés. Egyleti élet. A heves-Szolnok megyei árvaápoldát gondozó nőegylet május hó 29-én tartotta meg évi rendes, tisztviselői választásával egybekö­tött közgyűlését. Az ez alkalommal az igazgató választmány által beterjesztett jelentésből örömmel győződött meg a közgyűlés arról, hogy bár a

Next