Eger, 1878 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-14 / 7. szám
XVII. évfolyam. 1. szám. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt— ki Félévre. . . 2 „50 „ Negyed évre . 1 „30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szára . — »2 „ EGER Politikai s vegyes tartalma hetilap, megjelenik minden csütörtökön. 1978. február 14-én. Hirdetésekért minden 3 halálozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetést»] 30, nyilttérben egy. petti sorhelyért 15 kr fizettetik. Kiadóhivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. IX. Pius pápa meghalt! . . . A kath. egyház fejének, az emberiség valódi atyjának, korunk egyik legnagyobb férfiának hült tetemei fölött fordiá meg a történelem Múzsája szövétnekét. A keresztény világ, az egyház nagy emlékű fejedelmének ravatalánál mély gyászba borul. „Az ember millióinak szemében gyászköny ül,“ az igaz, mély fájdalom könyve ; mert dicső szellemvezére szállt a sir mélyébe, ki a hit, és szeretet erejének sugaraival világitá be e földi pályának, e siralom völgyének egy szebb hazába vezető borús útjait, — s égbe emelkedett a legáldottabb lélek, kihez a gyermeki hódolat és ragaszkodás, a hála és kegyelet fűzték a sziveket. Eger városának ős időktől fogva tántorithatlan, hitbuzgó, magyar kath. lakossága a legbensőbb fájdalomérzettől áthatva vészén részt a kath. hívek egyetemének mély gyászában, s az oltár zsámolya elé borulva hódolattal esd . Adja meg az igazak örök Pirája, egyháztrónja üdvözölt helytartójának hosszú, szenvedésekben teljes földi pályája után az üdv koronáját, s"engedje, hogy a Dicsőült szelleme védangyalként lebegjen a kath. egyház fölött! IX. Pius pápa. Zugó harangok panaszos siralma a fuvallat végnélküli szárnyain hirdeti a világ, a kerekföld mind a négy részében a népek millióinak mély gyászát, a keresztény anyaszentegyház megdöbbentő nagy veszteségét, s a mostani század legnagyobb, kimagasló alakjai egyikének elhunytak IX. Pius pápa, a szent életű egyházi fejedelem, az élő mártír, a keresztény türelem és engesztelődés utánozhatlan nagy jellemű alakja, a tiszta erkölcs és rendíthetlen erős hit bajnoka, a szeretet és nagylelkűség megtestesülése nincs többé. Az Úr magához hívta, hogy választottjai sorába iktassa őt, mint választottja és felkentje volt már e földön, a megpróbáltatások eme siralomvölgyében. És népek, nemzetek milliói a részvét és fájdalom igaz, őszinte siralmával járulnak az üdvözítet ravatalához; az egyház mély gyászba öltözik, s az anyaszentegyház hívei kezeiket törve zokogják a nagy próféta ama nagy jelentőségű felhajtását: „Van-e olyan bánat, mint a mi bánatunk ?“ Hol van az erős kéz, mely harmincegy éven keresztül vészben és viharban kormányozta a kath. egyház sokat hányatott hajóját? Aláhanyatlott, az orkán legnagyobb dübörgése, a vihar legádázabb süvöltése között; üresen hagyta a kormányt, melynek delejtüje az ő életében az erős hit, a tántorithatlan meggyőződés voltak, mely egy pillanatra sem engedé letérni útjáról a hajót, melynek bordái között a keresztény népcsaládok milliói ölelkeztek szeretetben, békében, hitben, és reményben ! Hol van az erős kószál, melynek enyhében biztos kikötőt talált mindazon apró hányatott sajka, — a magával, önmagával meghasonlott lélek, mely hit nélkül menthetetlenül elmerül, — elsülyed előbb, azután örökre elvesz? Ami emberi volt, az meghalt benne. A szellem, a nemes szellem üdvözült. A kőszikla pedig, mely az anyaszentegyház rendíthetlen alapja, állni fog, míg a világ áll. Azért „Keresztények sírjatok,“ és imádkozzatok. De higyjetek és reméljetek! ”. A múlt csütörtökön, f. febr. hó 7-én este hozta a táviró a lesújtó hírt, hogy IX. Pius Pápa, aznap délesti 4 óra 5 perckor öröklétre szendernlt. Napjainkban, midőn villámgyorsasággal követik egymást a megdöbbentő események, melyekkel a vén, kitanult Európa ámultan, itélőtehetségében megzavarodva, s tetterejében megbénulva áll szemben, — a pápa elhunyta nem jött váratlanul. Az aggastyán, ki sz. Péter trónján kormányozta a kétszáz milliót haladó kath. hivek egyházát, hónapok óta betegeskedett. Bekövetkezendő halálának eseményére el volt készülve a világ, s mégis megrendítő vala az. A kath. világ szeme aggódva, szorongva tekint Róma felé. Ki fog nyomába lépni ? Ki fogja az ő magasztos szellemét örökölni, melynek csodás fénye az óriásilag egymásra tornyosult vészhullámok közepette is annyi erélylyel, önmegadással, s oly páratlan buzgalommal vezérelte a kath. egyház hányatott hajóját ? — E kérdés, az események ez idő szerinti rohamos