Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1880-10-14 / 42. szám

XIX. év­folyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 * Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 , 42. szám. EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 1880. október 14-én. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit­­sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit­­sorhelyért 15 ki fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooser féle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése. Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Az 1881. évi állam-költségvetés. (Sz.). A magyar képviselőháznak f. hó 4-én tartott ülésében gróf Szapári Gyula m. kir. pénzügyminister bemutatta a jövő évi költségvetést. Ha e költségvetés egyes tételeit elfogulatlan vizsgálatunk tár­gyává tes­szük, azon meggyőződésre jutunk, hogy Magyarország pénzügyi helyzete talán még soha sem volt oly kedvezőtlen mint most; mi pedig annál aggasztóbb, mivel a Kelet lángba borulni ké­szül, és mi oly eseményeknek küszöbén állunk, melyek mérhetetlen anyagi áldozatokat fognak az országtól követelni. Kérdés tehát: vajjon képesek leszünk-e az áldozatokat meghozni ? Érezte a helyzet súlyát a költségvetést beterjesztő miniszer is, és expozéjában nem egyszer adott kifejezést ebbeli érzelmeinek, midőn pl. így szólt: „A jelen előterjesztés kedvező nem lehet,“ vagy „a helyzet komoly, de azért nem tartom oly aggasztónak, hogy ebből erős akarattal (! ?) kibontakozni ne lehetne.“ A minister úr sovány biztatásának megfelelt a ház hangulata is. Csendes és komoly volt az, sötét és aggályteljes felhők látszot­tak a képviselők arczain ülni; maga a kormánypárt is némán, minden zajosabb, vagy lelkesültebb felkiáltás nélkül, minővel ily alka­lommal az előterjesztő miniszert bátorítani szokta, hallgatta végig azt. Nem lehet czélunk az egész igen terjedelmes exposét taglal­­ni, azért itt annak csak főbb mozzanataira kívánunk szorítkozni. A ministeri előterjesztés szerint Magyarország bevétele 1881-re 264.414,715 fttal, kiadása 287.180,096 fttal van előirá­­lyozva, s így a pénzügyi év 22.765,381 ft. hián­­nyal záródnék l e, mihez ha még a delegátiók által megszavazandó 2 millió ftnyi öbbletet is adjuk, a deficit ezen exposé szerint is majdnem 25 millió ftra rúg. Ily tényekkel szemben nem meríthetni vigaszt a pénzügymi­­nister sok önbizalmat eláruló azon kijelentéséből, hogy az 1869. év óta lezajlott 11 év alatt az állam rendes bevételei 160 millió­­ról 220 millió ftra emelkedtek, s hogy úgy az adók, mint az ille­­ékek és jövedékek jövedelme, a lottót kivéve, nagyobb lett. Ezt cak akkor tekinthetnék szerencsés eseménynek, ha a jövedelemt­öbblet természetesen, (az adóalap szaporítása, az adóképesség nö­­elése, az inproductiv kiadások kevesbbítése stb.) nem pedig mes­­erségesen, t. i. az adók felcsigázása s sok új, az anyagi előhala­­ást igen bénító adónemek behozatala által éretett volna el. De ez vehető szerencsésnek azért sem, mert a bevételekkel szembeni kiadások ugyanazon idő alatt sokkal nagyobb százalékokban, riási mérvben növekedtek. Az sem változtat a költségvetés szomorú eredményein, ha a minister a posta- és távirda-ügyet a földmivelés-, ipar- és keresk.­­íinisterium resortjából czélszerübben a közmunka- és közlekedési,­­ államjószágokat a pénzügyministeriumból a földmivelési minis­írhez osztja be. Az ekképen és némely a pénzügyministerium be­­elése alatt álló igazgatóságoknak más felosztása által elérendő 0 ezer ftnyi megtakarítás, bár magában véve dicséretre méltó f­ekvés, csekélység ott, hol 25 millió ftnyi hiányról van a szó. És e nagy hiány a p­énzügyi év végével valószínűleg még na­gyobb lesz. Az előirányzott 25 milliót csak akkor nem múlná felül, ha az előre megállapított bevételek tényleg be is fog­nának folyni. Azonban a zárszámadások rendszerint az ellenkezőt bizonyítják, és míg a kiadások igen gyakran, mondhatnék mindig, az előirányzatoknál nagyobbakká lesznek, ezzel ellentétben a be­vételek igen gyakran meg csökkennek.­­ Hogy pedig a hiány a jövő év­ben is az előirányzottnál magasabbra fog rúgni, fájdalom, igen valószínűnek fogjuk találni, kivált ha a bevételeket közelebbről és behatóbban vizsgálat alá ves­szük , mivel fedezetnek több oly tétel van feltüntetve, m­e­l­y­e­k vagy igen bizonytalanok, vagy egyáltalán nem te­kinthetők jövedelemnek. Avagy jövedelemnek tekintsük-e az államra nézve azon be­vételeket, melyek az állami vagyon eladásából előállanak? Igaz, hogy egyik évben jövedelmet, de azután örökre veszeteséget ké­peznek azok.­­ Pedig a pénzügyminiszer úr e czélra óhajtja az állami jószágokat értékesíteni, s 4 osztályba sorozza azokat a. m. 1) államerdők, 2) italmérési jog, 3) a telepítvényesek által fizetendő váltság, 4) az állam mezőgazdasági birtokai. Az államerdőket közgazdasági szempontból eladni nem ajánlja, valamint azon jószág­testeket sem, melyeket az erdők ke­zelésétől elválasztani nem lehet. De ez ér­t­é­kes­i­t­e­n­dő­n­e­k véli az i­ta­l­m­é­r­és­i j­o­got, mely 10­2 millió fortot képvisel, és melyet, a minister szerint, „szí­vesen megvesznek a községek.“ Helyesen jegyzi erre meg az „E—8“ :„A tapasztalat azt mutatj­a, hogy biz’ az má­sok kezébe kerül, kik aztán rettenetesen gazdál­kodnak a n­éppel.“ A gazda­sági birtokokból 5 millió ft. értéket szándé­kozik ezen év alatt eladni, a bevételek ezen tétele alatt annyi lé­vén előirányozva. Kérdés vajjon képes lesz-e annyi birtokot egy év alatt értékesíteni? Kétkedünk benne, mert az 1879-iki előirányzat­ban kitett 2 millió ft értékű állam­ jószágokon sem tudott még túladni. Az ingatlanok­nak most alig van értéke, potom áron pedig az államnak azokon túladni nem szabad. Van ezeken kívül a pénzügyministeri exposénak még több nagyon is kifogásolható bevételi tétele, melyek egyenesen az adósság­csin­ál­ás jellegével s igy az államkölcsön ter­mészetével bírnak, s kamataikkal egyetemben jövőre államháztartá­sunk terheit ugyancsak szaporítani fogják. Ilyen pl. azon 5.607.540. ft, mely összeg a földteherm­entesitési kötvények törlesztésére ki­bocsátandó papír­járadék-kötvények eladásából fog beszereztetni, ilyen azon 2 millió frt is, mely az állam birtokába jött tisza-vi­­déki vasúti elsőbbségi kötvények eladásából állanak elő. Szóval, ha ezen és a költségvetésben előforduló többi kétséges bevételeket egybeves­szük, nem mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy az ez idei deficit 35—40 millió ftra fog emelked­ni, mel­lyel államadóságainknak már­is majdnem minden állam­­jövedelmet felemésztő roppant számát szaporítanunk fog kelle­ni. Habár a deficit fedezésére a m­iniszer javaslatokkal lép elő

Next