Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1880-04-08 / 15. szám

XIX. évfolyam. Előfizetési dij: Egész, évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ 15. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 1980. április 8-án. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petitsorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért 15 kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceUDK nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooser féle ház) és tízolcdjlyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felelős szerkesztő: ZDr. Helfiete Ferencz. Főmunkatárs: Gyerianczffy János_ Felhívás a hazai közönséghez. A magyar általános ipar-egylet megalakult. Czéljai és feladatai s az erre szánt eszközök felöl az alapszabályokban foglaltakon kívül most is csak újra ismételjük azt, amivel néhány buzgó tagtársunk az egylet alapítóihoz fordult. Az országszerte megindult gazdasági és iparos mozgalmak elég érthetően hirdetik, hogy a haza anyagi érdekeiben tevékenységre kell serkennünk. Mindnyájan érezzük az ország közgazdaságában létező hiányokat. Elerőtlenedni látjuk mezőgazdaságunkat, elcsenevészni iparunkat a külföldi verseny, — pangani kereskedelmünket — a kettőnek gyöngesége folytán, így nem fejlődhetik egészséges forgalom, viruló közlekedés s mindannyiunk baját érezi az ország, a társadalom, a nemzet. E bajokat rögtön orvosolni alig lehet ugyan, de a mindenha legerőteljesebbnek bizonyult önsegély itt is kétségkívül a leghatalmasabb eszköz leend, hogy a jelenlegi állapoton változhassunk. Szándékunk e czél elérése végett a korunkban leghathatósabb eszközhöz fordulni s a társulás terére lépve, mindenekelőtt a létező iparnak fejlesztésére, a hiányzónak teremtésére, ezáltal a termelés és kereskedés emelésére hatni és így hazánk jólétének előmozdítására törekedni. Ma már nem szorul magyarázatra, hogy a gazda és az iparos, a kereskedő és a tőzsér jól felfogott érdekei azonosak. Mindnyája csak prosperáló társadalomban szerezhet maga is jólétet, saját vagyonosodásával öregbítvén az ország gazdagodását is. De mert a mezőgazdaság is csak fejlett s bőven termelő ipar mellett juthat tökéletesedésre, mert csak erőteljes ipar és mezőgazdaság mellett virulhat és fejlődhetik egészséges kereskedés, azért kell tevékenységünk főirányát elsősorban az ipar felvirágoztatásában keresnünk. Közeget teremtettünk tehát, társulás útján, az ország összes értelmiségének a haza összes anyagi és szellemi erőinek. Ezen osztályok egyesítése a hazai ipart tűzvén ki czégül, azt olykép óhajtja művelni, hogy törekvéseiben az iparoson kívül a gazda, a kereskedőn kivil a haza jólétéért buzgó tistviselő, mellette a született főúr s az értelmes munkás egyaránt részt vehessen, s valamennyinek egy czél felé, egy irányban való közreműködése végeredményül a hazai jólét gyarapodását biztosítsa. E czért a magyar általános iparegyletnek Budapesten való létesítése által véltük elérhetni, mint ahogy csakugyan a főváros és vidék hivatott köreinek rokonszenvével és támogatásával találkoztunk. Az egylet, mint ilyen, elsősorban a hazai ipart s az iparosok érdekeit törekszik előmozdítani; előkészíti az iparral rokon termelő ágak összhangzó működését; megismerteti a nagy közönséggel iparunk termőképességét és a hazai iparosok kiváló termékeit, ez által felkeltvén iránta a rokonszenvet és bizalmat; törekedik az iparos osztály értelmiségének emelésére hazai oktatás, az ízlés nemesbítése s más haladottabb országok ipartermelésének megismertetése által; mindinkább felkelteni iparkodik a munkás osztálynak buzgóságát és fokozott ügyesség utáni törekvését, mit nyilvános elismerés s ez osztályok különleges érdekeinek ápolása s előmozdítása útján fog elérni; szóval a rendelkezésére álló összes eszközökkel oda működik, hogy terjedt, lehetőleg sokoldalú és tökéletes iparnak szükségérzete a nemzet valamennyi rétegeiben felkeltetvén, elméletileg és gyakorlatilag képzett férfiak önzetlen együvéműködése által a hazai ipar tökéletesbitessék, s hogy így anyagi és közgazdasági helyzetünk javítása felé komoly és elhatározott léptekkel közeledhessünk. A jelzett feladatok nagysága már eleve is kizárja annak lehetőségét, hogy nemzetünk bármely osztálya kivonhassa magát e tevékenység alól. Nem is akarjuk mi szétforgácsolni az erőket, melyek hasonló czélokra már egyesültek. Sőt ellenkezőleg, minden táborban toborzunk, minden használható erőt körünkbe akarunk gyűjteni. Ma, midőn az ipari haladás — mint láttuk — határozó befolyással van a gazda és földmives tevékenységére, mig viszont a nyerstermelés mikénti sikerülése visszahat számos iparnak még reonálhatására is; midőn az ország iparos viszonyainak mikénti fejlődése által legközvetlenebbül van érdekelve annak kereskedelme és forgalma; — midőn az ipar többé ki sem vonhatja magát a művészet nemesbitő hatása alól, ez pedig csakis az ipar segítsége mellett teheti alkotásai nagy részét közkinccsé is; — ma többé nem lehet szó külön érdekek ápolásáról, avagy a már-már eltemetett kaszt-szellem újraébresztéséről. Mindnyájunk egyesült erejére van szüksége ez országnak, hogy haladhasson. Kell, hogy vállvetve álljanak együvé mindazok, kiknek a haza jóléte szívükön fekszik, hogy hárítsák el az országunkat fenyegető legnagyobb veszélyt, mely az egyre erősbülő külföldi versennyel szemben akkor érne, ha tétlen nézői maradnánk a szomszéd államok szellemi s anyagi fejlődésének, elfelejtve, hogy megállapodás és visszaesés, gazdasági tekintetben, egyértelműek. De ez nem fog megtörténni, mert polgártársaink megértették a kor intő szavát. Tagjaink gyűltek s a magyar általános iparegylet oly társaságban tartható meg alakuló gyűlését, melyre bármely ország bármely egylete büszke lehetett volna, s a melyben legkülönbözőbb társadalmi osztályok szine-java volt képviselve. De mindeddig csak képviselve vannak kisebb-nagyobb mértékben ez osztályok, nem tömegesen vannak még az egyletben, melynek czéljait oly melegen karolta fel a hazai közönség. Pedig nem azért tűztünk oly nagy czélokat zászlónkra, nem azért alakultunk meg, hogy társulati csendéletet élve, teendőink költségfedezetére a kormány segélyéhez vagy a főváros nagylelkűségéhez forduljunk. Midőn a létező hazai ipar fölvirágoztatását és fejlesztését, a hiányzónak meghonosítását tűztük ki az egylet czéljaiul, midőn az ország közgazdasági érdekeit karöltve a mezőgazdasággal és kereskedéssel, támogatva a tudomány és művészet által, akarjuk érvényesíteni, azért mertük mindezt az önsegély alapján valósíthatónak odaállítani, mert összes hazai közönségünk támogatására számítottunk. Most is hozzá fordulunk. Egyletünknek a tagok ezreivel kell rendelkezni; az ország anyagi jólétéért buzgó, minden hazainak benne kell lenni, sorakozni kell a zászló körül, melyre Magyarország vagyonosodása van kiirva, s akkor ki is fogjuk azt küzdeni s vele az erőt és a hatalmat! A magyar általános iparegylet nevében: Szlávi József, elnök, Ipolyi Arnold alelnök, báró Hochmeister Frigyes alelnök, Keleti Károly igazgató. Népesedésünk érdekében. A világvárosoknak nemcsak csábító pompája kezd fokozatos mérvben tündökölni ragyogó palotáival, a középületek építészeti remekeivel s a kéjlakokban felhalmozott kincseivel, melyeket az ember a föld és tengerekről elragadozhat, hanem ezzel arányban terjed a néphullám nagysága is, hogy már már egy metropolisnak milliókat magába fogadó lakossága egy tartomány lélekszámának összegével vetekedik.