Egészség, 1979 (91. évfolyam, 1-6. szám)
1979-02-01 / 1. szám
különösen gyermekpszichológ lógusoké az érdem, hogya megfigyelték a csecsemő és az anya közötti kölcsönös bőrérintkezés, bőrkontaktus bősége, illetve hiánya és a gyermek személyiségfejlődése közti összefüggéseket. A bőrgyógyászok viszont azt tapasztalták, hogy egyes bőrgyógyászati megbetegedések nemcsak a bőrre kent gyógyszertől gyógyulnak, hanem a bőr simogatásától is. Miután éppen e téren sok az évezredekbe visszanyúló káros tilalom, magatartásminta, érdemes elgondolkodnunk néhány olyan alapvető gondolaton, amelyet a közelmúlt évek pszichodermatológiai kutatásai hoztak felszínre. Ne nyúlj hozzám ! Hogy a szerelmesek között az erotikus érzelmek kiváltásában a bőrérintkezésnek milyen nagy a jelentősége, azt felesleges taglalni. Annál meglepőbb azonban, hogy egyes kultúrkörökben, pl. nálunk, Európában is, nem illik vagy éppenséggel tiltott a test különböző bőrfelületeinek érintése. Az évezredes vagy évszázados szokásokat nemzedékről nemzedékre átörökítő lelkiismereti tilalom megszegése bűntudatérzéssel társul, és ezért tartózkodunk tőle. Ezért nálunk, ha idegen becézget egy kisbabát, legjobb esetben az arcát, tehát a ruhával nem fedett bőrfelületét, ami a felnőtteknél is fedetlen, simogatja meg. A fedett bőrfelületek érintését szeméremsértésnek, tilosnak érezzük. E merev magatartásminta ellen vétőket a közvélemény is elmarasztalja. A bőr külső megjelenésének látványa is maradandó benyomást gyakorol a nézőre. Az első benyomás, amelyet a bőr látása okoz, lehet pozitív, közömbös vagy negatív. Ezeket az ellentétes előjelű vagy közömbös érzelmeket még fokozhatja, szinte az elviselhetetlenségig erősítheti képzeletvilágunk, amely a látványhoz társítja a bőr érintéséből származó kellemes vagy kellemetlen elvárásokat. Természetes, hogy a bőr látásából fakadó érzelmi hatások a szemlélőben mindig megjelennek, de hatásuk függ attól, hogy a fennálló évszázados vagy évezredes szokások a látványt „engedélyezik-e vagy sem”. Hogy e téren néhány évtized alatt milyen változások mehetnek végbe, azt jelen századunk fürdőruhái bizonyítják. Alanyáink még hálóingszerű „jelmezben” mentek nyilvános fürdőkbe, ma a melltartó nélküli fürdés számos országban már maholnap megszokott, mindennapos jelenség lesz. Nem így a bőr érintése. Fejedelmi vagy királyi családok tagjait, gyermekeit nem volt szabad érinteni, mert ők „szentek és érinthetetlenek” voltak. Ugyanakkor egyes kivételes személyek, fejedelmek, mágusok érintésének különleges, gyógyító erőt tulajdonítottak. Még napjainkban is dívik, hogy a lovagokat karddal való érintéssel lovaggá ütik. Mindez azonban nem jelenti, hogy egymagában a bőr látványának ne volna különleges társadalmi, szociális jelentősége. A pattanás taszít Sok fiatal kamasz szenved pattanásos bőre miatt. Ez a szenvedése egyáltalán nem alaptalan. A pattanásos bőr ugyanis ellenérzést vált ki a szemlélőből, és ezért viszszahúzódnak tőle, elsősorban a leányok. Ugyanakkor a szép haj, a sima, pirospozsgás, ápolt bőr, a gömbölyded arcvonások rokonszenvet keltenek, vonzalmat ébresztenek úgy az ellentétes, mind az egyneműek körében. Hogy a rokonszenv és az ellenszenv milyen mértékadó lehet az emberi érintkezésben, azt nem kell külön hangsúlyozni. Az első benyomást embertársaink külső megjelenésének, mindenekelőtt bőrének látványa szabja meg. Ha ez a bőr pattanásos, akkor a legkitűnőbb szellemi vagy fizikai tulajdonságok ellenére is előnytelen benyomásunk támadhat embertársunkról, hajlamosak vagyunk egész személyiségét negatívan megítélni. A pszichológusok „halo”-effektusnak hívják ezt a jelenséget. Tehát ha egy ember bőre ápolatlan vagy éppenséggel tőle független okból beteg, egyéniségét a beteg bőr mintegy keretbe foglalja (halo- keret), és ebben a keretben minden emberi tulajdonság gyakran indokolatlanul, sőt hibásan a negativitás, a taszítás tükrében mutatkozik. Ha az első bőrbenyomás viszont jó, akkor ebben a keretben eltűnnek a negatív hatások, és hajlamosak vagyunk az egész embert szimpatikusnak minősíteni. Kétségtelen, hogy az emberi ember közti kapcsolatban a bőr látványa mellett a bőrből áradó szagoknak is van jelentőségük. A pszichológusok azt tartják, hogy vannak emberek, akiket főképpen a látvány, ismét mások, akiket a szagingerek befolyásolnak. De ugyanők egyetértenek abban, hogy a közvetlen bőrkontaktusnak tehát az ember—ember közti taktilis ingereknek mind az újszülöttkorban, mind az egész életben sokkal nagyobb jelentősége van, mint amilyent eddig tulajdonítottak neki. A neurotikus ember Időnként találkozunk olyan emberekkel, akik alig tűrnek magukon ruhát, és legszívesebben meztelenül járkálnának. Ez a magatartásuk félelmen alapszik: félnek mindentől, ami bőrüket éri, abban a hitben, hogy az érintés betegséget okoz. Ezek a szorongó neurotikus emberek természetesen nemcsak a ruha érintésétől félnek, hanem méginkább attól, hogy embertársuk szimpátiából, baráti gesztusból érjen bőrükhöz. Az anyjával szoros bőrközelségben élt csecsemő felnőtt korában barátságos bőrérintés hatására kellemes érzéssel reagál. Ha ez a bőrérintés ellentétes nemű személytől származik, erotikus érzelmeket kelt. A neurotikusban sem kellemes, sem erotikus érzés nem támad, hanem éppen ellenkezőleg: kellemetlen élmény vagy bűntudat. A bűntudattól való félelem rontja a neurotikus ember társadalmi beilleszkedését, és gátolja abban, hogy felnőtt korában beszéd révén teremtsen kontaktust embertársaival. Ezért válik magányossá, emberkerülővé, és lesznek beilleszkedési nehézségei. Mit mond egy kézfogás? Mindennapos társadalmi érintkezésünkben, de még inkább két ember intim szférájában a bőr érintéséből fakadó érzelmi töltet előjelének és nagyságának óriási a jelentősége. A pszichológusok és a lelki betegségek gyógykezelésével foglalkozó orvos pszichiáterek újabban a bőrkontaktusnak mélyebb, fontosabb jelentőséget tulajdonítanak, mint a szóbeli érintkezésnek. Hogy ez valóban így lehet, azt ki-ki saját élményvilágából ellenőrizheti. Ha visszagondolunk arra, hogy a környezetünkben élő emberek egy-egy kézfogásában mennyi