Egészség, 1986 (98. évfolyam, 1-6. szám)

1986-02-01 / 1. szám

Bármilyen messzi múltra nyúlik vissza is a meleg víz orvosi használata, ez nem azonos a mai gyógyfürdőkezeléssel. A meleg víz és a melegvizes fürdés tisztí­tó szerepét ugyanis egyenrangúnak tar­tották a gyógyító hatásával. Ez így volt, noha már Hippokratész, majd Celsus és Galenus is ismerte a víz gyógyító erejét, tudták azt is, hogy mást várhatnak a hi­deg víztől, mint a melegtől. Tanításaik évszázadokra feledésbe merültek. MEGGYÓGYÍT MINDEN BETEGSÉGET Bár a középkorban sokat írnak a víz­ről, de a 18. századig nem alakul ki egy­séges tan. Annál kevésbé, mert az úttö­rők, Priesnitz, Kneipp, az angol Currie stb. a hidegvíz-kezeléseket forszíroz­ták. (Egy évszázad telt el, míg kialakult a mai értelemben vett „fürdőkezelés'' és a vízgyógyászat mint önálló tudomány.) Így aztán elfelejtik a gyógyító fürdő­ket, hiszen a középkor merev vallási szabályai mellett jóformán csak a sebé­szet fejlődik, az pedig nem igényelte a fürdők használatát. Sokkal többre tart­ják a hideg víz gyógyító hatását. Az 1700-as években egy „nem orvo­sok számára” készült könyv (A Hideg Víznek, mint Sok nyavalyákban gyógyító szernek csudái) pl. szinte a kor vala­mennyi ismert betegségét, legyen az testi vagy lelki baj, hideg vízzel kívánta gyógyítani (himlőt, skarlátot, kankót, aranyeret stb.). Részlet a könyvből: A magömlés (ezt még abban a korban be­tegségnek tartották!) gyógyítása: „Üljön a beteg altestével hideg vizes kádban, maradjon benne egy óráig, míg egé­szen meg nem hűl, s meg nem kékül”. A könyv csak kétféle alkalmazási módot ismer: hidegvizes itatás vagy/és fürdő­zés. Az 1800-as évek elején megjelenik egy laikus, a graefenbergi parasztfiú, és megalapozza a hidroterápiát, a víz­gyógyászatot. Ettől kezdve még inkább mindent a hideg vízzel akarnak meggyógyítani. Egy másik laikus, de a hideg vízzel történő gyógyítás képzettebb híve, Kneipp, így írt az 1880-as években: „Mindama (testi) betegségeknek, bár­minemű nevet viseljenek, állításunk szerint alapjok, keletkezésokok, gyöke­­recskéjök, csírájok a vérben, még in­kább a vér zavaraiban vagyon". A Kneipp-féle hidegvízkúra „meggyógyít minden, egyáltalán gyó­gyítható betegséget, mert a vízkúra fel­oldja a kóranyagokat a vérben, kivá­lasztja a feloldott anyagokat, s az így megtisztított vért ismét helyes keringés­be hozza, megedzi a gyönge szerveze­tet.” ÁSVÁNYVIZEK Most egy kis hidrogeológia és kémia következik, de előbb talán néhány szót a hideg és a meleg hatása közötti kü­lönbségről. A hidegvizes fürdő első perceiben a kellemetlen tünetek dominálnak (gyors, csaknem lihegő légzés, didergés, va­­cogás, a bőr erei összehúzódnak, az iz­mok mintha megdermednének, a moz­gás nehézkessé válik), majd kb. 2 perc után minden megfordul: a légzés minő­sége javul, a bőr kipirul, az izmok me­revsége enged, ruganyosak lesznek, az érverés szabályossá, lassúbbá válik, élénkül a különböző elválasztó szervek működése, majd a fürdő elhagyása után farkasétvágy keletkezik. A meleg fürdőben a légzés és a szív­verés módosul, gyorsul, s az izmok ella­zulnak. A fürdőből kijövetel után­­ a víz hőfokától, a benne töltött időtől függően­­ álmosság, fáradtság, bágyadtság tá­mad. Idézzünk néhány mondatot, amelyek az ásvány- és gyógyvizek meghatározá­sára vonatkoznak: „Az ásványvíz termé­szetes folyamatok révén ásványi sókat, illetve gázokat tartalmazó csapadékvíz” vagy a föld mélyében lejátszódó „hő- és nyomásviszonyok változása következté­ben a kőzetekből felszabaduló víz”. Az ásványvíz fogalmát Magyarországon egy nemzetközi megállapodáson ala­puló törvénycikk úgy határozza meg, hogy „ásványvíz az a víz, amelynek a rendes víztől eltérő vegyi összetétele, fizikai tulajdonsága" (tehát pl. maga­sabb fajsúly, hőmérséklet, elektromos vezetőképesség) „és geológiai erdeje van, és amely ennek következtében üdítő vagy az emberi szervezet életmű­ködését előmozdító hatású”. Ha az ás­ványvíz összetételében olyan anyagok (pl. kén-, litium-, vassók) szerepelnek, amelyek önmagukban bizonyos gyógyí­tó hatással rendelkeznek akkor nem ás­ványvízről, hanem gyógyvízről beszé­lünk. A mélyben elhelyezkedő víz útját, tá­rolását a föld rétegeinek mozgása és a terület anyagának minősége alakította ki. A víz hőmérséklete pedig a mélység­től és a környezet hőmérsékletétől függ. Az alapösszetétel szerint három fajta ásványvizet különböztetnek meg: az elsősorban puha talajviszonyok kö­zött a felszínhez közel kialakuló szikes, sós és keserűvizek (az előbbiek, mint nevük is mutatja, szikes talajokra hulló esővízből keletkeznek). A lehulló eső a levegőből szénsavat vesz fel, s ez a szénsavas víz kimossa a talajban lévő ásványi anyagokat. Ha a víz olyan terüle­ten gyűlik meg, amely korábban tenger­fenék volt, akkor a meggyűlő víz első­sorban kősót, azután jódot, brómot fog tartalmazni (ilyen víz a Pesterzsébeti Gyógyfürdő vize). Ha a vízben a talajviszonyok miatt a szulfátok (tehát a kénes sók) dominál­nak, akkor beszélünk keserűvizekről. Ha a víz ásványi tartalma kőzetek ol­dódásából származik, akkor elsősorban kalcium- és magnéziumsókban lesz gazdag. Az ilyen típusú gyógyvizek kö- Kneipp-kúra a múlt században Kneipp-kúra manapság­ csak a berendezés korszerűbb

Next