Egészség, 1986 (98. évfolyam, 1-6. szám)
1986-02-01 / 1. szám
Bármilyen messzi múltra nyúlik vissza is a meleg víz orvosi használata, ez nem azonos a mai gyógyfürdőkezeléssel. A meleg víz és a melegvizes fürdés tisztító szerepét ugyanis egyenrangúnak tartották a gyógyító hatásával. Ez így volt, noha már Hippokratész, majd Celsus és Galenus is ismerte a víz gyógyító erejét, tudták azt is, hogy mást várhatnak a hideg víztől, mint a melegtől. Tanításaik évszázadokra feledésbe merültek. MEGGYÓGYÍT MINDEN BETEGSÉGET Bár a középkorban sokat írnak a vízről, de a 18. századig nem alakul ki egységes tan. Annál kevésbé, mert az úttörők, Priesnitz, Kneipp, az angol Currie stb. a hidegvíz-kezeléseket forszírozták. (Egy évszázad telt el, míg kialakult a mai értelemben vett „fürdőkezelés'' és a vízgyógyászat mint önálló tudomány.) Így aztán elfelejtik a gyógyító fürdőket, hiszen a középkor merev vallási szabályai mellett jóformán csak a sebészet fejlődik, az pedig nem igényelte a fürdők használatát. Sokkal többre tartják a hideg víz gyógyító hatását. Az 1700-as években egy „nem orvosok számára” készült könyv (A Hideg Víznek, mint Sok nyavalyákban gyógyító szernek csudái) pl. szinte a kor valamennyi ismert betegségét, legyen az testi vagy lelki baj, hideg vízzel kívánta gyógyítani (himlőt, skarlátot, kankót, aranyeret stb.). Részlet a könyvből: A magömlés (ezt még abban a korban betegségnek tartották!) gyógyítása: „Üljön a beteg altestével hideg vizes kádban, maradjon benne egy óráig, míg egészen meg nem hűl, s meg nem kékül”. A könyv csak kétféle alkalmazási módot ismer: hidegvizes itatás vagy/és fürdőzés. Az 1800-as évek elején megjelenik egy laikus, a graefenbergi parasztfiú, és megalapozza a hidroterápiát, a vízgyógyászatot. Ettől kezdve még inkább mindent a hideg vízzel akarnak meggyógyítani. Egy másik laikus, de a hideg vízzel történő gyógyítás képzettebb híve, Kneipp, így írt az 1880-as években: „Mindama (testi) betegségeknek, bárminemű nevet viseljenek, állításunk szerint alapjok, keletkezésokok, gyökerecskéjök, csírájok a vérben, még inkább a vér zavaraiban vagyon". A Kneipp-féle hidegvízkúra „meggyógyít minden, egyáltalán gyógyítható betegséget, mert a vízkúra feloldja a kóranyagokat a vérben, kiválasztja a feloldott anyagokat, s az így megtisztított vért ismét helyes keringésbe hozza, megedzi a gyönge szervezetet.” ÁSVÁNYVIZEK Most egy kis hidrogeológia és kémia következik, de előbb talán néhány szót a hideg és a meleg hatása közötti különbségről. A hidegvizes fürdő első perceiben a kellemetlen tünetek dominálnak (gyors, csaknem lihegő légzés, didergés, vacogás, a bőr erei összehúzódnak, az izmok mintha megdermednének, a mozgás nehézkessé válik), majd kb. 2 perc után minden megfordul: a légzés minősége javul, a bőr kipirul, az izmok merevsége enged, ruganyosak lesznek, az érverés szabályossá, lassúbbá válik, élénkül a különböző elválasztó szervek működése, majd a fürdő elhagyása után farkasétvágy keletkezik. A meleg fürdőben a légzés és a szívverés módosul, gyorsul, s az izmok ellazulnak. A fürdőből kijövetel után a víz hőfokától, a benne töltött időtől függően álmosság, fáradtság, bágyadtság támad. Idézzünk néhány mondatot, amelyek az ásvány- és gyógyvizek meghatározására vonatkoznak: „Az ásványvíz természetes folyamatok révén ásványi sókat, illetve gázokat tartalmazó csapadékvíz” vagy a föld mélyében lejátszódó „hő- és nyomásviszonyok változása következtében a kőzetekből felszabaduló víz”. Az ásványvíz fogalmát Magyarországon egy nemzetközi megállapodáson alapuló törvénycikk úgy határozza meg, hogy „ásványvíz az a víz, amelynek a rendes víztől eltérő vegyi összetétele, fizikai tulajdonsága" (tehát pl. magasabb fajsúly, hőmérséklet, elektromos vezetőképesség) „és geológiai erdeje van, és amely ennek következtében üdítő vagy az emberi szervezet életműködését előmozdító hatású”. Ha az ásványvíz összetételében olyan anyagok (pl. kén-, litium-, vassók) szerepelnek, amelyek önmagukban bizonyos gyógyító hatással rendelkeznek akkor nem ásványvízről, hanem gyógyvízről beszélünk. A mélyben elhelyezkedő víz útját, tárolását a föld rétegeinek mozgása és a terület anyagának minősége alakította ki. A víz hőmérséklete pedig a mélységtől és a környezet hőmérsékletétől függ. Az alapösszetétel szerint három fajta ásványvizet különböztetnek meg: az elsősorban puha talajviszonyok között a felszínhez közel kialakuló szikes, sós és keserűvizek (az előbbiek, mint nevük is mutatja, szikes talajokra hulló esővízből keletkeznek). A lehulló eső a levegőből szénsavat vesz fel, s ez a szénsavas víz kimossa a talajban lévő ásványi anyagokat. Ha a víz olyan területen gyűlik meg, amely korábban tengerfenék volt, akkor a meggyűlő víz elsősorban kősót, azután jódot, brómot fog tartalmazni (ilyen víz a Pesterzsébeti Gyógyfürdő vize). Ha a vízben a talajviszonyok miatt a szulfátok (tehát a kénes sók) dominálnak, akkor beszélünk keserűvizekről. Ha a víz ásványi tartalma kőzetek oldódásából származik, akkor elsősorban kalcium- és magnéziumsókban lesz gazdag. Az ilyen típusú gyógyvizek kö- Kneipp-kúra a múlt században Kneipp-kúra manapság csak a berendezés korszerűbb