Egészség, 1987 (90. évfolyam, 1-6. szám)
1987-02-01 / 1. szám
DR. SZENDE ADAM Korunk betegsége-e a rák? Mivel a halálokok ranglistáján a rák még mindig a második helyen áll, orvost és beteget egyaránt érdekel a kérdés, hogy régen is létezett-e rák, Ш. ma gyakoribb-e, mint régen volt. A rendelkezésre álló történelmi, Ш. statisztikai adatok birtokában ma mindkét kérdésre megbízható választ kapunk. MILON LÁNYÁNAK HOZOMÁNYA A történelem előtti időkből származó csontvázak vizsgálata egyértelműen bizonyította, hogy már abban az időben, akár 100 ezer évvel ezelőtt is, amikor a környezetszennyezésnek még nyomai sem lehettek, létezett rák. Német kutatók egy ilyen történelem előtti korszakból származó csontvázról megállapították, hogy tulajdonosa csontszarkómában, tehát a legrosszabb indulatú daganatban szenvedett, és tüdőáttételek okozták halálát. Egy másik csontvázról pedig kiderült, hogy a rákos daganat a medencecsontot és mindkét felkarcsontot roncsolta, tehát hajdani tulajdonosa mozgásképtelenségre kárhoztatva várta be halálát. A rák elnevezése az i. e. IV. században Görögországban élt orvostól, Hippokratésztől származik. Az ő karcinóma megjelölése a „karkinosz”-ból származik, ami rákot, és „nemein”-ből, ami pusztítást jelent. Hippokratész női mellrákot észlelt, amelyen a bőrbehúzódások a Földközi-tengerben gyakran észlelhető rákhoz hasonlított. De létezik rákleírás az i. e. XVII. századból is, az ún. Smith-papiruszban, sőt a későbbi i. e. XV. századból származó híres Ebers-papiruszban is, amelynek orvosírója a mellrák sebészi gyógyítását javasolta már. A legterjedelmesebb és talán a legérdekesebb, szinte regényszerű leírást a rákról a görög Hérodotosznál találjuk, aki i. e. 484-425 között élt. Történetének hőse egy Demokédesz nevű híres orvos, aki miután összeveszett apjával, Krotonból Eginára költözött, majd egy év múlva Athén városának főorvosi tisztét töltötte be. Nyugtalan vére innen Számosz szigetére hajtotta, ahol a híres zsarnok, Polikrátesz szolgálatába állott. Amikor elkísérte a tengeri rabló Polikráteszt egy tengeri útjára, gazdástól fogságba esett, és gazdástól rabszolga lett Dáriosz király udvarában. Itt, miután a király lábsebét meggyógyította, kegyenc lett, és Szuza városában nagy udvart tartott. Fényűző jóléte ellenére azonban mindig visszavágyott Görögországba, amit megtiltottak neki. Dáriosz király felesége, Atossza mellrákja miatt ez a vágya is teljesült. Arról nem szól a fáma, hogy mivel gyógyította meg Demokédesz a királynőt, de arról igen, hogy a hálás Atossza rávette férjét, hogy orvosát kémként hazaküldje Görögországba. Demokédesznek azonban esze ágában