Egészség, 1990 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1990-02-01 / 1. szám
oly drága gyöngyszem...” a Pax Corporis Az idegfiziológiai jelenségek és a pszichikum összefüggésének fentebbi okai magyarázata nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, de az a megfigyelés, hogy a derűsebb, vidámabb környezet, a kiegyensúlyozottabb életszemlélet, a jó pszichikai tónus a testi bajokat és kórokat tekintve gyógyító hatású, a mai gyógyító eljárásoknak is fontos összetevője. A test jóléte és épsége, valamint a jó közérzet és lelki kiegyensúlyozottság csak akkor lehet egységben, a lélek és a test egymásra hatása csupán akkor valósul meg, ha mérsékletesek vagyunk evésben és ivásban. A mértéktelenség nemcsak a testet rontja meg, hanem a lelket is tönkreteszi. Pápai Páriz Ferenc nemcsak a mértéktelen ivás, részegeskedés, dőzsölés veszélyére inti az olvasót, hanem figyelmezteti a mértéktelen evésre is. „Mert ugyan közönségesen mindazok, akik valamennyire kényeknek élnek, sokat esznek-isznak és az ő gyomrokban sokféle nemű étket vesznek belé és zavarnak össze, többet adnak a természetnek, mintsem szükség volna és mintsem azokkal bírna, megemészthetné és táplálásra fordíthatná...” (5). A takarékos táplálkozásra intés mögött az a szándék áll, hogy ráterelje az emberek figyelmét az ésszerű és az egészséges táplálkozásra. Megjegyzi, hogy „nagyrészént a nyavalyáknak csak egy ételtől való maga megtüntetésével is eleit vehetné az ember.” A mértéktelenség mást jelent a gazdagnak, és mást a szegénynek. A gazdagnak azt tanácsolja, hogy a bőséges étkezéseket váltsák fel néha böjtök, ezáltal a szervezet egyensúlya megmarad. A szegény pedig kapja meg az ételital mértékét, hogy elgendő étel kerüljön naponta a tányérjára. „A bő asztal terhére vagyon azoknak, akiknek mindenkori ételek vendégség, de megújítja azokat, akik azzal ritkábban élnek” - írja (6). A borital élvezetében is mértéktartásra int. A Zsoltárok könyvének 104. részére hivatkozva írja, hogy a bor felvidítja az ember szívét, enyhíti a szomorúságot, természetesen mértéket tartva igyunk. A dohányzást igen-igen ártalmasnak tartja. Iskolai rendtartástervezetében, amelyet az enyedi kollégium számára készített azt írja, hogy a dohányzást egészen meg kellene tiltani, a cipó, a kenyér megvonásának terhe mellett (sub poena amissionis panis), mert „dohányzó egy is nincsen jó tanuló” (7). A test épségének megóvását szolgálja az edzettség, vagy ahogy ő nevezi: a test gyakorlása. Akik a sokat ülő életnek a formáját követik, tegyenek sok sétát, amely a természethez nagyon illendő és kedves. Azok, akiket akadályoznak a sétálásban, pl. a rabok, találjanak ki valami egyebet a testmozgások gyakorlására. Akinek nincs lehetősége arra, hogy „testét gyakrolhassa”, annak azt ajánlja, hogy kevesebbet egyékegyék. Igen fontosnak tartja, hogy az időjárás viszontagságaihoz hozzáeddzük a szervezetet, hozzá kell szoktatni a gyermekeket és ifjakat a hideghez. Aki gyermekkorában vagy ifjan nem tesz szert edzettségre, az öregkorában már nem szerezheti meg azt. Amikor már betoppan a szervezetbe a nyavalya, fontos, hogy kellő időben keressük meg rá az orvosságot. Másik tanácsa, amely most is megszívlelendő, hogy „az orvossággal felette gyakran való élés magánál a nyavalyánál is gonoszabb...” A korszerű egészségmegőrző és gyógyító szemlélet alapjai, amelyek az egészségügyi felvilágosultsággal és a bajok megelőzésével kapcsolatosak, már Pápai Páriz szemléletében is megtalálhatók. Nem lehet eltekintenünk attól, hogy ne idézzük pontosan az erre vonatkozó gondolatait: „...kinek-kinek az emberek közül kellene az orvosi tudományban legalább tudni annyit, hogy tudná a maga testének külső-belső részeit, azoknak állását s munkáját, és hogy amely nyavalyákra ő hajlandó, tudná eleit venni... De nem avégre, hogy minden derék szükség nélkül orvosságokkal fárassza testét, mert vannak csekély eszközök, melyeknek elkövetésével igen terhes nyavalyákat elkerülhet (az) ember, ha idején él azokkal. Ugyanis ki volna oly bolond, aki ne akarna nyavalyájának elkerülésének okáért egy kevés zsályával, avagy fenyőmaggal élni? Akárminemű orvossággal éljen is (az) ember nyavalyájának elkerülésének okáért, meg kell azt tudni bizonyosan, hogy akármely nyavalyát is könnyebbe megelőzni (az) embernek az ártalmasoktól való maga megóvásával, mintsem az hasznosakkal való élésével.” (8). Megszívlelendő tanácsokra lelünk azokban a sorokban is, amelyek a helyes öltözködést, a lakóház környezetét, a társas kapcsolatokkal szembeni követelményeket írják le. Szembeszegül a természettel, aki nem a test szükséges hasznáért öltözködik, hanem nyalkaságáért, vagy aki „az újforma köntösöknek felvételében” másokat követ. Tiszta legyen az öltözetünk s főleg azért öltözködjünk, hogy önmagunk szemeinek kedveskedjünk. Az öltözködés is szolgálja belső békénk megteremtését. A lakóház rendje a környezetünk szépsége nélkül, a lélek nem lehet nyugodt. „A rendetlenség eszét veszi a léleknek, a rend pedig gyönyörűségesen megnyugatja és táplálja” (9). Az idő hasznos mulatására, vagy ahogy ma nevezzük, a szabadidő kellemes eltöltésére ajánlja a kertművelést, az okos emberekkel való társalgást és a vadászatot. Ez utóbbi a nemesi emberek mulatságai közé tartozik, s azok, akik művelik az ártalmas vadaknak a kergetését, jó vitézekké válnak. Óvja az embereket attól, hogy „kocka - és egyéb szerencsétől függő játékokat” játsszanak. A vak szerencse nem élesíti az elmét, de háborgatja a léleknek a csendességét. Olyan játékokat ajánl, amelyek a testi serénységtől és az elme gyorsaságától függenek. Érdekes magyarázatot fűz a szerencsejáték lélekromboló hatásához. A nyereség a szerencsejátékban károsabb, veszedelmesebb, mint a veszteség. Aki pénzt nyer a szerencsejátékban, annak a lelkében fösvénység gerjed, s gyorsan kialakul az a gonosz szándék, hogy más vesztesége