Egészségügyi Dolgozó, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-06-01 / 1. szám

AZ EGÉSZSÉGÜGYI ALKALMAZOTTAK SZABAD SZAKSZERVEZETE HIVATALOS LAPJA Földes Alice, fiatal, két év óta fennálló szakszervezetünk törté­netében az »Egészségügyi Dolgozó«­­megjelen­ése. Az elmúlt két esztendő demokráciánknak és minden demokratikus szervezetnek hőskora volt. Az egészségügyi dolgozók szakszervezete szervez­kedése is a legteljesebb politikai szabadság felté­telei között, de ugyanakkor kedvezőtlen külső kö­rülmények mellett indult meg- Horthyék támadó háborúja után nemcsak a gyárak és a vasutak hevertek romokban, a kórházakat, klinikákat, szülőotthonokat, egészségházakat sem kímélte meg a pusztítás. Az egészségügyi munkások­­maguk fogtak hozzá elpusztított intézményeik felépítésé­hez, ugyanakkor nem hanyagolva el az építés má­sik oldalát Sem: létrehozták a szakszervezetet és megteremtették az üzemi bizottságokat. Elmond­hajuk, hogy a kétféle építés nem volt eredménytelen. Lerombolt egészségügyi intézmé­nyeink útra állnak és áll a szakszervezet is, az egészségügyi dolgozók érdekeinek védelmezője. Munkánkról eredményeink beszélnek. Eredmé­nyeink, melyek nem választhatók el sem az egész­ségügyi dolgozók múltbeli helyzetétől, sem pedig országunk mai gazdasági teherbírásától. Mi jutott az elmúlt 25 év alatt a kórházak és egészségügyi intézmények fertőzött levegőben, néha egy életen át végzett nehéz és önfeláldozást igénylő munkájáért­? Alacsony, szinte zsebpénz­­számba menő fizetés, egésznapi meghatározatlan munkaidő, pincelakás, öreg korára pedig igen gyakran, sőt csak kevés kivétellel munkanélküli­ség, szegényház, vagy az utca... Mit sikerült ezen javítanunk? Gazdasági vonalon kollektív szerződéseink, részleges státusrendezéseink elismeri az egészség­ügy­ szakmunkát és módot ad az egészségügyi dolgozók jövőjének biztosítására, a 8 órás munka­idő bevezetésére. A kórházi munkáslakások építé­sének megindítása, a kórházi napközi otthonok ki­építése, emberibb életmód megteremtésének egy­­egy alappillére. Szakoktatásunk kiszélesítése, nívó­jának emelése pedig szakmai tekintélyünket ál­lítja megfelelő fokra. Javult a viszony az intézmények vezetői és dolgozói között, nagyobb a megértés a kórházak­ban, a két munkatárs az orvos és a nővér között. Hogy az egészségügyi intézmények dolgozói két év kemény munkája kapcsán az intézeti és szakszervezeti értekezletek során mennyire értik már, hogy jól képzett, öntudatos, szervezett dol­gozónak nagy tábora tudja csak harcait eredőmé­­nyesen megvívni, bizonyítja, hogy a szervezettség csaknem 95 százalékos. Az eredmények komolyak, de a feladatok még nagyobbak. Javítanunk kell az egészségügyi dolgozók élet­színvonalát, minden rendelkezésünkre álló eszköz­zel! Új kollektív szerződéssel, új státusrendezés­sel, az Üzemi Bizottságok munkájának megerősí­tésével szakiskolák felállításával, továbbképző tanfolyamok megindításával, a lakás és munkás viszonyok további rendezésével! A hároméves terv, amelytől valamennyi ma­­gyar dolgozó — az egészségügyi dolgozók is — életszínvonaluk nagymérvű felemelkedését, sor­suk jobbrafordulását várhatják, ugyancsak ko­moly politikai és gazdasági követeléseket támaszt a szakszervezettel szemben. Fel kell sorakoztatni tíz egészségügyi munkások tízezernyi tömegeit a munkáspártok oldalán a hároméves terv ellensé­geivel szemben vállalt küzdelemre, hogy a végre­hajtásnak első pillanatától kezdve megfeszített munkával tudjuk a terv egészségügyi vonatkozá­sait valóra váltani. Mindezek a hatalmas feladatok késztettek ben­nünket arra, hogy lapunkat megindítsuk. Ezen a lapon keresztül közvetlen kapcsolat létesült a szakszervezet minden egyes tagjával, a lapon ke­resztül valamennyi egészségügyi dolgozót bevon­hatjuk közös a munkánk elvégzésére. Minden egészségügyi dolgozónak, az ápolónő­­vérnek éppen úgy, mint a takarítónőnek, a védő­nőnek éppen úgy, mint az udvari munkásnak, tud­nia kell, hogy ez a lap nem újság, a szó minden­napi értelmében. Nem újságírók írják, hanem egészségügyi alkalmazottak — egészségügyi alkal­mazottaknak. Foglalkozni fogunk a szakszervezet valamennyi tagját közösen érintő kérdésekkel, de külön is szólunk majd valamennyi egészségügyi szakfoglalkozás képviselőjéhez. És nemcsak mi fogunk szólni, hanem meg akarjuk szólaltatni szerte az országban dolgozó szaktársainkat. Lapunk csak akkor fogja tudni kollektív szervezési feladatát betölteni, akkor lesz valóban a szakszervezet lapja, akkor fog dolgozói­nak szakmai tekintélyt biztosítani, ha nem egy szűkkörű szerkesztőség véleményét fejezi ki, ha­nem az egészségügyi dolgozók közös munkájának eredményeként születik meg hónapról-hónapra. Fontos állomás

Next