Egészségügyi Dolgozó, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-06-01 / 1. szám
AZ EGÉSZSÉGÜGYI ALKALMAZOTTAK SZABAD SZAKSZERVEZETE HIVATALOS LAPJA Földes Alice, fiatal, két év óta fennálló szakszervezetünk történetében az »Egészségügyi Dolgozó«megjelenése. Az elmúlt két esztendő demokráciánknak és minden demokratikus szervezetnek hőskora volt. Az egészségügyi dolgozók szakszervezete szervezkedése is a legteljesebb politikai szabadság feltételei között, de ugyanakkor kedvezőtlen külső körülmények mellett indult meg- Horthyék támadó háborúja után nemcsak a gyárak és a vasutak hevertek romokban, a kórházakat, klinikákat, szülőotthonokat, egészségházakat sem kímélte meg a pusztítás. Az egészségügyi munkásokmaguk fogtak hozzá elpusztított intézményeik felépítéséhez, ugyanakkor nem hanyagolva el az építés másik oldalát Sem: létrehozták a szakszervezetet és megteremtették az üzemi bizottságokat. Elmondhajuk, hogy a kétféle építés nem volt eredménytelen. Lerombolt egészségügyi intézményeink útra állnak és áll a szakszervezet is, az egészségügyi dolgozók érdekeinek védelmezője. Munkánkról eredményeink beszélnek. Eredményeink, melyek nem választhatók el sem az egészségügyi dolgozók múltbeli helyzetétől, sem pedig országunk mai gazdasági teherbírásától. Mi jutott az elmúlt 25 év alatt a kórházak és egészségügyi intézmények fertőzött levegőben, néha egy életen át végzett nehéz és önfeláldozást igénylő munkájáért? Alacsony, szinte zsebpénzszámba menő fizetés, egésznapi meghatározatlan munkaidő, pincelakás, öreg korára pedig igen gyakran, sőt csak kevés kivétellel munkanélküliség, szegényház, vagy az utca... Mit sikerült ezen javítanunk? Gazdasági vonalon kollektív szerződéseink, részleges státusrendezéseink elismeri az egészségügy szakmunkát és módot ad az egészségügyi dolgozók jövőjének biztosítására, a 8 órás munkaidő bevezetésére. A kórházi munkáslakások építésének megindítása, a kórházi napközi otthonok kiépítése, emberibb életmód megteremtésének egyegy alappillére. Szakoktatásunk kiszélesítése, nívójának emelése pedig szakmai tekintélyünket állítja megfelelő fokra. Javult a viszony az intézmények vezetői és dolgozói között, nagyobb a megértés a kórházakban, a két munkatárs az orvos és a nővér között. Hogy az egészségügyi intézmények dolgozói két év kemény munkája kapcsán az intézeti és szakszervezeti értekezletek során mennyire értik már, hogy jól képzett, öntudatos, szervezett dolgozónak nagy tábora tudja csak harcait eredőményesen megvívni, bizonyítja, hogy a szervezettség csaknem 95 százalékos. Az eredmények komolyak, de a feladatok még nagyobbak. Javítanunk kell az egészségügyi dolgozók életszínvonalát, minden rendelkezésünkre álló eszközzel! Új kollektív szerződéssel, új státusrendezéssel, az Üzemi Bizottságok munkájának megerősítésével szakiskolák felállításával, továbbképző tanfolyamok megindításával, a lakás és munkás viszonyok további rendezésével! A hároméves terv, amelytől valamennyi magyar dolgozó — az egészségügyi dolgozók is — életszínvonaluk nagymérvű felemelkedését, sorsuk jobbrafordulását várhatják, ugyancsak komoly politikai és gazdasági követeléseket támaszt a szakszervezettel szemben. Fel kell sorakoztatni tíz egészségügyi munkások tízezernyi tömegeit a munkáspártok oldalán a hároméves terv ellenségeivel szemben vállalt küzdelemre, hogy a végrehajtásnak első pillanatától kezdve megfeszített munkával tudjuk a terv egészségügyi vonatkozásait valóra váltani. Mindezek a hatalmas feladatok késztettek bennünket arra, hogy lapunkat megindítsuk. Ezen a lapon keresztül közvetlen kapcsolat létesült a szakszervezet minden egyes tagjával, a lapon keresztül valamennyi egészségügyi dolgozót bevonhatjuk közös a munkánk elvégzésére. Minden egészségügyi dolgozónak, az ápolónővérnek éppen úgy, mint a takarítónőnek, a védőnőnek éppen úgy, mint az udvari munkásnak, tudnia kell, hogy ez a lap nem újság, a szó mindennapi értelmében. Nem újságírók írják, hanem egészségügyi alkalmazottak — egészségügyi alkalmazottaknak. Foglalkozni fogunk a szakszervezet valamennyi tagját közösen érintő kérdésekkel, de külön is szólunk majd valamennyi egészségügyi szakfoglalkozás képviselőjéhez. És nemcsak mi fogunk szólni, hanem meg akarjuk szólaltatni szerte az országban dolgozó szaktársainkat. Lapunk csak akkor fogja tudni kollektív szervezési feladatát betölteni, akkor lesz valóban a szakszervezet lapja, akkor fog dolgozóinak szakmai tekintélyt biztosítani, ha nem egy szűkkörű szerkesztőség véleményét fejezi ki, hanem az egészségügyi dolgozók közös munkájának eredményeként születik meg hónapról-hónapra. Fontos állomás