Egészségügyi Dolgozó, 1949. (3. évfolyam 1-2. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1949-01-01 / 1-2. szám

III. évfolyam, 1—2. szám, 1949 január—február AZ [GÉSzSEntklYI ALK4LP1AZOTTA* SZARA»­SfóMSZCrVEZETE HIVATALOS LAPJA Az ipari szervezkedés feladatai Sorsfordulót jelentettek az egészségügyi dolgozók életé­ben a január hó 15-től 31-ig terjedő napok, amikor az or­szág egészségügyi intézményei­ben, ünnepélyes taggyűlések során, kimondták, hogy az or­vosok, az egészségügyi alkal­mazottak és a gyógyszerészek szakszervezetei egy nagy szer­vezetben egyesülnek. Az egészségügy területén dolgozók rövid szakszervezeti múltra tekinthetnek csupán vissza. 1945-ben alakultak szakmai szervezeteik, melyek­­ munkájukat megalakulá­suk percétől vállvetve, kö­zös irányvonalon haladva végezték. Céljuk azonos volt: a magyar közegészségügy fejlesztése és az egészségügyi dolgozók élet­­színvonalának emelése. Küz­delmeik, eredményeik, terveik párhuzamosan haladtak a népi demokrácia fejlődésével, ere­jüket a hároméves terv meg­valósításának szolgálatába ál­lították, s fejlődésüket min­denkor igyekeztek a népi de­mokrácia követelményeihez hangolni.­­­­ Az ipari szervezkedés óriási távlatokat nyit meg az új, egységes egészségügyi szak­­szervezet előtt. A­­ feladatok erőteljesen lüktető szakszerve­zeti életet kívánnak meg. Az ipari szervezkedés megadja a keretet a mun­ka számára, melyet azon­ban tartalommal a szak­­szervezeti tagságnak kell kitöltenie. A szakszervezeti élet súly­pontja ij üzemekbe tevődik át, a szakszervezetet maguk a dolgozók képezik, az ő jó vagy lanyha munkájuk fogja élet­­képességüket meghatározni. A feladatoknak megfelelő módon alakul szervezetileg az üzemekben a szakszervezet fel­építése. Az üzemi szakszervezeti cso­portok élén az üzemi bizottsá­gok fognak állni. Feladataik megváltoznak, mint ahogy megváltozott a dolgozók vi­szonya az államhoz is. Irányítójuk, vezetőjük az üzemi bizottsági titkár lesz, akinek kezében futnak össze a szakszervezeti munka szálai. Az üzemi bizottság többi tag­jai egy-egy munkaterület irá­nyítását veszik kézbe. A kul­­túrmunkát, az oktatás munká­ját, mind szakmai, mind ideo­lógiai vonalon, a szociálpoli­tika irányítását, a sport gya­korlásának és fejlesztésének munkáit, a nőmunkát, a pro­paganda feladatait az üzemi bizottság egy-egy tagja vezeti. A tervmegbízott, a szakszerve­zeti káderes is az üzemi bizott­ság tagjai közül kerül majd ki. Munkájáért valamennyi vezető személyében lesz felelős. Feladatának nem jelentéktelen része lesz, hogy a tagság so­raiból maga köré toborozzon, munkára mozgósítson egy szé­­lesebb körű aktívát. A munkahelyeken felmerülő érdekvédelmi, szakmai, kultu­rális panaszok, kívánságok, öt­letek, kezdeményezések felvé­telére és továbbítására, a tag­ság bizalmiakat választ sorai közül, így a tagság életteljes kapcsolatot tart fenn az üzemi bizottságokkal s azon keresz­tül a központtal s ez a hálózat egyben biztosítani fogja a tagság állandó, cselekvő részt­­vételét. Valamennyi resszért felelős munkája egyformán fontos, mégis, a legidőszerűbb feladata az egyesített szakszervezetnek a kultúrfelelősre és a szociál­politikai felelősre vár.. A szak­mai szervezkedés idejében a kultúrfelelős munkáját érezhe­tően nehezítette az a válaszfal, mely az orvost a fizikai dol­gozóktól gyakran elválasz­totta. Az egy szakszervezetbe való tartozás lebontja­ ezt a válaszfalat, s a kollektív kul­túrájét, melytől továbbmenő­­leg az egészségügy hatalmas fellendülését várjuk, nagy ütemben fog megindulni. A szakszervezeti csoportok szociálpolitikai feladatai nem­csak bővülnek, de egészségügyi vonalon új területeket ölelnek fel. A segélyezés bevezetése, mely szakszervezeteinkben ed­dig folyamatosan nem volt a gyakorlatban, felelősségteljes munkát jelent. Az üdültetés kérdésének kielégítő és egy­öntetű megoldása is időszerű­vé válik s fontos feladata lesz a társadalombiztosítási ügyek ellenőrzése is. Most fog gyümölcsöt hozni a közösség javára az a munka, melyet az egészségügyi dolgo­zók az ideológiai képzés vona­lán végeztek, amikor szi­árd marxi-leuiai életszemlélettel, válaszfalak nélküli, kollektív munkával indul meg a szak­­szervezeti élet az üzemekben. A magyar egészségügy to­­­vábbi fejlődése, a termelés len­dületének megőrzése a dolgo­zók egészségvédelmén és jó ápolásán keresztül, csak ön­tudatos, fejlett egészségügyi szervezett dolgozók útján is le­hetséges. Ennek a biztosítását teszi számunkra lehetővé az ipari szervezkedés, melyet a Szakszervezeti Tanács — a nagy, termelésben fontos he­lyet elfoglaló szervezetek mel­lett —­ számunkra is megte­remtett. .

Next