Egészségügyi Dolgozó, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-15 / 1. szám

Ill évfolyam 1. szám AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZ­A­KSSZ­ERVEZET LAPJA Pártunk V.Kongresszusa előtt A Hofherr-gyár munkásainak szo­cialést­a kötelezettségvállalása óta egyre nagyobb tömegben érkeznek jelentések, hogy az egészségügyi dolgozók Pártunk­­közeledő kon­gresszusának tiszteletére tömege­sen tesznek szocialista kötelezett­ségvállalásokat, az egészség­védelmi munka színvonalának eme­lésére. A Hofherr-gyári dolgozók Rákosi elvtárshoz intézett levelének hatal­­mas visszhangja támadt. Egymás után csa­tlalk­oznak a csepeliek, ózdiak, bányászok, textilesek és vasutasok, a gépállomások dolgo­zói és min­t az emlékezetes sztálini, április 4-i mun­kaverse­ny­­ben, vagy a koreai hét alkalmából büszkén állapíthatjuk meg, hogy a magyar egészségügyi dolgozók nem a­karnak lemaradni élenjáró munkásosztályunk mögött, amikor a szocializmus építéséről, a béke­tábor erősítéséről van szó, amikor kifejezésre kell juttatni azt a határ­talan szeretetet és odaadást, amely­­lyel Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és ennek szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs iránt viselte­tünk. Szod­e­ta kötetezettségválalá­­sai­kban egészségügyi dolgozóink kifejezésre juttatják azt, hogy a feszült nemzetközi helyzetben a szocializmus építésének meggyorsí­tása, védelmi felkészültségünk fokozása érdekében, az eléjük tűzött feladatok jobb elvégzésével, több munkával készülnek az egész ország nagy ünnepére, a Pánt­­­ik Kongresszusára. Ez a verseny hatalmas lendületet ad a szocializmust építő ötéves ter­vünk második évére előírt tervek beindításának , már a tervév ele­­jén a munkaversenymozgalom ki­szélesítésével biztosítja a terv ma i­dén részletre menő teljesítését és túlteljesítését. A kommunisták, kö­zöttük a szakszervezeti funkcioná­riusok és aktívak példamutatása a termelésben, a munkafegyelemben, a szakmai képzettség emelésében, nagyszámú követőre talált eddig is. A­­ hó végén megtartandó tag­gyűléseink tovább szélesítik majd a már eddig is nagy lendülettel megindult kongresszusi verseny­­mozgalmunkat. A­z egészségügyi minisztérium megalakulása nagyjelentőségű fordulatot jelent a Gyógyíts Jobban Mozgalom sikeres fejlesztésének szempontjából Lehetővé teszi azt, hogy­ a minisztérium irányítása és ellenőrzése mellett az egészségügyi intézményeik igazgatói, mint az ipari verseny területén, a mi üzemeink­ben is, irányítókig kapcsolódjanak be a Gyógyíts Jobban Mozgalom továbbvitelébe. Ez a változás, üzemi bizottságaink jó munkája, funkcio­náriusaink és aktíváink kommunista példamutatása, tagságunk, az egészségügyi dolgozók harcos bírá­lata és önbírákta és lelkes szocia­lista kötelezettségvállalása biztosít­ják a Gyógyíts Jobban Mozgalom kongresszusi szakaszának sikerét, ötéves tervünk végrehajtását, bé­kénk védelmét. Az eddig beérkezett szocialista kötelezettségvállalásokból megálla­pítható az, hogy dolgozóink fel­ismerték azoknak a feladatoknak jelentőségét, amelyeket az egész­ségügyi minisztérium és szakszer­vezetünk mint a Gyógyíts Jobban Mozgalom legjelentősebb feladatát, ötéves tervünk sikeres vé­g­rohaná­sának feltételeit, célul tűzött elénk A szocialista kötelezettség­válla­lások jelentős része a betegek gyors, korszerű orvosi ellátását tűzi ki céljául. Az egészségügyi dolgozók egyre szélesebb tömegei látják világosan, milyen hatalmas jelentősége van a gyógyító­­megelőző munkában az alapdoku­mentációnak, a kórlapok, műtéti naplók,­­lázlapok alapos, megbízható, részletes vezetésének. Olyan doku­mentáció kialakításának, amelyre a szocialista ellenőrzés, a tudományos munka, az orvosi továbbképzés és az egészségügyi szervezés szilár­dan támaszkodhat. Ezen a téren elmaradottságunk rendkívül súlyos. Az a rendetlenség, fegyelmezetlen­ség, felületesség, ami ezen a téren egészségvédelmi intézményeinkben megtalálható, az egyik legártalma­sabb kapitalista maradvány. Amerre nézünk, a legmagasabb fokú tudo­mányos oktatóin­tézetekitől, egész a körzeti orvosiig, mindenütt találunk kirívó hibákat. A diósgyőri bel­­osztály kortörténeteinek hiányos ve­zetése, a tatabányai szülészeten hiányzó pulzusgörbék, a diósgyőri és dorogi kórház sebészetén fel nem lelhető műtéti leletek és epier­­­zisek mellett megmutatkoznak a fejlődő, az új jelei is. A dorogi szülészeti osztály kifogástalan, tar­talmas, magas színvonalú kórlapjai, a VIII. kerületi körzeti orvosok nagy részének példamutatóan veze­tett alapdokumentáció öt, a Retk­us­­kórház első benosztályán dogozó nővér kritikája az osztály orvosai fölé a rendetlen és pontatlan kórlap­­vezetés miatt, mutat­ják azt, hogy az egészségügyi dolgozók széles töme­geiben vált tudatossá az alapdoku­mentáció jelentősége. J­avulás észlelhető már eddig is a r­űiivizsgálatok kérdését ille­tően. Amíg a nyáron még tucatjá­val lehetet olyan osztályokat találni, ahol műtét előtt vizeletet sem vizs­gálta­k, ma már azt látjuk, hogy ezt a hibát nemigen követik el. Jelentősen járul hozzá a klinikai osztályoknak, a prosecturával, a röntgennel, a laboratóriummal rend­szeresített értekezletek, konferen­ciák bevezetése, a konikopathológiai konzíliumok, a röntgenesnek, labo­­ratóriumosnak, kórboncnoknak a kli­nikai osztályok vizitjein való idő­közi részvétele, az osztályok kö­zötti szorosabb együttműködés, a gyors és korszerű betegellátáshoz. Nagyszámú szocialista kötelezett­ségvállalás a szakmai képzettség emelését tűzi ki céljául, különös tekintettel a Szovjetunió orvostudo­mányi és egészségügyi eredményei­nek tanulmányozására és bevezeté­sére. Az egészségügyi középikáde­­rek szakképzettségének és szak­tudásának emelését biztosítják azok a­­k­özél­ezettség v­ál­lal­ások, melyek a műtéti osztályokon dolgozó ápoló­nők műtősnői, a nem műtői szak­máin dolgozó ápolónők laborató­riumi alapismeretekre való megtaní­tását, illetve megtanulását céloz­zák. Szélesedik az orvosok között folyó »Tamuli-tamíts mozgalom« és a szovjet irodalom fokozottabb ismertetése emeli intézményeink referáló­ üléseinek színvonalát. A nyíregyházi kórház beleértélván a nővéreket megtanították a legfonto­sabb laboratóriumi és ruténvizsgála­­tok elvégzésére. Nagy számban vesznek részt a Péterffy Sándor­­utcai kórház dolgozói a »Tanul­j­­taníts mozgalom« ban. Komoly eredményeket ért el a kalocsai kór­ház a szovjet irodalommal való fog­lalkozásban. De intézményeik, ahol nem tartanak referáló üléseket, fel­­­­vágatlanon porosodó folyóiratok a szekrények mélyén figyelmeztetnek, hogy e téren még sok a tennivalónk. A takarékosságról szóló kormány­­határozat megjelenése nyomán, a széncsata kellős közepén nagy­­jelentőségűek azok a szocialista kö­­telezettségváltáások, amelyekkel a fokozott szén- és energiatakarékos­ságért harcolnak dolgozóink oly­módon, hogy a kórtermek és műtők hőmérséklete minden körülmények között eléri az előírt színvonalat és a melegvíz- és villanyszolgál­tatás folyamatossága nem korlátozható. Nagyjelentőségű a­z a küzdelem, amelyet a túlórák csökkentéséért indítottak dolgozóink. Ma már vilá­gos, hogy az év első 7-8 hónapjá­ban az a lazaság, ami a le nem dolgo­zott túlórák száz- és százezreit hozta létre a kórházakban, a jobb­oldali szociáldemokrata és kleriká­lis ellenség támadása volt a mi te­rületünkön. Kórházvezető funkcio­náriusaink gondatlanságára, ébersé­gének hiányára és a politikai­lag nem eléggé öntudatos dolgozókra támaszkodott. Taggyűléseink rész­vevői számára harcos feladat e téren az ellenséges elemek leleple­zése és a szervezés megjavítását célzó javaslataikkal az intézmé­nyek vezetőinek megsegítése. A túl­­órafronton annál is inkább vigyázni kell, mert a feleslegesen kifizetett, meg­­nem­ dolgozott túlórák közvet­lenül a becsületesen dolgozó szak­társaikat rövidítik meg, a ténylege­sen ledolgozott túlórák kifizetését veszélyezteti, az újítási és jutalma­zási összegek megnyirbálására ve­zet. "Li e­zek mellett a súlypontként jelent­­-*-l kező kötelezettségvállalások mellett továbbra sem feledkezhe­tünk meg a magasabb színvonalú kórházkultúráért, a beteggekkel való szeretetteljes, gondosság kifej­lesztéséért folyó harcunkról. Nem feledkezhetünk meg a nép vagyoná­val való takarékosság kérdéséről sem. Természetesen tudjuk, hogy takarékossági versenyt a gyógyí­tással közvetlenül összefolyó terü­leten nem szervezhetünk, de a fecskendők, hőmérők, műszertöré­­sek ellen tovább kell vinnünk a küz­delmet. Hogy ezen a téren komoly feladatok vannak, azt mutatja az az egy adat is, hogy a múlt esztendő­ben csak a János kórházban 80.000 forint kárt jelentett a fecs­kendőtörés. Megtakarításokért folyó harcban az újítómozgalom, dolgozóink részéről kiinduló raciona­lizálási javaslatok, komoly eredmé­nyekhez vezethetnek. Ahhoz, hogy Pártunk V. Kon­gresszusa előkészítéséből méltón vegyük ki részünket, tudnunk kell és át kell éreznünk, hogy a szocia­lizmus építői, a béke harcosai va­gyunk, Hja Erenburg, a nagy szovjet író és békeharcos mondta: »A békét az a kőműves tudja iga­zán értékelni, aki egy rombadőlt házat felépített és az a kertész, aki tudja, hogy mit jelent egy kétéves fát felvevelni.« És mi bátran hozzá­tehetjük, hogy az az egészségügyi dolgozó, aki napról napra és éjszak­­áról éjszakára szakadat­lan harcban áll az életért, az emberi élet meg­hosszabbításáért. Ezt érezte át Galácz Lajos elvárs és Fedi Magda elvtársnő, aki hároméves kisfiát hagyja itthon, mikor vállalkoztak arra, hogy elmennek a bánya­vidékre, a széncsata hőseinek egész­ségéért harcolni. Ezt érezte át Csia elv­társ, aki a Dunai Vasművét hő­siesen építő ifjaink egészségéért harcol. Ezt érezték át a koreai nép­­ szabadságáért küzdő szak­társatok, akiknek munkája, harca szintén benne van Szöul vízszevéte­ében, a gyilkos amerikai imperialisták csúfos vereségében. Az ő példájuk és valóban forradalmi lelkesedésük, starci szellemük hasson át mindnyá­junkat a kongresszusi versenyben és akkor méltó módon fogjuk ünne­pelni országunk, egész népünk nagy ünnepét, Pártunk V. Kongresszu­­sát. Akkor betöltjük nagyszerű feladatainkat és bolsevik szelemben neveljük dolgozótársainkat nagy Pártunk és forrón szeretett vezé­rünk, Rákosi elvtárs szeretettre és törhetetlen hűségre a dicső Szovjet­unió s a mi drága Sztálin elv­tár­­sunk iránt. 1951 január 15 Előre a kongresszusi verseny sikeréért! A széncsata hőseinek győzelméért !A háború, amely most Koreában dúl, nem­csak, hogy mérhetetlen szenvedést hoz Korea népeinek, hanem általános háborúval is fe­nyegeti, kiáltja világgá a béke híveinek fel­hívása. Ezek a szavak csengnek vissza DR. FEIL MAGDA és DR. GALÁCZ LAJOS elvtársak fülébe, amikor lemennek a bányavidékre, hogy ott orvosi segítséget nyújtsanak bányászaink­nak, a szocialista építés hőseinek. Részt kérnek a harcból, melyet bányászaink vívnak a békés építő munka még gyorsabb üteméért. Tudva tudják, mit jelent az egészséges ember mun­kája, aki könnyebben, jobban és vidámabban dolgozik. Tudják, hogy el kell temetnünk a múlt bűneit, meg kell teremtenünk a korszerű bányaegészségügyet. Ragyogó arcuk harcos elszántságot mutat. Keményen indulnak neki az útnak, örömmel foglalják el új munkahelyüket. »Rákosi elvtárs irányító szavaira az egész dolgozó nép fgiyele — mondja Feil elvtársnő munkatársunknál: — »beszédei nyomán gyor­sabban megy a munka, hangosabbak a kalapács­ütések, megkeményednek az izmok, új normák, új sztahanovisták születnek.« »Nemrég a széncsatáról beszélt. Kérte, hogy más munkaterületek is vegyék ki részüket a széncsaták hőseinek hatalmas munkájából, mert iparunk szocialista irányba való fejlődése a bányászok kezébe van letéve.« »Mi, magyar egészségügyi dolgozók megér­tettük ezt a felhívást és alkalmazzuk saját munkaterületünkön. Én körzeti orvos vagyok, kihez számtalan munkahelyről jutnak el betegek.«­­Amikor Szakszervezetünk feltárta a bánya­­vidékek és ipari centrumok betegellátásának kiáltó hiányosságait, összehasonlítást tettem fővárosi dolgozók és a bányászok egészségügyi ellátása körül. A fővárosban már jóval közelebb kerültünk a betegellátás korszerűsítéséhez, a betegellátás színvonalának emeléséhez. Hálásan vettem a megtisztelő bizalmat, hogy Pártunk, Szakszervezetünk engem is belevont a bánya­egészségügy megjavításának szervezésébe. Vilá­gosan láttam, mit kell tennem: Friss szervezési és gyógyító tényezőket vinni a bányavidék el­hanyagolt betegellátásába.« És szinte egyszerre mondják Galácz elv­társsal: fel kell vinnünk a bányavidékekre a nagy Szovjetunió haladó orvostudományából szerzett tapasztalatainkat és át kell adnunk azokat az ott dolgozó elvtársainknak és szak­társainknak, mert csak ezeken keresztül szá­molhatjuk fel a kapitalista múlt bűneit, a bányaegészségügy elmaradottságát.« »Hatalmas harci feladata ez — veszi át a­ szót Galácz elvtárs —, melyet Pártunk és Szak­­szervezetünk ránk biz. Ma, amikor mindnyá­junk legfőbb célja a béke harcos védelme, büsz­kék vagyunk, hogy munkánkkal békevédelmünk egyik alapjának, a széncsatának aktív részesei lehetünk. Ez kell, hogy mindnyájunkat lelke­sítsen .« Ismét Feil elvtársnőé a szó, aki gyűlölettel beszél az agresszorok immár több mint 6 hó­napja tartó koreai pusztításairól. »Nyilvánvalóvá vált világuralomra való törekvésük, Truman legutóbbi nyilatkozatából, Nyugat-Németország, Japán újra felfegyverzé­séből.« Hogyan válaszolnak ezekre a nemzetközi békét fenyegető eseményekre a világ dolgozói? A békemozgalom kiszélesítésével, a világ Békekongresszussal, a világ béketanács megala­kításával. Válaszolnak a kommunizmus, a szo­cializmus építésével, a termelékenység soha nem látott fokozásával, a nehézipar fejlesztésé­vel, a természet nyújtotta energiaforrások teljes feltárásával. Válaszolnak a Szovjetunió által megjelölt út követésével. A Mo.it, amikor Pártunk V-ik Kongresszu­sára készülünk, nekünk egészségügyi dolgozók­nak, a legszebb vállalásunk lehet a Kongresszus sikeréért, ennek a harci feladatnak 100 száza­lékos teljesítése, sőt túlteljesítése« — mondja Galácz elvtárs. Feil elvtársnő befejezésül hozzáteszi:­­„A magam részéről kérem Pártomat, tekintse a Kongresszus tiszteletére tett Szociá­lis kötelezettségvállalásomnak. Fokozza munka­­kedvemet és energiámat az a megtiszteltetés, amely a Párt részéről ért, amikor módot adat­ arra, hogy ilyen magasfok­ú szocialista kötele­zettségvállalást tehettem.« »Ígérem — fejezi be Feil elvtársnő —, hogy kartársaim között minél szélesebb körben tuda­tosítani fogom megkezdett munkánk sikerét, az elért eredményeket, hogy ezen keresztül szoro­sabban vegyünk részt a harcos építő munkád­ban, mert a bányászok életének védelme a haza védelmét is jelenti.­ Az egészségügyi dolgozók nevében kommu­nista jó munkát kívánunk. Lebegjen szemetek előtt az a békeharc, melyet a 100 milliós béke­tábor bölcs és rajongva szeretett vezére, Sztálin elvtárs vezet, melyben mi, magyar dolgozók az ő kiváló tanítványának, drága Rákosi elvtár­sunknak irányításával vesszük ki részünket. Jó szerencsét, elvtársak! Előre a szén­csata hőseinek győzelméért, a korszerű bánya­egészségügyért, bányászaink egészségéért. J. M.

Next