Egészségügyi Dolgozó, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-15 / 1. szám
Ill évfolyam 1. szám AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSSZERVEZET LAPJA Pártunk V.Kongresszusa előtt A Hofherr-gyár munkásainak szocialésta kötelezettségvállalása óta egyre nagyobb tömegben érkeznek jelentések, hogy az egészségügyi dolgozók Pártunkközeledő kongresszusának tiszteletére tömegesen tesznek szocialista kötelezettségvállalásokat, az egészségvédelmi munka színvonalának emelésére. A Hofherr-gyári dolgozók Rákosi elvtárshoz intézett levelének hatalmas visszhangja támadt. Egymás után csatlalkoznak a csepeliek, ózdiak, bányászok, textilesek és vasutasok, a gépállomások dolgozói és mint az emlékezetes sztálini, április 4-i munkaversenyben, vagy a koreai hét alkalmából büszkén állapíthatjuk meg, hogy a magyar egészségügyi dolgozók nem akarnak lemaradni élenjáró munkásosztályunk mögött, amikor a szocializmus építéséről, a béketábor erősítéséről van szó, amikor kifejezésre kell juttatni azt a határtalan szeretetet és odaadást, amelylyel Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja és ennek szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs iránt viseltetünk. Szodeta kötetezettségválalásaikban egészségügyi dolgozóink kifejezésre juttatják azt, hogy a feszült nemzetközi helyzetben a szocializmus építésének meggyorsítása, védelmi felkészültségünk fokozása érdekében, az eléjük tűzött feladatok jobb elvégzésével, több munkával készülnek az egész ország nagy ünnepére, a Pántik Kongresszusára. Ez a verseny hatalmas lendületet ad a szocializmust építő ötéves tervünk második évére előírt tervek beindításának , már a tervév elején a munkaversenymozgalom kiszélesítésével biztosítja a terv ma idén részletre menő teljesítését és túlteljesítését. A kommunisták, közöttük a szakszervezeti funkcionáriusok és aktívak példamutatása a termelésben, a munkafegyelemben, a szakmai képzettség emelésében, nagyszámú követőre talált eddig is. A hó végén megtartandó taggyűléseink tovább szélesítik majd a már eddig is nagy lendülettel megindult kongresszusi versenymozgalmunkat. Az egészségügyi minisztérium megalakulása nagyjelentőségű fordulatot jelent a Gyógyíts Jobban Mozgalom sikeres fejlesztésének szempontjából Lehetővé teszi azt, hogy a minisztérium irányítása és ellenőrzése mellett az egészségügyi intézményeik igazgatói, mint az ipari verseny területén, a mi üzemeinkben is, irányítókig kapcsolódjanak be a Gyógyíts Jobban Mozgalom továbbvitelébe. Ez a változás, üzemi bizottságaink jó munkája, funkcionáriusaink és aktíváink kommunista példamutatása, tagságunk, az egészségügyi dolgozók harcos bírálata és önbírákta és lelkes szocialista kötelezettségvállalása biztosítják a Gyógyíts Jobban Mozgalom kongresszusi szakaszának sikerét, ötéves tervünk végrehajtását, békénk védelmét. Az eddig beérkezett szocialista kötelezettségvállalásokból megállapítható az, hogy dolgozóink felismerték azoknak a feladatoknak jelentőségét, amelyeket az egészségügyi minisztérium és szakszervezetünk mint a Gyógyíts Jobban Mozgalom legjelentősebb feladatát, ötéves tervünk sikeres végrohanásának feltételeit, célul tűzött elénk A szocialista kötelezettségvállalások jelentős része a betegek gyors, korszerű orvosi ellátását tűzi ki céljául. Az egészségügyi dolgozók egyre szélesebb tömegei látják világosan, milyen hatalmas jelentősége van a gyógyítómegelőző munkában az alapdokumentációnak, a kórlapok, műtéti naplók,lázlapok alapos, megbízható, részletes vezetésének. Olyan dokumentáció kialakításának, amelyre a szocialista ellenőrzés, a tudományos munka, az orvosi továbbképzés és az egészségügyi szervezés szilárdan támaszkodhat. Ezen a téren elmaradottságunk rendkívül súlyos. Az a rendetlenség, fegyelmezetlenség, felületesség, ami ezen a téren egészségvédelmi intézményeinkben megtalálható, az egyik legártalmasabb kapitalista maradvány. Amerre nézünk, a legmagasabb fokú tudományos oktatóintézetekitől, egész a körzeti orvosiig, mindenütt találunk kirívó hibákat. A diósgyőri belosztály kortörténeteinek hiányos vezetése, a tatabányai szülészeten hiányzó pulzusgörbék, a diósgyőri és dorogi kórház sebészetén fel nem lelhető műtéti leletek és epierzisek mellett megmutatkoznak a fejlődő, az új jelei is. A dorogi szülészeti osztály kifogástalan, tartalmas, magas színvonalú kórlapjai, a VIII. kerületi körzeti orvosok nagy részének példamutatóan vezetett alapdokumentáció öt, a Retkuskórház első benosztályán dogozó nővér kritikája az osztály orvosai fölé a rendetlen és pontatlan kórlapvezetés miatt, mutatják azt, hogy az egészségügyi dolgozók széles tömegeiben vált tudatossá az alapdokumentáció jelentősége. Javulás észlelhető már eddig is a rűiivizsgálatok kérdését illetően. Amíg a nyáron még tucatjával lehetet olyan osztályokat találni, ahol műtét előtt vizeletet sem vizsgáltak, ma már azt látjuk, hogy ezt a hibát nemigen követik el. Jelentősen járul hozzá a klinikai osztályoknak, a prosecturával, a röntgennel, a laboratóriummal rendszeresített értekezletek, konferenciák bevezetése, a konikopathológiai konzíliumok, a röntgenesnek, laboratóriumosnak, kórboncnoknak a klinikai osztályok vizitjein való időközi részvétele, az osztályok közötti szorosabb együttműködés, a gyors és korszerű betegellátáshoz. Nagyszámú szocialista kötelezettségvállalás a szakmai képzettség emelését tűzi ki céljául, különös tekintettel a Szovjetunió orvostudományi és egészségügyi eredményeinek tanulmányozására és bevezetésére. Az egészségügyi középikáderek szakképzettségének és szaktudásának emelését biztosítják azok aközélezettség vállalások, melyek a műtéti osztályokon dolgozó ápolónők műtősnői, a nem műtői szakmáin dolgozó ápolónők laboratóriumi alapismeretekre való megtanítását, illetve megtanulását célozzák. Szélesedik az orvosok között folyó »Tamuli-tamíts mozgalom« és a szovjet irodalom fokozottabb ismertetése emeli intézményeink referáló üléseinek színvonalát. A nyíregyházi kórház beleértélván a nővéreket megtanították a legfontosabb laboratóriumi és ruténvizsgálatok elvégzésére. Nagy számban vesznek részt a Péterffy Sándorutcai kórház dolgozói a »Tanuljtaníts mozgalom« ban. Komoly eredményeket ért el a kalocsai kórház a szovjet irodalommal való foglalkozásban. De intézményeik, ahol nem tartanak referáló üléseket, felvágatlanon porosodó folyóiratok a szekrények mélyén figyelmeztetnek, hogy e téren még sok a tennivalónk. A takarékosságról szóló kormányhatározat megjelenése nyomán, a széncsata kellős közepén nagyjelentőségűek azok a szocialista kötelezettségváltáások, amelyekkel a fokozott szén- és energiatakarékosságért harcolnak dolgozóink olymódon, hogy a kórtermek és műtők hőmérséklete minden körülmények között eléri az előírt színvonalat és a melegvíz- és villanyszolgáltatás folyamatossága nem korlátozható. Nagyjelentőségű az a küzdelem, amelyet a túlórák csökkentéséért indítottak dolgozóink. Ma már világos, hogy az év első 7-8 hónapjában az a lazaság, ami a le nem dolgozott túlórák száz- és százezreit hozta létre a kórházakban, a jobboldali szociáldemokrata és klerikális ellenség támadása volt a mi területünkön. Kórházvezető funkcionáriusaink gondatlanságára, éberségének hiányára és a politikailag nem eléggé öntudatos dolgozókra támaszkodott. Taggyűléseink részvevői számára harcos feladat e téren az ellenséges elemek leleplezése és a szervezés megjavítását célzó javaslataikkal az intézmények vezetőinek megsegítése. A túlórafronton annál is inkább vigyázni kell, mert a feleslegesen kifizetett, megnem dolgozott túlórák közvetlenül a becsületesen dolgozó szaktársaikat rövidítik meg, a ténylegesen ledolgozott túlórák kifizetését veszélyezteti, az újítási és jutalmazási összegek megnyirbálására vezet. "Li ezek mellett a súlypontként jelent-*-l kező kötelezettségvállalások mellett továbbra sem feledkezhetünk meg a magasabb színvonalú kórházkultúráért, a beteggekkel való szeretetteljes, gondosság kifejlesztéséért folyó harcunkról. Nem feledkezhetünk meg a nép vagyonával való takarékosság kérdéséről sem. Természetesen tudjuk, hogy takarékossági versenyt a gyógyítással közvetlenül összefolyó területen nem szervezhetünk, de a fecskendők, hőmérők, műszertörések ellen tovább kell vinnünk a küzdelmet. Hogy ezen a téren komoly feladatok vannak, azt mutatja az az egy adat is, hogy a múlt esztendőben csak a János kórházban 80.000 forint kárt jelentett a fecskendőtörés. Megtakarításokért folyó harcban az újítómozgalom, dolgozóink részéről kiinduló racionalizálási javaslatok, komoly eredményekhez vezethetnek. Ahhoz, hogy Pártunk V. Kongresszusa előkészítéséből méltón vegyük ki részünket, tudnunk kell és át kell éreznünk, hogy a szocializmus építői, a béke harcosai vagyunk, Hja Erenburg, a nagy szovjet író és békeharcos mondta: »A békét az a kőműves tudja igazán értékelni, aki egy rombadőlt házat felépített és az a kertész, aki tudja, hogy mit jelent egy kétéves fát felvevelni.« És mi bátran hozzátehetjük, hogy az az egészségügyi dolgozó, aki napról napra és éjszakáról éjszakára szakadatlan harcban áll az életért, az emberi élet meghosszabbításáért. Ezt érezte át Galácz Lajos elvárs és Fedi Magda elvtársnő, aki hároméves kisfiát hagyja itthon, mikor vállalkoztak arra, hogy elmennek a bányavidékre, a széncsata hőseinek egészségéért harcolni. Ezt érezte át Csia elvtárs, aki a Dunai Vasművét hősiesen építő ifjaink egészségéért harcol. Ezt érezték át a koreai nép szabadságáért küzdő szaktársatok, akiknek munkája, harca szintén benne van Szöul vízszevéteében, a gyilkos amerikai imperialisták csúfos vereségében. Az ő példájuk és valóban forradalmi lelkesedésük, starci szellemük hasson át mindnyájunkat a kongresszusi versenyben és akkor méltó módon fogjuk ünnepelni országunk, egész népünk nagy ünnepét, Pártunk V. Kongresszusát. Akkor betöltjük nagyszerű feladatainkat és bolsevik szelemben neveljük dolgozótársainkat nagy Pártunk és forrón szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs szeretettre és törhetetlen hűségre a dicső Szovjetunió s a mi drága Sztálin elvtársunk iránt. 1951 január 15 Előre a kongresszusi verseny sikeréért! A széncsata hőseinek győzelméért !A háború, amely most Koreában dúl, nemcsak, hogy mérhetetlen szenvedést hoz Korea népeinek, hanem általános háborúval is fenyegeti, kiáltja világgá a béke híveinek felhívása. Ezek a szavak csengnek vissza DR. FEIL MAGDA és DR. GALÁCZ LAJOS elvtársak fülébe, amikor lemennek a bányavidékre, hogy ott orvosi segítséget nyújtsanak bányászainknak, a szocialista építés hőseinek. Részt kérnek a harcból, melyet bányászaink vívnak a békés építő munka még gyorsabb üteméért. Tudva tudják, mit jelent az egészséges ember munkája, aki könnyebben, jobban és vidámabban dolgozik. Tudják, hogy el kell temetnünk a múlt bűneit, meg kell teremtenünk a korszerű bányaegészségügyet. Ragyogó arcuk harcos elszántságot mutat. Keményen indulnak neki az útnak, örömmel foglalják el új munkahelyüket. »Rákosi elvtárs irányító szavaira az egész dolgozó nép fgiyele — mondja Feil elvtársnő munkatársunknál: — »beszédei nyomán gyorsabban megy a munka, hangosabbak a kalapácsütések, megkeményednek az izmok, új normák, új sztahanovisták születnek.« »Nemrég a széncsatáról beszélt. Kérte, hogy más munkaterületek is vegyék ki részüket a széncsaták hőseinek hatalmas munkájából, mert iparunk szocialista irányba való fejlődése a bányászok kezébe van letéve.« »Mi, magyar egészségügyi dolgozók megértettük ezt a felhívást és alkalmazzuk saját munkaterületünkön. Én körzeti orvos vagyok, kihez számtalan munkahelyről jutnak el betegek.«Amikor Szakszervezetünk feltárta a bányavidékek és ipari centrumok betegellátásának kiáltó hiányosságait, összehasonlítást tettem fővárosi dolgozók és a bányászok egészségügyi ellátása körül. A fővárosban már jóval közelebb kerültünk a betegellátás korszerűsítéséhez, a betegellátás színvonalának emeléséhez. Hálásan vettem a megtisztelő bizalmat, hogy Pártunk, Szakszervezetünk engem is belevont a bányaegészségügy megjavításának szervezésébe. Világosan láttam, mit kell tennem: Friss szervezési és gyógyító tényezőket vinni a bányavidék elhanyagolt betegellátásába.« És szinte egyszerre mondják Galácz elvtárssal: fel kell vinnünk a bányavidékekre a nagy Szovjetunió haladó orvostudományából szerzett tapasztalatainkat és át kell adnunk azokat az ott dolgozó elvtársainknak és szaktársainknak, mert csak ezeken keresztül számolhatjuk fel a kapitalista múlt bűneit, a bányaegészségügy elmaradottságát.« »Hatalmas harci feladata ez — veszi át a szót Galácz elvtárs —, melyet Pártunk és Szakszervezetünk ránk biz. Ma, amikor mindnyájunk legfőbb célja a béke harcos védelme, büszkék vagyunk, hogy munkánkkal békevédelmünk egyik alapjának, a széncsatának aktív részesei lehetünk. Ez kell, hogy mindnyájunkat lelkesítsen .« Ismét Feil elvtársnőé a szó, aki gyűlölettel beszél az agresszorok immár több mint 6 hónapja tartó koreai pusztításairól. »Nyilvánvalóvá vált világuralomra való törekvésük, Truman legutóbbi nyilatkozatából, Nyugat-Németország, Japán újra felfegyverzéséből.« Hogyan válaszolnak ezekre a nemzetközi békét fenyegető eseményekre a világ dolgozói? A békemozgalom kiszélesítésével, a világ Békekongresszussal, a világ béketanács megalakításával. Válaszolnak a kommunizmus, a szocializmus építésével, a termelékenység soha nem látott fokozásával, a nehézipar fejlesztésével, a természet nyújtotta energiaforrások teljes feltárásával. Válaszolnak a Szovjetunió által megjelölt út követésével. A Mo.it, amikor Pártunk V-ik Kongresszusára készülünk, nekünk egészségügyi dolgozóknak, a legszebb vállalásunk lehet a Kongresszus sikeréért, ennek a harci feladatnak 100 százalékos teljesítése, sőt túlteljesítése« — mondja Galácz elvtárs. Feil elvtársnő befejezésül hozzáteszi:„A magam részéről kérem Pártomat, tekintse a Kongresszus tiszteletére tett Szociális kötelezettségvállalásomnak. Fokozza munkakedvemet és energiámat az a megtiszteltetés, amely a Párt részéről ért, amikor módot adat arra, hogy ilyen magasfokú szocialista kötelezettségvállalást tehettem.« »Ígérem — fejezi be Feil elvtársnő —, hogy kartársaim között minél szélesebb körben tudatosítani fogom megkezdett munkánk sikerét, az elért eredményeket, hogy ezen keresztül szorosabban vegyünk részt a harcos építő munkádban, mert a bányászok életének védelme a haza védelmét is jelenti. Az egészségügyi dolgozók nevében kommunista jó munkát kívánunk. Lebegjen szemetek előtt az a békeharc, melyet a 100 milliós béketábor bölcs és rajongva szeretett vezére, Sztálin elvtárs vezet, melyben mi, magyar dolgozók az ő kiváló tanítványának, drága Rákosi elvtársunknak irányításával vesszük ki részünket. Jó szerencsét, elvtársak! Előre a széncsata hőseinek győzelméért, a korszerű bányaegészségügyért, bányászaink egészségéért. J. M.