Egészségügyi Dolgozó, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-15 / 1. szám

­ Hogyan harcolok a békéért? Az újságok nap, mint nap beszámolnak az imperialisták által kirobbantott háború borzalmairól. Ez a háború messze tőlünk, távol-Kel­eten folyik, de ezt a háborút ér­tünk is vívják. Mi is emlékszünk még a háború borzalmaira, a hűhó bombákra, az égő házakra és az emberi holttestekre. Az imperialisták az egész világot újból lángba akarják borítani. Korea messze van és ahhoz mégis közel, hogy a háború lángja átterjedjen hozzánk. Ezt kell megakadá­lyozni. Ebben a harcban nem vagyunk egye­dül. Egy nyolcszázmilliós béketábornak a része vagyunk, melynek vezetője a nagy Szovjetunió. A békeharcban minden dolgozónak, így az egészségügyi dolgozóknak is bele kell kap­­csolódniok, a »Gyógyíts Jobban« mozgalmon keresztül. A béketáborban legfőbb érték az ember s az egészségügyi dolgozóknak fel­adatuk ezt az elvet alkalmazni munkájukban. Én az egészségügyi dolgozók táborában veszek részt a békéért folyó harcban. Nem­rég mint kertészeti munkás, majd pedig mint laboratóriumi takarítónő dolgoztam a nyíregy­házi Erzsébet Kórházban. Innen a kútvölgyi­úti Állami Kórházba kerültem, mint labora­tóriumi asszisztensnő. Napi munkám mellett végzem az egyéves asszisztensnői tanfolya­mot. Ez a tanfolyam teszi számomra lehetővé azt, amit a múltban soha nem értem volna el: a tanulást és a tudást Mint egészségügyi dolgozó kapcsolódtam be a pártmunkába- A Párt útmutatása alap­ján láttam meg azt, hogy a világ két tá­borra oszlik: a béke és a háborús uszítók táborára,­­ és én a béket­áborhoz tarto­zom, így jöttem rá arra, hogy a minden­napi munkám harc a békéért. Ezért igyek­szem minél jobban végezni munkámat és fejleszteni tudásomat. A Kútvölgyi­ úti Állami Kórház laboratóriumában ismerkedtem meg a munkamódszerátadás és átverés fontossá­gával és a munkához való szocialista vi­szonnyal. Azok az elvtársak, akikkel itt együtt dolgozom, utat mutattak nekem, hogy a »Gyógyíts Jobban« mozgalom keretein be­­lül hogyan erősíthetem a béketábor erejét. Állandóan fejlesztem marxi-lenini tudáso­mat, hogy az élesedő osztályharcban m­eg­­álljam a helyemet. Én így bizonyítom be népi demokráciánknak azt, hogy a béke vé­delméhez hozzájárulok. Szabadság! Teschmayer Erzsébet A LENGYEL GYERMEKORVO­SOK a közelmúltban rendezték meg kongresszusukat, melyre meg­hívták a magyar gyermekorvosokat is. A kongresszus főbb kérdései voltak: A csecsemő és gyermek táp­lálkozási zavarai, a hypovitaminózi­­sok, az antivitaminok szerepe, a gyer­mekvédelem szervezési kérdései, a gyermekgyógyászat oktatása, a gyermekgyógyászat szociális vonat­kozásai, újszülött gondozás, a gyermek tbc. különböző formáni és ezek therápiás befolyásolása, a congenitalis lues kezelése, csecse­mők enterális infectiójának bakte­riológiája és kórbonctana, rheumás infectió diagnostikája és kezelése és végül vegyes kérdések. Ezek az előadások megmutatták, hogy a lengyel gyermekgyógyászat számos nehézség ellenére kiheverte a há­ború csapásait és ma már érté­kes adatokkal járul hozzá annak elméleti és gyakorlati fejlesztésé­hez. Bizonyítja ezt a fejlődést töb­bek között a csecsemőhalandóság gyors csökkenése, melyek az egész lakosság intézményes ellátásának, annak köszönhető, hogy a múlt rendszerben elh­anyagolt munkás és szegényparaszti rétegeket bevon­ták a korszerű gyógyító - meg­előző ellátásba. Ennek köszönhető többek között, hogy a csecsemő­halandóságot országos viszonylat­ban 6 százalékra, városokban 5 százalékra sikerült csökkenteni. AZ ELŐADÁSOK CSÚCSPONT­JA MASZLOV leningrádi profesz­­szor előadása volt, melyben a dia­lektikus szemlélet jelentőségét tárta fel a gyermekgyógyászat számára. Az élettani és a­ kóros jelenségeket ezzel a szemlélettel egymással és a külvilággal össze­függésbe tudjuk hozni az egyes tünetek kilépnek izoláltságukból és egységes rendszer szerves részeivé lesznek A gyermekorvos feladata új, haladó szemlélet kialakítása a gyermekgyógyászatban az ideg­rendszer irányító és koordináló szerepének alapján. Poletojev jaroszlávi professzor ismertette a fertőző betegségek el­leni küzdelem eredményeit a Szovjetunióban. Meglepő volt hallani, hogy bár minden vörhenyes bete­get kórházban ápolnak, mindig bő­ven van üres ágy a skarlátosztá­lyokon. Kevés a diphtéria eset és ennek a betegségnek is igen ala­csony a halálozása. Minden orvos köteles táskájában diftéria savót tartani, hogy a beteg a savót már a kórházbaszállítás előtt megkap­hassa. Ugyanígy meg van szer­vezve minden kanyaró-infekciónak kitett, fogékony gyermek védelme felnőtt savó segítségével, így tel­jesen kiküszöbölték a kanyaró minden szövődményét és­­károsítá­sát. Szervezett harc folyik a dy­­sentéria ellen is. Ennek jelentős eredményei elsősorban az általános közegészségügyi viszonyok hatal­mas fejlődésének és az egész la­kosságra kiterjedő re­mik mik­a­­­pos felvilágosító munkának kö­szönhetők. Ez utóbbi az egészs­ég­­ügy szakmai és társadalmi mun­kásai széles hálózatára támaszko­dik. A lengyel előadások közül Skar­­zinski az antibioticumok jelentősé­gére mutatott rá, Hirschfeld pedig az ulopraecip­tin-reakció diagnosz­tikai értékéről beszélt a rheumás infekcióban. Több előadás foglal­kozott a tuberculosis különböző formáinak streptomycin-kezelésével és egyéb therápiás lehetőségekkel. LENGYEL VISZONYLATBAN különös jelentősége van az orvos­képzés problémáinak, mivel a len­gyel orvosok fele a fasiszta bar­barizmus következtében elpusztult. Ezért ma Lengyelországban 9 or­vosi főiskola működik és a népi demokrácia egészségügyi kívánal­mai komoly erőfeszítést követelnek meg minden orvostól. Szinte min­den orvostól elvárjuk, hogy a kli­nika vagy kórházi munka mellett vállaljon körzeti, vagy ambulató­­riumo­i állást is. Ezért több előadás foglalkozott a gyermekgyógyászat oktatásának és határterületeinek kérdésével. Az előadások vissza­tükrözték a lengyel gyermekorvo­soknak a prophylaxis iránti egyre fokozódó érdeklődését, jeléül an­nak, hogy kiléptek azok­ közül a szűk keretek közül, melyet a ka­pitalizmus, a betegek és betegsé­gek izolált, a társadalmi körülmé­nyektől független szemlélete ré­szükre meghatározott. A lengyel gyermekorvosok harca az újért, a haladásért abban is kifejezésre ju­tott, hogy milyen közeli kapcso­latban állnak az élenjáró szovjet tudománnyal és alig találkoztunk olyan lengyel orvossal, aki nem beszél jól oroszul. A háromnapos kongresszust kö­vetően kollektíven megtekintettük a Krakkótól 60 km-re fekvő Rab­kában lévő Petrowski-szana­tóriu­mot. Ez 600 m magas hegyen, gyönyörű erdős vidéken épült az utolsó évben. 450 tüdő­­bic-s beteg helyezhető el benne és példaképe annak, hogy mennyi szeretettel gondoskodik a lengyel kormány a beteg gyermekekről A ragyogó épületben nemcsak kondicionált le­vegővel ellátott télikert, terraszok, játszó- és étkezőhelyiségek, kislét­­számú betegszobák, a legkorsze­rűbb laboratóriumi és rtg. felszere­lés van, hanem a kórházi kultúrát emeli a falakon látható sok mese­beli kép, bábú, rádió és minden követelménynek megfelelő iskola is. Joggal lehet büszke a lengyel nép erre a gyönyörű intézetre, melynek röinden gazdagsága, szépsége és gyógyító ereje az egyszerű dolgo­zók gyermekeinek felépülését szol­gálja és méltán viseli az első len­gyel sztahanovista bányász nevét. A lengyel Tátra egyik csodás fekvésű helyén, Zakopanéban szin­tén számos felnőtt és gyermek tbc.- intézmény van. Ezek tüdő és csont-ízület-tbc-s betegek gyógyítá­sára vannak berendezve és ugyan­csak jól felhasználják a természet pompás adottságait, így pl. az egyik intézmény járóbetegeit külön vonat viszi fel egy 1100 m magas csúcsra, ahol erősebb az insolatio. A betegek reggeltől estig ott tar­tózkodnak és ez a változatosság értékes segítség a szanatóriumi egyhangúságban elfásult be­tegek­nek. A LENGYEL EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTÉRIUM meghívására egy napot Varsóban töltöttünk. Felejt­hetetlen nap volt ez. A város pél­dája annak, hogy a fasiszta barba­rizmus minden pusztításán úrrá tud lenni egy szabad nép, mely egységes, hazáját öntudatos mun­kával szolgálja, mely rálépett a szocializmus építésének útjára. Varsóban úgyszólván egyetlen ház sem maradt épségben és egész te­rületek úgy pusztultak el, hogy helyüket kőhalmaz jelezte csupán, ahol még a hajdani utca körvona­lai sem ismerhetők fel. Azokat a házakat, amelyeket a bombázások megkíméltek, a varsói nép felkelé­sének vérbefojtása után a fasiszták felgyújtották, az emberek százez­reit legyilkolták. A felszabadító Vörös Hadsereg a ragyogó város helyén kihalt romhalmazt talált. De a lengyel nép minden áldozatot vállalt Varsó felépítéséért: az egész nemzet összefogott, hogy gyűjtse­nek erre a célra. Az élen a lengyel munkásság áll, mely hatalmas lendülettel, munka­versennyel, a szovjet építési módszerek elsajátí­tásával gyorsan építi fel fővárosát A nyugat-keleti sugárút mellett már épül az észak-déli sugárút, a széles Visztula-hidak mellett az új, nagy pályaudvar. Új gyárak, fürdőszobás munkáslakások ezrei hirdetik, hogy Varsó népe, a dol­gozóké: ez magyarázza azokat a hatalmas sikereket, melyeket Len­gyelország a gazdasági és kulturá­lis felemelkedés terén elért. Mindezen eredményeket és ezek továbbfejlesztését biztosítja a Párt vezetése és a nagy Szovjetunió szakadatlan támogatása. Az egész lengyel nép el van szánva a béke harcos megvédésére, az építés eredményeinek továbbfejlesztésére és minden békeszerető néppel való baráti együttműködésre. Ennek a nemzetközi szolidaritásnak magunk is számtalan jelét tapasztaltuk. A kongresszus alatt és után is any­­nyi szeretettel, annyi figyelemmel vettek körül bennünket, hogy vé­gig úgy éreztük, mintha régi is­merősök között lennénk. Ezt a szo­lidaritást nemcsak a hivatalos szervek és vezetők részéről tapasz­taltuk, hanem valamennyi egész­ségügyi dolgozó részéről is meg­nyilvánult. A vasút, a villamos, az utca egyszerű emberével való kap­csolat is ugyanebben erősített meg. CSAK A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN járó népek, csak a nagy Szovjet­unió példája, Lenin és Sztálin pártjának tanítása valósíthatja meg a népeknek ezt a testvérisé­gét, csak a méregkeverő urak, a gyűlölt imperialisták elleni meg­alkuvás nélküli harcban tudják a népeknek ezt a szolidaritását to­vábbfejleszteni, megszilárdítani. Kötelességünk ezt a célt jó szak­­­mai munkával és ideológiai tudá­sunk szüntelen fejlesztésével szol­gálni. Dr. Sárkány Jenő A krakkói Vili. lengyel Gyermekorvos Kongresszus Egészségügyil (Dutgox) Bizalmiak írják Tagdíjfizetések! Mi, egészségügyiek is, mint bármely más szakszervezet öntudatos dolgozói, örömmel üdvözöljük a SZOT e legújabb határozatát, amely szerint mindenki igazságosan, a keresetének arányában fizeti ezentúl a szak­­szervezeti tagdíjat, örömmel üdvözöljük ezt a határozatot azért, mert igazságos, azért, mert a szovjet példa nyomán a szocialista egyenlőség elvének alapján épül fel, mert a szakszervezetek sokoldalú segítő és ne­velő tevékenységének anyagi alapját túl­nyomó részben, a tagsági díjak képezn­e. Ilyen tevékenysége a szakszervezeteknek a szociális juttatások, a dolgozók sport- és kultúrfejlődésének támogatása, üdültetések, napközi otthonok, stb. Ezek után természetes tehát az, hogy mindenki jövedelmének ará­nyában egyformán vegye ki részét a társa­dalmi kötelezettségből, ami végeredményben mind­annyiunk számára v­eszi atérül. Mint bi­zalmi, tagjaimmal elbeszélgettem az új tag­­díjfizetésről, és igen helyesen a következő­ket mondották: Csak örülhetünk ennek az új fizetési rendszernek, mert így nem lesz különbség az egyes szakszervezetek tagjai között a juttatásokat illetően, legyen az Vasas, Bőrös, Édosz, Mémosz, stb. szak­­szervezet tagjai, a határozat értelmében mindenhol a kereset arányában fognak fizetni. Ez lesz a helyes, mert így minden szakszervezet arányosan tudja tagjait a szo­ciális juttatásokban részesíteni. Mi, egész­ségügyiek ezt már is érezzük,­­ pedig még nem folyt be az első új rendszerű tag­díj befizetési összeg és máris az 1950. évi két magaslati üdülőhellyel szemben, a jó munkát végző egészségügyi dolgozók ez év január 1-től kezdődően Kékes, Lillafüred, Mátraháza, Galyatető, Mátrafüred, Parád korszerűen felszerelt szállóiban üdülnek és friss erővel térnek vissza munkahelyükre, hogy építsék tovább a szocializmust Hogy a Rókus Kórház dolgozói az új tag­­díjfizetést megértették, a kórház ebédlőjében elhangzott­­as párbeszéd tegyen tanúbizony­ságot Az egyik elvtárs mondja a másiknak: Szinte csodálkozom azon, hogy a SZOT már régebben nem­ honosította meg nálunk a szo­cializmusnak e lényeges, alapvető törvényét: ►KJ mint keres, úgy fizeti« Albecker Benedekné Egészségügyi nagygyűlés Zsúfolásig megtelt, gyönyörűen dekorált Városi Színházban jöttünk össze­­ , egész­ségügyi dolgozók, hogy meghallgassuk Ratkó Anna egészségügyi miniszter asszony beszá­molóját az Egészségügyi Minisztérium meg­alakulása alkalmából. Beszámolójában Ratkó elvtársnő rámuta­tott arra, hogy milyen döntő fontosságú az ország egészségügyének ellátása terén a Népjóléti Miisztérium átalakulása Egész­ségügyi Minisztériummá. A Gyógyíts Jobban Mozgalom érdekében komoly jelentőséggel bír az, hogy az orvostovábbképzésben a kli­nikákon kívül a kórházak és egyéb egész­ségügyi intézmények is­ bekapcsolódnak. Azt akarjuk, hogy a tudomány és az orvosi gya­korlat terén elért eredmények egyformán elérjenek minden dolgozóhoz. Ennek megvalósításához szükségünk van a Szovjetunió tapasztalataira, melyeknek se­gítségével gyökeresen alakítjuk egészségvé­delmi szervezeteinket és tervszerűvé tesszük munkánkat. A miniszter asszony beszélt ar­ról, hogy egészségvédelmi munkánk hiá­nyosságai ellenére komoly eredményeket is érjünk el. Egészségvédelmi munkánk jó eredménye­ megmutatja, hogy a halálozási arányszám hazánkban állandóan csökken, ez­zel kapcsolatban a megfelelően felvilágosí­tott lakosság, a járványvédelem kiapadha­tatlan forrása. A Horthy-rendszer a mámor népegészség­ügyet jóformán teljesen elhanyagolta, annál jobban tudjuk értékelni most a Magyar Dol­gozók Pártjának és annak vezetőjének, Rákosi elvtársnak gondoskodását, mely az Egészségügyi Minisztériumon keresztül a magyar dolgozók minden rétegéhez eljut. Az egészségügy újjászervezése segít bennünket abban, hogy ötéves tervünket idő előtt be­fejezhessük és túlteljesíthessük. Megható volt ennek a gyűlésnek a be­fejezése is, amikor Ratkó Anna miniszter­asszony k­osztotta kiváló egészségügyi dol­gozóinknak a kitüntetéseket, majd a koreai m­agyar hadikórház eü. dolgozóit tüntette ki. Minden békét szerető egészségügyi dol­gozó vágya, hogy ezeket az önfeláldozó honfitársainkat, a háború győztes befejezése után, újra itthon üdvözölhessük. Mi, itthonmarados­ ők szintén elsőrendű köte­eségünk­ek tartjuk a béke megvédését és ezért minden erőnkkel harcolni fogunk. NÁDHÁZI ALBERTNÉ Rókus Kórház Szakmai továbbképzés Ha visszapillantunk gyógyító és megelőző tevékenységünk vonalán, megállapíthatjuk, hogy a »Gyógyíts Jobban a mozgalom meg­indításával komoly eredményeket értünk el politkai, szakmai, kulturális és gazdasági té­ren. A szülő- és nőbetegosztályunk dolgozói, saj­nos, csak részben érezték át, hogy a Szocia­lista Egészségügy építése harc és munka nél­kül nem­ lehetséges. Ez abból is látható, hogy a 160 munikafelajárdáéból eddig csak kb. 85 százalék lett teljesítve. Az osztályt vezető főorvos, Dr. Ottó József egyete­m. tanár a szülészet és nőgyógyászat számos fejezetéből tartott előadást és gya­korlati bemutatást köz- és városi orvosok, szigorlók, medikusok, kisnő­vérek és az osztály dolgozói részére. Referáló üléseken részlelesen megbeszéltük az Orvostudományi Dokumentációs­ Központ rendelkezésünkre bocsátott anyagát. Részletesen megtárgyaltuk a szülésznők helyzetét a Szovjetunióban. A szakmai előadásokat összekapcsoltuk egyes nemzeti és nemzetközi politikai kér­désekkel. Dr. Végh Géza adjunktus előadásainak ten­gelyét az egészségügy szolgálatában álló »Új embertípus« képezte. Többször rámutatott az elmélet és gyakorlat jelentőségére. A felvilágosító munka folyamán, nemcsak Mirályun­kon, hanem nagy kórházunk többi osztályairól is számosan keresték fel a Nő­­vélle­ mi rendelésünket, valamint a XII. kerü­­letből is. Az ambulanciánkon beosztott ápolónőink örömmel és készséggel végezték társadalmi munkában rákszűrőállomásunkon az admi­nisztrációs és szálonál munkát. Figyelmet érdemel Bíró Ilona főmnővér-he­­lyettes lelkiismeretes közreműködése. Igen jó eredménnyel vezettük be a múlt év tavaszán a Szpaszokukockij szerinti mosa­kodást. Be kell vallani azonban, hogy orvosaink és ápolónőink között sok a fogyatékosság a mun­kában és sok a javítani való, különösen az utóbbi időben észlelhettük egyes helyeken a munkafegyelem meglazulását. Az, hogy a hiányosságokat, lazaságokat az érdekeltekkel személyesen megbeszéltük, eredményh­ez vezetett, melyhez hozzájárult, hogy dolgozóink az utóbbi időben részt vesznek­ politikai oktatáson. Meggyőződésünk, hogy az eddigi tapaszta­latok alapján tovább javul egészségvédelmi munkánk, amelyre a lelkes Szocialista köte­lezettségvállalás nyújt biztosítékot. Előre a »Gyógyíts Jobban« mozgalom kon­gresszusi szakaszának sikeréért. Kormos Ilona János Kórház

Next