Egészségügyi Dolgozó, 1952 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-30 / 1. szám

///. évfolyam, 1. szám­­ra 20 fillér A szakszervezeti választások elé A SZOT Elnöksége december 4-én határozatot hozott, mely­ben kimondja január 10. és októ­ber 1-e között újra kell választani valamennyi szakszervezeti szer­vet a bizalmiaktól a központi veze­tőségig, az alapszabályoknak meg­felelően. A mi szakszervezetünkben március 1-től május 31-ig lesznek a választások. A forradalmi tapasztalatokban gazdag, a nagy Sztálin vezette Bolsevik Párt a szakszervezetek­ről azt tanítja: ..A szakszerveze­teknek arra kell törekedniök, hogy minden pártonkívüli munkás és alkalmazott a szakszervezetekben hozzá közelálló, otthonos szak­szervezetet lásson, amelyet maga választ, ellenőriz és amely neki beszámolni köteles. Csakis ezen feltételek betartása mellett tölthetik be a szakszervezetek a kommuniz­mus iskoláinak szerepét«. Ezt a célt tűzte pártunk Politikai Bizott­sága a szakszervezetek elé, ami­kor 1950. július 24-i határozatában feladatként jelölte meg: »Erősítsék a szakszervezetek kapcsolatát a dolgozókkal és küszöböljék ki a SZOT és a szakszervezetek mun­kájából a bürokratizmust. Bizto­sítsák a szakszervezetekben a belső demokráciát, az alulról jövő kritika, kezdeményezések érvényre­­jutását, s azt, hogy az alapszer­vektől a SZOT-ig választott szer­vek demokratikusan vezessék a szakszervezeti munkát.­ Pártunk határozata, mint mindig, most is a dolgozók kívánságát fejezi ki. Ezért fogadták örömmel és meg­nyugvással egészségügyi dolgo­zóink is a SZOT Elnökségének a választásokról szóló határozatát. Tagságunk kívánja, mondhatjuk követeli, hogy választott szervek vezessék szakszervezetüket. Sür­getően vetettek fel taggyűléseken, egyéni­­ beszélgetések egész során. Visegrádról írta egyik dolgozónk, tarthatatlan, hogy a kórház üzemi bizottságának egy tagja sem vá­lasztott, így a dolgozók nem érzik magukénak a szakszervezetet. De nemcsak Visegrádon tapasztalhat­juk ezt.­ A Rókus kórház üzemi bi­zottságában egyetlen választott funkcionárius sincs. Ugyanezt mondhatjuk el a szolnoki, a győri kórházakról is. Az ország­ leg­­­nagyobb kórházának, a Ján­os­­kórháznak az 1949-ben megválasz­tott 15 vb-tagja közül mindössze négyet­­ találunk ma is az üzemi bizottságban. Csepelen a rendelő­­intézetben az üb-titkáron kívül mindenki behívott tagja az üb-nek. Ezeket a példákat hosszan sorol­hatnánk, hiszen ezek nem elszige­telt esetek, hanem jellemzői szak­­szervezeti életünknek.­zakszervezeti szerveink újjá­­­­választásával megszüntetjük ezeket a hiányosságokat, s megte­remtjük azt a belső demokráciát, melyet pártunk Politikai Bizott­sága a szakszervezetek számára elsőrendű feladatnak jelölt meg, s melyet tagságunk legjobbjai sürge­tően követelnek. Hogy ezt siker­rel oldjuk meg, ehhez elsősorban és döntően tagságunknak a válasz­tások előkészületeiben és lefolyá­sában való tevékeny és hathatós részvétele szükséges. Tőlük függ, hogy a közel 8600 funkcionárius, akit a választások során dolgozóink megválasztanak, az egészségügyi dolgozók színe-java tegyen. Szak­­szervezetünk tagjai tegyék fel a kérdést önmaguk és dolgozótársaik előtt: ki legyen az, akibe bizalmu­kat helyezik, milyen követelményt állítsanak az újonnan megválasz­tott funkcionáriusok elé, mit vár­janak tőlük. Azokat a dolgozókat válassza meg tagságunk, akik élenjárnak a munkában, a Gyógyíts Jobban Mozgalom elmélyítésében, a munka­fegyelem megszilárdításában. Azo­kat a dolgozókat bízza meg moz­galmunk vezetésével, akik lelkesek és áldozatkészek, magatartásuk, politikai elvi szilárdságuk alkal­massá teszi őket a funkcionárius megtisztelő címére. Azokat a dol­gozókat válasszuk meg, akik forrón szeretik hazánkat, pártunkat, hűsé­gesek nagy szövetségesünkhöz, a Szovjetunióhoz. A régi funkcioná­riusok közül azok, akik jól dol­goztak, becsülettel megálltaik helyü­ket, kivívták eddigi munkájukkal a dolgozók bizalmát, azoknak to­vábbra is helyük van a szakszer­vezetünk funkcionáriusai között. De ne válassza meg tagságunk a bürokratákat, azokat, akik elsza­kadtak a dolgozóktól, az ingado­zókat, a munkában hátul kullogó­­kat. Ugyanakkor legyünk bátrak megbízott­a­ink kiválasztásában. Ne féljünk új, eddig funkció nélküli friss erőket bevonni mozgalmunk vezetői közé, de legyen éber tag­ságúnk az ellenség mesterlsedécei­­vel szemben. Az osztályharc nem­zetközi méretekben és hazánkban is éleződik. Biztosak lehetünk abban, hogy az ellenség mindenrendű és rangú ügynökei megkísérlik, hogy befurakodjanak sorainkba, meg­zavarják választási munkánkat. A tagság ébersége és szilárdsága az, ami leleplezheti és te­­is ke!!, hogy leplezze az esetlegesen befurakodó ellenséget. A választások hatalmas és szép feladat­a szakszervezeti funk­cionáriusok számára. Gondoljanak arra a bizalmiak, hogy a válasz­tások során számot kell adn­iok a tagság előtt munkájukról. A dol­gozók nem azt várják a szakszer­vezeti bizalmitól, hogy tagdíjbe­­szedő és kiértesítő postás szerepét töltse be, hanem azt, hogy jó fel­­világosító munkával­, a Gyógyíts Jobban Mozgalom népszerűsítésé­vel lelkesítse­­a csoportjához tar­tozókat a munkavers­e­nybe­n, mu­tasson példát a munkafegyelem megszilárdításában. A bizalmi is­merje a csoportjához tartozó dol­gozóié ügyes-bajos dolgait, segít­sen azok megoldásában, adjon vá­laszt a­­napi kérdésekre. Alap­szerveink üb-titkárai úgy dolgoz­zanak az elkövetkezendő hetekben, hogy a tagság előtt, a választó taggyűléseken minél több ered­ményről számolhassanak be. Hogyan készülünk a választá­sokra? Az egészségügyi mun­kánkat elősegítő és megjavító munkafelajánlásokkal szereted ve­zetőnk, Rákosi elvtárs születés­napjára, következetesen harcolunk a munkaidő jobb kihasználásáért intézményeinkben, a munkafegye­lem megszilárdításáért. Azzal ké­szültünk, hogy sokkal több szere­tettel, gondoskodással kezeljük a beteg dolgozókat mint eddig, hogy megjavítjuk politikai felvilágosító munkánkat. Amikor készülünk a választásokra, egy percre sem fe­ledkeztünk el a Bolsevik Párt taní­tásáról, szakszervezetünket a vá­lasztások során olyanná kell tenn­­ nü­ink, hogy a dolgozók magukhoz közelállónak, otthonos szervezetnek­­ tekintsék. Ennek a jegyében épít­­­­sok és erősítsük mozgalmunkat, s 1952 január 5- i munkafegyelem megszilárditással harcoljunk ötéves tervünk sikeréért! AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET LAPJA Rákosi elvtárs 60. születésnapjának méltó megünneplése a termelési értekezletek középpontjában Januári termelési értekezleteink lelkes hangulatban folytak le. Érezhető volt az egészségügy dol­gozói előtt is az a felemelő érzés, szilárd elhatározás, amellyel mun­kásosztályunk legjobbjai fogtak hozzá ötéves tervünk harmadik évének megindításához. A mi ter­melési értekezleteinknek is köz­pontjában állott a munkafegyelem megszilárdításának biztosítása; annak a légkörnek a megterem­tése, amely­­elítéli, megbélyegzi a fegyelmezetlenséget, amelyben a fegyelem megsértése, igazolatlan elmaradás, selejtgyártás szégyen és gyalázat«. Átforrósította érte­kezleteink hangulatát az a határ­talan hála és szeretet, amelyet Rákosi elvtárs iránt érzünk s ami Kék Zoltán és Kugler Lajos, a munkásosztály legjobbjainak fel­hívása nyomán, jelentős szocia­lista kötelezettségvállalások meg­tételében nyilvánult meg az egészségügyi intézetekben is, szem előtt tartásával ki tudja jaa­vítani a betegellátás terén mutat­kozó hibákat. A budapesi 0/66-os gyógyszer­­tár termelési értekezletén kiderült, hogy a dolgozók még ma sem ér­zik át a pontos kezdés jelentősé­gét és ez mennyire hátráltatja munkájukat. A II. sz. Sebészeti Klinika jól sikerült értekezlete mu­tatta meg azt is, hogy milyen hiba az, ha a hallgatókkal való foglalkozást csak a négy oktató tanársegéd feladatának tekintik és nem segíti munkájukat a többi dolgozó. A­­libák feltárása utat mutatott A hibák alapos feltárása nyo­mán a dolgozók egyre-másra jöt­tek helyes javaslataikkal, amelyek megjelölték az utat a hiányossá­gok kiküszöbölésére. A Budapesti Egyetemen, ahol igen alaposan foglalkoztak az értekezletek a tanítás, a ne»* lés és a tanulás hiányossá­val- nagyszámú kötelezett, vállalást tettek, . »­toltak az oktató) °'Posy_› javítására. - -j» ' Az I. sz. Női Klinikán szíri­l min­den egyes dolgozó, azok is, akik* nek nem közvetlen feladata az ok­tatói munka, segítik kötelezettség­vállalásaikkal az oktatás szín­vonalának emelését. Jászai elv­­társnő arról számolt be, hogy a középkáderek hogyan fogják elő-­ készíteni kórtermüket, a betegeket,­ hogy az oktatás zavartalanul foly­­hassák le. Az ügyeletit tartó or­vosok azt vállalták, hogy a je­lentkező hallgatókat az ügyelet tartama alatt gyakorlati oktatás­ban részesítik. A szakszervezeti aktívák jól készítették elő az értekezleteket Az értekezletők előkészítése jobb volt, mint az elmúlt évben bár­mikor. Ehhez jelentősen járult hozzá az a tény, hogy az Egész­ségügyi Minisztérium felhívta az ügyosztályokat és az intézmé­nyek vezetőit, hogy az osztályrész­legek vezetői maguk tartsák meg a beszámolókat. A felhívásnak ele­get téve, a legtöbb helyen értékes, magas színvonalú referátumok tár­gyalták az elmúlt év munkáját. Amíg például a Fodor József­­-sza­natórium két részlegében is a be­számoló jóformán csak a sillabusz felolvasásából állott és így helyi adottságok hiányában a termelési értekezlet nem lehetett eredmé­nyes, addig a többi részleg be­számolója részletesen tárta fel az osztály munkáját és eredménye megmutatkozott az értekezlet rész­vevőinek aktivitásában is. Mozgósító hatású volt az a be­számoló is, amelyet Gergely elv­­társ, a II. sz. Sebészeti Klinika adjunktusa tartott. Gergely elv­társ, Gerő elvtársnak az országos aktívaértekezleten elmondott be­széde nyomán* alaposan és konkréten vizs­gál­ta meg az intézmény mun­káját* s ez azt ered­ményezte, hogy a klinika dolgozói érté­kes hozzászólásokkal és javas­latokkal, határozott bírálattal elemezték ki a munka hiá­nyosságait és tették meg kö­telezettség vállalásaikat a hiá­nyok kiküszöbölésére. Komoly haladást jelentett álta­lában dolgozóink nagyobb aktivi­tása és az, hogy a kritikai szel­lem sokkal inkább megnyilvánult, mint eddig bármikor. Bírálták dolgozóink az osztályvezetőket, üzemi bizottságokat, bizalmiakat és itt-ott a szakszervezetünk köz­pontját is és ezzel komoly segít­séget nyújtottak a munk­a meg­javításához. Fegyelmezett jó munka Alaposan foglalkozott a munka­fegyelem kérdésével a László­­kórház termelési értekezlete, ahol a dolgozók hozzászóltak a referá­tumban elhangzott fegyelmi ítélet­hez. A Szabadsághegyi Gyermek­­szanatóriumban, a Mártonhegyi­­ Tüdőosztályon és számos más in-­­ tézményben is név szerint hozták ki azokat a dolgozókat, akik kér­­­sésükkel lazítják a munkafegyel-­­­met, hátráltatják a tervszerű mun­kát Általánosságban megállapítható , véd, hogy termelési értekezleteink az eddigieknél sokkal alaposabban és mélyrehatóbban foglalkoztak a munkafegyelem kérdésével. Az eredmények mellett azonban meg kell látnunk a hibákat­­. Sok helyütt tapasztalható még ma is, hogy a jól dolgozókat személy szerint emelik ki, a hibákról pedig csak általános­ságban emlékeznek meg és ha a Hibát ki is hozzák, nem név­szerint kritizálják meg a dol­gozókat. A János-kórházban, a Péterfy Sándor-u. Poliklinikán,­­ahol egyéb­ként az értekezletek alaposan­ megtárgyalták az előző évi mun­kát, a negyedévi tervet, hiányzott a személyekhez szóló éles bírálat, amely pedig komoly segítője egészségvédelmi munkánk meg­javításának. A kaposvári kórház belosztálya már beszámolhatott a termelési értekezleten arról a dolgozóról, aki a segítő és építő bírálat ered­ményeként, az addig rendetlen és fegyelmezetlen dolgozóból az osztály egyik legjobb dolgozójává vált. A kaposvári kórház belgyó­gyászati osztályának jó munkája a nevelőm­unkában is megmutatko­zott. Frank elvtárs, a Bőrgyógyá­szat főorvosa határozottan muta­tott rá arra, mennyire segíti őt a munkáját ért bírálat, amelynek Rákosi elvtárs 60. születésnapjára Még folytak intézményeinkben a termelési értekezletek, amikor elhangzott Kugler Lajos elvtárs Kossuth-díjas hengerész felhívása: »Rákosi elvtárs 60. születésnap­jára az egész ország készül. Én brigádommal együtt március 9-ére, Rákosi elvtárs születésnapjára ter­vemen felül 300 tonnával henge­relek többet és selejtátlagunkat, mely eddig a legjobb volt — 1,3 százalék — 10 százalékkal csök­kentjük.« Valami igazán szépet, a nagy eseményhez illő emléket kel­lene nekünk is adni szeretett Rákosi elvtársunknak születés­napjára! Ez a gondolat foglal­koztatta egészségügyi dolgo­zóinkat és ennek a gondolat­nak jegyében tették meg vál­lalásaikat. Erről beszélgettek az I. sz. Gyer­mekklinika dolgozói is, élükön Gegesi Kiss professzor elvtárssal, hogy mi volna az ünnep esemé­nyéhez méltó vállalás. Ennek je­gyében folyt le a termelési érte­kezlet is, melyen Gegesi Kiss elv­társ vállalta, hogy március 15-ig sajtó alá rendezi Szutrély elvtárs­sal közösen írt monográfiáját a szív megbetegedéseiről. A klinika oktatói kivétel nélkül vállalásokat tettek a második félév medikus oktatásának megjavítására. A II. sz. Női Klinikán Zoltán professzor elvtárs elsőként tette meg kötelezettségvállalását: »Ifjú­ságunk nevelésére kell most a legnagyobb gondot fordítanunk. Rákosi elvtárs születésének 60. évfordulója tiszteletére vállalom, hogy minden héten egy gyakorla­tot vezetek, s az előadásokon is minden alkalmat felhasználok a medikusok szocialista szellemben való nevelésére.« Vállalásához a klinika adjunktusa és számos ok­tatója, közé­pkádere csatlakozott és ezzel megkezdődött az a munka, melynek nyomán a klinikák Gyógyíts Jobban-mozgalmában ad­dig lemaradt intézmény, az élre törhet. Elmondhatjuk, hogy a januári termelési értekezleteink komoly segítséget adtak orvosainknak, egészségügyi dolgozóinknak ahhoz, hogy 1952-ben, tervünk döntő évé­ben jobb egészségvédelmi munká­val, fokozottabban járuljunk hozzá, a terv teljesítéséhez. Dolgozóink­nak ez a lendülete komoly felada­tot ad minden szakszervezeti funk­cionáriusnak, hogy még jobb po­litikai nevelőmunkával fejlesszük­ dolgozóink bíráló­készségét, szi­lárdítsuk tovább a munkafegyel-­­met, segítsük a helyes kezdemé­nyezéseket. Értekezleteink lelkes hangulata, az a forró szeretet, amit nagy ve­zetőnk, Rákosi elvtárs iránt ér­zünk, biztosíték arra, hogy amit Rákosi elvtársnak megfogadtunk, azt minden erőnkkel végre is kajál­juk.

Next