Egészségügyi Dolgozó, 1952 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-30 / 1. szám
///. évfolyam, 1. számra 20 fillér A szakszervezeti választások elé A SZOT Elnöksége december 4-én határozatot hozott, melyben kimondja január 10. és október 1-e között újra kell választani valamennyi szakszervezeti szervet a bizalmiaktól a központi vezetőségig, az alapszabályoknak megfelelően. A mi szakszervezetünkben március 1-től május 31-ig lesznek a választások. A forradalmi tapasztalatokban gazdag, a nagy Sztálin vezette Bolsevik Párt a szakszervezetekről azt tanítja: ..A szakszervezeteknek arra kell törekedniök, hogy minden pártonkívüli munkás és alkalmazott a szakszervezetekben hozzá közelálló, otthonos szakszervezetet lásson, amelyet maga választ, ellenőriz és amely neki beszámolni köteles. Csakis ezen feltételek betartása mellett tölthetik be a szakszervezetek a kommunizmus iskoláinak szerepét«. Ezt a célt tűzte pártunk Politikai Bizottsága a szakszervezetek elé, amikor 1950. július 24-i határozatában feladatként jelölte meg: »Erősítsék a szakszervezetek kapcsolatát a dolgozókkal és küszöböljék ki a SZOT és a szakszervezetek munkájából a bürokratizmust. Biztosítsák a szakszervezetekben a belső demokráciát, az alulról jövő kritika, kezdeményezések érvényrejutását, s azt, hogy az alapszervektől a SZOT-ig választott szervek demokratikusan vezessék a szakszervezeti munkát. Pártunk határozata, mint mindig, most is a dolgozók kívánságát fejezi ki. Ezért fogadták örömmel és megnyugvással egészségügyi dolgozóink is a SZOT Elnökségének a választásokról szóló határozatát. Tagságunk kívánja, mondhatjuk követeli, hogy választott szervek vezessék szakszervezetüket. Sürgetően vetettek fel taggyűléseken, egyéni beszélgetések egész során. Visegrádról írta egyik dolgozónk, tarthatatlan, hogy a kórház üzemi bizottságának egy tagja sem választott, így a dolgozók nem érzik magukénak a szakszervezetet. De nemcsak Visegrádon tapasztalhatjuk ezt. A Rókus kórház üzemi bizottságában egyetlen választott funkcionárius sincs. Ugyanezt mondhatjuk el a szolnoki, a győri kórházakról is. Az ország legnagyobb kórházának, a Jánoskórháznak az 1949-ben megválasztott 15 vb-tagja közül mindössze négyet találunk ma is az üzemi bizottságban. Csepelen a rendelőintézetben az üb-titkáron kívül mindenki behívott tagja az üb-nek. Ezeket a példákat hosszan sorolhatnánk, hiszen ezek nem elszigetelt esetek, hanem jellemzői szakszervezeti életünknek.zakszervezeti szerveink újjáválasztásával megszüntetjük ezeket a hiányosságokat, s megteremtjük azt a belső demokráciát, melyet pártunk Politikai Bizottsága a szakszervezetek számára elsőrendű feladatnak jelölt meg, s melyet tagságunk legjobbjai sürgetően követelnek. Hogy ezt sikerrel oldjuk meg, ehhez elsősorban és döntően tagságunknak a választások előkészületeiben és lefolyásában való tevékeny és hathatós részvétele szükséges. Tőlük függ, hogy a közel 8600 funkcionárius, akit a választások során dolgozóink megválasztanak, az egészségügyi dolgozók színe-java tegyen. Szakszervezetünk tagjai tegyék fel a kérdést önmaguk és dolgozótársaik előtt: ki legyen az, akibe bizalmukat helyezik, milyen követelményt állítsanak az újonnan megválasztott funkcionáriusok elé, mit várjanak tőlük. Azokat a dolgozókat válassza meg tagságunk, akik élenjárnak a munkában, a Gyógyíts Jobban Mozgalom elmélyítésében, a munkafegyelem megszilárdításában. Azokat a dolgozókat bízza meg mozgalmunk vezetésével, akik lelkesek és áldozatkészek, magatartásuk, politikai elvi szilárdságuk alkalmassá teszi őket a funkcionárius megtisztelő címére. Azokat a dolgozókat válasszuk meg, akik forrón szeretik hazánkat, pártunkat, hűségesek nagy szövetségesünkhöz, a Szovjetunióhoz. A régi funkcionáriusok közül azok, akik jól dolgoztak, becsülettel megálltaik helyüket, kivívták eddigi munkájukkal a dolgozók bizalmát, azoknak továbbra is helyük van a szakszervezetünk funkcionáriusai között. De ne válassza meg tagságunk a bürokratákat, azokat, akik elszakadtak a dolgozóktól, az ingadozókat, a munkában hátul kullogókat. Ugyanakkor legyünk bátrak megbízottaink kiválasztásában. Ne féljünk új, eddig funkció nélküli friss erőket bevonni mozgalmunk vezetői közé, de legyen éber tagságúnk az ellenség mesterlsedéceivel szemben. Az osztályharc nemzetközi méretekben és hazánkban is éleződik. Biztosak lehetünk abban, hogy az ellenség mindenrendű és rangú ügynökei megkísérlik, hogy befurakodjanak sorainkba, megzavarják választási munkánkat. A tagság ébersége és szilárdsága az, ami leleplezheti és teis ke!!, hogy leplezze az esetlegesen befurakodó ellenséget. A választások hatalmas és szép feladata szakszervezeti funkcionáriusok számára. Gondoljanak arra a bizalmiak, hogy a választások során számot kell adniok a tagság előtt munkájukról. A dolgozók nem azt várják a szakszervezeti bizalmitól, hogy tagdíjbeszedő és kiértesítő postás szerepét töltse be, hanem azt, hogy jó felvilágosító munkával, a Gyógyíts Jobban Mozgalom népszerűsítésével lelkesítsea csoportjához tartozókat a munkaversenyben, mutasson példát a munkafegyelem megszilárdításában. A bizalmi ismerje a csoportjához tartozó dolgozóié ügyes-bajos dolgait, segítsen azok megoldásában, adjon választ anapi kérdésekre. Alapszerveink üb-titkárai úgy dolgozzanak az elkövetkezendő hetekben, hogy a tagság előtt, a választó taggyűléseken minél több eredményről számolhassanak be. Hogyan készülünk a választásokra? Az egészségügyi munkánkat elősegítő és megjavító munkafelajánlásokkal szereted vezetőnk, Rákosi elvtárs születésnapjára, következetesen harcolunk a munkaidő jobb kihasználásáért intézményeinkben, a munkafegyelem megszilárdításáért. Azzal készültünk, hogy sokkal több szeretettel, gondoskodással kezeljük a beteg dolgozókat mint eddig, hogy megjavítjuk politikai felvilágosító munkánkat. Amikor készülünk a választásokra, egy percre sem feledkeztünk el a Bolsevik Párt tanításáról, szakszervezetünket a választások során olyanná kell tenn nüink, hogy a dolgozók magukhoz közelállónak, otthonos szervezetnek tekintsék. Ennek a jegyében építsok és erősítsük mozgalmunkat, s 1952 január 5- i munkafegyelem megszilárditással harcoljunk ötéves tervünk sikeréért! AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET LAPJA Rákosi elvtárs 60. születésnapjának méltó megünneplése a termelési értekezletek középpontjában Januári termelési értekezleteink lelkes hangulatban folytak le. Érezhető volt az egészségügy dolgozói előtt is az a felemelő érzés, szilárd elhatározás, amellyel munkásosztályunk legjobbjai fogtak hozzá ötéves tervünk harmadik évének megindításához. A mi termelési értekezleteinknek is központjában állott a munkafegyelem megszilárdításának biztosítása; annak a légkörnek a megteremtése, amelyelítéli, megbélyegzi a fegyelmezetlenséget, amelyben a fegyelem megsértése, igazolatlan elmaradás, selejtgyártás szégyen és gyalázat«. Átforrósította értekezleteink hangulatát az a határtalan hála és szeretet, amelyet Rákosi elvtárs iránt érzünk s ami Kék Zoltán és Kugler Lajos, a munkásosztály legjobbjainak felhívása nyomán, jelentős szocialista kötelezettségvállalások megtételében nyilvánult meg az egészségügyi intézetekben is, szem előtt tartásával ki tudja jaavítani a betegellátás terén mutatkozó hibákat. A budapesi 0/66-os gyógyszertár termelési értekezletén kiderült, hogy a dolgozók még ma sem érzik át a pontos kezdés jelentőségét és ez mennyire hátráltatja munkájukat. A II. sz. Sebészeti Klinika jól sikerült értekezlete mutatta meg azt is, hogy milyen hiba az, ha a hallgatókkal való foglalkozást csak a négy oktató tanársegéd feladatának tekintik és nem segíti munkájukat a többi dolgozó. Alibák feltárása utat mutatott A hibák alapos feltárása nyomán a dolgozók egyre-másra jöttek helyes javaslataikkal, amelyek megjelölték az utat a hiányosságok kiküszöbölésére. A Budapesti Egyetemen, ahol igen alaposan foglalkoztak az értekezletek a tanítás, a ne»* lés és a tanulás hiányossával- nagyszámú kötelezett, vállalást tettek, . »toltak az oktató) °'Posy_› javítására. - -j» ' Az I. sz. Női Klinikán szíril minden egyes dolgozó, azok is, akik* nek nem közvetlen feladata az oktatói munka, segítik kötelezettségvállalásaikkal az oktatás színvonalának emelését. Jászai elvtársnő arról számolt be, hogy a középkáderek hogyan fogják elő- készíteni kórtermüket, a betegeket, hogy az oktatás zavartalanul folyhassák le. Az ügyeletit tartó orvosok azt vállalták, hogy a jelentkező hallgatókat az ügyelet tartama alatt gyakorlati oktatásban részesítik. A szakszervezeti aktívák jól készítették elő az értekezleteket Az értekezletők előkészítése jobb volt, mint az elmúlt évben bármikor. Ehhez jelentősen járult hozzá az a tény, hogy az Egészségügyi Minisztérium felhívta az ügyosztályokat és az intézmények vezetőit, hogy az osztályrészlegek vezetői maguk tartsák meg a beszámolókat. A felhívásnak eleget téve, a legtöbb helyen értékes, magas színvonalú referátumok tárgyalták az elmúlt év munkáját. Amíg például a Fodor József-szanatórium két részlegében is a beszámoló jóformán csak a sillabusz felolvasásából állott és így helyi adottságok hiányában a termelési értekezlet nem lehetett eredményes, addig a többi részleg beszámolója részletesen tárta fel az osztály munkáját és eredménye megmutatkozott az értekezlet részvevőinek aktivitásában is. Mozgósító hatású volt az a beszámoló is, amelyet Gergely elvtárs, a II. sz. Sebészeti Klinika adjunktusa tartott. Gergely elvtárs, Gerő elvtársnak az országos aktívaértekezleten elmondott beszéde nyomán* alaposan és konkréten vizsgálta meg az intézmény munkáját* s ez azt eredményezte, hogy a klinika dolgozói értékes hozzászólásokkal és javaslatokkal, határozott bírálattal elemezték ki a munka hiányosságait és tették meg kötelezettség vállalásaikat a hiányok kiküszöbölésére. Komoly haladást jelentett általában dolgozóink nagyobb aktivitása és az, hogy a kritikai szellem sokkal inkább megnyilvánult, mint eddig bármikor. Bírálták dolgozóink az osztályvezetőket, üzemi bizottságokat, bizalmiakat és itt-ott a szakszervezetünk központját is és ezzel komoly segítséget nyújtottak a munka megjavításához. Fegyelmezett jó munka Alaposan foglalkozott a munkafegyelem kérdésével a Lászlókórház termelési értekezlete, ahol a dolgozók hozzászóltak a referátumban elhangzott fegyelmi ítélethez. A Szabadsághegyi Gyermekszanatóriumban, a Mártonhegyi Tüdőosztályon és számos más in- tézményben is név szerint hozták ki azokat a dolgozókat, akik kérsésükkel lazítják a munkafegyel-met, hátráltatják a tervszerű munkát Általánosságban megállapítható , véd, hogy termelési értekezleteink az eddigieknél sokkal alaposabban és mélyrehatóbban foglalkoztak a munkafegyelem kérdésével. Az eredmények mellett azonban meg kell látnunk a hibákat. Sok helyütt tapasztalható még ma is, hogy a jól dolgozókat személy szerint emelik ki, a hibákról pedig csak általánosságban emlékeznek meg és ha a Hibát ki is hozzák, nem névszerint kritizálják meg a dolgozókat. A János-kórházban, a Péterfy Sándor-u. Poliklinikán,ahol egyébként az értekezletek alaposan megtárgyalták az előző évi munkát, a negyedévi tervet, hiányzott a személyekhez szóló éles bírálat, amely pedig komoly segítője egészségvédelmi munkánk megjavításának. A kaposvári kórház belosztálya már beszámolhatott a termelési értekezleten arról a dolgozóról, aki a segítő és építő bírálat eredményeként, az addig rendetlen és fegyelmezetlen dolgozóból az osztály egyik legjobb dolgozójává vált. A kaposvári kórház belgyógyászati osztályának jó munkája a nevelőmunkában is megmutatkozott. Frank elvtárs, a Bőrgyógyászat főorvosa határozottan mutatott rá arra, mennyire segíti őt a munkáját ért bírálat, amelynek Rákosi elvtárs 60. születésnapjára Még folytak intézményeinkben a termelési értekezletek, amikor elhangzott Kugler Lajos elvtárs Kossuth-díjas hengerész felhívása: »Rákosi elvtárs 60. születésnapjára az egész ország készül. Én brigádommal együtt március 9-ére, Rákosi elvtárs születésnapjára tervemen felül 300 tonnával hengerelek többet és selejtátlagunkat, mely eddig a legjobb volt — 1,3 százalék — 10 százalékkal csökkentjük.« Valami igazán szépet, a nagy eseményhez illő emléket kellene nekünk is adni szeretett Rákosi elvtársunknak születésnapjára! Ez a gondolat foglalkoztatta egészségügyi dolgozóinkat és ennek a gondolatnak jegyében tették meg vállalásaikat. Erről beszélgettek az I. sz. Gyermekklinika dolgozói is, élükön Gegesi Kiss professzor elvtárssal, hogy mi volna az ünnep eseményéhez méltó vállalás. Ennek jegyében folyt le a termelési értekezlet is, melyen Gegesi Kiss elvtárs vállalta, hogy március 15-ig sajtó alá rendezi Szutrély elvtárssal közösen írt monográfiáját a szív megbetegedéseiről. A klinika oktatói kivétel nélkül vállalásokat tettek a második félév medikus oktatásának megjavítására. A II. sz. Női Klinikán Zoltán professzor elvtárs elsőként tette meg kötelezettségvállalását: »Ifjúságunk nevelésére kell most a legnagyobb gondot fordítanunk. Rákosi elvtárs születésének 60. évfordulója tiszteletére vállalom, hogy minden héten egy gyakorlatot vezetek, s az előadásokon is minden alkalmat felhasználok a medikusok szocialista szellemben való nevelésére.« Vállalásához a klinika adjunktusa és számos oktatója, középkádere csatlakozott és ezzel megkezdődött az a munka, melynek nyomán a klinikák Gyógyíts Jobban-mozgalmában addig lemaradt intézmény, az élre törhet. Elmondhatjuk, hogy a januári termelési értekezleteink komoly segítséget adtak orvosainknak, egészségügyi dolgozóinknak ahhoz, hogy 1952-ben, tervünk döntő évében jobb egészségvédelmi munkával, fokozottabban járuljunk hozzá, a terv teljesítéséhez. Dolgozóinknak ez a lendülete komoly feladatot ad minden szakszervezeti funkcionáriusnak, hogy még jobb politikai nevelőmunkával fejlesszük dolgozóink bírálókészségét, szilárdítsuk tovább a munkafegyel-met, segítsük a helyes kezdeményezéseket. Értekezleteink lelkes hangulata, az a forró szeretet, amit nagy vezetőnk, Rákosi elvtárs iránt érzünk, biztosíték arra, hogy amit Rákosi elvtársnak megfogadtunk, azt minden erőnkkel végre is kajáljuk.