Egészségügyi Dolgozó, 1957 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1957-07-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA L ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA 50 FILLÉR 1957. JŰLIUS BEKÖSZÖNTŐ EGÉSZSÉGÜGYÜNK LEGFONTOSABB fi* Irta: Dr. Szabó Zoltán, oz Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke IDŐSZERŰ FELADATAI * z egészségügyi dolgozók — kórházakban és gyógyszertá­­-íY rakban, falun és városban egyaránt — több év óta kér­ték és javasolták: adjon ki olyan lapot a szakszervezet, amely példányszámban és terjedelmében alkalmas arra. hogy valóban tág fórumává váljék életüknek, szakmai és emberi problé­máiknak. fekete betűsorok finom fonalával fűzzön egymáshoz intézményeket, emberéket és szervezeteket. Most, hogy ez a javaslat valóság lett. a központi vezetőség és az elnökség nevében köszöntünk minden egyes szakszerve­zeti tagot, lapunk minden egyes olvasóját, régieket és újakat egyaránt; Az új ..Egészségügyi Dolgozó’1 terjedelmével és példány­­számával, széleskörű és jelentős lehetőséget ad, hogy sokakhoz szólhassunk és sokak szólhassanak egymáshoz és hozzánk. Ez a lehetőség azonban jelentős feladatot és felelősséget is hord magában. Ügy kell dolgoznunk, az „Egészségügyi Dolgozól’-t úgy kell szerkesztenünk, hogy ez valóban méltón töltse be cél­ját. hivatását; Nem is egyszer és nem is kevesen tették fel az elmúlt évek során — nyíltan vagy önmagukban — azt a kér­dést: van-e célja és értelme annak, hogy szakszervezeti tagok? Tesz-e és mit tesz értük, érdekükben, munkájukért, életkörül­ményeikért a szakszervezet? Vajon ismerik-e problémáikat a vezetők, vagy vezető szervek, mit tesznek azért, hogy azok rendeződjenek, megoldódjanak? A kételyeket, a bizonytalansá­got az ellenforradalomnak, a szakszervezeti mozgalom ellen is indított ideológiai támadása még csak mélyítette. Munkánk nagyobb vagy kisebb hibáit, eredményeink korlátáit, azt hogy erőfeszítéseink gyakran ismeretlenek maradtak — az ellenfor­radalmi erők indokként használták fel a szakszervezet egysége ellen indított támadásukhoz. Éppen ezért lapunk egyik fontos feladata az lesz. hogy nyilvánosságot adjon a szakszervezeti életnek és munkának. Hogy megmutassa országos, megyei, alapszervi szinten egy­aránt, mivel foglalkoznak a vezető szervek, mit tesznek az egészségügyi dolgozók, vagy a szocialista betegellátás érdeké­ben. mik a problémák, feladatok megoldásának reális lehető­sé gei. A lan azonban nemcsak a szakszervezeti szerveknek lesz a fóruma. Fóruma lesz az egészségügyi dolgozóknak U. Ahol elmondhatják: mik munkájuk és életűik legégetőbb problémái, választott szakszervezeti képviselőik valóban látják-e ezeket. mik azok a feladatok, amik megoldására kell összpontosítani erőiket Azt akarjuk: bátor és őszinte lap legyen az ..Egészségügyi Dolgozó". De nemcsak a szakszervezeti munka gyengeségeivel, vagy hibáival szemben akarunk fellépni őszintén és bátran. Harcolni akarunk, a marxizmus—leninizmus. a proletárdikta­túra. a szocialista társadalom építésének szilárd elvi-gyakor­lati talaján állva minden olyan nézet ellen, minden olyan gya­korlat ellen, ami gyengíti a népi demokratikus államrendün­­ket, gátolja a szocializmus, a szocialista egészségügy építését. Az „Egészségügyi Dolgozó? a szakszervezet lapja, a szak­­szervezet pedig érdekvédelmi szerv. A tagság érdekeit azonban sem a sakszervezet. sem a lapja nem szolgálhatja térből és időből kiszakítottam Az egészségügyi dolgozók életük és fel­adataik, így szakszervezeti mozgalmunk is. kiszakíthatatlan részei szocializmust építő népünk életének, feladatainak. Szo­cializmust, szocialista egészségügyet akarunk építeni, szocialista embereket akarunk formálni, nevelni. Ezt csak úgy tehetjük, ha részeseivé válunk a munkásosztály és a munkásosztályt ve­zető pórt célkitűzéseinek, segítjük megvalósítani azokat. Nem akarunk függetlenek lenni ezektől a célkitűzésektől. Azt akar­juk, hogy munkánk és ennek részeként a lap munkája is, nem függetlenül’', ugyanakkor azonban bátran és önállóan, az egészségügyi dolgozók, népünk jobb egészségügyi ellátása ér­dekében szolgálja ezeket a célkitűzéseket.-f-i-'voldalú lenne azonban az „Egészségügyi Dolgozó" céü- Iti 'kitűzése — feladatát és az olvasók várakozását részben teljesítené csak —■ ha oldalait a szorosan vett szakszervezeti problémák töltenék meg csupán. Helyt !kell kapniok a lap ha­sábjain az általános egészségpolitikai kérdéseknek is. Kapia­­nak benne tájékoztatást róluk az egészségügyi dolgozók, le­gyen segítségükre újságunk, hogy kialakításukban maguk is részt vehessenek. Legyenek így az egészségügyi dolgozók a nagy és sokszor nehéz feladatok megoldói, de kialakítói és meghatározói is. Sokrétű és változatos az egészségügyi dolgozók élete, mun­kája, munkakörülményei. Az „Egészségügyi Dolgozó“ minde­nütt s mindenben mellettük akar állni. A falun dolgozóknak hírt akar adni az intézményekből és a városokból, az egyes dolgozó rétegeknek egymás életéről. írni akar kis. mindennapi problémákról és a mi életünket is átszövő nagy, világméretű kérdésekről. Helyt ad majd kulturális problémáknak, össze­gyűjti és közkézre adja a ió tapasztalatokat, arra törekszik, hogy egymást ismerő családdá forrassza eggyé az egészségügy dolgozóit, védje, öregbítse megbecsülésüket, ió hírüket; A magyar dolgozó nép. a magyar munkásosztály és az MSZMP vezetésével mind több és jelentősebb ered­ménnyel lesz úrrá az ellenforradalom okozta súlyos gazdasági és politikai romboláson. Abban a kemény munkában, amely a proletárdiktatúra további megszilárdításáért, a szocializmus építésének további sikereiért folyik, jelentős szerepük van a szakszervezeteknek, a szakszervezeti mozgalomnak is. Részese akar lenni ennek a munkának az „Egészségügyi Dolgozó" is. Szilárdan hisszük, hogy szakszervezetünk tagsága segítségével feladatában eredményesen helyt tud maid állni ereiéhez és lehetőségeihez mérten segítséget ad az egészségügyi dolgozók munkájához, hathatósabb érdekvédelméhez, a szocialista egész­ségügy további sikeres építéséhez; ÍRTA: DR. DOLESCHALL FRIGYES EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER Amikor az 1957. esztendő második felébe lépünk és or­szágunk, benne egészség­ügyünk konszolidálása kezd befejeződni (aminek pl. egyik jele az „Egészségügyi Dolgo­zó" újbóli megjelenése), he­lyénvalónak látszik az egész­ségügyi dolgozók széles rétegei előtt feltárni azokat a problé­mákat, melyek aktualitásuknál fogva ez időpontban a legfcm­­sábbaknak látszanak és ame­lyek megoldása csakis minden egészségügyi dolgozó együttes erőfeszítésével, közös munká­jával oldható meg sikeresen. Első helyen szeretném meg­említeni azt a részünkről in­kább defenzív jellegű, de ed­dig eredménnyel folytatott harcot az egészségügy egységének megvédése érdekében. Az elmúlt hóna­pokban ugyanis támadások ér­ték, sőt érik ma is az egészség­ügy szervezeti egységét. A szo­cialista egészségügy megvaló­sítása felé vezető úton egyik nagy eredményünk volt az egészségügy egységesítése és államosítása. Uj, önálló bizto­sító intézetek létrehozását és az egységes állami egészség­ügy megbontását hangoztatták egyre erőteljesebben egyes szakmai ágak vezetői, szak­­szervezeti megbízottai. Nehe­zen látják be, hogy az egysé­ges egészségügy specializált országos vezető intézeteivel magasabb szakmai követelmé­nyeknek tud megfelelni, mint a szervezetileg megosztott, sokkal kisebb mértékben spe­cializálható önálló biztosító in­tézetekhez tartozó egészség­­ügyi intézmények, még ha azok a múltban jobb anyagi lehetőségekkel kórházi ápo­lásra szoruló betegeik kis há­nyadának magasabb ellátást tudtak is biztosítani. Nehezen látják be, hogy az egészségügy csak területi — és nem külön­féle biztosító intézetek szerinti — szervezéssel tud a szocia­lista egészségügy követelmé­nyeinek megfelelni, amelynek különösen a megelőzés elvé­nek érvényesítése egyik fő kö­vetelménye. Nem térhetünk te­hát erre a joggal revizionistá­nak mondható útra. nem ad­hatunk fel a szocialista egész­ségügy eddigi eredményeiből semmit. Minden törekvésün­ket viszont arra kell irányít­suk, hogy minél magasabb színvonalú gyógyító-megelőző ellátást nyújtsunk elsősorban a biztosítottak számára és ha ebben az érdekelt szakmai ágak vezetői és szakszervezetei hatékonyan támogatnak, keve­sebb lesz a panasz, nagyobbak lesznek az egészségügy ered­ményei. Meg kellett ezt a kér­dést említeni, mivel újabban a passzív rezisztencia jelei is mintha mutatkoznának: egyes trösztök, vállalatok, kiknek kötelessége volna pl. orvos­lakások építése, ezt a múltban sem túlteljesített feladatukat most végképp le akarják állí­tani azzal: ha majd lesz külön betegpénztárunk, majd gon­doskodunk orvoslakásról is. Egy másik kérdés, mely az egészségügyi dolgozók összes­ségének, sőt az egész lakosság közreműködése nélkül megkö­­zelíthetőleg sem oldható meg és amely az elmúlt fél év alatt mintha kissé feledésbe merült volna, az ország, szűkebben véve mindenki környezetének úgynevezett közegészségügyi viszonyai, az emberek egészségügyi kultúrája: ahogyan él környezetében. Kell ezzel a kérdéssel is fog­lalkoznunk, mert ha az egész­ségügy költségvetésében a köz­­egészségügy, járványügy a költségvetés előirányzatához viszonyítva alacsony összeggel is szerepel, de munkájának nagy jelentősége miatt költ­ségvetése az előző évekhez ké­pest a legnagyobb arányban emelkedett: 19%-kal. A mun­kahely egészségügyi viszonyai megjavításának előfeltétele vi­szont az, hogy üzemeink, vál­lalataink a munkavédelem, a munka-higiéné javítására elő­irányzott pénzt erre és ne más : célra használják. Ki más fel­adata volna ilyen jelenségek észrevevése és őket észrevéve a figyelmet rájuk felhívni, kö­vetelni a hibák kijavítását, mint a hivatásuknál fogva erre képes és legjobban érdekelt egészségügyi dolgozóknak? A viszonylag elhanyagolt köz­egészségügyi állapotokon csak akkor tudunk javítani, ha az elkövetkezendő hosszú időn ke­resztül a népgazdaság minden területére kiterjedő erőfeszíté­seket teszünk. Az 1957. évi és az ezután következő évek terv- és költségvetésében az eddigi­nél jóval nagyobb gondot kell ezekre fordítani, nem lehetnek ezek tovább a tervek harmad-, vagy tizedrendű feladatai. Az egészségügy minden területén elérhető eredmények 'az anyagi feltételektől túlmenően erősen attól függnek, hogy miként sikerül az egészségügyet köz­üggyé, társadalmi üggyé tenni, miként kapcsolódnak be a tö­megek Scját egészségvédelmük megszervezésébe. Jó egészség­­ügyi viszonyokat teremteni csak az egészségügyi dolgo­zókkal — bármennyien legye­nek is és bármilyen jól dolgoz­zanak is — egymagában nem lehet. Ehhez nélkülözhetetlenül szükséges az általános életkö­rülmények állandó javulása, dolgozó népünk törődése az egészségüggyel, annak segítése akár tömegszervezeteinken, akár állami gazdasági vezetőn keresztül, akár az egyes dol­gozók közvetlen megnyilvánu­lásain, öntevékenységén ke­resztül. Ezeket a tömegkap­csolatokat, amint a múltban, úgy, vagy még jobban a jövő­ben is minden egészségügyi szervnek és dolgozónak ápolni, fejleszteni kell. Az elmúlt évekhez viszo­nyítva egészségügyünk, az egészségügy dolgozói lényegesen nagyobb megbecsülésben részesülnek. Megmutatkozik ez nemcsak anyagi vonalon, ami­nek illusztrálására elég utal­nom az 1957. éri költségvetés­re, melyben a szociális és egészségügyi ágazat kiadásai 12%-os emelkedést mutatnak akkor, amikor a többi költség­­vetési szerv kiadásai 2%-kal csökkennek 1956-hoz viszo­nyítva. És ebben még nem fog­laltatik benne a június 1-i ha­tállyal életbelépő rendezése az alacsony fizetésű egészségügyi dolgozók bérének, ami to­vábbi havi 11,5 millió kiadást jelent népgazdaságunknak. Mire e sorok az olvasó elé ke­rülnek, biztosan folyik már az egészségügyi dolgozóknak az új bértételeknek megfelelő be-] sorolása. Mivel, ha nem is he­lyeselhető, de azért érthető módon minden új besorolás­nak nagyobb számú egyéni sér­tődöttség, elégedetlenség a ve­lejárója, különösképpen szük­ség van a dolgozók összessé­gének. elsősorban a tömegszer­vezetek legaktívabb közremű­ködésére avégett, hogy elége­detlenségre objektív ok lehető­leg ne adódjon. Vonatkozik ez az egyének besorolására is, de még inkább az egész koránt­sem teljes bérrendezésre. Ez a rendelkezésünkre bocsátható összeg (11,5 millió) aránylag csekély volta miatt csak a leg­égetőbb, legtöbb igazságtalan­ságot tartalmazó bérproblémá­kat tudta úgyahogy orvosolni, másokat pedig megoldatlanul hagyott. Megnőtt azonban az egész­ségügy és dolgozóinak erkölcsi megbecsülése is. Vonatkozik ez elsősorban a magasabb párt- és államvezetésre. A magam részéről ezt előlegezett bizalomnak tekintem, melynek jogosultságát mindannyiunk­­nek még a jövőben, méghozzá a közeljövőben ki kell érde­melnünk. Hogy mivel? Első­sorban munkánk minőségével, mely munkát az egészségügyi hivatás mély humánumán kí­vül át kell hassa a szocialista etika mindenkor és mindenütt való alkalmazása orvos és kö­zépkáderek részéről egyaránt A mindennapi életben az egészségügyi és a „közönség? közötti viszonyban az erkölcsi megbecsülést bizony sok he­lyütt még ki kell harcoljuk. Következetesség, türelem, min­dennemű kivételezés elkerü­lése a legbiztosabb út erre, a már fentebb említett szocia­lista munkaerkölcs minden­kori, minden cselekedetünket átható jelenléte mellett. Erkölcsi megbecsülésünk nem utolsó előfeltétele, hogy mi módon visszük keresztül területünkön az októberi ellenforradalom hagyatékainak felszámolását. A veszély, illetve a hibák, me­lyek az egészségügyi dolgozók ellenforradalom szempontjából való felülvizsgálaténál fenye­getnek. három módon jelent­kezhetnek: 1. túlliberális, mindent meg­bocsátani akaró megaikulvás. 2. Ennek ellenkezője: a tömeg­­pszichózis hatása alatt történt minden „elszólás” legszigo­rúbb megbüntetése és 3. az egyenlőtlen elbírálás, akár azonos helyen „protekciósok”, illetve ezzel nem rendelkezők esetén akár az ország külön­böző helyein azokat egymással összehasonlítva. Hogy a lehet­séges hibák minél kisebb számban következzenek be, az egészségügyi dolgozók nagy nyilvánossága előtt ismertetem a felülvizsgálat fő szempont­jait, Felelősségre kell vonni azon dolgozókat, akik ellen­­forradalmi szervezkedésben, vagy ellenforradalmi cselek­mények végrehajtásában köz­reműködtek, vagy akik ax ellenforradalom idején hang­adó szerepet vittek & az után« következő hónapokban is ká­ros politikai tevékenységet fej­tettek ki. Felül kell vizsgálni az ellenforradalmi és az azt követő időkben végrehajtott kinevezéseket, behelyettesíté­seket, előléptetéseket, hogy nem kerültek-e érdemtelenek előnyös helyzetbe. Felül kell vizsgálni az ellenforradalom által véghez vitt elbocsátáso­kat, hogy az illetők a kor­mányrendelet szerint vissza­kerültek-e eredeti helyükre, illetve megfelelő beosztásban vannak-e. Ennyit arról, hogy kiket kell felülvizsgálni. Hogy milyenek legyenek a vezérelvek, arra vonatkozóan legjobb lesz a közelmúltban megjelent mindannyiunk számára mérv­adó két cikkből néhány idéze­tet közölni; „A legszigorúbban azokkal szemben kell eljárni, akik meg­győződésből és tevőlegesen se­gítették az ellenforradalmat azzal, hogy kiszolgáltattak az ellenforradalomnak kommunis­tákat és más haladó embere­ket, soviniszta, szovjetellenes, antiszemita agitációt folytattak, szervezték a különböző párto­kat, akadályozták az MSZMP szervezését, kezdeményezték a kommunisták eltávolítását vagy mint vezetők eltűrték azt; to­vábbá, akik a különböző bi­zottságokban az ellenforrada­lom hangadói voltak. Az ilyen emberek méltatlanok kulcspo­zíciók betöltésére, le kell őket váltani és alsófokú munkába kell őket helyezni.” (Földes László, Népszabad­ság, 1957. június 9.) „Meg kell különböztetnünk a bűnöket a hibáktól, a megté­vedt embereket az ellenforra­dalmároktól.” (Földes László, Népszabad­ság, 1957. június 9.) „Egy mérnök, orvos, tanács­elnök sorsát ne az Itt-ott el­ejtett kijelentése, feleségének rokonsága döntse el, hanem elsősorban végzett munkája, hozzáértése, politikai magatar­tása.” (Földes László. Népszabad­ság, 1957. június 9.) „Októberben és az ellenfor­radalmat követő hónapokban sok hozzáértő embert elbocsá­tottak az üzemekből a szakér­telem hiányának ürügyén, való­jában azért, mert kommunis­ták voltak. Most, hogy ezek az elvtársak visszakerültek 32 üzembe és érzik, hoqy munká­jukra. szakértelmükre szükség van, egyesek azt mondják: „TI kidobtatok engem, vagy leg­alábbis eltűrtétek, most én dob­lak ki titeket.” Ezen nem le­het csodálkozni, emberileg meg lehet érteni, de nem szabad vele egyetérteni.” (Fock Jenő, Népszabadság, 1957. június 16.) Azt hiszem, hogy nem va­gyok túlságosan derűlátó, ha azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy a párt, a szak­­szervezet, az államapparátus támogatásával sikerülni fog az ellenforradalom közvetlen ha­gyatékainak felszámolása aa egészségügy területén. Ezzel majd hatalmasan megnő er­kölcsi megbecsülésünk, majd bázist teremtünk feljebb vá­zolt feladatainknak megvaló­sítására, majd ennek megtör­ténte után az előttünk álló, tá­volabbi, fontosságban a most tárgyaltakkal egyenrangú munkák elvégzésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék