Egészségügyi Dolgozó, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
III. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÚLAP PROLETÁRJAI EGYISÜUCTHB ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA ÁRA 50 FILLÉR 1959. JANUÁR 1. Január 1 -én életbe lép az új nyugdíjtörvény Az MSZMP Központi Bizottsága megvizsgálta a munkásosztály élet- és munkakörülményeit. Az erről szóló határozat szerint gazdasági helyzetünk gondos felmérése, lehetőségeink figyelembevétele alapján, az 1959-es esztendő első felében meg kell javítani nyugdíjrendszerünket. A most megvalósított nyugdíjrendezés a határozat egyik pontjának megvalósítását jelenti. Bár két évvel ezelőtt az ellenforradalom súlyos anyagi károkat okozott, népgazdaságunk eléggé megerősödött ahhoz, hogy vállalhassa több százezer nyugdíjas anyagi helyzetének több mint 600 millió forint évi költségtöbblettel járó javítását. A nyugdíjrendezés felemeli a régi törvények alapján megállapított alacsony nyugdíjakat és csökkenti a régi és új nyugdíjak közötti aránytalanságot. Rendezi a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt, és az 1929—1945. évek között munkában eltöltött éveket beszámítja az újonnan megállapításra kerülő nyugdíjakba. Ily módon az eddiginél nagyobb különbséget tesz a rövidebb és a hosszabb szolgálati idővel rendelkező dolgozók nyugdíja között Felemelik az alacsony nyugdíjakat Az új nyugdíjtörvény legfontosabb intézkedése, hogy 1959. január 1-től felemeli az alacsony nyugdíjakat. Az emelés kiterjed az 1954. évi nyugdíjtörvény alapján megállapított, 800 forintnál alacsonyabb nyugdíjakra is. Az 1954 előtt megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat a nem dolgozó nyugdíjasoknál 25 százalékkal emelik fel. Az emelés által az új nyugdíjösszeg 500 forintnál alacsonyabb és 800 forintnál magasabb nem lehet. Ugyanezen törvény alapján nyugdíjazottak, ha továbbra is dolgoznak és munkabérük mellett a nyugdíjukat is megkapják, munkaviszonyuk megszűnéséig — az eddigiekhez hasonlóan kapják a nyugdíjat. Ha munkaviszonyuk megszűnik, megkapják az 1954. évi nyugdíjtörvény alapján járó nyugdíjpótlékot Az így emelt nyugdíjhoz járul a 25 százalékos emelés; az emeléssel a nyugdíj legfeljebb 800 forint lehet. Eddig a munkaviszony megszűnése esetén a nyugdíjat csak 500 forintra lehetett felemelni. ■v Az özvegyi nyugdíjakról Az új nyugdíjtörvény előnyösen intézkedik az özvegyi nyugdíjakról is. A régi jogszabályok alapján megállapított özvegyi nyugdíjakat 25 százalékkal emelik, ha nem érik el a 400 forintot. Az emelés után a nyugdíj legalább 250 forint, legfeljebb 400 forint lesz. Ez az emelés a még munkaviszonyban álló özvegyekre is vonatkozik. A dolgozó özvegyek, akik saját jogon is kaphatnak nyugdíjat, továbbra is a kedvezőbbet választhatják a kétfajta ellátás között. Eddig, ha a kedvezőbb nyugdíj nem érte el az 500 forintot, a másikból legfeljebb 500 forintra ki lehetett egészíteni a kettő együttes öszszegét. Az új törvény 700 forintra emeli fel ezt az értékhatárt. Ez a rendelkezés azoknál alkalmazható, akiknek legalább egyik nyugdíját 1952. január 1-e után állapították meg. Felemeli az új törvény az árvák ellátását is. A félárvák az eddigi minimális havi 100 forint helyett 175 forint, a teljes árvák 150 forint helyett 250 forint legalacsonyabb árvaellátásban részesülnek. Nagyobb elismerést kapnak a régi dolgozók Régi kívánságot teljesít a törvény, amikor figyelembe veszi a nyugdíj megállapításánál a felszabadulás előtti munkaviszonyt is. Az 1954-ben kiadott nyugdíjtörvény alapján a felszabadulás óta munkaviszonyban töltött minden év után a törzsnyugdíj egy százalékának megfelelő nyugdíjkiegészítés járult a nyugdíjhoz. Ezáltal a hosszú időn át végzett munka nem részesült kellő elismerésben, a nyugdíj összege nem állt eléggé arányban a szolgálati idővel. A ■nyúgdíj törvény módosítása különbséget tesz a több évtizedes szolgálati idővel rendelkezők és azok között, akik csak rövidebb idő óta állnak munkaviszonyban. Ezen túl 1929. január 1-től minden igazolt szolgálati év után a törzsnyugdíj 1 százalékát kell a nyugdíjhoz hozzászámítani. A nyugdíjkiegészítés figyelembevehető kezdeteként azért választották az 1929-es évet, mert Magyarországon akkor vezették be a kötelező öregségi biztosítást. Megváltozik a szolgálati idő 1959-től megváltozik a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő. Az 1954-ben megjelent nyugdíjtörvény értelmében a nők 55, a férfiak 60 éves korukban 10 évi szolgálati idő után jogosulttá váltak fizetésük 50 százalékát kitevő törzsnyugdíjra és az évenkénti 1 százalékos nyugdíjkiegészítésre. E feltételek nyugdíjrendszerünket világviszonylatban szinte egyedülállóvá tették. A rövid szolgálati idő megállapítására azért volt szükség, hogy a Horthy-rendszerben gyakran munkanélküli vagy fekete listán szereplő dolgozók is megszerezhessék a nyugdíjazáshoz szükséges időt. A felszabadulás óta azonban már több, mint 13 esztendő múlt el, ezért az új törvény — annak biztosításával, hogy 10 évi munkaviszony esetén ezután is lehet résznyugdíjat kapni — fokozatosan felemeli a teljes nyugdíjra jogosító szolgálati időt. A szolgálati idő rendezésével ezután magasabb nyugdíjat kapnak a hosszabb munkaviszonnyal rendelkezők. Az új törvény értelmében — az eddigi korhatár érvényben tartása mellett 1959-ben 14 éves igazolt szolgálati idő alapján, 1960-ban 15 évi, 1961-ben 16 évi szolgálati idő után jár a teljes törzsnyugdíj. A fokozatos emelkedés során 1970-től 25 éves munkaviszony alapján tarthatnak igényt a dolgozók a teljes összegű törzsnyugdíjra. Ezután is jogosult öregségi nyugdíjra az a dolgozó, aki legalább 10 éves szolgálati idővel rendelkezik. Törzsnyugdíja azonban annyiszor kettő százalékkal csökken, ahány év hiányzik a mindenkor szükséges teljes szolgálati időből. Az új nyugdíjtörvény a nyugdíjakalsó határaként 500 forintot ír elő. Megállapítja ugyanakkor a nyugdíj felső határát is, mely szerint a jövőben 4700 forintnál magasabb munkabér-átlagot a nyugdíj megállapításánál nem lehet figyelembe venni. Elnökségi dicséret Az elnökség megtárgyalta a szakszervezeti szervek és funkcionáriusok részvételét az országgyűlési és tanácsi választásokban. Megállapította, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok eredményes és lelkes tevékenységet fejtettek ki a választások sikere érdekében, ezért az elnökség a területi bizottságokat dicséretben részesítette. Szeretettel köszöntjük Dr. Vas Imrének, a Szabadsághegyi Állami Tüdőszanatórium igazgató-főorvosának 60. születésnapja alkalmából, eredményes munkája elismeréséül, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. Vas Imre elvtársnak, aki szakszervezetünk elnökségének hosszú évek óta lelkes és közszeretetben álló tagja, kitüntetése alkalmából ez útons sok sikert, jó egészséget kívánunk. D. S. Andrejev professzor cikke a magyar egészségügyről Mint ismeretes, 40 tagú szovjet orvosküldöttséget látott vendégül néhány hónappal ezelőtt szakszervezetünk. A delegáció egyik tagja, D. Sz. Andrejev professzor részletes cikkben számolt be magyarországi tapasztalatairól a Medicinszkij Rabotnyik (a szovjet egészségügyi szakszervezet lapja) októberi számában. Nagy elismeréssel, a magyar orvosok, egészségügyi dolgozók iránt érzett baráti megbecsülés hangján szól a magyar orvostudomány helyzetéről, a meglátogatott intézmények (László, János, balatonfüredi, hévízi kórházak, a budapesti klinikák) dolgozóinak szakmai tevékenységéről, az orvosok továbbképzéséről, a magyar orvostudósok tudományos kutató munkájáról. 50 éves a devecseri kórház A devecseri kórház fennállásának 50. évfordulóját ünnepelte, mely alkalomból december 20-án a járási alapszerv műsoros estet rendezett, valamint ünnepély keretében felavatták a kórház kultúrtermét. Tiszatenyő kisközség Szolnok megyében, mintegy 2000 lélek lakja. Három éve épült az orvoslakás és a rendelő, de ezalatt már három orvos adta át egymásnak a kulcsokat. Mentek, menekültek az „isten hátamögötti“ helyről a városba, a nagyobb lehetőségek forrásához, közelebb a kultúrához. Az idén ősszel pályázatot hirdetett a tanács és akadt jelentkező is. Mégpedig a jászberényi kórház fiatal orvosa, dr. Tóth János személyern. Megnézte a falut, beszélt az emberekkel, szemügyre vette a lakást, a rendelőt, aztán kezet adott. — Elfogadom! — mondta. Októberben elfoglalta az állást. Berendezkedett, munkához látott a „kis doktor”. Az első naptól kezdve, hogy megismerkedett a faluval, ráragadt ez a név. Amikor arra jártam, éppen a gyerekek tucatjait oltotta Salkvakcinával. Felesége, a kis tanítónő, segített csitítgatni a rugkapáló, sivalkodó, a méregtől és félelemtől pulykavörös kun fiúkat. — Házassági évfordulónkat ünnepeljük — hangzott el a szívélyes meghívás egy kis beszélgetésre. — Jobb ez, mint a város — válaszolt legnagyobb meglepetésemre. — Különösen kezdő embernek. Két éve végeztem Debrecenben. Aztán hazakerültem a herényi kórházba. Kerestem szépen, amit itt lát bútort, igaz nem sok, ezt abból vettük. Aztán elmondja, nem tudott gyökeret ereszteni a városban. A falu az más. Jobban ismeri ott az embert. Életkörülményeit, gondolkodását, s ami a fő, ismeri a lelkét! Igaz, itt nem lesz sok magánbeteg, egyelőre nem is nagyon érdekli. Minél több keresetet akar gyűjteni és figyelni, hogyan alakul a falu, az életmód és ennek nyomán az egészség? Mintfennapos vendég a termelőszövetkezetben. Az asszonyka még bosszankodik is. Ott tölti minden szabadidejét. Nem mintha sok lenne a beteg. Á, dehogy! Sok a gond. Különösen most, hogy két tsz egyesült. S bizony néha elkés egy kis jótanács! És utána szinte egyszerre kiáltanak fel: — Enyye, mi erre nem is gndoltunk! S lám, a kis doktornak eszébe jutott. Persze, hogy eszébe jutott, így emlékezik a múltjára: — Apám nehezen kuporgatta össze a nyolc holdját. Majd belepusztult a család. Aztán meg kora hajnaltól késő estig kapálni, szántani, kaszálni, nem gyerekjáték. Mese az csak, hogy a paraszt megszokta a robotot. Fáj, szaggat annak a dereka is! A kis parcellán a lányok, fiúk nem úgy növekednek emberré, hanem emberré csúnyáinak. Ezért szövetkezeti falvakat szeretnék látni mindenütt, de legelőbb Tiszalén jön. Búcsúzáskor keményen szorít kezet és Kosztolányira hivatkozik: a költő csupa nagy betűvel írta le a szót: EMBER. Ennél többet aligha tehetett érte. Nekünk viszont eszközök vannak a kezünkben, csak élni kell vele, hogy boldoggá, széppé varázsoljuk az embereket. • Ezt mondta el egyébként „programbeszédében” is,, amikor a választások után megalakult a tanács, mivel, hogy őt is tagjává választották. Jól járt vele Tiszatenyő népe! Gede Márton FIATAL ORVOS FALUN A szakszervezeti mozgalom egésze segíti az egészségügyi dolgozók munkáját Gáspár Sándor elvtárs, a Szaktanács főtitkárának nyilatkozata az Egészségügyi Dolgozó számára . Az új esztendő küszöbén szokás visszapillantani arra az évre, amelytől búcsút veszünk — kezdte nyilatkozatát Gáspár elvtárs. — Szívesen tesszük ezt, hiszen szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy az 1958-as év igen jelentős eredményeket hozott a Magyar Népköztársaság életében. Hihetetlenül rövid idő alatt felszámoltuk az ellenforradalom kártevéseit. Tovább erősödött és konszolidálódott gazdasági és politikai életünk. Társadalmunk egészségesen fejlődött. És, hogy ezt elismeri a magyar dolgozó nép, mi sem bizonyítja jobban, mint a novemberi országgyűlési és tanácsválasztások eredménye. — Erre a kérdésre válaszolva elsődlegesen a kormány és a párt politikájáról kell szólnom. — A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány feloldott olyan ellentmondásokat, amelyek azelőtt gátolták előrehaladásunkat. A munkásparaszt hatalom létéért folytatott harcban, a politikai és gazdasági konszolidáció megteremtése érdekében olyan módszereket alkalmazott, amely aktivizálta a tömegeket. Az MSZMP politikájában egyértelműen érvényesült és érvényesül az az elv, hogy a termelőerők fejlődésével, a gazdasági élet megszilárdulásával együttesen és egyidőben növelni kell a dolgozók életszínvonalát. Intézkedései arra . A fentiekből következik, hogy a párt tudatosan törekszik arra, hogy növelje a társadalmi szervezeteknek, elsődlegesen a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetének, a szakszervezetnek szerepét és súlyát az ország életében, így vált lehetővé, hogy a dolgozókat érintő kérdések eldöntésében a szakszervezetek megfelelő segítséget adhatnak, mind a pártnak, mind a kormánynak. A magyar szakszervezeti mozgalom jelentős állomása volt az 1958 márciusában megtartott XIX. kongresszus. A kongresszus levonta a tanulságot az ellenforradalom előtt és alatt elkövetett hibákból, világosan megmutatta, hogy a szakszervezetek le-**hb feladata volt és marad a munkáshatalom szilárdítása, gazdasági erejének növelése és erre támaszkodva a irányultak, hogy az egyes dolgozó kategóriák érdekeit a lehetőségekhez képest összhangba hozza a társadalom összérdekével. A helyes politika, a szavak és a tettek egysége erősítette a párt és a tömegek kapcsolatát. Örömteli tény, hogy az ország vezetői emberi közelségbe kerültek a dolgozókhoz. — Egészséges fejlődésünkben nem kis része van annak is, hogy az emberek mindinkább meggyőződhetnek arról, — s ez alakítja cselekedeteiket —, népi demokráciánk intézményesen biztosítja, hogy a népi hatalomhoz hű minden állampolgár kivehesse részét az építőmunkából, képessége, alkotókedve kibontakozzék. dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása. A szakszervezetek a kongresszus szellemében tevékenykedtek az elmúlt esztendőben. Amikor a termelőerők fejlődésével kapcsolatos tennivalókat meghatároztuk, figyelembe vettük azokat a tényezőket, melyek kedvezően hatnak a dolgozók munkakedvére. Egyre inkább felszámoltuk a munkaverseny formalitását s a verseny célkitűzései ma már valóban a népgazdaság erősítésére irányulnak. A szakszervezetek állhatatosabban harcolnak a szocialista állam törvényeinek, rendelkezéseinek, különösen a Munka Törvénykönyvbe foglaltaknak minden oldalú érvényesítéséért. Egyre több példa bizonyítja, hogy személyre való tekintet nélkül fellépnek a mulasztást elkövetőkkel szemben. — Igen jelentős munkát fejtünk ki a Munka Törvénykönyv átdolgozásával. Arra törekszünk, hogy ez a módosítás a dolgozók jogainak hatékonyabb védelmét szolgálja. Ilyen értelemben szélesítjük az üzemi, szakszervezeti bizottságok jogait. Tudjuk, gondot okoz a dolgozóknak jelenleg a lakáshelyzet. Ennek megjavítása mindenekelőtt a népgazdasági tervek maradéktalan végrehajtásától függ. Az új esztendőben fokozottabban kell érvényt szerezni a XIX. kongresszus azon határozatának, amely előírja, hogy a lakások helyesebb és igazságosabb elosztása céljából, a szakszervezetek vegyenek részt a lakások elosztásában. Ugyanakkor kezdeményezzék társadalmi erők összefogását családi házak építésére, küzdjenek az albérleti lakásuzsora ellen. — Miben látja okát gyorsütemű előrehaladásunknak, népi demokratikus államrendünk egészséges fejlődésének? — Hogyan vélekedik a szakszervezeteknek múlt esztendőben végzett munkájáról és további feladatairól? — Hogyan értékeli Gáspár elvtárs az egészségügyi dolgozók munkáját? ke és feladata. A magyar szakszervezeti mozgalom egésze minden segítséget megad, hogy csökkenjenek az egészségügyi dolgozók lakásgondjai, növekedjék az egészségügyi intézmények létszámellátottsága, nagyobb erkölcsi, társadalmi és anyagi megbecsülésben részesüljenek a feladatukat becsületesen ellátó, hivatásukhoz hű egészségügyi dolgozók. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében eredményes és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok az egészségügy területén munkálkodó valamennyi dolgozónak. Úgy látjuk és meggyőződésünk, hogy az orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók áldozatkészek és fáradhatatlanok a betegségek megelőzése, a beteg dolgozók gyógyítása érdekében. Jelentős erőfeszítéseket tesznek a szocialista egészségügy megteremtéséért. Tisztában vagyunk azzal is, hogy komoly problémák vannak az egészségügy területén. Kádár János elvtárs angyalföldi beszédében hangsúlyozta, hogy az egészségügyi dolgozók gondjainak enyhítése a társadalom egészének érde