Egészségügyi Dolgozó, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

III. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM­ Ú­LAP PROLETÁRJAI EGYISÜUCTHB ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA ÁRA 50 FILLÉR 1959. JANUÁR 1. Január 1 -én életbe lép az új nyugdíjtörvény Az MSZMP Központi Bi­zottsága megvizsgálta a mun­kásosztály élet- és munkakö­rülményeit. Az erről szóló ha­tározat szerint gazdasági hely­zetünk gondos felmérése, le­hetőségeink figyelembevétele alapján, az 1959-es esztendő első felében meg kell javítani nyugdíjrendszerünket. A most megvalósított nyugdíj­rendezés a határozat egyik pontjának megvalósítását jelenti. Bár két évvel ezelőtt az el­lenforradalom súlyos anyagi károkat okozott, népgazdasá­gunk eléggé megerősödött ah­hoz, hogy vállalhassa több százezer nyugdíjas anyagi helyzetének több mint 600 millió forint évi költségtöbb­lettel járó javítását. A nyugdíj­rendezés felemeli a régi törvények alapján meg­állapított alacsony nyugdíja­kat és csökkenti a régi és új nyugdíjak közötti aránytalan­ságot. Rendezi a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt, és az 1929—1945. évek között mun­kában eltöltött éveket beszá­mítja az újonnan megállapí­tásra kerülő nyugdíjakba. Ily módon az eddiginél nagyobb különbséget tesz a rövidebb és a hosszabb szolgálati idővel rendelkező dolgozók nyugdíja között Felemelik az alacsony nyugdíjakat Az új nyugdíjtörvény leg­fontosabb intézkedése, hogy 1959. január 1-től felemeli az alacsony nyugdíjakat. Az eme­lés kiterjed az 1954. évi nyug­díjtörvény alapján megállapí­tott, 800 forintnál alacsonyabb nyugdíjakra is. Az 1954 előtt megállapított öregségi és rokkantsági nyug­­­díjakat a nem dolgozó nyugdí­jasoknál 25 százalékkal emelik fel. Az emelés által az új nyugdíjösszeg 500 forintnál alacsonyabb és 800 forintnál magasabb nem lehet. Ugyanezen törvény alapján nyugdíjazottak, ha továbbra is dolgoznak és munkabérük­ mellett a nyugdíjukat is meg­kapják, munkaviszonyuk meg­szűnéséig — az eddigiekhez hasonlóan kapják a nyugdíjat. Ha munkaviszonyuk megszű­nik, megkapják az 1954. évi nyugdíjtörvény alapján járó nyugdíjpótlékot Az így emelt nyugdíjhoz járul a 25 százalé­kos emelés; az emeléssel a nyugdíj legfeljebb 800 forint lehet. Eddig a munkaviszony megszűnése esetén a nyugdíjat csak 500 forintra lehetett fel­emelni. ■v­­ Az özvegyi nyugdíjakról Az új nyugdíjtörvény elő­nyösen intézkedik az özvegyi nyugdíjakról is. A régi jogsza­bályok alapján megállapított özvegyi nyugdíjakat 25 száza­lékkal emelik, ha nem érik el a 400 forintot. Az emelés után a nyugdíj legalább 250 forint, legfeljebb 400 forint lesz. Ez az emelés a még munkavi­szonyban álló özvegyekre is vonatkozik. A dolgozó özvegyek, akik sa­ját jogon is kaphatnak nyug­díjat, továbbra is a kedvezőb­bet választhatják a kétfajta el­látás között. Eddig, ha a ked­vezőbb nyugdíj nem érte el az 500 forintot, a másikból legfel­jebb 500 forintra ki lehetett egészíteni a kettő együttes ösz­­szegét. Az új törvény 700 fo­rintra emeli fel ezt az érték­határt. Ez a rendelkezés azok­nál alkalmazható, akiknek leg­alább egyik nyugdíját 1952. január 1-e után állapították meg. Felemeli az új törvény az ár­vák ellátását is. A félárvák az eddigi minimális havi 100 fo­rint helyett 175 forint, a teljes árvák 150 forint helyett 250 forint legalacsonyabb árvaellá­tásban részesülnek. Nagyobb elismerést kapnak a régi dolgo­zók Régi kívánságot teljesít a törvény, amikor figyelembe veszi a nyugdíj megállapításá­nál a felszabadulás előtti munkaviszonyt is. Az 1954-ben kiadott nyugdíjtörvény alap­ján a felszabadulás óta mun­kaviszonyban töltött minden év után a törzsnyugdíj egy százalékának megfelelő nyug­díjkiegészítés járult a nyugdíj­hoz. Ezáltal a hosszú időn át végzett munka nem részesült kellő elismerésben, a nyugdíj összege nem állt eléggé arány­ban a szolgálati idővel. A ■nyúgdíj törvény módosítása kü­lönbséget tesz a több évtizedes szolgálati idővel rendelkezők és azok között, akik csak rö­videbb idő óta állnak munka­­viszonyban. Ezen túl 1929. ja­nuár 1-től minden igazolt szol­gálati év után a törzsnyugdíj 1 százalékát kell a nyugdíjhoz hozzászámítani. A nyugdíjkiegészítés figye­­lembevehető kezdeteként azért választották az 1929-es évet, mert Magyarországon akkor vezették be a kötelező öregsé­gi biztosítást. Megváltozik a szolgálati idő 1959-től megváltozik a nyug­díjhoz szükséges szolgálati idő. Az 1954-ben megjelent nyug­díjtörvény értelmében a nők 55, a férfiak 60 éves korukban 10 évi szolgálati idő után jogo­sulttá váltak fizetésük 50 szá­zalékát kitevő törzsnyugdíjra és az évenkénti 1 százalékos nyugdíjkiegészítésre. E feltéte­lek nyugdíjrendszerünket vi­lágviszonylatban szinte egye­dülállóvá tették. A rövid szol­gálati idő megállapítására azért volt szükség, hogy a Horthy-rendszerben gyakran munkanélküli vagy fekete lis­tán szereplő dolgozók is meg­szerezhessék a nyugdíjazáshoz szükséges időt. A felszabadulás óta azonban már több, mint 13 esztendő múlt el, ezért az új törvény — annak biztosításával, hogy 10 évi munkaviszony esetén ez­után is lehet résznyugdíjat kapni — fokozatosan felemeli a teljes nyugdíjra jogosító szol­gálati időt. A szolgálati idő rendezésével ezután magasabb nyugdíjat kapnak a hosszabb munkaviszonnyal rendelkezők. Az új törvény értelmében — az eddigi korhatár érvényben tartása mellett 1959-ben 14 éves igazolt szolgálati idő alap­ján, 1960-ban 15 évi, 1961-ben 16 évi szolgálati idő után jár a teljes törzsnyugdíj. A fokoza­tos emelkedés során 1970-től 25 éves munkaviszony alapján tarthatnak igényt a dolgozók a teljes összegű törzsnyugdíjra. Ezután is jogosult öregségi nyugdíjra az a dolgozó, aki legalább 10 éves szolgálati idővel rendelkezik. Törzsnyug­díja azonban annyiszor kettő százalékkal csökken, ahány év hiányzik a mindenkor szük­séges teljes szolgálati időből. Az új nyugdíjtörvény a nyugdíjak­­alsó határaként 500 forintot ír elő. Megállapítja ugyanakkor a nyugdíj felső határát is, mely szerint a jö­vőben 4700 forintnál magasabb munkabér-átlagot a nyugdíj megállapításánál nem lehet fi­gyelembe venni. Elnökségi dicséret Az elnökség megtárgyalta a szakszervezeti szervek és funk­cionáriusok részvételét az or­szággyűlési és tanácsi válasz­tásokban. Megállapította, hogy a szakszervezeti funkcionáriu­sok eredményes és lelkes tevé­kenységet fejtettek ki a válasz­tások sikere érdekében, ezért az elnökség a területi bizottsá­gokat dicséretben részesítette. Szeretettel köszöntjük Dr. Vas Imrének, a Szabad­sághegyi Állami Tüdőszanató­rium igazgató-főorvosának 60. születésnapja alkalmából, eredményes munkája elisme­réséül, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa a Munka Érdem­rend kitüntetést adományozta. Vas Imre elvtársnak, aki szakszervezetünk elnökségé­nek hosszú évek óta lelkes és közszeretetben álló tagja, ki­tüntetése alkalmából ez úton­­­s sok sikert, jó egészséget kí­vánunk. D. S. Andrejev professzor cikke a magyar egészségügyről Mint ismeretes, 40 tagú szov­jet orvosküldöttséget látott vendégül néhány hónappal ez­előtt szakszervezetünk. A dele­gáció egyik tagja, D. Sz. And­­rejev professzor részletes cikk­ben számolt be magyarországi tapasztalatairól a Medicinsz­­kij Rabotnyik (a szovjet egész­ségügyi szakszervezet lapja) októberi számában. Nagy elismeréssel, a magyar orvosok, egészségügyi dolgozók iránt érzett baráti megbecsülés hangján szól a magyar orvos­­tudomány helyzetéről, a meg­látogatott intézmények (László, János, balatonfüredi, hévízi kórházak, a budapesti klinikák) dolgozóinak szakmai tevékeny­ségéről, az orvosok továbbkép­zéséről, a magyar orvostudó­sok tudományos kutató mun­kájáról. 50 éves a devecseri kórház A devecseri­ kórház fennál­lásának 50. évfordulóját ün­nepelte, mely alkalomból de­cember 20-án a járási alap­szerv műsoros estet rendezett, valamint ünnepély keretében felavatták a kórház kultúrter­mét. Tiszatenyő kisközség Szolnok megyében, mintegy 2000 lélek lakja. Három éve épült az orvoslakás és a ren­delő, de ezalatt már három orvos adta át egymásnak a kulcso­kat. Mentek, mene­kültek az „isten háta­­mögötti“ helyről a vá­rosba, a nagyobb le­hetőségek forrásához, közelebb a kultúrához. Az idén ősszel pályá­zatot hirdetett a ta­nács és akadt jelent­kező is. Mégpedig a jászberényi kórház fia­tal orvosa, dr. Tóth János személyern. Megnézte a falut, be­szélt az emberekkel, szemügyre vette a la­kást, a rendelőt, aztán kezet adott. — Elfo­gadom! — mondta. Októberben elfoglalta az állást. Berendezke­dett, munkához látott a „kis doktor”. Az első naptól kezdve, hogy megismerkedett a fa­luval, ráragadt ez a­ név. Amikor arra jártam, éppen a gyerekek tu­catjait oltotta Salk­­vakcinával. Felesége, a kis tanítónő, segített csitítgatni a rugkapáló, sivalkodó, a méregtől és félelemtől pulyka­vörös kun fiúkat. — Házassági évfor­dulónkat ünnepeljük — hangzott el a szívé­lyes meghívás egy kis beszélgetésre. — Jobb ez, mint a város — válaszolt leg­nagyobb meglepeté­semre. — Különösen kezdő embernek. Két éve végeztem Debre­cenben. Aztán haza­kerültem a herényi kórházba. Kerestem szépen, amit itt lát bú­tort, igaz nem sok, ezt abból vettük. Aztán elmondja, nem tudott gyökeret ereszteni a városban. A falu az más. Jobban ismeri ott az embert. Életkörülményeit, gon­dolkodását, s ami a fő, ismeri a lelkét! Igaz, itt nem lesz sok ma­gánbeteg, egyelőre nem is nagyon érdekli. Mi­nél több keresetet akar gyűjteni és figyelni, hogyan alakul a falu, az életmód és ennek nyomán az egészség? Mintfennapos vendég a termelőszövetkezet­ben. Az asszonyka még bosszankodik is. Ott tölti minden szabad­idejét. Nem mintha sok lenne a beteg. Á, dehogy! Sok a gond. Különösen most, hogy két tsz egyesült. S bi­zony néha elkés egy kis jótanács! És utána szinte egyszerre kiál­tanak fel: — Enyye, mi erre nem is g­ndol­­tunk! S lám, a kis dok­tornak eszébe jutott. Persze, hogy eszébe jutott, így emlékezik a múltjára: — Apám nehezen ku­porg­at­ta össze a nyolc holdját. Majd bele­pusztult a család. Aztán meg kora haj­naltól késő estig ka­pálni, szántani, ka­­szálni, nem gyerek­játék. Mese az csak, hogy a paraszt meg­szokta a robotot. Fáj, szaggat annak a dere­ka is! A kis parcellán a lányok, fiúk nem úgy növekednek em­berré, hanem ember­ré csúnyáinak. Ezért szövetkezeti falvakat szeretnék látni min­denütt, de legelőbb Ti­szalén j­ön. Búcsúzáskor kemé­nyen szorít kezet és Kosztolányira hivat­kozik: a költő csupa nagy betűvel írta le a szót: EMBER. E­n­nél többet aligha te­hetett érte. Nekünk viszont eszközök van­nak a kezünkben, csak élni kell vele, hogy bol­doggá, széppé vará­zsoljuk az embereket. • Ezt mondta el egyéb­ként „program­beszé­dében” is,, amikor a választások után meg­alakult a tanács, mi­vel, hogy őt is tagjává választották. Jól járt vele Tisza­tenyő népe! Gede Márton FIATAL ORVOS FALUN A szakszervezeti mozgalom egésze segíti az egészségügyi dolgozók munkáját Gáspár Sándor elvtárs, a Szaktanács főtitkárának nyilatkozata az Egészségügyi Dolgozó számára . Az új esztendő küszö­bén szokás visszapillantani arra az évre, amelytől bú­csút veszünk — kezdte nyi­latkozatát Gáspár elvtárs. — Szívesen tesszük ezt, hiszen szerénytelenség nélkül mond­hatjuk, hogy az 1958-as év igen jelentős eredményeket hozott a Magyar Népköztár­saság életében. Hihetetlenül rövid idő alatt felszámoltuk az ellenforradalom kártevéseit. Tovább erősödött és konszoli­dálódott gazdasági és politi­kai életünk. Társadalmunk egészségesen fejlődött. És, hogy ezt elismeri a magyar dolgozó nép, mi sem bizonyít­ja jobban, mint a novemberi országgyűlési és tanácsválasz­tások eredménye. — Erre a kérdésre válaszol­va elsődlegesen a kormány és a párt politikájáról kell szólnom. — A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány fel­oldott olyan ellentmondásokat, amelyek azelőtt gátolták elő­rehaladásunkat. A munkás­paraszt hatalom létéért foly­tatott harcban, a politikai és gazdasági konszolidáció meg­teremtése érdekében olyan módszereket alkalmazott, amely aktivizálta a tömege­ket. Az MSZMP politikájá­ban egyértelműen érvényesült és érvényesül az az elv, hogy a termelőerők fejlődésével, a gazdasági élet megszilárdulá­sával együttesen és egyidőben növelni kell a dolgozók élet­­színvonalát. Intézkedései arra . A fentiekből következik, hogy­ a párt tudatosan törek­szik arra, hogy növelje a tár­sadalmi szervezeteknek, elsőd­legesen a munkásosztály leg­nagyobb tömegszervezetének, a szakszervezetnek szerepét és súlyát az ország életében, így vált lehetővé, hogy a dolgo­zókat érintő kérdések eldön­tésében a szakszervezetek megfelelő segítséget adhatnak, mind a pártnak, mind a kor­mánynak.­­ A magyar szakszervezeti mozgalom jelentős állomása volt az 1958 márciusában megtartott XIX. kongresszus. A kongresszus levonta a ta­nulságot az ellenforradalom előtt és alatt elkövetett hi­bákból, világosan megmutat­ta, hogy a szakszervezetek le-**hb feladata volt és ma­rad a munkáshatalom szilár­dítása, gazdasági erejének nö­velése és erre támaszkodva a irányultak, hogy az egyes dol­gozó kategóriák érdekeit a le­hetőségekhez képest összhang­ba hozza a társadalom össz­­érdekével.­­ A helyes politika, a sza­vak és a tettek egysége erő­sítette a párt és a tömegek kapcsolatát. Örömteli tény, hogy az ország vezetői embe­ri közelségbe kerültek a dol­gozókhoz. — Egészséges fejlődésünk­ben nem kis része van annak is, hogy az emberek mindin­kább meggyőződhetnek arról, — s ez alakítja cselekedetei­ket —, népi demokráciánk in­tézményesen biztosítja, hogy a népi hatalomhoz hű minden állampolgár kivehesse részét az építőmunkából, képessége, alkotókedve kibontakozzék. dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javítása.­­ A szakszervezetek a kongresszus szellemében tevé­kenykedtek az elmúlt eszten­dőben. Amikor a termelőerők fejlődésével kapcsolatos ten­nivalókat meghatároztuk, fi­gyelembe vettük azokat a té­nyezőket, melyek kedvezően hatnak a dolgozók munkaked­vére. Egyre inkább felszámol­tuk a munkaverseny formali­tását s a verseny célkitűzései ma már valóban a népgazda­ság erősítésére irányulnak. A szakszervezetek állhata­­tosabban harcolnak a szocia­lista állam törvényeinek, ren­delkezéseinek, különösen a Munka Törvénykönyvbe fog­laltaknak minden oldalú ér­vényesítéséért. Egyre több pél­da bizonyítja, hogy személy­re való tekintet nélkül fel­lépnek a mulasztást elköve­tőkkel szemben. — Igen jelentős munkát fej­tünk ki a Munka Törvény­­könyv átdolgozásával. Arra törekszünk, hogy ez a módo­sítás a dolgozók jogainak ha­tékonyabb védelmét szolgálja. Ilyen értelemben szélesítjük az üzemi, szakszervezeti bi­zottságok jogait.­­ Tudjuk, gondot okoz a dolgozóknak jelenleg a lakás­­helyzet. Ennek megjavítása mindenekelőtt a népgazdasági tervek maradéktalan végre­hajtásától függ. Az új eszten­dőben fokozottabban kell ér­vényt szerezni a XIX. kong­resszus azon határozatának, amely előírja, hogy a lakások helyesebb és igazságosabb el­osztása céljából, a szakszer­vezetek vegyenek részt a la­kások elosztásában. Ugyanak­kor kezdeményezzék társadal­mi erők összefogását családi házak építésére, küzdjenek az albérleti lakásuzsora ellen. — Miben látja okát gyorsütemű előrehaladásunknak, népi demokratikus államrendünk egészséges fejlődésének? — Hogyan vélekedik a szakszervezeteknek múlt esztendő­ben végzett munkájáról és további feladatairól? — Hogyan értékeli Gáspár elvtárs az egészségügyi dolgo­zók munkáját? ke és feladata. A magyar szakszervezeti mozgalom egé­sze minden segítséget megad, hogy csökkenjenek az egész­ségügyi dolgozók lakásgond­jai, növekedjék az egészség­­ügyi intézmények létszámellá­tottsága, nagyobb erkölcsi, társadalmi és anyagi megbe­csülésben részesüljenek a fel­adatukat becsületesen ellátó, hivatásukhoz hű egészségügyi dolgozók. Ezeknek a gondola­toknak a jegyében eredmé­nyes és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok az egész­ségügy területén munkálkodó valamennyi dolgozónak.­­ Úgy látjuk és meggyő­ződésünk, hogy az orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók áldozatkészek és fá­radhatatlanok a betegségek megelőzése, a beteg dolgozók gyógyítása érdekében. Jelen­tős erőfeszítéseket tesznek a szocialista egészségügy megte­remtéséért. Tisztában vagyunk azzal is, hogy komoly problé­mák vannak az egészségügy területén. Kádár János elvtárs angyalföldi beszédében hang­súlyozta, hogy az egészségügyi dolgozók gondjainak enyhítése a társadalom egészének érde­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék