Egészségügyi Dolgozó, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
2 Hozzászólás a „Hogyan lehetne életet vinni az egészségügyi újitómozgalomba“ című cikkhez Nem nagy örömmel olvastam a lap november 1. számában a „Hogyan lehet életet vinni az egészségügyi újitómozgalomba” című cikket, mert eddig úgy véltem, hogy az ellanyhulás csak szórványos. Vannak komolytalan (újító ugyan mindig igen komolynak hiszi), komoly és igen komoly újítások. Ha az újítás nem megfelelő, pár szóval meg kell ezt az újítóval értetni, s buzdítani arra, hogy törje máson a fejét. Ha komoly újításról van szó, amely azonban mégis csak részkérdése a szakmának, módot kell adni az újítónak, hogy kijelölt intézetekben részvételével kipróbálják. S ha a szakvélemények jók, nem elég az újítást elfogadni, esetleg díjazni, hanem be is kell vezetni. Sokszor az alapgondolat jó, de az újítás nem tökéletes. Ekkor lehetővé kell tenni, hogy egy hozzáértőkből álló bizottság előtt az újító újítását „megvédje“. A bizottság véleményt nyilvánít — javítást ajánl — elveti stb. Ez vagy megnyugtatja az újítót, vagy tovább dolgozik újításán. Mint fúró-faragó ember csináltam egy hőlégsterilizátort, mellyel 4—7 perc alatt 250 Celsius fokig tudom a hőlégteret melegíteni és ezt a hőlégfokot állandósítani. (E hőfok alatt bármely kívánt hőfokot.) Működtethetem villannyal, gázzal, spiritusz vagy más égő anyaggal, tehát tanyán, falun is használhatom. Díjazták, nyomtatásban is megjelent, a minisztérium a prototípust is megcsináltatta, de mert ez fölötte egyszerű és olcsó, egyetlen üzem sem vállalkozik a gyártására (forint tervteljesítés). Őket nem érdekli, pedig minket orvosokat érdekelne, amikor azt látjuk, hogy a vírusos megbetegedések szaporodnak, amikor egyes műszereket, melyek vérrel mindigérintkeznek, nem tudjuk sterilizálni (pl. fogászati csiszolókövek), amikor tudjuk, hogy a hepatitis vírusa csak 160 Celsiusnál pusztul el. Vagy jó vagy nem jó. Ha nem jó, el kell vetni s kár volt díjazni és a prototípust megcsináltatni. De ha jó, be kellene vezetni. Ha csak az alapgondolat jó, tökéletesíteni (például ma már túlhevített gőzzel használom). A nagyon jelentős újításokat esetleg még az Akadémiának is támogatni kellene. Az orvosok nagy része olyan helyen dolgozik, hogy újítását nem tudja kipróbálni, bemutatni. Volt már vagy 10 elfogadott és díjazott újításom, de bizony az utóbbi 6 évben — látván a nehézségeket — abbahagytam kísérleteimet. A röntgen árnyékot adó varró sebészeti fonalamat be sem adtam, pedig az egyik klinika szerint ez eddig a legjobb módszer idegen testek meghatározására (helymeghatározás). Az orvosokat ilyen téren nem is az anyagi érdekeltség vezeti, hanem inkább alkotói öröm. Jóllehet az előbbit is az iparhoz kellene mérni. A „jó bornak nem kell cégér“ közmondás ezzel kapcsolatban megdőlt. Az újításokat nemcsak, hogy nem szabad elfelejteni, hanem, hogy úgy mondjam — ha azok tényleg jók — népszerűsíteni kell. Ha ezt az arra hivatott szerv, bármilyen oknál fogva nem teszi, módot kell nyújtani erre az újítónak. Végső javaslatom: alakuljanak szakmai bizottságok (szakértők, esetleg mérnökök bevonásával), melyek minden újítást megvizsgálnak. Ha jó, nem engedik elaludni a dolgot, felvilágosítanak, tanácsot adnak, javítást javasolnak stb. Módot kell adni arra, hogy ha az újítást elfogadják, de nem gyártják, az újító bizonyos ideig gyárthassa, vagy gyártathassa saját költségére. Az orvos alapműveltségénél fogva sok mindent megért, sokat hall, lát, tapasztal, sok helyein dolgozik, különböző ipari üzemekben, mezőgazdaságban, gyógyító és kutató intézetekben stb. Sok szakmát össze tud kapcsolni elgondolásaival, újításaival, kár ezt parlagon hevertetni. Dr. Köteles József üzemorvos — A magyar delegáció őszinte örömmel üdvözli a valóban humánus szellemű ukrán javaslatot — kezdte felszólalását Mód Péter elvtárs. — Különösen helyesli azt, hogy ez a javaslat, ellentétben a „menekültévre“ vonatkozó határozattal, konkréten és a legteljesebb részletességgel jelöli meg azokat a célokat, melyeket közös erőfeszítéssel el kíván érni. Igen gyakran hangoztatták, hogy bizottságunk munkája annál hasznosabb, minél teljesebb egyetértést tud univerzális emberi célok érdekében saját kebelében létrehozni és minél szélesebb körű együttműködést ér el ilyen célok érdekében az államok között. Az ukrán javaslat — és ez egyik kimagasló érdeme — lehetőséget nyújt a fenntartás nélküli nemzetközi együttműködésre, amire ezen a közgyűlésen sok más vonatkozásban, sajnos eddig hiába törekedtünk. A betegségekben gyötrődő emberek száz- és százezrei nem tudnák megérteni, hogy az ENSZ szociális bizottsága nem támogat fenntartás nélkül olyan tervet, mely gyógyulásukat van hivatva elősegíteni. Mondanunk sem kell, hogy ez nem növelné az ENSZ iránti bizalmat. Megvan a segítségnyújtási készség Mégis hangzottak el itt fenntartások. Szerencsére azonban megvan a segítségnyújtási készség. Igaz örömmel hallottuk a felszólalások során, hogy egyes országok az arra rászorulókat hogyan segítik. A Szovjetunió képviselőjének tegnapi felszólalásából kitűnt, hogy milyen nagyarányú és sokoldalú az az önzetlen segítség, amit a Szovjetunió egészségügyi téren az országok egész sorának nyújt. Ez emberbaráti kötelessége más fejlett országoknak is és nyilvánvaló, hogy ennek tudatában is vannak. A tisztelt libériai delegátus felszólalásából kitűnt, hogy a kevésbé fejlett országok — amellett, hogy maguk is igen komoly erőfeszítéseket tesznek egészségügyi helyzetük megjavítása érdekében — szívesen és örömmel fogadják a nekik nyújtott segítséget. Mi saját tapasztalatból tudjuk, hogy ez így is van. A második világháború után Magyarország helyzete egészségügyi téren katasztrofális volt. Annál is inkább, mert 25 éven át, amíg a fasiszta rendszer tartott nálunk, ezen a téren is elmaradtunk. A felszabadulás után lehetőségünk nyílt azoknak az egészségügyi szervezési módszereknek a tanulmányozására, melyek oly eredményeseknek bizonyultak a Szovjetunióban. Ezeket a módszereket, hála a további konkrét segítségnek, ma már magunk is sikeresen alkalmazzuk. A legszélesebb körben egyébként is azon vagyunk, hogy a modern orvostudomány eredményeit a legszélesebb körben hasznosítsuk. Orvosaink részt vesznek a nemzetközi kongresszusokon és az ott közkinccsé váló új módszereket országszerte alkalmazzák. Ezt egyrészt orvosaink jó képzettsége teszi lehetővé (több mint 50 százalékuk szakorvos), másrészt lehetővé teszi az, hogy az egészségügyi hálózat jelentősen kiterjedt és a lakosság nagy többségét bevontuk az ingyenes társadalombiztosításba. Az orvosi kutatómunka intenzitását mutatja, hogy nemcsak az ilyen célra létesített tudományos intézetek, hanem a nagyobb kórházak laboratóriumai is végeznek tudományos kutatást. Néhány szóval szeretnék azokra az eredményekre kitérni, melyeket a fertőző betegségek elleni védekezés és a járványok leküzdése terén elértünk. Például az 1930-as évek elején Magyarországon több mint 10 000 ember betegedett meg és 1000 ember halt meg évente diftériában. Védőoltásokkal elértük, hogy 1957-ben a megbetegedések száma 681- re, a halálozásoké mindössze 8-ra csökkent. A második világháború után évente 3000 maláriaeset fordult nálunk elő. A tartós kezelés és intézményesen végrehajtott szúnyogirtás következményeképpen 1957-ben már csak 9 maláriamegbetegedés történt. A két világháború között minden évben 10 ezer ember betegedett meg és ezer ember pusztult el Magyarországon hastífuszban. Az elmúlt két évben a hastífusz megbetegedések száma csupán 700—800 volt, a halálozásoké a múlt évben mindössze 14. Századokon át a tuberkulózis volt a legelterjedtebb magyar népbetegség. Leküzdése érdekében kormányunk 185 tüdőgondozó intézetet tart fent. Az elmúlt évben hárommillió tüdőszűrővizsgálatot végeztek nálunk. Az eredmény az, hogy 10 000 lakosra ma 3,5 tbc halálozás jut, alig egynegyede az 1938. évinek. Ezt a néhány adatot azért említettem meg, mert — mint a világ szociális helyzetéről szóló múlt évi ENSZ-jelentésből kitűnik — a tuberkulózis, a malária, a hastífusz és más fertőző betegségek még most is súlyos problémát jelentenek, különösen a kevésbé fejlett országokban. A segítség, amit ezek az országok eddig kaptak, kevésnek bizonyult. Óriási területeken most is járványok pusztítanak, holott mindnyájunk érdeke, hogy továbbterjedésüket megakadályozzuk. Ehhez azonban szervezett nemzetközi akcióra van szükség. Mi a magunk részéről szerény lehetőségeinkhez képest szívesen részt veszünk ilyen akcióban és el sem képzelhető, hogy a nálunk fejlettebb országok kivonnák magukat ebből. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy az elmaradottabb országok beszerezhessék a hiányzó orvosi felszerelést, oltóanyagot, gyógyszereket és hogy szakemberek látogassanak el hozzájuk. Ezt a feladatot az ukrán javaslatban megjelölt sok más, épp ilyen fontos feladattal együtt az egészségügyi év során kell megoldani. Az Egészségügyi Világszervezet — mint képviselőjének nyilatkozatából kiderül — szívesen vállalkozik a tervek kidolgozására és a gyakorlati intézkedések végrehajtására, ami természetes is, hiszen ezzel saját tekintélyét növeli, saját munkáját viszi előbbre. — Meg szeretném említeni, hogy — noha Magyarország technikai okokból nem tagja ennek a szervezetnek — mi nagyra becsüljük az EVSZ tevékenységét és biztosak vagyunk abban, hogy eredményesen fogja végrehajtani azokat a feladatokat, melyekre a közgyűlés felkéri. A magyar delegáció éppen ezért feleslegesnek és károsnak tartja az ATC 3/L. 699. sz. módosítást és ellene fog szavazni, mert az igen nagy mértékben gyengíti a javaslat szövegét s azt a látszatot kelti, mintha a bizottság nem helyezne súlyt az egészségügyi év megrendezésére és ezt még további meggondolásoktól tenné függővé. Mi úgy látjuk,hogy a bizottság kellőképpen megvitatta és megfontolta az ukrán javaslatot, mely ellen egyetlen felszólalónak sem volt lényegi ellenvetése. Meggyőződésünk, hogy az ENSZ tekintélyét növeljük azzal, ha azt módosítás nélkül egyhangúlag fogadjuk el Az egészségügyi évről Majd Péter felszólalása az ENSZ-ben Mint ismeretes, az Ukrán SZSZK külügyminisztere az Egyesült Nemzetek Szövetsége 3 sz. bizottságában (szociális és kulturális bizottság) javaslatot tett: rendezzenek 1961-ben nemzetközi egészségügyi és orvosi kutatóévet. A javaslat hangsúlyozta: ,,Egyesítsük az egyes országoknak a veszélyes betegségek leküzdésére irányuló erőfeszítéseit, koordináljuk a tudományos kutatást és bővítsük a fejlett tudományos tapasztalatcserét minden állam között. Fokozzuk a kevésbé fejlett országoknak a közegészségügy megszervezése terén nyújtandó segítséget.” Hogy bizonyos országok részéről tett ellenvetések ellenére a javaslatot az ENSZ teljes ülése december 5-én határozattá emelte — része volt abban Magyarország képviselőjének, Mód Péter felszólalásának is. E felszólalás — melynek részleteit most ismertetjük — megmutatja a nemzetközi egészségügyi év jelentőségét, s azt, hogy a haladó országok képviselőinek milyen erőfeszítéseket kell tenniök a nemzetközi fórumokon, hogy egy-egy helyes és szép célkitűzés megvalósuljon. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Az igazság kedvéért szögezzük le: nem téves információ vagy felületesség miatt okoztunk csalódást a salgótarjániaknak, akik október 1-i lapunkban közölt riport alapján hetekig várták Sz. Zsuzsit, a most végzett fiatal orvosnőt. Az történt ugyanis — mint kiderítettük —, hogy , Sz. Zsuzsit az egyetemről valóban Salgótarjánbairányították. Közben azonban mutatkozott valami lehetőség arra, hogy Pesten maradhasson, ezért beadta fellebbezését a minisztériumba. A pesti állásból nem lett semmi, s ekkor a fiatal orvosnő azt kérte (személyi okokból), hogy ha lehet, legalább a Dunántúlra helyezzék. Kérését méltányosnak találták és így került Pápára, ahol már több, mint két hónapja dolgozik a városi kórház sebészeti osztályán. Kérdésünkre elmondta, hogy, Pápán nagyon jól érzi magát, persze, nem tudja, milyen lett volna Tarjánban. Az idősebb kollégák igen szeretetteljesek és segítőkészek. S noha nem mindenütt látják szívesen a női sebészeket, ő nem tapasztalt ilyesmit. Ellenkezőleg. Sz. Zsuzsi — nyugodtan mondhatjuk — megtalálta a helyét, beleilleszkedett egy közösségbe, kedvvel és örömmel végzi a munkáját, s őt is becsülik és szeretik, így hát ez a része az ügynek, rendben volna. Mégis, az emberben felmerül az a gondolat, hogy ha Sz. Zsuzsi többet tudott volna Tarjánról, az ottani kórházról, a bányász-egészségügyről általában és a nógrádi perspektívákról, talán másképpen döntött volna. És vajon nem lenne-e célszerű jövőre alaposabban tájékoztatni a vidékre induló fiatal orvosokat jövőjük színterének sajátos adottságairól,, helyzetéről, és kilátásairól? G. Zs. AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK BÁLJÁT február 7-én rendezi meg a szakszervezet budapesti bizottsága a Gellért Szálló összes termeiben. A bál előkészítését megkezdték, felvilágosítást nyújt szombat kivételével naponta 25-ig a szakszervezet báli irodája. (122—765.) 1959. JANUÁR 1. Az egészségügy I. újító konferenciája Szakszervezetünk elnöksége összehívtaa fővárosi és megyei konferenciákon megválasztott 100 küldöttet, hogy megvitassák az egészségügy újítómozgalmának 10 éves fejlődését, meghatározzák a jövőre vonatkozó tennivalókat. A konferencia sokoldalú, elemző munkájából, értékes bíráló és egyben megoldást javasló vita anyagából az alábbi néhány fontosabb témakört emeljük ki. Az egészségügyi újítómozgalom segítette a szocialista egészségügy építését, hozzájárult ahhoz, hogy a gyakorlati és tudományos munka színvonala, a tudományos és gyakorlati eljárások technikája állandóan fejlődjön. A mozgalom közvetlenül is elősegítette a jobb egészségügyi ellátást. Az újítómozgalom az egészségügy területén is fokozatosan bontakozott ki. Intézményeinkben 1953-ban 1502 újítást fogadtak el, melyből 738-at alkalmaztak a gyakorlatban, ezeknek pénzben kifejezhető értéke meghaladta a félmillió forintot. 1955-ben a bevezetett újítások száma 800- ra növekedett, a kimutatható gazdasági eredmény megháromszorozódott. Az újítások jelentősége a mi területünkön azonban jóval nagyobb, mint amennyi a forintértékük. Eredményét magasan felülmúlja a pénzértékkel nem mérhető gyógyítási színvonal emelkedés. Az ellenforradalom az egészségügy újítómozgalmát is 80— 90 százalékban visszavetette. 1958-ban azonban már sikerült megközelíteni az 1955-ben elért eredményeket. 1958 első felében 491 újítást nyújtottak be, melyek között igen nagyjelentőségűeket találunk. Dr. Richter, Tóth és Abonyi (Humán) a vörösvérsejt szuszpenzió kimosásával több mint 2 millió forint értékű nyersanyagot takarítottak meg a Gammaglobulin gyártása számára. Dr. Síkos üzemi méretű liofilizáló berendezést valósított meg. Bíró, Fedorcsák, Kardos javaslata alapján újrendszerű fotométer készül. Dr. Edelényi, Bölcsföldi sebészeti rezgővésője a műtétek elvégzését gyorsítja meg. Dr. Boda Domonkos—Kerekes hinta respirátorát a légzésbénulásos megbetegedések gyógyításánál alkalmazhatják jó eredménnyel. Kiemelkedő még dr. Nyíró—Kafka elektrostimulátora, dr. Véghelyi—Kemény klinikai defibrillátoora. Eredményeink közé tartozik, hogy több intézményünkben — elsősorban az egyetemeken, nagyobb kórházainkban — a budapesti János, István és Szabolcs utcai kórházakban, a miskolci, tatabányai, szombathelyi, szolnoki megyei kórházakban, a Humánban, az Országos Vérellátónál kiemelkedő újítói tevékenység folyik. Az elmúlt évek folyamán az Egészségügyi Minisztérium és szakszervezet különböző tanfolyamain nagy számban képeztünk ki újítások ügyintézésében jártas szakembereket. Sajnos jelentős részük az ellenforradalom után más funkcióba került. Igen kevés eredményt értünk el az elfogadott újítások széleskörű bevezetéseiben, s a propagandamunkában. A mozgalom tízéves tapasztalatainak elemzése során a konferencia megállapította, hogy az újítómozgalom azokon a területeken tudott kibontakozni, ahol annak személyi, tárgyi feltételei leginkább biztosítva voltak. Ezért értek el jobb eredményeket a nagyobb egészségügyi intézmények, vállalatok. A további fejlődés érdekében szükséges, hogy kisebb intézményekben is lehetőséget biztosítsunk az újítóknak, hogy műszaki szakemberekkel együttműködve ki tudják dolgozni elgondolásaikat, s ehhez szükséges kísérletezési költségeket a megyei tanácsok rendelkezésükre bocsássák. Meg kell gyorsítani az újítások elbírálását. Szakemberekből álló bizottság meghallgatásával, bátrabban kell díjazni az eszmei újításokat. Ennek feltétele, hogy az újítások jutalmazására külön keret álljon a nagyobb intézmények és a megyei tanácsok rendelkezésére. Helyes lenne létrehozni egy olyan vállalatot, amely az újításokat kivitelezné, elkészítené a prototípusokat. Sokan bírálták az Egészségügyi Minisztériumot, hogy még nem készült el a 38/1957. sz. rendelet végrehajtási utasítása. Az utasításnak — mely reméljük hamarosan elkészül — messzemenően figyelembe kell venni az egészségügy újítómozgalmának az ipari mozgalomtól eltérő sajátosságait. Javítani kell az állami és szakszervezeti szervek irányító, szervező munkáját, különösen az egészségügyi osztályok és területi bizottságok irányító, szervező, ellenőrző tevékenységét. Az újítási előadók régóta hiányát érzik annak a tanfolyamnak, melyet a minisztérium 1959 első felében kíván megszervezni. Fel kell lépni az újítómozgalom lebecsülése ellen, mely különösen egyes állami szervek vezetői részéről nyilvánul meg. Célszerű a helyi feladatok megoldására intézményenként, megyénként feladattervet készíteni, pályázatokat kiírni. Igen hasznos volna, ha, az Egészségügyi Minisztérium a szakcsoportok bevonásával, az orvostudomány szakosodásának megfelelően írna ki országos feladatterveket, pályázatokat A konferencia állásfoglalása szerint a tudományos munka eredménye újításnak tekinthető abban az esetben, ha gyakorlati megvalósítása az egészségügyi ellátás (népgazdaság) számára eredménnyel jár. Az elfogadott újítások szélesebb körű alkalmazása érdekében fokozni kell a propagandamunkát. Helyes lenne az Újítási Értesítőt újból megjelentetni. Gyakrabban és több helyen kellene újítási kiállításokat rendezni. Évenként legalább megyénként, országosan újítói konferenciákat, esetleg rendszeresen működő újítóklubokat létrehozni. A vita lezárása után a konferencia megválasztotta azt a tíz küldöttet, akik a Szakszervezetek Országos Tanácsa által szervezett kiváló dolgozók, újítók, feltalálók II. országos tanácskozásán az egészségügyet képviselték. Ez alkalommal dr. Varga Gyula, Komárom megyei területi bizottsági újítási felelős ismertette az egészségügy újítómozgalmának problémáit, majd eredményes tevékenységéért Munka Érdemérem kitüntetésben részesült. Dr. Kádár Tibor