Egészségügyi Dolgozó, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
1950. JANUÁR 1. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Az egészségügyi intézetek műszerellátásáról, nyilatkozott dr. Rubányi Pál professzor Milyennek látja a műszerellátás alakulását és jelenlegi, helyzetét — kérdeztük Rubányi professzortól, az OMBI elnökétől. — 1950-ig intézeteink műszerellátottsága igen alacsony színvonalon volt. Alapfontosságú műszerek hiányoztak még az egyetemi klinikákon és a nagy intézetekben is. Még ennél is rosszabb volt a vidéki A hazai műszeripar fejlődését illetőleg figyelembe kell venni azt, hogy a felszabadulás előtt műszeriparunk kézműipari jellegű volt. A nagyüzemi gyártást csaka szocialista gazdasági viszonyok kialakulása tette lehetővé. Az orvosi műszerek termelése 1950-hez viszonyítva csaknem négyszeresére emelkedett. Jelenleg az egészségügyi intézmények kézi műszer ellátottsága — néhány különleges célt szolgáló műszertől eltekintve — kielégítőnek mondható. A kézi műszerek legnagyobb részét már a hazai ipar gyártja, jelentős részüket rozsdamentes kivitelben. Intézeteink készülék ellátása isjavult. A javulás egyrészt annak tudható be, hogy az azelőtt importált kézi műszerek legnagyobb részét hazailag gyártjuk, és így devizakeretünk nagyobb részét fordíthatjuk készülékek beszerzésére, másrészt pedig annak, hogy több új orvosi készülék hazai gyártása megvalósult. Az alapkészülékek ellátottságának emelkedését mutatja a következő néhány példa: 1952-ben 220 db. EKG-készülékünk volt, 1958-ban 484 db. 1952-ben 120 db. elektromos szívókészülék, 1958-ban 660 db. 1952-ben 253 db. binocularis microscop, 1958- ban 700 db. stb. Láthatjuk tehát, hogy — különösen az utóbbi években. ..-„ egészségügyi intézetek ellátottsága. A műszerek elhasználtsága és a minimális utánpótlás nagymértékben gátolta az orvosi tevékenységet. Az orvosi készülékek területén a helyzet még rosszabb volt, mint a kézi műszerekben. Voltak például megyék, ahol mm volt EKG-készülék, nem volt spektrofotométer, oxyméter, stb. igen nagy a haladás, de emellett őszintén meg kell mondanunk azt is, hogy különösen a korszerű gyógyító- és kutatómunkához szükséges készülékekben még igen nagy hiányaink vannak. Mi a helyzet a tudományos kutatás céljait szolgáló műszerek terén? — 1956-ban és az azt követő években műszer devizakeretünk 60 százalékát fordítottuk tudományos kutatást szolgáló készülékek beszerzésére. Beszereztünk — a többi között —, 3 db elektro—microscopot és 3 db ultracentrifugát a vidéki egyetemek központi laboratóriumai számára és még számos más készüléket. Természetesen, ez még mindig nem elegendő és még igen sok a pótolni való. A magyar orvostudomány ma is jelentős és előkelő helyet foglal el külföldi relációban is. Ahhoz azonban, hogy ezt a színvonalat megtarthassuk és tovább emelhessük, feltétlenül szükséges az, hogy a korszerű gyógyító- és kutatómunkához szükséges technikai felszerelésekkel el legyünk látva. Ez persze nem megy máról-holnapra, részben gazdasági helyzetünk és fejlődésünk függvénye is, de meg vagyok győződve arról, hogy adott lehetőségeink között is komoly erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy e téren mutatkozó elmaradottságunkat behozzuk. szerjavító részlegek létrehozását, hogy a műszerek javítása minél kiterjedtebb, minél korszerűbb és minőségileg megfelelő legyen. Távlati program — Milyen feladatok vannak a műszerellátás további javításával kapcsolatban? — Mindenekelőtt ki kell dolgozni a tudományos kutatáshoz, gyógyításhoz és oktatáshoz szükséges műszerek és készülékek ellátottságának növelése céljából a műszerellátás fejlesztésének távlati programját. Ezután biztosítani kell, hogy az 5 éves tervben a műszerellátás fejlesztésének célkitűzései megvalósításra kerüljenek. Fokozni kell az egészségügyi szempontok érvényesítését a műszeripar fejlesztésében és a megfelelő minőség biztosítására hatósági minőségi ellenőrző szervet kell létrehozni. A műszerjavítások kérdésének felszámolása oly módon oldandó meg, hogy a nagyobb egészségügyi intézmények, megyei kórházak műszerjavító részlegekkel rendelkezzenek. A hazai műszergyártás fejlesztése mellett természetesen igen fontos, hogy a feltétlenül szükséges külföldi műszerek és készülékek behozatalához megfelelő devizakeret biztosíttassék — fejezte be nyilatkozatát Rubányi professzor. Nyolc év alatt négyszeresére emelkedett az orvosi műszerek termelése Növelni kell az egészségügyi ellenőrzés hatáskörét — Jogosak-e azok a panaszok, melyek a jelentős fejlődés elismerése mellett azt teszik szóvá, hogy még mindig nem megfelelő a kézi műszerek minősége és rendkívül nagy gondot jelent a műszerek javítása? — Ezek a panaszok többségükben valóban jogosak, bár a jelenleg forgalomba hozott kézi műszerek minősége lényegesen jobb, mint az előző években volt. Jelentős részüket rozsdamentes kivitelben gyártják és a rozsdamentes műszerek aránya évről évre fokozódik. De a műszerek minőségével kapcsolatban még mindig sok a kívánni való. Ezért elsősorban szükséges a műszergyártásban az egészségügyi ellenőrzés hatáskörének növelése. Szükség volna egy olyan hatósági jogkörrel rendelkező szerv létrehozására, amely biztosítani tudja az egészségügyi követelményeknek megfelelő műszerek gyártását. A Kohó- és Gépipari Minisztériummal együttműködve, a korszerű technológia fejlesztésével, a gyártás folyamatos ellenőrzésével, a minőségileg meg nem felelő műszerek átvételének viszszautasításával kívánjuk biztosítani a műszerek minőségének emelését. A műszerek javításával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezen a téren is tettünk az elmúlt évek folyamán lépéseket. Budapesten és a megyékben az Egészségügyi Finommechanikai Vállalatoknál műszerjavító részleget állítottunk fel. Ez azonban nem járt kellő eredménnyel. A javítás minősége nem megfelelő, részben a gépi felszerelés, részben a szakképzett munkaerőhiány miatt. Szükségesnek látjuk nagyobb egészségügyi intézetekben megfelelő kapacitású és minőségi munkát végző mű— DEBRECENBEN a Lajos király tér 4. sz. alatti ápolónői otthont 150 ezer forintos költséggel átalakították és az egészségügyi dolgozók rendelkezésére bocsátották. A szillészttok megbecsülésével, bérproblémáikkal, az abortusok számának növekedésével foglalkozott a Szolnok megyei szülésznői ankét Helyes és jó módszert alkalmazott a Szolnok megyei területi bizottság, amikor ankétra hívta a megye szülésznőinek képviselőit. Az ankéton világossá vált, hogy sokban különböznek a szülőotthonok szülésznőinek problémái a területen vagy a kórházakban dolgozókétól. De abban mindannyian egyek voltak, hogy mélységes hivatásszeretettel, felelősségérzettel kísérik figyelemmel munkaterületük helyzetét, alakulását. Bár Szolnok megye falvairól, asszonyairól, a megyében dolgozó szülésznők problémáiról volt szó, mégis jogos volt az a megállapítás: az ankéton elhangzottak túlnőnek a megye határain. Az ankét részvevői örömmel számoltak be eredményeikről. Még nem felejtették el, hogy milyen körülmények között szültek az asszonyaik a felszabadulás előtt. Ma már a megyében a szülések 79,5 százaléka korszerűen felszerelt kórházi osztályokon, szülőotthonokban történik. Ugyanakkor szomorúan mondták el, hogy az utóbbi időben csökken a szülések száma, alacsony a szülőotthonok kihasználtsága. Nem egy esetben fáradságot nem kímélve beszélgetnek a leendő anyával, aki ennek ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy terhességét megszakítsák. A hozzászólók közül többen beszéltek az egészségügyi dolgozók, köztük a szülésznők megbecsüléséről. Nemcsak anyagiakra gondoltak ezzel kapcsolatban, hanem arra, hogy a közvélemény, a társadalom figyelmesebb és megértőbb legyen irányukban, így például segítsék a szülésznőket járművel, hogy ne kelljen kilométereket gyalogolniok, vagy rossz időben 15—20 kilométert kerékpározniok. Keserűen állapították meg: ha az állat beteg, akkor az állatorvosért kocsit küldenek, de sok esetben nem tartják fontosnak, hogy a szülésznőért kocsit küldjenek. Sok szó esett a területi szülésznők helyzetének, munkakörének tisztázatlanságáról. A megye múlt évi szülési adatai szerint a területi szülésznők átlag évi 24 szülést vezettek le. Ez bizony nem tölti ki munkaidejüket. Ezért a megye vezetői — helyesen — a területi szülésznőket bekapcsolták a gondozási munkába, részt vesznek a terhes tanácsadásokon, családokat látogatnak. E helyes törekvésnek vannak azonban árnyoldalai. Bár a legkisebb egészségügyi egységnek, az egészségügyi körnek is az orvos a szakmai vezetője, nem egy helyen mégis olyan gyakorlat alakult ki, ahogy a szülésznő munkája felett a védőnő látja el a felügyeletet. Ez abban is megnyilvánul, hogy a védőnők ellenőrzik a szülésznők családlátogatásait és részvételüket a tanácsadásokon. Ez a gyakorlat nem egy helyen súrlódásokra, vitákra vezet. Ide is vezethetők vissza az ankéton elhangzott olyan hozzászólások, melyek a szülésznők és védőnők közötti ellentétet, a megnem értést mutatták. Ki kinek van alá, vagy fölé rendelve, ki kinek parancsol és milyen jogcímen, merült fel az ankét hozzászólásaiban. Nyilvánvaló, hogy ha ez az ellentét sokáig megmarad, előbbutóbb a munka rovására megy. A vita koránt beszéltek a szülésznők bérezéséről, elsősorban a területi szülésznők alacsony fizetéséről, a kórházban dolgozók szűkös létszámáról, az ebből adódó kifizetetlen túlórákról. A szülőotthonokban dolgozók több rendezetlen és vitás dolgot tettek szóvá, így pl az ügyeleti díj, vagy ki nem fizetett vasárnapi munka problémáját, vagy azt, hogy védőruha helyett csak egy fehérköpenyt kapnak. Volt, aki szóvátette azt is, hogy beteghordó kocsi hiányában szülőágyról ölben kell a szülőnőt a kórterembe vinni. Főleg az idősebbek kérték a szakszervezet vezetőségét, hogy amint most nővérotthonok létesítését támogatja, gondoskodjék az öreg egészségügyi dolgozók otthonának megteremtéséről is. Az ankét részvevőit annyira lefoglalták a már eddig ismertetett problémák, hogy csak az értekezlet végénszóltak a szakmai továbbképzés iránti igényeikről. Devégül erre is sor került. És ekkor egyöntetű volt az a megalapítás, hogy a szülésznők részére is egységes, szervezett továbbképzést kell biztosítani. A jelenlévők elhatározták, hogy megszervezik a szülésznők megyei továbbképzését abból a célból, hogy megismerjék az új gyógyítási eljárásokat a szülészeti munkában. Első alkalommal a fájdalommentes szülés kérdését tárgyalják majd meg. A bankét eredményes volt, az ott felvetődő problémák megoldása nem kis feladatot ad a területi bizottságnak és a szakszervezet központi vezetőségének. A területi bizottságnak meg kell vizsgálnia a ledolgozott, de kifizetetlen túlórákat, az ügyeleti díjaik rendezését, ellenőriznie, hogy a védőruha rendeletben biztosítottakat az illetékes szervek megadják. Helyes, ha a területi bizottság megvalósítja azt az elgondolást is, hogy a megye középkádereinek részvételével megszervezi a megyei középkáder szakcsoportot és a szakcsoport munkájába bevonja a megye szülésznőit is. A Budapesten működő szülész-nőgyógyász középkáderszakcsoport pedig biztosítja vidéki szülésznők részvételét is továbbképző rendezvényein. Az ankét tapasztalatai szükségessé teszik, hogy a szakszervezet központi vezetősége felmérje a szülőotthonok létszámhelyzetét, foglalkozzék az ebből adódó problémák megoldásával. Szakszervezetünk II. országos küldöttközgyűlésének határozata állást foglalt, hogy a területi szülésznőknél bérkorrekciót kell végrehajtani. A szakszervezet vezetőségének feladata a kongresszus határozatát érvényre juttatni. Úgy gondolom, hogy a szülésznők munkakörére vonatkozó egységes feladatok kialakításával egyidejűleg pedig foglalkozni kell fizetésre kederesükkel is. Koncsek Aranka A jutalmazási feltételekről, a relaxálási rendszer módosításáról, szakmapolitikai továbbképzésről tárgyalt a gyógyszerészeti szakosztály vezetőségi ülése A szakosztály vezetősége december 12-i ülésén értékelte az 1958-ban végzett munkát és kidolgozta a következő év feladatait. A szakszervezet szakmapolitikai előadássorozatával a gyógyszertári dolgozók körében nem értük el a kívánt eredményt. Az előadásokon viszonylag kevesen vettek részt és az előadások sem voltak eléggé kidolgozva a gyógyszerészet területére. S ezért a szakosztály előadói munkaközösséget hoz létre gyógyszerészekből, akik részt vesznek az egyes előadások kidolgozásában, melyek rövidített szövegét „A gyógyszerészet" című lapban is leközlik. Az előadásokat vidéken részben gyógyszertárvezetői értekezleteken, részben a szakmai továbbképzéshez, munkaértekezletekhez kapcsolódva tartják majd meg. Agyógyszertári dolgozók élet- és munkakörülményeivel való behatóbb foglalkozás érdekében az első félév folyamán a gyógyszertári technikusok, raktári szakmunkások, drogisták, és a gyógyszerészek rétegértekezletét rendezik meg, majd az év második felében, valamennyi réteg képviselőinek bevonásával, az országos ankétot. Értékelte a vezetőség az 1958. évre kidolgozott jutalmazási feltételeket. Megállapította, hogy a jutalmazási rendszer hasznos eszköz arra, hogy a dolgozókat a jobb gyógyszerkészítésre, gyógyszergazdálkodási tevékenységre, takarékosságra, pontosabb szakmai és pénzügyi adminisztrációra ösztönözze. Az 1959. évben a jutalmazási irányelvek kidolgozásánál fokozottabban kell ügyelni arra, hogy a gyógyszertári dolgozók figyelmét a szakmai hiányosságok kijavítására irányítsák. Ki kell dolgozni a jutalmak kifizetésére vonatkozó egységes szempontokat, mivel ez szinte megyénként változott, amit sokan sérelmeztek. A szakosztály véleménye szerint a jelenlegi SZTK relaxálási rendszer helyett szükséges lenne — orvosok, gyógyszerészek bevonásával — olyan területi, járási bizottságokat létrehozni, melyek az SZTK vényanyag feldolgozása alapján rámutatnának a gyógyszerrendelésben mutatkozó hiányosságokra, visszaélésekre. Felül kell vizsgálni, hogy az egy vényen rendelt két gyógyszer milyen mértékben növeli a betegek küldözgetését. Ki kell dolgozni az anyagi ösztönzés olyan módszereit, melyek elősegítik a munkaigényes vények gyorsabb elkészítését. A gyógyszertárvezetők illetményét a forgalmi kategóriák helyett helyesebb lenne bizonyos magisztrális vénymennyiség elkészítéséhez kötni. Ezt az érdekeltséget a többi dolgozóra is ki kellene terjeszteni, részben a bérezés új elveinek kidolgozásával, részben a jutalmazási rendszer feltételeinek módosításával. A szakosztály a jövőben is szorgalmazza a külföldi tapasztalatcseréket és közreműködik azok szervezésében. A gyógyszertári technikusok továbbképzésének elősegítése, „A gyógyszerészet” c. lap bővítése és fejlesztése érdekében sikerült elérni, hogy január 1-től a lap 40 oldalon, jó minőségű papíron, kemény borítólappal jelenjék meg. Az egészségügyi dolgozók egyes rétegeinek helyettesítésére vonatkozó, eddig megjelent jogszabályokat az Egészségügyi Minisztérium összefoglalta és hivatalos közleményként az Egészségügyi Közlöny 15. számában — 64.637/ 1958. szám alatt közzétette. A közleményben foglaltak végrehajtásának eddigi tapasztalatairól a Baranya megyei területi bizottságnak a következők az észrevételei: A rendelkezések értelmében az egészségügyi intézményekben a betegség, a szülési, a fizetés nélküli szabadság, a katonai szolgálat, tanfolyam és közérdekű munka miatti távollét eseteiben a dolgozók helyettesítése kétféle módon történhet. Belső helyettesítéssel (saját állományba tartozó dolgozóval Munka Törvénykönyvének 118. §-a szerint), vagy külső helyettesítéssel, amikor az intézet állományához nem tartozó dolgozót határozott időre alkalmaznak. Az intézet külső helyettest csak akkor vehet fel, ha a dolgozó távolléte a két hetet meghaladja, vagy ha a távollevő dolgozó munkaköri kulcsszámán — az intézetben, illetve az osztályon belül — az engedélyezett létszám egy fő, ekkor a távollét időtartamától függetlenül ugyancsak a távollét első napjától alkalmazhatnak helyettesítőt. Továbbá rendelőintézeti szakfőorvos, szakorvos, körzeti orvos távolléte esetén — akkor is, ha rendes évi szabadságát tölti — azonnal helyettesíthető. A kisegítő munkakörökben az egészségügyi miniszter utasítása szerint a távollét első napjával kezdődően külső helyettes alkalmazható. A Baranya megyei területi bizottság tapasztalatai azt mutatják, hogy az intézetek nem éltek a külső helyettesítés lehetőségével még akkor sem, amikor arra a fentiekben ismertetett rendelet lehetőséget adott. Belső helyettesítéssel oldották meg például ápolónők, takarítónők, konyhai dolgozók helyettesítését, ami a dolgozókra nézve hátrányos és törvénysértő, ugyanakkor a betegellátás rovására is megy. Pedig, ha egy ápolónő távolléte a két hetet meghaladja, fel lehetett volna venni külső helyettest, a konyhai dolgozók, illetve a takarítónők esetében pedig azonnal, az első naptól kezdve alkalmazhatnak külső helyettest. Erre módot ad a 32/H/133/1954. Egészségügyi Miniszteri utasítás, amely kulcsszámonként meghatározza azokat a munkaköröket, melyekben betegség, baleset, szülés, fizetés nélküli szabadság miatt történő mulasztás esetén a dolgozó azonnal helyettesíthető. Ide tartozik a takarítónő és a konyhai dolgozó is. A rendelőintézeti szakfőorvosok helyettesítésével kapcsolatosan a területi bizottság pl. azt tapasztalta a harkányi kórházban, hogy a szakfőorvos fizetéséből levonták azt az összeget, ami őt szabadságának időtartamával arányosan megillette volna és azt az őt helyettesítő orvosnak folyósították. Ezt a helytelen intézkedést csak a területi bizottság közbenjárására változtatták meg. Általános tapasztalat az is, hogy a magasabb beosztású dolgozókat helyettesítők számára nem folyósítják az őket megillető különbözetet. Pl. Siklóson az egyik ápolónő IX. 1-e óta helyettesíti az osztályvezető ápolónőt. Eddig nem kapta meg azt a különbözetet, ami saját illetménye és a helyettesített osztályvezető nővér illetménye között van. Az említett ápolónő a szakszervezeti bizottság társadalombiztosítási felelőse és még ő sem ismerte a rendelkezést. A területi bizottság felszólította a főkönyvelőt, hogy intézkedjék. A helyettesítési rendelet végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok arra késztették a Baranya megyei területi bizottságot, hogy ismételten felhívja a szakszervezeti bizottságok és bizalmiak figyelmét: ismerjék meg alaposan a rendelkezést, mert csak így tudják a törvényesség betartását ellenőrizni és segíteni. Horváth Lajos A helyettesítési rendelet végrehajtásának tapasztalatai Baranya megyében