Egészségügyi Dolgozó, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA 1981. JANUÁR IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM.ÁRA 70 FILLÉR Fessenek cseresznyevirágot! Láttam a japán festőművészek Hirosimáról készített alkotásait. Csodálatos, nagy művészek. — Csak a művészetük hatott rád, vagy az is, amit az alkotásaikkal kifejeznek? — Azt hiszem, csalódást kelt a válaszom. A kiállítás elsősorban azért tett rám maradandó benyomást és jelentett igen nagy élményt, mert kivételes tehetségű mesterek műalkotásait láthattam. A festészetnek valóban mesterei azok, akik ilyen elementáris erővel érzékeltetik az ember kiszolgáltatottságát az atombombával szemben. — Nem hiszem, hogy a japán festőművészek elégedettek lennének, ha hallanák a véleményedet. Ők — minthogy valódi művészek — többet akarnak adni, nem egyszerűen csak műélvezetet akarnak nyújtani a képzőművészet iránt érdeklődőknek. Emlékeztetnek, figyelmeztetnek mindarra, ami Hirosimában történt. Rövid hírt olvastam a napokban: a Hirosimai atomkórházban a hirosimai atomtámadás újabb 47 áldozata meghalt. És az áldozatok közül még mindig nem ők az utolsók. Még mindig élnek fertőzöttek, nyomorékok. Őróluk, a 16 évvel ezelőtti atomtámadás még élő áldozatairól is szólnak a kiállítás képei. Ezt a beszélgetést egy kórház folyosóján hallottuk. A szereplők — orvosok. Generációnyi különbség van közöttük. És ma egy generáció sokat jelent. Az egyik generáció számára a háború személyes élmény volt. A másik azóta nőtt fel — a borzalmakat csak hírből ismeri. Hírből, regényekből, érzéseket felkavaró költeményekből és a képzőművészek alkotásaiból. Számára a háború nem személyes élmény, hanem művészi élmény csak. Egyre többen vannak és lesznek, akik számára nem személyes élmény. Ne is legyen soha többé! . Ezt kívánja a világ valamennyi becsületes embere. Ezt fejezi ki a 81 kommunista és munkáspárt 1960 novemberi moszkvai nyilatkozata, amely megerősítette a haladás és a béke győzelmét váró emberek reményeit. A kommunistáknak a há-ború elhárításáért kifejtett tevékenysége nem véletlen, hanem törvényszerű. A Nyiilatkozat így fogalmazza meg: „A kommunisták történelmi küldetésüket nemcsak abban, látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmá- í nyolást, a nyomort és örökre', kizárják az emberiség életé-', ből bármilyen háború lehető-', Regét, hanem abban is, hogy ' már a mi korunkban megsza-badítsák az emberiséget az új háború rémétől. A világ kom- munista pártjai minden ere-' jüket és energiájukat e nagyj történelmi küldetés megvaló-' sításának szentelik.” A kommunista pártok azt vallják, hogy elhárítható egy új világháború: a külön- böző társadalmi rendszerek között felmerülő vitás kérdé-i seket tárgyalások útján, bé-í késen kell megoldani. A különböző társadalmi rendszerek élhetnek és éljenek békésen egymás mellett! Nem hagyható figyelmen kívül azonban az imperializ-mus agresszív természete. Ezért fordult kiáltvánnyal a kommunista pártok moszkvai értekezlete a világ népeihez,a férfiakhoz és nőkhöz, fiatalok- hoz és idősekhez, színes-^ bőrűekhez és fehérekhez, a legkülönbözőbb foglalkozású emberekhez... mindenkihez. Követeljék az atom és a nukleáris fegyverek gyártásának és az ezzel kapcsolatos kísérleteknek a beszüntetését! Követeljék az általános és ellenőrzött leszerelést! Az öt világrész kommunista és munkáspártjainak békekiáltványa arra hívja fel a világ népeit: ne tétovázzanak, összpontosítsák erőiket a béke védelmére, politikai és vallási meggyőződésüktől függetlenül egyesüljenek a béke megőrzése érdekében. Hiszen Franciaország földjén nyugatnémet katonák menetelnek, az imperializmus ezrével pusztítja az algériai hazafiakat, anyákat, gyermekeket. Laosz és Kuba népeinek megpróbáltatásai mind, mind arra figyelmeztetnek, hogy a háborúra törekvő erők léteznek és pusztítanak. de a béke sorsa ma már elsősorban nem az imperialisták szándékaitól függ. Nagy és szervezett erők állnak harcban a történelem során először a háború ellen. A Szovjetunió a népi demokratikus országok egyre növekvő politikai és gazdasági hatalma, a semleges országok — Ázsia, Afrika, Latin-Amerika államai — egyaránt a békés egymás mellett élés elvét hirdetik és ki is állnak mellette. Mindez olyan erő, amely reális alapot teremt ahhoz, hogy az emberi társadalom, életéből kiküszöbölődjék a háború, hogy ne legyen többé világháború. És ha nem lesz többé világháború és kisebb háborúk sem, akkor az írók, költők, a szobrászok és a festők sem kényszerülnek arra, hogy az emberiség e szörnyű szenvedéseit ábrázolják. A japán festők ecsete sem Hirosimát és az új Hirosimák pusztulását festi majd. A vörös, a rózsaszín, a sárga nem vért, tüzet és halált színez. Ezekből a színekből az élet, a virágzó élet tónusait is ki lehet keverni. És festhetnek ismét cserest■got. Székely Sándorné Hincz Gyula, A béke IBM néhány fontosai®!» feladatáról, gondjáról — nyilatstásotf sir. Onkschull Frigyes romaságügyi miniszter Az új esztendő küszöbén egy percre mindenki visszatekint az elmúlt év történéseire, hogy azután gondolatban felmérje a jövő feladatait.•Melyek lesznek a főbb tennivalóink? Enyhülnek-e az egészségügy gondjai? Ezekre a kérdésekre kértünk választ a legilletékesebbtől az egészségügyi kormányzat vezetőjétől. Dr. Doleschahl Frigyes egészségügyi miniszter elvtárs nyíltan és egyenesen válaszolt a kérdésekre. Nehézségeinkkel is könnyebben számolunk, ha ismerjük okaikat, megszüntetésük lehetőségeit és módozatait — ebből indult ki. Problémáink közösek, és közösen kell megoldanunk őket. A falusi lakosság egészségügyi ellátásáról — Az új esztendőben — amint ezt az országgyűlés legutóbbi ülésszaka kimondotta — befejeződik hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Hogyan felel majd meg az egészségügyi ellátás a fokozottabb követelményeknek? — tettük fel az első kérdést. — E fontos, forradalmi átalakulás az egészségügyi dolgozókra is nagy feladatokat ró. A város és a falu között ma még meglévő jelentős különbségnek az egészségügy vonatkozásában is fokozatosan csökkennie kell, majd el kell tűnnie. Továbbra is egyik legfontosabb feladatunk az ipari munkásság egészségügyi ellátásának az elsődlegességét biztosítani. Emellett és ezzel egyidejűleg azonban a falusi lakosság egészségügyi ellátását tovább kell szélesíteni. És itt mutatkozik az első nehézség. A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egészségügyi apparátus szempontjából elsősorban azt jelenti, hogy az eddig nagyrészt nem biztosított falusi lakosság, az egyik napról a másikra jogosulttá vált, illetve válik a társadalombiztosításra. Közismert tény viszont, és valljuk be, orvosi szemmel nézve örvendetes, hogy ha valaki biztosított lett, ez megnöveli az egészségügyi ellátással szemben támasztott igényét. Az eddigi tapasztalatok szerint ez az igénynövekedés eléri a 25—30 százalékot. Sem az orvosok számát, sem a kórházi ágyszámot, sem a rendelőintézetek kapacitását nem lehet egyik napról a másikra ennyivel növelni. Röviden szólva tehát: a fokozott igényeket lényegében a jelenlegi adottságok között kell kielégíteni. Sokat könnyíthetünk a különböző szervezeti intézkedésekkel — amint az már 1959—60-ban történt is. Mire gondolok? Az elmúlt években a termelőszövetkezeti megyékben például körzeti ápolónőket, orvosírnokokat állítottunk munkába, rendeztük — ha nem is kielégítő módon — az orvosi rendelők fenntartási díját és a fuvarátalányt. Mindezt kiterjesztjük az új termelőszövetkezeti megyékre is, értelemszerűen az egész országra. , A kórházi ágyak száma — folytatta a miniszter — 1918-ban 1200-zal gyarapodott. Ez a gyarapodás 1961-ben is folytatódik, azonban tudjuk, hogy a megnövekedett szükségleteket ez még nem fedezi. Számolni kell tehát azzal, hogy a kórházak még zsúfoltabbak lesznek és hogy azegy betegre jutó ápolási napok száma csökken. Ezt a tendenciát azonban a megfelelő szervezési rendszabályokkal fékezni lehet. Csak példaképpen utalok a fővárosban bevezetett kórházi beutalási rendszerre, vagy a rendelőintézetek irányított betegforgalmára. A biztosítottak számának a megnövekedése a körzeti orvosok mellett legnagyobb megterhelést a járási és a megyei rendelőintézetekre rója. A nem biztosított betegek eddig is felkeresték a körzeti orvost is, a kórházat is — a rendelőintézetek kapuja azonban zárva volt előttük. Törekedni kell tehát a rendelőintézeti kapacitás maximális kihasználására, ahol a személyi feltételek megvannak, az egészségügyi kormányzat óraszám-fejlesztést biztosít. A falu egészségügyi ellátásának fejlesztésére több orvosra van szükség. Ha nem is tudjuk megszüntetni, de csökkenteni kell azt a tűrhetetlen állapotot, hogy még ma is a falusi körzetek tucatjai gazdátlanok. Ezért a patronáló mozgalmat még 1961-ben, sőt 1962-ben is folytatni kell. A múlt év tapasztalatai azt bizonyították, hogy a patronáló orvosok munkája csökkenti a falusi orvosok túlterheltségét. Ezt a módszert nemcsak fenn kell tartani, hanem az a szándékunk, hogy kiterjesszük a nagyobb megyei kórházakra is. Minden eredmény ellenére e mozgalom csak átmeneti megoldást jelent, a végleges, az üres körzetorvosi állások tervszerű betöltése, az úgynevezett határidős rendelet következetes végrehajtása. Mindemellett — a szakszervezettel együttesen — néhány olyan kisebb intézkedésre készülünk ebben az esztendőben is, amelyek előnyösen befolyásolják majd a falusi orvosok, egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit. A csecsemőhalálozás csökkentéséért Tudjuk, hogy egészségügyünk" két nagy problémája a csecsemőhalálozás csökkentése és a gümőkór elleni küzdelem. Mik a tennivalók ezeken a területeken? — 1960 utolsó napjaiban került nyilvánosságra a tbc-törvény végrehajtási utasítása. Ennek jelentőségéről többször beszéltünk már, számos cikk jelent meg róla. Az Egészségügyi Dolgozók számában is külön cikk foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ezért erre bővebben most nem térek ki. Megoldható, és éppen ezért megoldandó feladat a csecsemőhalálozás további csökkentése. Ez kötelességünk is, ha tekintetbe vesszük, hogy hazánkban körülbelül 5 % a csecsemőhalálozás arányszáma, és ezzel az európai országok között az utolsó helyek egyikén vagyunk. Mi van az 5 % mögött? Egyes területek, mint például Vas, Szolnok és Hajdú megye kiemelkedő eredményei és mások, mint például Szabolcs, Somogy nagy csecsemőhalálozása. Ha nem történne más, mint az, hogy az elmaradott megyék utolérnék az élenjárókat, — máris fordulat történne. Úgy gondolom, az orvosok, gyermekápolónők, védőnők és gondozónők munkaszeretete mindenütt egyforma. Az egészségüsgs a kormányzat kötelessége, hogy az elmaradás megszüntetésére minden segítséget megadjon. El kell terjesztenünk az élenjárók munkamódszereit, tapasztalatait az egész országban. Az adott lehetőségek legésszerűbb felhasználásával igyekszünk majd megteremteni a gyógyító-megelőző gyermekellátás jobb működéséhez a feltételeket. Sokat várunk a szakszervezettől . Hogyan segíthet a szakszervezet a feladatok megoldásában? — kérdeztük végül a miniszter elvtárstól. — A szakszervezet III. kongresszusa nagyon átgondolt határozatokat hozott, amelyeknek megvalósítása jelentősen hozzájárul az egészségügyi ellátás problémáinak a megoldásához. A határozatok közül csupán néhányat említek. Az egyik az orvosetikai bizottságok jövőbeni hatásosabb munkájára vonatkozik. A másik amely előírja, hogy a szakszervezet szervei szorgalmazzák az egészségügyi dolgozók részvételét az egészségügyi tervek kidolgozásában és végrehajtásában — e határozat megvalósításától sokat várok. Végül, de nem utolsósorban kiemelendőnek érzem azokat a határozatokat, amelyek a szakszervezet feladatait a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítása terén jelölik meg. Végeredményben biztos, hogy az 1961. év minden egészségügyi dolgozó számára nagy és szép feladatokat hoz. Biztos az is, hogy az egészségügynek a népgazdaság többi ágazatához viszonyított elmaradottsága — ha nem is az általunk kívánt és egy évvel ezelőtt még remélt mértékben — a továbbiakban is csökkenni fog. Hangsúlyozom, hogy ezt az elmaradottságot, amelyet a különböző vezető szervek hivatalosan is elismernek, meg fogjuk szüntetni — ha lassúbb ütemben is, mint ahogyan azt szeretnénk — mondotta Doleschall elvtárs. Befejezőleg az egészségügyi miniszter elvtárs elmondotta: az a megtiszteltetés érte hazánkat, hogy 1961 júniusában Budapesten tartják a szocialista országok egészségügyi miniszterei értekezletüket. Az értekezlet napirendjén az egészségügy távlati tervezésének néhány alapvető kérdése szerepel. Szn. EGYEZMÉNY A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya és a Bolgár Népköztársaság kormánya a két ország népei közötti baráti kapcsolatok elmélyítése érdekében, egészségügyi egyezményt kötött. Meghatalmazottak voltak a Magyar Népköztársaság részéről dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, a Bolgár Népköztársaság részéről (fr Peter Kolarov bolgár egészségügyi és népjóléti miniszter. A szerződő felek tájékoztatják egymást az egészségügyet érintő fontos jogszabályokról, egészségügyi intézményeik típusterveiről, a tudományos kutatás terveiről, legfontosabb eredményeiről, a továbbképzés szervezeti és elvi tanterveiről, tudományos ülésekről, tapasztalatcserére küldenek egymáshoz tudósokat, kutatókat, közük egymással az egészségügyi felvilágosítás terén elért eredményeiket, tájékoztatják egymást a lakosság gyógyító-megelőző ellátása területén tett intézkedéseikről. Mindkét fél gyógykezelésben részesíti a másik fél betegeit saját egészségügyi intézeteiben, ha a szükséges gyógykezelés hazáinkban nem biztosítható. És még sok egyéb fontos egészségügyi kérdésre kiterjed a bolgár—magyar egészségügyi egyezmény.