Egészségügyi Dolgozó, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM,ÁRA 70 FILLÉR 1962. JANUÁR 1. Újévi gondolatok Ahhoz, hogy a tényleges valóságot mutatóan mérhessük le, mit tettünk, a múlt esztendőben, azt kell megvizsgálnunk, helyesen határoztuk-e meg feladatainkat és ezek végrehajtásához mennyire szereztük meg az emberek egyetértését. 1961-ben a szakszervezeti mozgalom egyik jelentős eredménye az volt, hogy lényeges kérdéseket ragadott meg és azoknak feladatokká való formálását célravezető módszerekkel végezte. Ezt leginkább a központi vezetőség két ülésének témája igazolja. Az év első felében a központi vezetőség az egészségügyi dolgozók munkavédelmének helyzetét vitatta meg. Abban, hogy ezt a témát a központi vezetőség valóban érdemben tárgyalhatta és reális határozatokat hozhatott, továbbá, hogy a határozatok és javaslatok megoldása máris megkezdődött , nagy része van az előkészítésnek. A munkásvédelmi helyzet felmérésében nagyon sokan vettek részt: különböző feladatköröket ellátó állami vezetők, szakszervezeti munkások. Csakis így volt lehetséges, hogy minden lényegeset megláthassunk és az is, hogy a feladatok kialakításában ne tévedjünk az irrealitások útvesztőjébe. " " Talán még inkább vonatkozik mindez a második félév központi vezetőségi ülésének napirendjére. A falu egészségügyi ellátása valóban aktuális és lényeges probléma. Közvetlenül vagy különböző áttételeken keresztül úgyszólván mind a százezer egészségügyi dolgozót érinti. Ez a tény — és az a körülmény, hogy az előkészületekben százak és százak vettek részt — volt a biztosítéka annak, hogy a központi vezetőség számára hiteles, reális képet adhattunk és annak is, hogy a célkitűzések előbb, vagy utóbb megoldódnak, lett légyen a megoldás feladata akár az egészségügyi igazgatás, akár a szakszervezeti szervek kötelessége, akár az egészségügyi dolgozóké. Jelentős feladata volt az elmúlt esztendőben szakszervezetünknek is elősegíteni az etikus légkör, a szocialista morál további megszilárdítását. Az e téren elért eredményeknek nem kis mértékben az volt az alapja: az orvosoknak, az egészségügyi dolgozóknak jelentős része ismerte fel ennek szükségességét és az etikai bizottságokban saját maguk működhettek közre egy valóban egyre inkább tisztuló légkör kialakításában. Ig ajon elmondhatjuk-e ’ azonban, hogy mindenütt és mindenkiben már él és hat a szocialista morál, vagy azt, hogy minden egyes etikai bizottság feladata magaslatán állva szolgálja a számára kitűzött célokat, hogy minden megyei és szakszervezeti bizottság úgy veszi ki részét ebből a munkából, ahogy az kötelessége lenne. Magunkat vezetnénk félre, ha ezekre a kérdésekre egyértelmű igennel válaszolnánk. És éppen, mert ezt nem tehetjük, ebből adódnak jövő feladataink. Még ha az év utolsó hónapjában volt is, a mögöttünk álló év jellegét, jelentőségét, mégis a XXII. kongresszus — és hazai vonatkozásban az MSZMP Központi Bizottságának ezt értékelő határozata — adja meg. Se szeri, se száma azoknak a feladatoknak, amelyek ezekből szakszervezetünkre hárulnak. Most a sok közül csak egyet emelünk ki. Kádár János elvtárs Csepelen — a többi között — azt mondotta: aki nincs ellenünk, az velünk van. Ez egyrészt jelenti azt, hogy valamennyi szakszervezeti szerv, valamennyi szakszervezeti tisztségviselő, szilárdan a marxizmus—leninizmus talaján állva, bízzék az emberekben és a szilárd ideológia erejével merje magával vinni, magával ragadni az embereket a szocializmus, a szocialista egészségügy megvalósításának útján. Úgy dolgozzon, hogy a ma és a jövő építéséből egyetlen becsületes embert se hagyjunk ki, vagy szorítsunk a feladatok peremére. 1962 első negyedében újraválasztja a tagság a szakszervezeti és a megyei bizottságokat. A választások csak akkor lehetnek eredményesek, ha az ott elhangzott beszámolókban a választott szervek becsületesen és nyíltan adnak számot választóiknak. A 'SzámszélEseZeT tagásága ''igakkor jár el helyesen, ha ugyancsak őszintén mérlegre teszi a választások alkalmából az újra választandó szervek ténykedését, munkáját: becsületesen mérlegeli, helyesek és reálisak voltak-e a választott szervek és funkcionáriusok számára megjelölt feladatok, milyenek voltak a megoldás feltételei. Az egészségügyi miniszter elvtárs újévi nyilatkozatában rámutat az előttünk álló esztendő leglényegesebb feladataira. Körvonalazza azt is, hogy e feladatok megoldásában mi a jelentősége az állami vezetők és a szakszervezeti szervek közös munkájának. Ahhoz, hogy azok eredményes megoldásában megfelelően részt vehessünk, a szakszervezet tagságának olyan tisztségviselőket kell választania, akik a munkáshatalom, a szocializmus, a társadalmi fejlődés szilárd hívei, akik hisznek azokban az eszmékben, amelyeknek szolgálatában állanak, és akik éppen ezért tíz- és tízezreket tudnak magukkal ragadni nagy feladataik teljesítéséhez. Mit várnak az új esztendőtől, mik a terveik, elképzeléseik, kívánságaik, amelyeket 1962-ben meg akarnak valósítani? Kérdésünkre hárman válaszolnak. HORVÁTH RÓZSI, a szakszervezet Szolnok megyei bizottságának titkára: — 1951 óta, tehát tíz esztendeje vagyok a megyebizottság titkára. Életem, terveim összefonódnak a megye egészségügyi dolgozóinak életével, terveivel. Az utóbbi két-három esztendőben rendkívül megnőtt a falusi orvosok, egészségügyi dolgozók munkája. Hogyan segítsük őket — ez foglalkoztat engem is, megyebizottságunkat is. Terveink között szerepel, hogy elősegítsük: Szolnokon, Mezőtúron és Jászberényben végre tető alá hozni a nővérotthont. Lehet-e szebb terve egyénnek és mozgalomnak, mint az: hozzájárulni ahhoz, hogy reális, kiegyensúlyozott élet- és munkafeltételek között végezzék nap mint nap munkájukat az egészségügy dolgozói. Nem túlzok, ha azt mondom, megyebizottságunk ezt a célt tűzte maga elé. S ha ez teljes egészében 1962-ben nem is valósulhat meg, de talán nem lesz kevés az sem, amit az új esztendőben szorgalmas, kitartó munkánk eredménye hoz. TARCSAY GYULA, az OMKER igazgatója . — Az új év, ötéves tervünk második esztendeje az egészségügy további fejlesztését irányozza elő. Ez vállalatunkra fokozott feladatokat hárít. Vállalatunk arra törekszik, hogy egyre tökéletesebb berendezéseket, korszerűbb készülékeket és az eddiginél bővebb választékot biztosítson a klinikák, a kórházak és egyéb egészségügyi intézmények számára. Tovább javítjuk kapcsolatainkat a gyártó üzemekkel és az általuk készített új, korszerű gyógyító eszközöket a kórházak vezetőivel megismertetjük. Kikérjük ezekről véleményüket, és javaslataikat továbbítjuk az üzemekhez, hogy a műszerek, berendezési tárgyak még inkább megfeleljenek céljuknak. DR. BALKÁNYI ISTVÁN, az Uzsoki utcai kórház szb-titkára — Nagyon szeretem hivatásodat, hasonlóan a többi egészségügyi dolgozóhoz. Amióta dolgozom, céljaim, terveim mindig azt czcnnálják, hogy egyre jobb, képzettebb orvos váljék belőlem. Ezekből a tervekből az új esztendőre is jut vannak közöttük személyes jellegűek, de végső soron nagy részük összefügg a kórház közösségének terveivel. Szeretnék eredményesen vizsgázni a marxista- leninista esti egyetem első évfolyamának anyagából, a német nyelvet szeretném olyan mértékben elsajátítani, hogy a német szakirodalmat minden nehézség nélkül eredetiben is tanulmányozhassam. Ezek egyéni terveim, minden más elképzelésem azonos a kórház kollektívájának terveivel, lényegükben összefoglalva azt mondhatom, a magam részéről szeretnék mindent megtenni, hogy a kórháznak mind szakmai, mind mozgalmi munkája tovább fejlődjön. HÁRMAN - TERVEIKRŐL Szilárdabb vezetést, jobb tömegkapcsolatokat! Dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter újévi nyilatkozata Az új év kezdete új tervek, nagy elhatározások kezdete is az ország és az egyén életében — kezdte szavait a miniszter. — A mi újévi tervünk is az, hogy hazánk szocialista egészségügyének megteremtésében egy lépést tegyünk előre. Egészségesebb, kulturáltabb életet teremtsünk a szocialistává fejlődő falu lakosságának; közelebb jussunk a gümőkórnak, mint népbetegségnek leküzdéséhez; tovább csökkentsük a csecsemőhalottak számát; jól képzett, hivatásukat szerető és tisztelő orvosokkal, egészségügyi dolgozókkal lássuk el az egészségügyi intézményeket és a körzeteket; továbbfejlesszük az orvostudományt , hogy csak néhányat emeljek ki legfontosabb feladataink közül. De menjünk sorjában! Beszéljünk néhány szót munkastílusunkról, amitől nem kismértékben függ a feladatok eredményes megoldása. Szilárdabb vezetést, jobb tömegkapcsolatokat — tömören így fogalmazhatnánk meg a követelményeket !ott mel akarunk nagyszámú újrendeletet kiadni, annál inkább a meglevő, jónak bizonyult rendelkezések végrehajtását szorgalmazni, ellenőrizni. Tovább haladunk a tanácsokkal és a tömegszervezetekkel való együttműködésnek azon az útján, amely már eddig is sikereket hozott: bizonyos feladatok decentralizálása, átadása nem utolsó feladatunk. Ezen elvi jellegű kérdéseknek nagyon is gyakorlati jelentőségük van. A lakosság 95 százaléka biztosított lett. Már eddig is több intézkedés történt, amelyek az ebből adódó többletmunkának megkönnyítését szolgálják. Ezek közismertek: orvosírnokok, körzeti ápolónők beállítása, a fuvardíj részleges rendezése, most legutóbb a fiatal orvosok letelepedésének anyagi segítése és egyebek. Emellett azt a „megoldást” is kellett és kell még a jövőben is választanunk, hogy átgondolt szervezési intézkedésekkel ellensúlyozzuk az egészségügy tárgyi és személyi feltételeinek hiányait. Az üres falusi körzetek száma 10 hónap alatt 146-ról 90-re csökkent. Az új esztendőben tehát az ilyen irányú gondok, ha nem is szűnnek még meg, de jelentősen enyhülnek. E cél érdekében azonban szükség van arra is, hogy a határidős rendeletet következetesen, érdemben és nem formailag végrehajtsák, egyelőre fenntartsuk a patronálási mozgalmat. A tbc-törvény végrehajtásában értünk el eredményeket. A gümőkórban megbetegedett gyermekek száma 1958-hoz hasonlítva 50 százalékkal csökkent. A törvény meghatározza a társadalmi szervek, a társadalom egészének szerepét a gümőkór elleni küzdelemben. Nem panaszkodhatunk sem az egészségügyi szakszervezetre, sem a Vöröskeresztre. Aktivistáik lelkiismeretesen, odaadással vesznek részt ebben a hatalmas jelentőségű mozgalomban. A tanácsok egy része is él a törvényadta jogokkal. De csak egy része. Több helyütt húzódoznak a feladatoktól, pedig a nagyobb hatáskör nemcsak jogokat, hanem kötelezettségeket is jelent. Alig néhány évvel ezelőtt még nagy eredménynek tekintettük, hogy a csecsemőhalálozást sikerült 6 százalékra csökkenteni. Ma az országos átlag 4 százalék alatt van. De ha fellapozzuk a Statisztikai Hivatal harmadik negyedévi jelentését, ott azt olvashatjuk, hogy például Szolnok megye 2,7 százalékot ért el. Ez azt mutatja, hogy a terv, amelyet kitűztünk, túlteljesíthető. A jövő esztendőben úgy kell dolgozni, hogy azok a megyék, amelyek most még elmaradnak a legjobbaktól, azokat utolérjék. Nem új feladat, de eléggé nem hangsúlyozható, mennyire fontos, hogy valamennyi orvos, egészségügyi dolgozó hivatástudattal lássa el feladatát. Most elsősorban az orvosi rendtartás 13. §-áról kell beszélnünk. Nem kevesebbről van szó, mint az orvosi magatartás emberi hiteléről. Ezt a paragrafust egységesen kell értelmezni, és annak nemcsak betűit, de szellemét is meg kell tartani és tartatni. Nem volt helyes az elmúlt évnek az a gyakorlata, hogy a különböző szintű állami vezetők a szakszervezettől, az etikai bizottságoktól várták a helyzet megjavítását, ugyanakkor a szakszervezeti szervek sem tettek meg mindent, amit megtehettek volna az erkölcsi légkör megváltoztatása érdekében. Az etikai bizottságoktól azt várjuk, hogy többet foglalkozzanak a hibák megelőzésével, az orvosok nevelésével, az állami vezetőktől pedig megköveteljük, hogy hatásosan, következetesen ellenőrizzék az etikus szemlélet érvényrejutását, célkitűzéseinek megvalósítását. És ennek meg kell valósulnia, mert ebben a harcban számíthatunk az orvosok nagy többségére, azokra, akik áldozatosan, fáradhatatlanul, gyakran önmaguk egészségét sem kímélve végzik munkájukat, akik elhivatottságnak, nem csupán foglalkozásnak tekintik a gyógyítást. És befejezésül... Az Egészségügyi Minisztérium terveit, célkitűzéseit, rendeleteit százezer egészségügyi dolgozó valósítja meg. A szilárdabb vezetés feltételeiről már szólottam. A jobb tömegkapcsolatok megteremtése eleve az egészségügy állami vezetői és a szakszervezet elvi alapokon nyugvó, szorosabb együttműködését feltételezi. A szakszervezettől azt várjuk, hogy pontosan tájékozott legyen az egészségügyi dolgozók helyzetéről, problémáiról, hangulatáról és ennek megfelelően tegyen reális javaslatokat a feladatok megoldására, amire jó példa a szakszervezet központi vezetőségének november 17-i ülése, ahol a mezőgazdaság egészségügyi ellátását tárgyalták. De azt is kérjük és várjuk a szakszervezettől, hogy érvényben levő rendelkezések végrehajtására sorakoztassa fel az egészségügyi dolgozókat. Az állami vezetőknek pedig meg kell érteniük, hogy a szakszervezettel való együttműködés fontos feltétele eredményes munkájuknak, annak, hogy egy percre sem veszíthessék szem elől azokat, akik a szocialista egészségügy megteremtéséért fáradoznak. Röviden összefoglalva ezek az új esztendő feladatai. És ha végigtekintünk ezeken, elmondhatjuk József Attila szavaival: „Ez a mi munkánk, és nem is kevés.” Főorvosi értekezletet tartottak az Egészségügyi Minisztériumban Az Egészségügyi Minisztérium két napos értekezletet tartott a megyei és a megyei jogú városok egészségügyi osztályok főorvosai részére, amelyen jelen volt Orbán László, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és kulturális osztályának vezetője, valamint részt vettek a megyei pártbizottságok képviselői és végrehajtó bizottságok elnökhelyettesei is. Az értekezleten megvitatták az 1962. évi egészségügyi tervből adódó feladatokat. Foglalkozott az értekezlet a tuberkulózis-törvény végrehajtásának tapasztalataival, a gyógyító-megelőző ellátás feladataival, a közegészségügy időszerű tennivalóival, a csecsemőellátás problémáival, az abortusz-kérdéssel, a középfokú egészségügyi dolgozók oktatásával és az úgynevezett határidős rendelet végrehajtásával. Korszerűbb laboratóriumot kap a László-kórház Az ország egyik legkorszerűbb laboratóriumának építése befejezéséhez közeledik. A háromemeletes épületben kap helyet az általános klinikai laboratórium, a mikrobiológiai kísérleti kutató laboratórium, a kísérleti állatok ventillátorral szagtalanított és fertőtlenített helyisége, a modern táptalajkonyha, valamint az orvosi könyvtár. A kórház kutató orvosai — akik egy év alatt 300 ezer vizsgálatot végezhetnek az új laboratóriumban — már ebben az esztendőben birtokba veszik az új intézményt. Dr. Sós József professzor, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Kórélettani Intézetének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja megtartotta szék