Egészségügyi Dolgozó, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-02 / 1. szám
a választásokkal kapcsolatos teendők a központi vezetőség ülésének napirendjén hatásköre, az új feladatok, a demokratizmus elmélyítése megkívánja, hogy a megyebizottságok energiájuk nagy részét az alapszervi munka megjavítására fordítsák, csökkentsék a szemlélődő vizsgálatokat, a különböző anyaggyűjtéseket, jelentések készítését. Ezután a beszámoló arról szólott, hogy néhány vonatkozásban szervezeti változásokra van szükség. A nagyobb intézményekben szakszervezeti tanácsokat hozzanak létre, mely — mint egy szélesebb vezető testület — sokoldalúan tud majd állást foglalni a tagságot érintő kérdésekben. Az operatív ügyek intézésére, a reszortfeladatokat ellátó szakszervezeti bizottságot a tanács küldi majd ki soraiból. Évek óta nagy gondot okoz, hogy a szakszervezeti taggyűlések tulajdonképpen nem töltik be hivatásukat. A tagságnak csupán egy töredéke vesz részt, különböző okok miatt a gyűléseken. Az okok között szerepel az is, hogy a kórházak kultúrtermei kicsik, hogy a dolgozók három műszakban végzik munkájukat, és nagyon sok embert gátol hozzászólásában, aktivitásában, hanemcsak a szokott környezetében kell véleményét elmondania. A formális taggyűlések helyett — általában Ehelyett a helyszínen, az intézményekben a problémák megoldását kell elősegíteniük. A választások lehetőséget adnak arra, hogy a követelményeknek megfelelő, még felkészültebb, rátermettebb szakszervezeti vezető testületek jöjjenek létre, ott, ahol a taglétszám a háromszázat meghaladja — észszerűen kialakított, osztályonként, klinikánként választott bizottságok tartsanak majd szűkebb körű taggyűlést. Ezenkívül a tagság véleményét tolmácsolja majd az említett szakszervezeti tanács is. Ilyen körülmények között még fontosabb szerepet töltenek majd be az úgynevezett bizalmi csoportok és maga a bizalmi. Ezért a központi vezetőség felhívta a szakszervezeti bizottságokat, hogy következetesebben és tartalmasabban foglalkozzanak a szakszervezeti bizalmiakkal. Az előrehaladás érdekében általános tendencia, hogy növekedjék az alapszervezetek tagdíj részesedése, és ezzel együtt a mozgalommal járó pénzügyi feladatok, valamint a szakszervezeti bizottságok hatáskörének bővítése. A központi vezetőség ezután a választásokkal kapcsolatos feladatokat hallgatta meg,rének bővítéséről, ha helyesen élnek vele. Ez igényli azonban, hogy az állami vezetők minden szinten egyértelmű és határozott utasítást kapjanak a szakszervezettel való érdemleges együttműködésre. Vágó István gyógyszerész mondotta a következőket: tapasztalatai szerint a szocialista brigádmozgalom nem ért el eredményt a gyógyszertárakban, a gyógyszerészek társadalmi aktivitását az egészségügyi felvilágosításra kellene inkább koncentrálni. Hangsúlyozta, hogy a gyógyszertárak intézményesítésével tulajdonképpen évtizedes kívánság valósul meg. Vad Sándorné felhívta a figyelmet, fel kellene mérni, különösen az orvosnők és a nővérek, gondozónők helyettesítésének helyzetét, elsősorban a kisebb osztályokon okoz ez gyakran igen nagy nehézséget. Szóvá tette a takarítónők alacsony bérezését és utánpótlásuk nehézségét. Ragetta János főgyógyszerész elmondotta, hogy a gyógyszerészek igen aktívan vesznek részt a társadalmi munkában, politikai látókörük szélesedett, szakmailag rendszeresen továbbképzik magukat Szükséges lenne, hogy gyógyszerészeti továbbképző tanszéket hozzanak létre, amely kellő súllyal segítené a gyógyszerészek továbbképzését. Kijelentette, helyesli, ha a gyógyszertár egészségügyi intézmény lesz, de arra kell törekedni, hogy a jelenlegi eredményeket átmentsék az új szervezeti formába is. Megérett az idő a gyógyszerészek nyugdíjkérdésének végleges rendezésére. Kérte — ismerve az elnökségnek eddigi erőfeszítéseit — továbbra is szorgalmazza e fájó probléma megoldását. Dr. Árvai Sándor professzor — többek között — az iatrogén fertőzés elleni küzdelemről beszélt, illetve arról, hogy ennek az intézetek költségvetésében megfelelő helyet kell biztosítani. Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a főorvosok kinevezésébe a szakszervezetnek beleszólása legyen. Javasolta, hogy a távlati lét-,számfejlesztésnél gondoljanak arra is, hogy a szülészeti osztályokra egy-egy gyermekszakorvos kerüljön. Somhegyi Piroska megyei titkár a megyei választmányok munkájának jelentőségéről szólott, vitába szállt azzal a nézettel, amely a választmány megszüntetését szorgalmazza. Szerinte a szakszervezeti tevékenységet társadalmasítani kell, ehhez célra vezető eszköz a széles körű megyei választmány működése is. Dr. Budvári Róbert egyetemi tanár mondotta: a MOTESZ létrejöttével — be kell ismernünk — a szakszervezetet veszteség érte, mivel a szakcsoportok kiváltak a szakszervezetből. Ezért helyes lenne, ha ezt az űrt valamilyen módon, valamilyen formában be lehetne tölteni, különösen most, amikor a szakszervezetnek megnövekszik a hatásköre szakmapolitikai kérdésekben is. Keviczki Lászlóné: Az anyasági segély bevezetése elégedettséget keltett az egészségügyi dolgozók körében is. De már most gondolni kell a helyettesítések megoldására, például arra, hogy szociális otthonokban, csecsemőotthonokban a gondozónőket rátermett takarítónők helyettesíthessék. Megoldást igényel a körzeti ápolónők helyettesítésének díjazása is. Dr. Solymosi Béla főorvos — egyebek mellett — rámutatott, az orvosi munkában is keresni kellene az anyagi ösztönzés módját. A létszámfejlesztés ma még gyakran szubjektíven történik. Egy-egy laboratóriumban nem attól függ az állások száma, hogy milyen munkaigényesek a feladatok, hanem, hogy a vezetőnek hány státuszt sikerül kiharcolnia. Dr. Budai Sándor főorvos szerint a megyei választmányok nem töltötték be hivatásukat, s helyesebb lenne, ha a megyei bizottság mellett 15—20 tagú operatív bizottság működne. Szervezeti változások A KÖZPONTI VEZETŐSÉG VITÁJÁRÓL Az elnökség beszámolóját 17 hozzászólás követte és mind a tizenhét — ezúttal a statisztika sem érdektelen: három egyetemi tanár, két megyei titkár, két gyógyszerész, két szakszervezeti bizottsági titkár, négy középfokú egészségügyi dolgozó, három orvos és a SZOT titkára — más és más oldalról világította meg az alapkérdést: miképpen realizálódhat majd a szakszervezetek nagyobb hatásköre az egészségügy területén, hogyan éljünk a IX. pártkongresszus adta bátorítással, amelyet készülő rendelkezések is megerősítenek. ' ',v v*r . Dr. Petri Gábor egyetemi tanár felszólalásában — egyebek között — hangsúlyozta a létszámfejlesztés, elsősorban az ápolónői állások gyarapításának szükségességét. A posztoperatív osztályok felállítását lényegében létszámtöbblet nélkül kellett eddig megoldani, ami súlyosan megterhelte az amúgy is alacsony létszámot. A szakszervezet politikai súlyának növekedése hozzásegíthetne talán olyan jogszabály alkotásához, amely lehetővé teszi, hogy fegyelmi eljárás nélkül is leválthassák az adott munkára alkalmatlan dolgozót. Nagyrébék Jolán elvtársnő egyebek mellett szóvá tette: egészséges arányt kellene kialakítani a főorvosi kinevezéseknél a tudományos munka, a gyakorlati tapasztalat és a politikai, morális , magatartás között. Zökkenőt okoz egy osztály vezetésében, ha olyan főorvost kap, aki bár kiváló szakember, de nincs gyakorlata gazdasági, szervezési, személyi kérdésekben. Horváth Lajos megyei titkár arról beszélt, hogy nem kell félni a szakszervezeti szervek jogkö A bizalmi Nyolc évvel ezelőtt került a János kórházba, de tizenkét évet várt rá, hogy orvos lehessen. Kezdettől szakszervezeti bizalmi, tizenhárom dolgozó tartozik hozzá az 1-es tüdőosztályon. Szívesen, szeretettel végzi munkatársaitól kapott megbízatását dr. Katona Klára, álorvosnő. — A pártszervezettől elvi, a szakszervezettől gyakorlati útmutatást kapok — mondja —, és mindenkor számíthatok osztályvezető főorvosunk, dr. Sassy- Dobray Gábor támogatására is. Mindez nagy mértékben segíti, hogy dolgozótársaim ügyeit eredményesen intézhessem. Bérbesorolásoknál, üdültetésnél, segélyek kiutalásánál, jutalmazásoknál kérik és meg is hallgatják véleményemet. Jó együttműködésben dolgozom az osztály másik bizalmijával, Csinos Károllyal is. A szakszervezeti bizalmi feladata — szerintem — kettős: képviselni a vezetők előtt a dolgozók érdekeit, a dolgozókbanpedig tudatosítani a betegellátás érdekeit. A szakszervezeti bizottság időnként tájékoztat bennünket a kórház helyzetéről, lehetőségeiről, gondokról. Információimról beszélek munkatársaimmal, hogy ők is ismerjék, ne csak osztályuk, hanem az egész intézmény életét. Az orvosnő gondosan, módszeresen végzi bizalmi teendőit. Ez lényéből adódik, hiszen — amint mondja —, már gyermekkorában ránevelték, hogy mások hasznára legyen. Köpenye zsebében kis scarton feljegyzi rá a bolgók üdültetési igényeit — már a jövő éviek is ott sorakoznak — és még imlami, aminek nagyon örül: a közelmúltban sikerrel járt közben, hogy osztályán a nővérek megfelelő menyniiségű fehér köpeny-utánpótlást kapjanak. Aki szakszervezeti tisztséget vállal, tulajdonképpen többletmunkát vállal. Hiszen munkaideje után kell még ügyeket intéznie és gyakran otthonába is elkísérik munkatársainak, olykor az egész országnak gondjai, problémái. Mindezt valójában csak egyetlen dolog honorálhatja: az a jóleső érzés, hogy nem hiába fárad, munkájának látszata, eredménye van. De éppen ez a lendületet adó elégtétel marad el gyakran, mert a jó szándékú fennhakarásnak a szakszervezet korlátozott lehetőségei nem ritkán gátat szabnak. Ezért mondotta Katona doktornő: — a szakszervezet növekvő hatásköre és jogköre, amelyet a IX. pártkongreszszus is világosan megfogalmazott, a szocialista törvényesség fokozottabb védelmét jelenti, gazdagítja a szakszervezeti mozgalom demokratizmusát, és egyben nagyobb lehetőségeket nyújt a tisztségviselőknek. Élnünk kell velük felelősséggel, körültekintéssel, ügyszeretettel. hu) A SZOT titkárának felszólalása Gál László elvtárs, a SZOT titkára mondotta: Sok kérdés merül fel, sokféle feladat, vigyáznunk kell arra, hogy körültekintően válasszuk ki azokat, amelyek teljesítésének megvannak a reális feltételei. Helyes és jogos igény, hogy az egészségügy a nemzeti jövedelemből fokozottabban részesüljön, nagyobb arányt kapjon. Ez sok mindennel összefügg, de alapfeltétele, hogy a nemzeti jövedelem nagyobb ütemben gyarapodjék. Hadd tegyem hozzá: az egészségügy tetemes összegébe kerül a népgazdaságnak, s talán nem teljesen alaptalan az az álláspont, hogy ezeket az anyagi, személyi és más eszközöket még hatékonyabban lehetne felhasználni. A létszámfejlesztésben a szaktanács támogatja az egészségügyi szakszervezetet és az Egészségügyi Minisztériumot. Úgy véljük, hogy — és ez a létszámhiányból adódik — gyakran a magasabb képzettséget nem igénylő munkákat is kvalifikált dolgozók látják el. Tudjuk, hogy az egészségügyi dolgozók munkakörülményei, egészségvédelme sok kívánnivalót hagy maga után, és ezért jó úton jár az egészségügyi szakszervezet, amikor nagyobb eréllyel és következetességgel igyekszik ezen a helyzeten változtatni. Várakozással tekintünk a szakszervezet nevelőmunkájára, szeretnénk, ha a szocialista jellemvonások, az etikus magatartás szélesebb körben terjedne, gyorsabb ütemben fejlődne. A szakszervezeti mozgalmat úgy kell tovább fejleszteni, hogy a szervezett egészségügyi dolgozók ne csak a kívánságot, az óhajt tapasztalják, hanem szinte kézzel foghatóan érezzék, hogy valami megváltozott, előrelépünk. A szaktanács támogatja, hogy a gazdasági reform kapcsán az egészségügyi intézményekben is racionálisabban, jóval kevesebb megkötöttséggel gazdálkodhassanak. Totka Bálint szakszervezeti bizottsági titkár felszólalásában kiemelte: idő kell ahhoz, hogy megérlelődjék a tisztségviselőkben, mit is jelent a szakszervezet jogainak bővítése. Mindenesetre vonzóbbá válik majd a mozgalmi munka a dolgozók előtt, ha érzik, hogy fáradozásuk hatásosabb. Nem lesz könnyű, mert a tisztségviselőktől nagyobb felkészültséget kíván, fokozottabb tájékozottságot, politikai és szakmai ismereteket, örömmel üdvözölte az óvórendszabály átdolgozását. Fábián Ferencné szakszervezeti bizottsági titkár arról szólott, hogy személy szerint felelősek a titkárok a választások sikeréért, azért, hogy a testületekbe olyan dolgozók kerüljenek, akik a megnövekedett feladatoknak eleget tudnak tenni. Dán János szakszervezeti bizottsági titkár szükségesnek látja, hogy a központi vezetőség részletesen dolgozza ki a szakszervezeti munka irányításának módszerét, véleménye szerint növelni kell a szakszervezeti aktivisták tekintélyét ahhoz, hogy határozottan felléphessenek és érvényt szerezhessenek a rendelkezéseknek. Dr. Andrasofszky Barna főorvos arra kérte a központi vezetőséget, legyen következetes és harcolja ki, hogy a szakszervezet valóban beleszólhasson a kinevezésekbe, sőt vétójoga is érvényesüljön ezzel kapcsolatban. A vitát dr. Darabos Pál főtitkár foglalta össze. Választások az egészségügyi intézményekben A magyar szakszervezetek alapszabálya értelmében 1967-ben újjá kell választani a szakszervezeti vezető szerveket, a bizalmiaktól a központi vezetőségig. Szakszervezetünk központi vezetősége december 10-i ülésén úgy határozott, hogy január hónapban a bizalmiak, februárban az osztálybizottságok, intézeti bizottságok, a klinikai bizottságok és a kisebb alapszervek szakszervezeti bizottságainak választására kerül sor. Továbbá ugyancsak februárban lesz a közép- és nagyintézmények szakszervezeti bizottságainak, illetve szakszervezeti tanácsainak újjáválasztása. Márciusban a megyebizottságokat választó küldöttértekezleteket hívják össze. A jelölő bizottságokat felhatalmazták, hogy az ál-,taluk összeállított és a dolgozókkal alaposan megbeszélt jelöltlistát a választások előtt legalább tíz nappal jól látható helyen függesszék ki. A szocialista demokratizmus bővülésének nemcsak ezt az elemét hang-súlyozzuk, hanem például azt, hogy a mostani választásokon személy szerint tesznek a tagságnak javaslatot a szakszervezeti bizottság titkárára és elnökére. A választások közel sem csak szervezeti feladatokat jelentenek: olyan időszakban történik a tisztújítás, amikor felkészülünk a szakszervezeti mozgalom továbbfejlesztésére, az új gazdasági mechanizmus bevezetésére, a megnövekedett szakszervezeti jog- és hatáskörök kidolgozására és gyakorlati megvalósításuk feltételeinek megteremtésére. Ezek közül pedig legfontosabb, hogy a választások sikerrel járjanak, felkészült, hozzáértő, felelősséget vállalni merő tisztségviselők kerüljenek mindenütt a testületekbe. A gyógyszerellátás és a gyógyszertári dolgozók problémáiról tárgyalt az elnökség Szakszervezetünk elnöksége december 21-i ülésén megtárgyalta a szakmapolitikai osztály jelentését a gyógyszerellátás, a gyógyszerészet helyzete és a gyógyszertári dolgozók munkakörülményeiről hozott 1962. decemberi központi vezetőségi határozat megvalósításáról. Az elnökség beható vita után — melyben meghívott gyógyszerész szakemberek is aktívan részt vettek — megállapította, hogy az 1962-ben hozott központi vezetőségi határozat időtállónak és helytállónak bizonyult. Több kérdésben jelentős előrehaladás törttént, ugyanakkor elsősorban a gyógyszertári dolgozók élet- és munkakörülményeivel öszszefüggő számos probléma még ma is megoldatlan. Amikor az elnökség tudomásul vette a széles körű vizsgálaton alapuló jelentést, megbízta a központi vezetőség osztályait, hogy a soron következő kongresszusi határozat tervezetében az előterjesztésben foglaltak figyelembe vételével alakítsák ki a további tennivalókat, és addig is szorgalmazzák a megoldásra váró problémák elintézését. Az elnökség hangsúlyozta: a szakszervezet véleménye ma is megegyezik a központi vezetőség 1962-es állásfoglalásával, mely szerint helyes, ha a gyógyszertári központok vállalati gazdálkodását költségve--, tésben működő egészségüg'' intézménnyé szervezik át Az átszervezés azonban semmiképpen sem lehet hátrányos a gyógyszertári dolgozókra, jelenlegi jövedelmük nem csökkenhet, a vállalati előnyök elvesztésének együtt kell járnia a kiegyenlítést biztosító előnyökkel. Felavatták Nyíregyházán az ország első orvosszállóját Korszerű, szép, kétemeletes, 60 férőhelyes orvosszálló épült a Szabolcs megyei kórház területén egy- és kétágyas szobákkal. Az országszerte mind több helyen épülő nővérotthonok mellett (Nyíregyházán is nemrég avattak egy ugyancsak 60 személyes nővérotthont) ez az első ilyen jellegű létesítmény hazánkban. A rendkívül lakályos, modern, központi fűtéssel, állandó melegvíz-szolgáltatással ellátottt épületben olvasószoba van televízióval, magnóval, lemezjátszóval, rádióval, valamint 130 férőhelyes, a kórház tudományos megmozdulásaira alkalmas klubterem is. Itt tartották meg az ünnepélyes felavató ünnepséget, amelyen dr Moskovits Károly megyei főorvos megnyitója után dr. Gazdag Imre, az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára üdvözölte a kórház dolgozóit és a fiatal orvosokat, az orvosszálló első lakóit. Az Egészségügyi Minisztérium megbízásából dr. Aczél György főosztályvezető adta át a szállót a kórház igazgatójának, és méltatta azt a fejlődést, amely jellemzi Szabolcs megye egészségügyi ellátásának az utolsó tíz év alatt elért előrehaladását. Az ünnepség során, a tudományos ülésen dr. Zsögöny József kórházigazgató főorvos a megyei kórház fejlődéséről. Dr. Kiss István főorvos a megye fogászati problémáiról, dr. Bodnár Sándor főorvos a bakteriális eredetű iatrogén ártalmak felderítése során szerzett tapasztalatokról, dr. Árvay László főorvos a diagnosztikus orvosi munka iatrogén ártalmairól tartott érdekes előadást. RöntgenfeEwéfel-verseny i szakszervezetünk röntgenasszisztens szakcsoportja aForte Fotokémiai Gyárral közösen röntgenfilmfelvétel-versenyt rendezett azzal a céllal, [hogy népszerűsítse a minőségi felvételek követelményeit,valamint fórumot biztosítson a röntgenasszisztensek tapasztalatcseréjének. Az előírás sze■rint a versenyzők a filmfelvételeket csak Forte gyártmányúfilmekre készíthették, aminek az volt a célja, hogy a bizottság minél szélesebb körben bizonyítsa hazai filmjeink versenyképességét. A pályázók három kategória között választhattak. E kategóriák felállításával azt kívántuk elérni, hogy olyan munkahelyek dolgozói is részt vehessenek a pályázaton, ahol a berendezések és ennek következtében a feladatok is egyszerűbbek. Ugyanakkor a pályázat mintegy bátorításul szolgált a korszerűtlenebb körülmények között dolgozók számára, hogy saját szemükkel győződhessenek meg róla: a legegyszerűbb eszközökkel és a legegyszerűbb végtagfelvételekkel is lehet minőséget produkálni, versenyszintet elérni. A verseny — amelyre főként vidékiek pályáztak szép számmal — igazolta a röntgenasszisztensek kellő szakmai felkészültségét és egyben azt is, hogy a Forte film rendelkezik a jó röntgenfilm követelményeivel. A pályázat résztvevői közül tizenketten részesültek díjazásban; első lett dr. Barton Attiláné (Kaposvár, kórház), második Vittay Mária, a budapesti III. számú belgyógyászati klinika asszisztense. Hatan oklevelet kaptak. Ónodi Károlyné