Egészségügyi Dolgozó, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 30. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA: 1 FORINT 1968. JANUÁR . VALAMENNYI KEDVES OLVASÓNKNAK, LAPUNK SZERVEZŐINEK BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK! AZ ORVOS- EGÉSZSÉGÜGY! DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA Az első reform-költségvetés vitája AZ ORSZÁGGYŰLÉS a ka­rácsony előtti napokban vitat­ta meg a jövő évi költségve­tést. Már a költségvetés tárgyalásának időpontja is jel­képezi, hogy január elsejétől jelentős változás következik be a gazdaságirányítás rendszeré­ben, s ennek kihatásaként, egész elemünkben. Az elmúlt években ugyanis a költségve­tés tárgyalására akkor került sor, amikor már benne vol­tunk a költségvetési évben. A változás természetesen en­nél sokkal mélyrehatóbb. Bár az új gazdasági mechanizmus bevezetésének feltételei évek óta érlelődtek gazdasági éle­tünkben és — mint erre Vályi Péter pénzügyminiszteren kí­vül Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, dr. Bognár József, a terv- és költ­ségvetési bizottság előadója és több más felszólaló is rámuta­tott : az utóbbi időkben gaz­dasági életünk egyre inkább a reform irányában fejlődött, mégis január elsejével való­ban új korszak kezdődik. A központból jövő utasítások he­lyett elvi irányítással, a leg­fontosabb tervmutatók meg­szabásával és gazdasági sza­bályozókkal biztosítják a terv­ben kitűzött állami célok meg­valósítását, növekszik a helyi, vállalati önállóság, fontos gaz­dasági tényezőként lép be a piac és a verseny. Mindennek célja lépést tartani a tudomány és technika szédületes iramú fejlődésével, felhasználni a nép, az ország boldogulására. Mert a költségvetés valóban fember középpontú, még­hoz­zá kettős értelemben. A költ­ségvetés a nemzet gazdasági erőforrásait mozgósítja az ipar, a mezőgazdaság, a külkereske­delem további nagyszabású fejlesztésére, a vasúti és közúti közlekedés korszerűsítésére, az urbanizációval járó gondok megoldására, város- és község­fejlesztésre. Nemcsak lehetővé teszi, de ösztönzi is a taná­csokat, vállalatokat, intézmé­nyeket új lehetőségek feltárá­sára és kiaknázására. De ugyanakkor nem feledkezik meg róla, hogy a legfontosabb termelőerő mégis csak az em­ber. A vitában többen nyoma­tékkal mutattak rá, hogy a legkorszerűbb berendezések, beruházások hatásfoka az ott dolgozó embertől, kulturáltsá­gától, egészségi állapotától füg? E­zért általános volt a vitában az a felismerés, hogy a szociális és egészségügyi, va­lamint a kulturális kiadások­ra fordított összeg nem pusz­tán áldozat, amelyet a szocia­lista állam a maga természeté­ből folyólag magára vállal, hanem egyben a legfontosabb beruházás is, amely ha nem is közvetlenül mérhető módon, de kétségtelenül megtérül a termelékenységben, a nemzeti jövedelem gyorsabb ütemű nö­vekedésében. A KÉRDÉS MÁSIK OLDA­LA pedig az, hogy a szocia­lista államnak ettől független­­ül létalapja, értelme, közpon­ti törekvése az ember boldo­gulása, amelyben alapvető je­lentőségű a kultúra termékei­nek megismerése és élvezése, valamint a minél tökéletesebb testi kondíció, a betegségek, balesetek okozta szenvedésnek a minimumra csökkentése. A jólét alapjait azonban csak az ember, vagyis az egész társadalom megértő és hozzá­értő munkája teremtheti meg. Ennek jegyében jelent meg a vitában a tudomány termelő­erővé válása mellett immár az egészségügy, mint termelőerő jelentősége is. Még­hozzá úgy, mint olyan termelő ágazaté, amelynek terméke maga az ember egészsége. Ez pedig mint cél és mint eszköz egy­aránt központi helyet foglal el értékrendszerünkben. A pénz­ügyminiszter, akinek feladata költségvetésünk gazdasági nyelvére fordítani a társadal­mi jelenségeket, záróbeszédé­ben kiemelte az iatrogén fer­tőzések elleni harc jelentőségét és már egyenesen annak szük­ségességét hangoztatta, hogy ki kellene dolgozni a kultúra és az egészségügy gazdaságtanát, ily módon megteremtve azt a mércét, amely eddig tulajdon­képpen hiányzott, e két rend­kívül fontos terület költségve­tésének összeállításához, a nemzet kiadásaiban való reális részelte­téséhez. Ám ha ilyen egzakt mérték nem is állt még rendelkezésre, a párt és az állam — politikai irányvonalának megfelelően — eddig is nagy súllyal tá­mogatta a közművelődési és kulturális, valamint a szociá­lis és egészségügyi célok meg­valósítását Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az új költségvetés kiadásainak kere­ken egynegyede jut e két ága­zatra. A szociális és egészség­­ügyi kiadások végösszege 24 milliárd körül van és ebből 6,9 milliárd forint jut a szorosan vett egészségügy­re. A VITA MEGMUTATTA, hogy a költségvetés készítői és bírálói egyaránt tisztában van­nak vele: a lehetőségek alatta maradnak az igényeknek. Az orvosképviselők, de mások is hangoztatták, hogy az egész­ségügy irányítóinak és dolgo­zóinak rendkívül nehéz a fel­adatuk. Orvos-ellátottságunk ugyan világviszonylatban elő­kelő helyen áll, de különösen a kórházak túlzsúfoltsága és higiénés helyzete, a tudomá­nyos és technikai fejlődés nyo­­monkövetése nagy problémát jelent. A felszólalók azonban valóban a reform szellemében saját portájukon is körülnéz­tek és rámutattak bizonyos le­hetőségekre, amelyeknek ki­használása a költségvetés adott keretein belül­­­. elősegítheti az egészségügyi ellátás színvona­lának emelését. Nagy tartalé­kok vannak például, amint er­re Babolcs professzor és mások is rámutattak, a gyógyszerpa­­zarlás csökkentésében, a jobb munkaszervezésben, a kórház­rendelőintézeti egység megva­lósításában, ami sok párhuza­mos vizsgálatot, munkát kü­szöbölne ki. Hasonlóképpen minőségemelő tényező a dol­gozók szakképzettségének nö­velése. Ezért üdvözölte dr. Schnitzler József debreceni professzor, hogy a jövő évi költségvetés lehetőséget nyújt 2900 érettségizett leány egész­ségügyi munkába állítására, akikből magasan képzett, érté­kes középfokú egészségügyi dolgozók válhatnak. A kórhá­zak zsúfoltságán lehetne eny­híteni és egyben az időszakos egészségügyi gondozásra szo­ruló öregek ellátását is ja­vítani lehetne, ha az ilyen öre­geket a kórházak telkein fel­állítható pavilonokban ápol­nák, amelyekben egy ágy — Petri professzor szerint — a rendes­­ kórházi ágyaknak mindössze ötödébe kerül. Az egészségügy kérdései iránt való érdeklődést, az egészségüggyel törődést mutat­ja az is, hogy a terv- és költ­ségvetési bizottság javaslatára az országgyűlés 30 millió fo­rinttal emelte az egészségügy költségvetését. Ennek az össz­szegnek az a rendeltetése, hogy egészségügyi ellátásunk egyik súlyos gondját, problémáját segítsen kimozdítani jelenlegi helyzetéből, s kiindulási ala­pul szolgáljon a kórházi társ­fertőzések, az iatrogén fertőzé­sek elleni országos méretű küzdelemhez. Dr. Majercsik Sándor Az új esztendő feladatai 1968: A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS RE­FORMJA BEVEZETÉSÉNEK ÉVE, az új gazdasági mechanizmus gyakorlatának el­ső esztendeje. 1967. év végével befejeződ­nek a gazdaságirányítás reformjának elő­készületei, a politikai, gazdasági és szerve­zeti előkészítés, a jogi szabályozás fel­adatai. Az elmúlt évben a szakszervezeti moz­galom vezető-irányító szervei is terv­szerűen készítették elő, hogy a szakszer­vezetek tevékenysége — az eddig elért eredményekre építve — az új gazdasági mechanizmus követelményeihez igazodjon. A tennivalók megválasztásának nehéz feladatában irányt mutató az a körülmény, hogy az új gazdasági mechanizmus beve­zetése, ha a népgazdasággal nem azonos mértékben is, sok vonatkozásban megvál­toztatja az egészségügyi ellátás feltételeit, lényegesen befolyásolja az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit. Másik meghatározója az előttünk álló évnek, hogy szakszervezeti mozgalmunk fel kell nőjön megnövekedett feladataihoz, megtisztelő hatásköréhez, s a vele járó fe­lelősséghez. Ennek érdekében elsőrendű feladatunk a szakszervezet választott vezető testüle­teinek megerősítése, tagjai aktivitásának fokozása, az ehhez szükséges tájékozott­ság biztosítása, tisztségviselőink felkészíté­se megnövekedett feladataikra, a tagság bevonása az őket érintő kérdések eldönté­sébe, valamint az érdekükben és az egész­ségügyi ellátás érdekében elvégzendő szak­szervezeti-mozgalmi és szakmai feladatok­ra. A feltételekhez alkalmazottan meg kell határozni a különböző szintű vezető testü­letek hatáskörét és feladatait Fokozott gonddal kell megszervezni és időszerű tar­talommal megtölteni a tisztségviselők ok­tatását és rendszeres informálását. Meg kell erősíteni a szakszervezeti demokrácia formáit, a taggyűlések, munkaértekezletek aktív szerepét intézményeink életében. Elő kell segíteni az állami vezetéssel való gyü­mölcsöző, elvi alapon álló együttműködés feltételeit, hogy hatékonyan láthassuk el az egészségügyi dolgozók érdekeinek vé­delmét, és sajátos mozgalmi lehetőségeink­kel segítsük az egészségügyi ellátást, fel­adataink maradéktalan elvégzésében; se­gítsük az egész országra érvényes egészség­­politika céljai megvalósítását. ÉRDEKVÉDELMI FELADATAINK MA­RADÉKTALAN ELLÁTÁSA megköveteli, hogy különös tekintettel a megváltozott gazdálkodásra, és a bevezetésre kerülő olyan intézkedésekre, mint például a terü­letünkön nagy jelentőségű gyermekgondo­zási segély, az eddigieknél gondosabb fi­gyelemmel kísérjük tagságunk minden egyes rétegének életszínvonala és munka­­körülményei alakulását. Lényegesen több figyelmet fordítsunk az intézmények költ­ségvetési gazdálkodására, megkülönbözte­tett gondossággal kísérjük figyelemmel a kötetlenebb bérkeret-gazdálkodást. Gon­dos elemzés alapján foglaljunk állást a bé­ren kívüli juttatások alakulása kérdései­ben azon elv alapján, hogy megtartsuk az eddig elért színvonalat és a feltételek ki­alakulásával további előrehaladást érjünk el. Változatlanul elsőrendű feladatunk a munkavédelem fejlesztése. Előrehaladást kell elérnünk a munkaerő-gazdálkodásban is, a munka jobb megszervezésével, az egészségügyi ellátásnak ez évben is bizto­sított létszámfejlesztés ésszerű felhaszná­lásával, az ellátásunkban eddig is annyi gondot jelentő helyettesítések jobb meg­szervezésével. Gondos elemző munkával, tapasztalataink felhasználásával, kezde­ményezéseinkkel és javaslatainkkal segít­sük elő, hogy az egészségügyi ellátás irá­nyításának, szabadabb gazdálkodásának előnyei teljes mértékben kibontakozzanak. A kongresszus meghatározta egészségpo­litikai, szakmapolitikai céljaink közül el­sősorban a következő feladatokban kell eredményt elérni: Semmelweis, a legnagyobb magyar or­vos születésének 150. évfordulója évében feltétlen előrehaladást kell elérnünk az iatrogén infekciók elleni küzdelemben. Szakszervezetünknek kialakult mozgalmi módszerei vannak ehhez, ezt kell kiszéle­sítenünk és megerősítenünk, a feltételek megteremtésében való előrehaladással együtt. Szorgalmaznunk kell a fekvő- és járóbe­­tegellátás szorosabb, szervezettebb kap­­csolatának megteremtését, az elnökség ál­­tal elfogadott, a kongresszus által megerő­sített elvek és módszerek alapján. Segítenünk kell a korszerű kórházi ápo­lási formák bevezetését, a progresszív ápo­lási rendszer előnyeinek megismertetésével, a megvalósítást akadályozó tényezők el­hárításával. Az elnökség novemberi határozatának megfelelően, különösen a megyei bizottsá­goknak, szorgalmazniuk kell az illetékes tanácsoknál a körzeti orvosi munka felté­­teleinek, a körzeti orvosok és munkatár­saik életkörülményeinek javítását. Nagy figyelmet kell fordítanunk a gyógy­szertár vállalatok és az egészségügy terü­letén működő termelő vállalatok nagy gonddal előkészített és megkötött kollek­tív szerződései betartására. Erősíteni kell e területeken a szocialista brigádmozgal­mat és a jól bevált munkamegjavító moz­galmakat (újítómozgalom stb.). SZAKSZERVEZETÜNK KULTURÁLIS­­NEVELŐ TEVÉKENYSÉGÉT az elmúlt években nem tekinthettük kielégítőnek. Az új feltételek közt, amikor az egyéni alkotó erő és kezdeményezőkészség érvényesülé­sére, a szocialista öntudat, fegyelem és er­kölcs megerősítésére nagyobb szükség — és tegyük hozzá: lehetőség — van, mint eddig; meg kell erősödnie szakszervezetünk ezirányú tevékenységének is. A szakmai, politikai és általános művelődés, valamint az erkölcsi nevelés valamennyi, a mozga­lom rendelkezésére álló eszközét összeren­­dezetten igénybe véve kell előrehaladást elérni e téren. A vázlatosan felsoroltak is mutatják, milyen kemény munka, nagy erőfeszítés vár szakszervezetünk vezetésére, tisztség­­viselőire, tagjaira. Az új időszak céljai, perspektívái lelkesítők. Az induláskor el­engedhetetlenül szükséges takarékos, igen körültekintő és óvatos gazdálkodás, bízunk benne, megteremti az új rendszerben biz­tosított szabadabb, célratörőbb gazdálko­dás feltételeit, ezzel az egészségügyi ellá­tás további erőteljes fejlesztésének lehető­ségeit, az egészségügyi dolgozók életének javulását. A társadalom, a dolgozók és ve­zetők figyelme egyaránt, nagymértékben nőtt munkánk, az egészségügyi ellátás iránt. Jól mutatta ezt a Szakszervezetek ma és legutóbb az Örseg­gyűlés decemberi ülésszaka. Ezekre a té­nyezőkre alapozva végezhetjük munkán­kat. Számítunk a szervezett egészségügyi dolgozók támogatására, segítő részvételé­re, a mintegy húszezer tisztségviselő oda­adó, fáradhatatlan munkájára. Ehhez kívánok minden egyes orvosnak, gyógyszerésznek, egészségügyi dolgozónak munkában és eredményeiben gazdag, bol­dog új esztendőt, jó egészséget és sok si­kert! DR. DARABOS PÁL

Next