Egészségügyi Dolgozó, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

2 Pályázat a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára Díjnyertes gyógyszerészek Közeledik hazánk­­történel­me egyik legkiemelkedőbb sza­kaszának, a Magyar Tanács­­­köztársaságnak 50. évforduló­ja. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság többek között a Ta­nácsköztársaság gyógyszeré­szeti emlékeinek feltárásával készül a jubileumra. Ezért még a múlt év szeptemberében pá­lyázati felhívással fordult a társaság minden tagjához. Vá­laszként több figyelemre mél­tó pályamű érkezett. A bírá­lók egyöntetűen megállapítot­ták: „a pályamunkák színvo­nalasak, és hozzájárulnak a Magyar Tanácsköztársaság ál­tal elért eredmények feltárá­sához és helyes megvilágításá­hoz.” A pályamunkák bemu­tatják a gyógyszerészet és a gyógyszerész társadalom hely­zetét a kapitalista Magyaror­szágon, a haladó gyógyszerész mozgalmakat összefüggésben a munkásmozgalommal, a szak­­szervezeti és a politikai moz­galmakkal, valamint azokat az égető kérdéseket, melyek eb­ben a korban fölhalmozódtak és megoldásra vártak. Jól jel­lemzik és adatokkal dokumen­tálják a pályamunkák, hogy Magyarország, és így a gyógy­szerészet is milyen katasztro­fális helyzetbe került az első világháború következtében. A gyógyszerészet problémáit mu­tatják be a kor társadalmi és politikai hátterének megrajzo­lásával. A társaság elnöksége érté­kelte a pályázatokat, s azok magas színvonalára való te­kintettel úgy döntött, hogy a felhívástól eltérően két har­madik díjat ad ki. I. díjjal és 3000 forinttal Heneráry László gyógyszerész, Sümeg (jelenlegi munkahelye a Pest megyei Tanács Gyógy­szertári Központja dabasi gyógyszertára) „Historia ma­­gistra vitae” című pályamun­káját; II. díjjal és 2000 forint­tal Kurucz Tibor gyógyszerész­­őrnagy és Benkő György gyógyszerész-százados, a Ma­gyar Néphadsereg Egészség­­ügyi Szolgálata dolgozóinak „Pharmacia Hungarica 133” című pályamunkáját; III. díj­jal és 1000—1000 forinttal Sza­bóiné Tábori Márta gyógysze­rész Kazincbarcika ,.Auróra” című pályamunkáját és dr. Kolozs Csaba gyógyszerész, Győr „História est magister vitae” című pályamunkáját jutalmazta. A jutalmakat 1969 márciusá­ban a társaság ünnepi ülésén adják át, amikor is Heneráry László gyógyszerész előadás­ban fogja ismertetni I. díjjal jutalmazott pályamunkáját. A társaság szaklapja, a „Gyógyszerészet” szerkesztő bizottsága úgy döntött, hogy a lap 1969. márciusi ünnepi szá­mában minden díjazott dolgo­zatot teljes terjedelemben megjelentet. Dr. Vidovszky Kálmán a gyógyszerügyi szervezési szakosztály titkára Jubileumi ülés a gyógyszerismertetés 10-ik évfordulóján A Magyar Gyógyszerészeti Társaság gyógyszerkutatási szakosztálya december 10-én jubileumi­ ünnepséget tartott szakszervezetünk Weil termé­ben, abból az alkalomból, hogy 10 éve alakult meg a gyógy­szerismertető hálózat. Az Egészségügyi Minisztérium megbízott gyógyszerészeket, hogy a belföldi és külföldi gyógyszereket tudományosan megalapozott tények birtoká­ban ismertessék. Ennek a háló­zatnak további feladata, hogy összegyűjtse a gyakorlat prob­lémáit, és mintegy összekösse a gyáripar tudományos osztályait és a gyógyításban dolgozókat. Az ünnepi ülést a szakosztály elnöke, Clauder Ottó professzor nyitotta meg, és beszámolt a végzett munkáról, valamint a jövő feladatokról. Az ülés vé­gén elnöki zárszóként értékel­te, és röviden összefoglalta a nap legfontosabb előadóinak megállapításait. Lázár Jenő főosztályvezető előadásában kiemelte, hogy a magyar kezdeményezés a gyógyszerismertetés terén az Egyesült Nemzetek illetékes köreinek­ figyelmét is felkel­tette. Hangsúlyozta, hogy a há­lózat a gyári érdekektől men­tes, és kifejezetten egészség­­ügyi célokat és érdekeket szol­gál. A gyáripari részéről Purman Jenő, a Gyógyszeripari Egye­sülés elnöke beszélt a magyar gyógyszerkutatás elvi irányai­ról. Az előadásokat korreferá­tumok követték. Dr. Forrai Tiborné, az Orszá­gos Gyógyszerészeti Intézet igazgatóhelyettese értékelte a gyógyszerismertető hálózat 10 éves munkáját, és átadta az Egészségügyi Minisztérium ál­tal adományozott „Az egész­ségügy kiváló dolgozója” ki­tüntetéseket és a miniszteri di­cséreteket. Az ünnepi ülést követő na­pon a gyógyszerismertetők megtartották szokásos negyed­évi munkaértekezletüket. Dr. Pávics László ViftfOAPISOV gyÁRT: terápiás és diagnosztikus, elektromos és elektronikus készüléket, röntgenfelszereléseket és készülékeket, kórházi és fogászati felszereléseket, orvosi műszereket, rekord és színüveg fecskendőket, injekciós tűket, egyszer használatos eszközöket (steril csomagolásban) Szállít komplett egészségügyi egységeket. Kórháztervezési és szervezési tanácsadás EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Középkáder nagygyűlés Kecskeméten A Bács-Kiskun megyei kö­zépkáder szakcsoport november 27-én tartotta vezetőségválasztással egybekö­tött évi nagygyűlését a megyei tanácsházán. Mintegy 230 egészségügyi dolgozó jelent meg. Dr. Pataky József megyei főorvos megnyitója után dr. Hárdi István, a Pest megyei Tanács Ideggondozó Intézet vezető főorvosa „Bánásmód a betegágynál” címmel tartott előadást. Tizenegy hozzászóló mondta el ezzel kapcsolatos tapasztalatait. Barabás Jánosné titkár be­számolt a szakcsoport kétéves tevékenységéről. A legjelentő­sebb volt a betegápolás javítá­sa érdekében 50 kórházi osz­tályon végzett brigádvizsgálat s az azt követő utóvizsgálat. A megyei egészségügyi osztály 20 000 forint jutalmat adott a legkiemelkedőbb szakmai munkát felmutató három kór­házi osztálynak: a megyei kór­ház korosztálya, a bajai kórház szülészeti osztálya, a kiskun­­halasi kórház sebészeti osztá­lya ápolónőinek. Tizenkilenc tagú új vezető­séget választottak meg. Dr. Ikrényi Imre megyei or­vos ismertette az „Emlékezés Semmelweis Ignácra” című pályázatot. 27 pályázótól 28 pályamű érkezett. Az első dí­jat (500 forintot) Bognár Mag­dolna 1. éves gyógyszerészhall­gató (Szeged), a másodikat (300 forintot) Simola Ilona dié­­tás nővér (kalocsai kórház), a harmadik díjat (200 forintot) Szolnoki Lucia gyermekápoló­nő (Kecskemét, koraszülött osztály) kapta. Ezenkívül 24 pályázó részesült könyvjuta­lomban. Tóth Istvánnak, a bajai kór­ház szakszervezeti bizottsága titkárának zárszavával ért vé­get a nagygyűlés. Újítási kiállítás Győrött E­gészségügyi újítási kiállí­tást rendezett szakszer­vezetünk Győr-Sopron megyei elnöksége, valamint a megyei tanács egészségügyi osztálya december 12-től 14-ig. A kiállítást — melyről beszá­molt a Magyar Televízió, a Győri Rádió és a helybeli saj­tó is — dr. Mike Zoltán me­gyei főorvos nyitotta meg. Az elmúlt 5 év legsikeresebb Győr-Sopron megyei újításait láthattuk. A benyújtott 70 mű­szer, segédeszközök, illetve technológia közül a legtöbbet már használják a megye kór­házaiban, gyógyszertáraiban, intézményeiben. Különösen nagy érdeklődésre tarthat szá­mot dr. Luzsa György moson­magyaróvári röntgen főorvos gastroexcisora, mely gastros­­copra szerelhető célzott gyo­­morbiopsiás szerkezet; dr. Hochenburger Emil győri gé­gész adjunktus, audiométer átalakításai gyermekek be­szédvizsgálatára; dr. Vecsei Dénes soproni urológus főor­vos számos műszere; dr. Varró Mihály győri gyógyszerész szakfelügyelő , gyors analiti­kai qualitatív módszere; dr. Papy Lajos győri gyógyszer­tárvezető szemcseppadagoló automatája, amely az új gyógyszerkönyv előírásának megvalósítását segíti elő; vala­mint Sövényi József­nek, a győ­ri kórház műtősének konstruk­ciói. Egyébként ő nyújtotta be a legtöbb újítást. Rövidesen összeül a megyei zsűri, és el­dönti, melyek lesznek azok az újítások, amiket felterjeszte­nek a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából rende­zendő országos egészségügyi kiállításra. A rendezőség fel­hívta a figyelmet mind helyi­leg, mind országosan az egész­ségügyi újításokra, amelyek egyszerűbbé, gyorsabbá és biztonságosabbá teszik a gyó­gyítást. A jó szervezésért a megyebizottság dr. Szenesi Lászlónak és Szakonyi Ferenc­nek elismerését fejezte ki. Dr. H. Gy. 1969. JANUÁR 1. A bizalmiak szemével Ica nővérrel nemrégiben az egyik vidéki kórházban talál­koztam. Lényéből határozott­ság, figyelem, gondoskodás su­gárzott. Mindez nem csupán a betegeknek szólt, hanem a munkatársaknak is. Hozzá jöt­tek a takarítónők , ha nem kaptak szabadnapot. Egy ápo­lónőnek albérletet kerített. Vi­tázott a gondnoksággal az öl­töző miatt. Napi munkája mellett mindig tele intézni­valókkal. A tekintély Aztán megtudtam, hogy bi­zalmi. Az ő megállapítása ju­tott eszembe, miközben a Pé­­terfy Sándor utcai kórházba igyekeztem, bizalmiak közé, beszélgetésre: „Nekünk, bizal­miaknak a legnehezebb. Mi vagyunk az ütközőpontban. A tagság tőlünk várja jogainak védelmét, a szakmai vezetés pedig a segítséget a gyógyító­munkához. Ember legyen a talpán, aki eleget tud tenni a kétféle igénynek.. A szakszervezeti irodán Vit­tek Györgyné TT-elnök segít­ségével jött létre a találkozó dr. Salacz Judit, Horváth Lász­­lóné, Forgony Mihályné bizal­miakkal. Foglalkozásra orvos­nő, ápolónő, konyhai dolgozó. Csoportjaik létszáma: 35, 21, 50. Várakozó a légkör. — Hallgatnak a vezetőik a bizalmi szavára? Kérik-e véle­ményüket, javaslatukat az em­bereket érintő kérdésekben? A válaszokból az a kép ala­kult ki, hogy ma már a vezető, ha biztos akar lenni intézkedé­sei helyességében, aligha mel­lőzheti a bizalmit. De panasz is van: az élelmezési részleg vezetője „elfeledkezik” meg­kérdezni véleményét — pél­dául bérügyekben. Ez szüli aztán az utólagos reklamáció­kat. De más jelentős vetülete is van a dolognak: alacsony a szervezettség, nehezen lehet a tagságot közösségi életre szok­tatni, a csoportból senki sem jár az időszerű kérdések tan­folyamára. Korábban másutt is hasonló volt a helyzet, a gyermekosz­tályon, Horváth Lászlóné cso­portjában. A közelmúltban megújított vezetés csak a bi­zalmi meghallgatása után in­tézkedik, így helyes. A tagság önmaga megbecsülését látja abban, ha a szakmai vezetők gyakran megbeszélik a bizal­mival a mindannyiukat érintő kérdéseket, mint dr. Salacz Judittal is. — Milyen nehézségek ta­pasztalhatók a bizalmiak mun­kájában? A legfőbbek és legnyomasz­tóbbak az egészségügy egészé­vel függnek össze. „Ha nincse­nek meg a feltételek, akkor is legyen rend, ha nincs elegendő mosószer, akkor is legyen tisz­taság, ha nincs elég nővér, túlórázunk, ha nincs túlóra­keret, csúsztatunk...” — így foglalják össze az egészségügyi munka parancsoló szükségeit a bizalmiak. Van némi kilátás­talanság. Egy nővér 1300 forin­tos állását cserélte fel 1700 fo­rintosra, s elment adminisztrá­tornak egy vállalathoz! (Ott­létemkor a szülészeten 80 ágy­ra két nővér jutott, s az égjük a héten már kétszer volt „nyújtott” műszakban!) A követelményekből, fegye­lemből mégsem lehet engedni. Amíg valaki az egészségügyet szolgálja, addig teljes egészé­ben azt kell tennie! De... de ilyen helyzetben a bizalmi ér­vei olykor nem találnak meg­hallgatásra. Sokan közömbös­sé válnak a politikai kérdések iránt, sőt kihat ez a szervezett­ségre is! — A vezető testületek, a szakszervezeti tanács, a szak­­szervezeti bizottság hogyan ítéli meg a bizalmiak tevé­kenységét? „Minden tisztelet és elisme­rés a bizalmiaké — mondotta dr. Kalmár Lajos a szakszer­vezet elnöke — mind a hetve­nen hűséges, hasznos munká­sai a mozgalomnak, eredmé­nyesen segítik a színvonala­sabb gyógyító munka törekvé­seit.” Ám a lelkesedés csupán ön­magából nem táplálkozhat. A bizalmiak is éreznek egyfajta magukra hagyatottságot, már az egész „szakmát” tekintve. Példa rá az üdülés. Milyen hi­hetetlen nehézségekbe ütközik a megvalósítása, pedig az igény oly sürgető. Tavaly az István kórház jóvoltából sike­rült egy villát bérelni a Bala­ton mellett. Hogy a szükséges összeg meglegyen, táncos-mű­soros esteket, divatbemutató­val egybekötött előadásokat rendeztek, az orvosok külön­­dí­jakról mondtak le... Az eredmény: 82-en üdülhettek a nyáron! De az idén már nem látszik biztosítottnak a szerző­dés megkötése, mert hiányzik a pénz! Szövetkezetek, kisvállalatok rendelkeznek jóléti alappal, üdülővel — akikre pedig em­beréletek sokasága bízatott, azok csak ilyen erőfeszítéssel juthatnak elhasznált energiá­juk megújításához? Az üdülé­sért pedig a bizalmit, a szak­­szervezeti bizottságot sürge­tőt... Az esztendőkön át végzett következetes politikai munka, a megvalósult demokratizmus azt is eredményezi, hogy ma a bizalminak sok helyen tekinté­lye van, jogaiban elvétve ké­telkedik csak egyik-másik ve­zető! De az egészségügyiek megbecsülése és elismerése az egész társadalom által fe­szültséget teremthet az egész­ségügyi dolgozók és a válasz­tott tisztségviselők között, ha nem képesek e téren eredmé­nyeket felmutatni. Gede Márton Bemutatjuk Békési Irén bizalmát A Pest megyei Tanács Semmelweis kórháza szü­lészeti-nőgyógyászati osztályá­nak bizalmija. Hét éve dolgo­zik egészségügyi vonalon, har­madik éve műtősnő. Nem tart­ja megerőltetőnek a munkáját. Igaz, nagyon sokat van bent a kórházban, amely nem is a második, hanem egyik otthona. Még 1961-ben, amikor az egészségügyi pályára lépett, a kisnővérek szakszervezeti bi­zalmijuknak választották. A szülészeten két esztendővel ez­előtt lett bizalmi, 48 tag van a csoportjában. Mindössze há­rom dolgozó nem tagja az osz­tályon a szakszervezetnek. — Persze — mondja, nálunk is voltak olyan hangok, hogy „mit ad nekem a szakszerve­zet?” De amikor a lányok férj­hez mentek, s amikor kapták a szülési segélyt meg a rend­kívüli segélyt, az üdülési be­utalókat, belátják: ad a szak­­szervezet. Dr. Békés György igazgató egyben a szülészeti osztály ve­zetője. Bármilyen probléma adódik, nyitva áll az ajtaja. Hasonlóan jó kapcsolatot tu­dott teremteni Békési Irén a főnővérrel is. Ezen az osztá­lyon jó az együttműködés, a jutalmazásokat is hármasban tárgyalják meg. Jó a munka­­szellem, az osztály légkörét az együttműködés jellemzi. A szakszervezetnek itt súlya, te­kintélye van. A munkatársak zöme szintén fiatal. Érdeklődnek a kulturá­lis és politikai kérdések iránt. A szakszervezeti bizalmi — beszélgetésünk során — több­ször is említi, miért éppen ró­la írunk, sok Békési Irén dol­gozik az egészségügyben, pél­dásan, kötelességtudattal, mint ő. (u. 1.) Jó pihenést, Janka nővér A múlt rend­szer nehéz évei­ben, a háború ki­törésének küszö­bén, 1939. őszén kezdett dolgozni Haklits Janka, a sokgyermekes pa­rasztszülők gyer­meke. A budapes­ti sebészeti klini­káin 1942-ben kap­ta meg ápolónői képesítését. 1950-ben Békéscsabá­ra került. Több mint hét évet dol­gozott a sebésze­ten, a szemésze­ten tizenegy évet töltött. A főorvos­sok és a kollégák dicsérettel szóltak róla. Dr. Pirityi igaz­gató köszöntötte, amikor 30 év be­csületes munkája után nyugalomba vonult. Többször kapott dicséretet, pénzjutalmat, ok­levelet, legutóbb arany törzsgárda­­jelvényt. Munka­társai jó egészsé­get, hosszú életet kívánnak neki. Jó pihenést, Janka nővér! Back Gyula Két vetélk November 29-én ápolónők vetélkedtek Veszprémben. Hetven résztvevő jelentkezett, közülük huszonegy került döntőbe. A ver­senyzők három kérdéscsoportból kaptak fel­adatokat — Semmelweis élete, az iatrogén infekció és szakmai kérdések — a részvevők szakterülete szerint. Első díjat nyert (1000 forintot): Kovács Józsefné ápolónő, a Balatonfüredi Állami Szívkórházból; második díjat (700 forintot): Ónodi Lászlóné gyermekápolónő, a Megyei Gyermekkórházból; harmadik díjat (500 fo­rintot), Erdősi Tamásné körzeti védőnő a pá­pai járásból. A döntő részvevői valamennyien okleve­let és köny­v jutalmat kaptak a jó felkészü­lésért. Dr. K. L. -t• Kaposvárott, a középfokú egészségügyi dol­gozók szakcsoportja november 14-én megren­dezte a bölcsődei vezető gondozónők vetél­kedőjét, 23 vezető gondozónő részvételével. Felkészültségüket öttagú zsűri bírálta el A tételek húzása után oldódott a feszültség. Kifogástalan szakmai , ügyviteli válaszok hangzottak el, s a zsűrinek nem volt könnyű dolga. Dr. Kopátsy Erzsébet zsűrielnök mél­tatta a vetélkedők felkészültségét, majd ki­hirdette az eredményt. A megyei egészségügyi osztály nevében dr. Sára Lenke átadta a díjakat a három nyertes­nek. I. díjat, 8 nap jutalomszabadságot kapott Steller Jánosné siófoki bölcsődevezető: XI. dí­jat, 6 nap jutalomszabadságot Maries Ilona lengyeltóti bölcsődevezető: III. díjat, 4 nap jutalomszabadságot Wolf Jánosné kadarkúti bölcsődevezető. A szakszervezet nevében Tömör Teréz szakszervezeti bizottsági titkár könyvjutalma­kat osztott a IV., V., VI. helyezetteknek. Kócs Zsigmondné, szakcsoport-titkár

Next