Egészségügyi Dolgozó, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
2 „Szerkesszünk együtt”4 Az olvasók véleménye Novemberi számunkban kérdőívet találtak olvasóink: az Egészségügyi Dolgozóval kapcsolatban kértük gondolataikat, javaslataikat. Köszönjük mindazoknak, akik válaszoltak, időt áldoztak, borítékot bélyeget vásároltak, hogy segítsenek nekünk. Olvasóink ezt-azt kifogásolnák, egyet-mást javasolnak, itt-ott többet vagy kevesebbet akarnak, de a válaszok többségéből világos: (legtöbben szavakba is öntik), sokoldalúnak, tartalmasnak, a magukénak tartják újságjukat. De ellenvélemények is vannak. A feleletek egy részéből azt szűrtük le, nem ilyen lapot kíván a küldőjük. De ahogy a helyeslők nem mindent fogadnak el, ugyanúgy ők sem mindent utasítanak el. A 9. kérdésre: Milyen típusú, témájú írásokat tart feleslegesnek? — többen a kulturális rovatot jelölik meg, egyetlen kérdőív utasítja el a vitákat. Minden egyebet szükségesnek tartanak: tévedünk-e, ha irányvonalunk jóváhagyását olvassuk ki ebből? Nem vehetjük sorba a tizenkét kérdést, csak sűrítve a lényeget. Természetes, hogy mindenki magát, megyéjét, városát, intézményét, s szűkebb-tágabb környezetét keresi a lapban (a 6. kérdés utal erre), sok heves „igen” és követelő javaslat itt a válasz. Keresik magukat az orvosok, gyógyszerészek, ápolónők, a laboratóriumi asszisztensek, a KÖJÁL-dolgozók, a mentők, a csecsemőgondozók, a körzetiek, a védőnők, az egészségügyi vállalatok, az igazgatók, a szakszervezeti titkárok, sőt, a reszortfelelősök is. Minden réteg szerepel az Egészségügyi Dolgozóban, valljuk meg, ritkán. Gondolkodunk, hogyan lehetne rendszeresebben és visszatérően foglalkozni a sok-sok részkérdéssel. Egy-két vélemény nyilvánvalóan elfogult. „Hát az ápolónők hol maradnak a lapból?” — von felelősségre két válaszoló. Fontos réteg, gondjaik a mieink, és — számoljon utána bírálónk! — a legtöbbet írtunk róluk, többet, mint az orvosokról, és bármely más szakterületről. A kulturális rovatról szélsőségesen megoszlanak a vélemények. A nagy többség értékesnek szükségesnek, színvonalasnak tartja. Egy kis számú válaszolónk feleslegesnek ítéli. Sokan a bővítését kérik, megint mások csak egészségügyiek alkotásait és az egészségügyről szóló műveket engednék be. Nos, megtartjuk a rovatot, és igyekszünk közölni orvosköltők, gyógyszerészírók jó verseit, prózáját is. Hogy mit értékelnek elsősorban? A hasznosat. Az egészségügyi rendeletek ismertetését (bár itt is van a „Még többet!”-en kívül „Minek olyan sok?!” is). A munkaügyi tájékoztatást, az olyan jegyzetet, mint a két százalék utáni nyomozást, a Nyugdíjas orvos is orvost, az építkezési fonákságokat, a védőnőkről, a csecsemőotthoniakról, a munkahelyi légkörről szóló riportokat, és még sok mindent. „Kivédeni az orvosok elleni megalapozatlan támadásokat!” — biztat egy olvasónk. „Írjanak az orvosi etikáról, a borravalóról” — így a másik. Ezek a kívánságok egybevágók szándékainkkal: az egyészségügyiek szakmai öntudatának erősítői, értékeik védői vagyunk. . . Reálisak-e a dolgozók élet- és munkakörülményeiről szóló cikkek?” (7. kérdés). Nagyon izgatott bennünket a válasz. Sokan egyszerű igennel válaszoltak, mások: „Nem mindig...” „Igen, de a helyzeten nem változtatnak'” „Cikkeik realitása néha megdöbbentő! ,Nem elég reálisak, nem elég harcosak!...” „Langyosak és felületesek...” „Üdvözlöm a reális hangnemet!” — Sokféle a vélekedés: a kérdőívek zöme reálisnak ítéli. Két fontos probléma: „Kielégítőnek tartja-e a szakszervezeti munkáról szóló információt?”(1.), „Mi a véleménye az egészségpolitikai írásokról?” (2.). A válaszolóknak több mint a fele megfelelőnek, kielégítőnek tartja a szakszervezeti tájékoztatást. Sokan emellett ilyesmiket javasolnak: „Írjanak az érdekvédelemről még többet!” „Kerüljék az általánosságokat!” „Mindig derüljön ki, hogy — bármely szinten — mit javasolt a szakszervezet milyen ellenállásba ütközött, mit ért el, mit akar tenni a jövőben!” Meg kell mondanunk: a negatív válaszok egy része azonosítja a szakszervezeti munkát a ma nem kielégítő bérhelyzettel. „Kevés a fizetésünk, tehát rossz a szakszervezeti munka!” De ilyet is kaptunk: „Látszattevékenység, arról éppen elég, amit írnak!” Tudomásul vesszük, hogy van olvasónk, aki így vélekedik. Az egészségpolitikai tájékoztatás minősítését kértük, de sokan aggodalmaikat fogalmazták meg. Úgy érzik, az egészségügy viszonylagos elmaradása nem kap eléggé, és elégszer hangot az Egészségügyi Dolgozóban. Elhangzott a „lakkozás” vádja is. „Az egészségügyi ellátás helyzetéről állandóan írni kelll” — figyelmeztet az egyik kérdőív. (De hiszen hónapról-hónapra ezt csináljuk!) „Az egészségpolitikai írásaik sematikusak, az egyik szemem sír, a másik meg nevet alapon készülnek!” „Az igazat mondd, ne csak a valódit” ■— idézi a költőt az egyik válaszadónk. De hát az igazsághoz csak a kudarc, a sikertelenség, az elmaradottság tartozik? A fejlődés, a 160 000 egészségügyi dolgozó erőfeszítése és eredménye, nem? Még ennyit: a fogalmazást érthetőnek, a stílust jónak tartják, (némelyek ugyan megjegyzik: másodrendű kérdés, a tartalom a fontos), sokan szóvá teszik a terjesztés fogyatékosságait, pontos küldést kívánnak, nem egy olvasónk sűrűbb, kéthetenkénti megjelenést kíván. Segítségüket, őszinteségüket köszönjük, azokét is, akikkel ebben-abban nem értünk egyet, észrevételeiken gondolkozunk, javaslataikból sok mindent meg fogunk valósítani. Közöljük olvasóinkkal, hogy az Egészségügyi Dolgozó 1970. január elsejétől minden hónapban 12 oldalon jelenik meg (eddig egyik hónapban 8, a másik hónapban volt csak 12), az előfizetési ár nem változik. A terjedelembővítést igyekszünk felhasználni arra, hogy sokoldalúbb, az olvasók javaslatait figyelembe vevő lapot készítsünk. egészségügy, dolgozó Az egészségügyi miniszter kitüntetése A Heves megyei kórház alapításának tizedik évfordulóján emlékplakettet alapítottak Egerben Markhot Ferenc, Heves vármegye tiszti fizikusa, az első magyar orvosképző intézet megalapítójának emlékére. Ebben az egri intézetben 1769. november 25-én kezdte meg az oktatást Markhot Ferenc, és szerzett jelentős érdemeket a magyar orvostudomány megalapozásában. A kitüntetést minden évben a hazai orvostudomány egyik kiválóságának, az orvostudomány és az egészségügyi szervezés terén végzett kiemelkedő eredményéért adományozták. Az idén dr. Szabó Zoltán egészségügyi minisztert tüntették ki a Markhot Ferenc emlékplakettel, s a kitüntetést a hagyományos emlékünnepségen dr. Osváth Gábor, a Heves megyei kórház igazgató-főorvosa nyújtotta át, megemlékezve arról, hogy kétszáz éve alakult Egerben az első magyar orvosképző intézet. Méltatta Markhot Ferenc élettörténetét, érdemeit. Az egészségügyi miniszter a ma orvosának feladatairól tartott előadást. Elnökségi ülés Szakszervezetünk elnökségént.: december 20-i ülésén Cserba László, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője ismertette a minisztérium 1970. évi költségvetését. Ezt követően az elnökség megvitatta és jóváhagyta a szakszervezet éves költségvetését, tudomásul vette helyeslőleg, hogy az eddiginél nagyobb szervezeti és anyagi erőfeszítések történnek a nyugdíjasok támogatására. Jóváhagyta a székház korszerűsítésére, valamint az üdülők fejlesztésére előirányzott kiadásokatis. SEMMELWEIS EMLÉKÉREMMEL tüntette ki dr. Miskolczy Dezső akadémikust a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanácsa több évtizedes tudományos kutatómunkájában elért kimagasló eredményeiért. A II. számú belgyógyászati klinikán megtartott ünnepségen dr. Zoltán Imre, az egyetem rektora méltatta dr. Miskolczy Dezső munkásságát, főleg az idegrendszer ép és kóros szövettanának tanulmányozásában. Ezután Miskolczy Dezső Semmelweis emlékelőadásában beszámolt egyik fontos kutatási eredményéről. A nagy sikerű előadás után dr. Zoltán Imre rektor nyújtotta át a kitüntetettnek a Semmelweis-emlékérmet. IN MEMÓRIÁM Szakszervezetünk dolgozói fájdalommal vettek búcsút a december 20-án elhunyt Kis- Teó Gyuláné munkatársunktól, aki hosszú éveken át a Budapesti Bizottság munkavédelmi felügyelője volt. Nagy szakértelemmel, az emberek sorsa iránti mélységes felelősséggel végezte munkáját, melyet hivatásának tekintett. Fáradhatatlanul dolgozott nemcsak egészségesen, de betegen is ismerve reménytelen betegségét, türelemmel viselte hosszú szenvedését. Fiatalon, 43 éves korában távozott el. Emlékét kegyelettel megőrizzük. 78. életévében elhunyt dr. Bedő István tiszakécskei aranydiplomás körzeti orvos, aki sok éven át alelnökként odaadó munkát végzett a Bács megyei orvos-etikai bizottságban. Mélységes hivatástudata, a közösség iránti felelőssége sokirányú aktív társadalmi munkára késztette. Volt betegei, munkatársai, barátai nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára. 1970-ben is 9800 forintig A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága értesítette az Egészségügyi Minisztériumot, hogy a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjas orvosok törvényes rendelkezések szerint járó nyugellátása 1969. évben korlátozás nélkül folyósítható abban az esetben is, ha évi keresetük a 9600 Ft-ot, azaz a kilencezernétszáz forintot nem haladja meg. Az évi 9600 Ft-os kereten belül tehát a nyugdíjas orvos — havi keresetének összegére tekintet nélkül — korlátozás nélkül foglalkoztatható (pl. havi 2400 Ft-es fizetéssel az orvos 4 hónapon át foglalkoztatható anélkül, hogy nyugdíját korlátozni kellene). (Abban az esetben, ha az orvos 1 naptári éven belül a 9600 Ft-os keresetet elérte, a nyugdíját bármilyen összegű kereset melletti foglalkoztatás esetén a foglalkoztatás tartamára szüneteltetni kell.) 1970. JANUÁR 1. Tudósítóink írják... Műszakiak a tiszta kórházért Az OKI előadótermében december 17-én tartotta szakmai továbbképző előadását a mérnök-technikus szakcsoport. Téma: a kórházi takarítás műszaki feltételei. Előadó: Varga György gépészmérnök volt. A jelenlegi takarítási módszerek nem felelnek meg a modern követelményeknek. A nehézséget fokozza a takarítószemélyzet és a gépesítés hiánya. E problémák — ha más szinten is — de világszerte jelentkeznek. A takarítási költségek és a létszámigény mindenütt emelkedik. Az utóbbi tíz évben mintegy kétszeresére, Svájcban évente 250, Angliában 150 dollárba kerül az ágyankénti kórháztakarítás. Az összegek mintegy 90 százaléka munkabér. Nyugaton általában kilenc ágy jut egy takarítóra, nálunk 13. Hazánkban az egy ágyra jutó kórháztakarítási költség 2300—2500 forint évente. Svédországban 1957-ben 45 millióba került a kórházak takarítása és tíz évvel később már 150 millió svéd koronára emelkedett. Az előadó ismertette a kézitakarítás korszerűbb formáit, fizikumot kímélő és a kulturált követelményeknek inkább megfelelő, kéttartályos takarító szerkocsik hazai és külföldi mintapéldányait. Egyszerű és aránylag nem költséges szerkezetek, de megkímélik a takarítónőket a hajladozástól, tördeléstől, higiénikusabbak, mint a szokásos vödörből való felmosás. Varga György ismertetett számos külföldi, de hazánkban is kapható, valamint néhány magyar géptípust, amelyek már ipari szinten végzik a takarítást. Tömeges elterjedésük nem egyszerűen anyagi feltételeken múlik, gazdaságos használatukhoz tanult kezelőszemélyzet és szervezett javítószolgálat kell, valamint olyan szemlélet, amely szakít a takarítás évezredes technológiájával. A gépek beszerzésekor arra kell törekedni, hogy ismerjék az alkalmazás feltételeit. A főreferátumot Hatvani István, a gyöngyösi Bugát Pál kórház gazdasági vezetője egészítette ki. A kórház közreműködésével készített oktatófilmet vetített a korszerű kézi és gépi takarítás módszereiről, valamint a helytelen — ma még általános — gyakorlatról. Dr. Losonczy György a László Kórház epidemiológus főorvosa — egyebek mellett — javasolta, intézkedjenek központilag a kórháztakarítás korszerűsítése, a gépek beszerzésének koordinálásáról. Felhívta a figyelmet az ORMI gépminősítő szolgáltatására. Lényeges, hogy a gépek kiválasztását bakteriológiai kori troll előzze meg és hogy a padlótakarításra gyártott gépeken kívül a mosható falak gépesített tisztítása is megoldódjék. Rámutatott, hogy az említett gépek szinte kizárólag csak a nagyterületű helyiségek (folyosók, várók, előterek) takarítására alkalmasak. Vásárlásuknál ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni! Hangsúlyozta, hogy az optimálisan tiszta kórház követelményeinek csak az orvosok és műszakiak együttműködése képes eleget tenni. Molnár Sándor Az engedélyezett évi keretösszegen felül a részükre esetleg kifizetett veszélyességi pótlékot, mint keresetkorlátozó tényezőt figyelmen kívül kell hagyni. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága 3/6110/1569. számú határozatával a fenti engedély hatályát az 1970. évre meghosszabbította. A gyógyító könyv A simasági elmebeteg-foglalkoztató intézet szakápolója és egyben könyvtárosa vagyok. Azt tapasztaltam, hogy általában az elmebetegek, de különösen azok, akik nem foglalkoztak semmivel, csak a betegségükkel, kezdetben idegenkednek az olvasástól. Az ilyeneket magam köré gyűjtöttem kölcsönzéskor és felolvastamnekik. Lassan, hangosan olvastam Szolovjev—Szedoj Csendháborítóját, s figyelmüket annyira sikerült felcsigázni, hogy az egy órai olvasásból kettő lett. Részletekben végig kellett nekik olvasnom a könyvet! Ezután könnyebb volt bevonni őket a foglalkozásokba, sőt, azzal jöttek, mikor olvasok fel ismét. Így került sor az Egri csillagokra, a Különös házasságra ,a Strogoff Mihályra. Beszélgettünk is. Kiderült, hogy otthon sokan még újságot sem olvastak. Lassan-lassan kezdtek hozzászokni. Először tíz, az év végén már nyolcvanöt rendszeresen cserélő olvasóm volt. Minden kiadott könyvhöz kommentárt fűzök, egyrészt a megértés érdekében, másrészt az érdeklődés felcsigázása céljából. Amit visszahoznak, arról tapintatosan kérdezgetem őket, az esetleg nem értett dolgokat megbeszéljük. Egy nőbeteg, aki a legjobb olvasóim egyike lett, nemrég gyógyultan távozott. Tőlem külön elbúcsúzott azzal, hogy megszerette az irodalmat, otthon is olvasni fog. Kiss György Kihelyezett ülések Szakcsoportunk vezetősége úgy határozott, hogy vezetőségi üléseit kihelyezi a megyében lévő egészségügyi intézményekbe, vagy a Siróki Fémművekben tartja meg. Úgy értékeltük, gondolatunk, hasznoskezdeményezés volt. Továbbképző üléseinket így mindig követhette az intézet megtekintése, kicserélhettük véleményünket, hasznos tapasztalatokat szerezhettünk. Külön ki kell emelnem a Siróki Fémművekben tartott tanácskozást. Az üzemi főorvos tartott előadást az üzemegészségügyről, a munkaegészségügyről és az üzemi szakrendelés szervezettségéről. Az üzemnek négyezer dolgozója van, akik harminc mátrai községből járnak be. Láttuk a jól felszerelt üzemi szakorvosi rendelést, majd egy tubusgyártó részleget. Tágas, világos, tiszta, teljesen gépesített üzem ez, szalagrendszerű gyártás folyik benne. A szakmunkások fehér köpenyben dolgoztak. Úgy látjuk, sokkal hasznosabbak az intézményekben tartott vezetőségi ülések, ajánljuk más megyéknek is. Wynnik Mária Mátraháza Gyógyszertári dolgozók az iskoláért A Fejér megyei Tanács Gyógyszertári Központjának valamennyi dolgozója, a gyógyszertárak, a gyógyszerraktár, a laboratóriumok és a központ munkatársai a „Televíziót minden iskolának” mozgalom keretében egy készüléket vásároltak és adtak át a vértesacsai általános iskola tanulóinak. Kocsis Antal szb-titkár Magyar orvosprofesszorok kitüntetése A Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségén dr. Herbert Plaschke nagykövet kormánya nevében kitüntetéseket nyújtott át magyar orvosprofesszoroknak. Ünnepi beszédében megemlékezett Robert Kochnak, a nagy német orvos és humanista születésének évfordulójáról Ez a nap az NDK-ban az egészségügy napja, amelyen méltatják a tudósok, orvosok, gyógyszerészek és más egészségügyi dolgozók munkáját. A magyar nép és az NDK népe közötti barátság és kölcsönös együttműködés a tudomány területén is gyümölcsöző. Átnyújtotta az NDK érdemérmét dr. Korányi Béla, dr. Kerpel- Frónius Ödön, dr. Donáth Tibor és dr. Magyar Imre professzoroknak. A Hufeland érem ezüst fokozatával tüntette ki az NDK kormánya dr. Szentágothai János, dr. Straub F. Brúnó egyetemi professzorokat és dr. Kovacsics Jánost, az Egészségügyi Minisztérium oktatási főosztályvezetőjét. Ezt követően a nagykövet átadta dr. Radnót Magda és dr. Weinstein Pál professzoroknak az NDK szemorvosai társaságának levelező tagjává történt kinevezéséről szóló okiratot. A kitüntetettek nevében dr. Szentágothai János professzor mondott köszönetet. Emlékezés Török Lajos professzorra Huszonöt évvel ezelőtt halt meg Török Lajos professzor, a magyar dermatológia nemzetközileg ismert képviselője. Nevéhez fűződik a bőrbetegségek általa kidolgozott kórbonctani alapon történő diagnosztikai módszere, a bőrgyulladásokra, a szövetanyagok szerepére, az allergiás bőrfolyamatok patomechanizmusára vonatkozó kutatásai és elméletek. Török professzor körül igen jelentős iskola alakult ki, tanítványai sorában napjaink kitűnő kutatóit, orvostudósait tiszteljük. Halálának negyedszázados évfordulója alkalmából a Magyar Allergológiai Társaság és a Magyar Dermatológiai Társulat emlékülést tartott december 6-án a budapesti Bőrklinikán. Rajka Ödön akadémikus emlékbeszéde után előadások hangzottak el Török Lajos kutatásairól és eredményeiről.