Egészségügyi Dolgozó, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

2 „Szerkesszünk együtt”4 Az olvasók véleménye N­ovemberi számunkban kérdőívet találtak olva­sóink: az Egészségügyi Dolgozóval kapcsolatban kértük gondolataikat, javaslataikat. Köszönjük mindazoknak, akik válaszoltak, időt áldoztak, borítékot bélyeget vásároltak, hogy segítsenek nekünk. Olvasóink ezt-azt kifogásolnák, egyet-mást javasol­nak, itt-ott többet vagy kevesebbet akarnak, de a vá­laszok többségéből világos: (legtöbben szavakba is ön­­tik), sokoldalúnak, tartalmasnak, a magukénak tartják újságjukat. De ellenvélemények is vannak. A feleletek egy részéből azt szűrtük le, nem ilyen lapot kíván a küldőjük. De ahogy a helyeslők nem mindent fogadnak el, ugyanúgy ők sem mindent utasítanak el. A 9. kér­désre: Milyen típusú, témájú írásokat tart felesleges­nek? — többen a kulturális rovatot jelölik meg, egyet­len kérdőív utasítja el a vitákat. Minden egyebet szük­ségesnek tartanak: tévedünk-e, ha irányvonalunk jóvá­hagyását olvassuk ki ebből? Nem vehetjük sorba a tizenkét kérdést, csak sűrít­ve a lényeget. Természetes, hogy mindenki magát, me­gyéjét, városát, intézményét, s szűkebb-tágabb környe­zetét keresi a lapban (a 6. kérdés utal erre), sok heves „igen” és követelő javaslat itt a válasz. Keresik magu­kat az orvosok, gyógyszerészek, ápolónők, a laborató­riumi asszisztensek, a KÖJÁL-dolgozók, a mentők, a csecsemőgondozók, a körzetiek, a védőnők, az egészség­­ügyi vállalatok, az igazgatók, a szakszervezeti titkárok, sőt, a reszortfelelősök is. Minden réteg szerepel az Egészségügyi Dolgozóban, valljuk meg, ritkán. Gondol­kodunk, hogyan lehetne rendszeresebben és visszatérően foglalkozni a sok-sok részkérdéssel. Egy-két vélemény nyilvánvalóan elfogult. „Hát az ápolónők hol maradnak a lapból?” — von felelősségre két válaszoló. Fontos ré­teg, gondjaik a mieink, és — számoljon utána bírálónk! — a legtöbbet írtunk róluk, többet, mint az orvosokról, és bármely más szakterületről. A kulturális rovatról szélsőségesen megoszlanak a vélemények. A nagy többség értékesnek szüksé­gesnek, színvonalasnak tartja. Egy kis számú vá­laszolónk feleslegesnek ítéli. Sokan a bővítését kérik, megint mások csak egészségügyiek alkotásait és az egészségügyről szóló műveket engednék be. Nos, meg­tartjuk a rovatot, és igyekszünk közölni orvosköltők, gyógyszerészírók jó verseit, prózáját is. Hogy mit értékelnek elsősorban? A hasznosat. Az egészségügyi rendeletek ismertetését (bár itt is van a „Még többet!”-en kívül „Minek olyan sok?!” is). A mun­kaügyi tájékoztatást, az olyan jegyzetet, mint a két szá­zalék utáni nyomozást, a Nyugdíjas orvos is orvost, az építkezési fonákságokat, a védőnőkről, a csecsemőott­honiakról, a munkahelyi légkörről szóló riportokat, és még sok mindent. „Kivédeni az orvosok elleni megala­pozatlan támadásokat!” — biztat egy olvasónk. „Írjanak az orvosi etikáról, a borravalóról” — így a másik. Ezek a kívánságok egybevágók szándékainkkal: az egyész­­ségügyiek szakmai öntudatának erősítői, értékeik védői vagyunk. . . Reálisak-e a dolgozók élet- és munkakörülményei­ről szóló cikkek?” (7. kérdés). Nagyon izgatott bennün­ket a válasz. Sokan egyszerű igennel válaszoltak, má­sok: „Nem mindig...” „Igen, de a helyzeten nem vál­toztatnak'” „Cikkeik realitása néha megdöbbentő! ,Nem elég reálisak, nem elég harcosak!...” „Langyo­sak és felületesek...” „Üdvözlöm a reális hangnemet!” — Sokféle a vélekedés: a kérdőívek zöme reálisnak ítéli. K­ét fontos probléma: „Kielégítőnek tartja-e a szak­­szervezeti munkáról szóló információt?”(1.), „Mi a véleménye az egészségpolitikai írásokról?” (2.). A válaszolóknak több mint a fele megfelelőnek, kielégítő­nek tartja a szakszervezeti tájékoztatást. Sokan emellett ilyesmiket javasolnak: „Írjanak az érdekvédelemről még többet!” „Kerüljék az általánosságokat!” „Mindig derüljön ki, hogy — bármely szinten — mit javasolt a szakszervezet milyen ellenállásba ütközött, mit ért el, mit akar tenni a jövőben!” Meg kell mondanunk: a ne­gatív válaszok egy része azonosítja a szakszervezeti munkát a ma nem kielégítő bérhelyzettel. „Kevés a fi­zetésünk, tehát rossz a szakszervezeti munka!” De ilyet is kaptunk: „Látszattevékenység, arról éppen elég, amit írnak!” Tudomásul vesszük, hogy van olvasónk, aki így vélekedik. Az egészségpolitikai tájékoztatás minősítését kértük, de sokan aggodalmaikat fogalmazták meg. Úgy érzik, az egészségügy viszonylagos el­maradása nem kap eléggé, és elégszer hangot az Egészségügyi Dolgozóban. Elhang­zott a „lakkozás” vádja is. „Az egészségügyi ellátás helyzetéről állandóan írni kelll” — figyelmeztet az egyik kérdőív. (De hiszen hónapról-hónapra ezt csinál­juk!) „Az egészségpolitikai írásaik sematikusak, az egyik szemem sír, a másik meg nevet alapon készül­nek!” „Az igazat mondd, ne csak a valódit” ■— idézi a költőt az egyik válaszadónk. De hát az igazsághoz csak a kudarc, a sikertelenség, az elmaradottság tartozik? A fejlődés, a 160 000 egészségügyi dolgozó erőfeszítése és eredménye, nem? Még ennyit: a fogalmazást érthetőnek, a stílust jó­nak tartják, (némelyek ugyan megjegyzik: másodrendű kérdés, a tartalom a fontos), sokan szóvá teszik a ter­jesztés fogyatékosságait, pontos küldést kívánnak, nem egy olvasónk sűrűbb, kéthetenkénti megjelenést kíván. Segítségüket, őszinteségüket köszönjük, azokét is, akikkel ebben-abban nem értünk egyet, észrevételeiken gondolkozunk, javaslataikból sok mindent meg fogunk valósítani. Közöljük olvasóinkkal, hogy az Egészségügyi Dolgozó 1970. január elsejétől minden hónapban 12 oldalon jelenik meg (eddig egyik hónapban 8, a másik hónapban volt csak 12), az előfizetési ár nem változik. A terjedelembővítést igyekszünk felhasználni arra, hogy sok­oldalúbb, az olvasók javaslatait figyelembe vevő lapot ké­szítsünk. egészségügy, dolgozó Az egészségügyi miniszter kitüntetése A Heves megyei kórház ala­pításának tizedik évfordulóján emlékplakettet alapítottak Egerben Markhot Ferenc, He­ves vármegye tiszti fizikusa, az első magyar orvosképző in­tézet megalapítójának emléké­re. Ebben az egri intézetben 1769. november 25-én kezdte meg az oktatást Markhot Fe­renc, és szerzett jelentős érde­meket a magyar orvostudo­mány megalapozásában. A ki­tüntetést minden évben a ha­zai orvostudomány egyik kivá­lóságának, az orvostudomány és az egészségügyi szervezés terén végzett kiemelkedő ered­ményéért adományozták. Az idén dr. Szabó Zoltán egészségügyi minisztert tün­tették ki a Markhot Ferenc emlékplakettel, s a kitüntetést a hagyományos emlékünnepsé­­gen dr. Osváth Gábor, a Heves megyei kórház igazgató-főor­vosa nyújtotta át, megemlé­kezve arról, hogy kétszáz éve alakult Egerben az első ma­gyar orvosképző intézet. Mél­tatta Markhot Ferenc élettör­ténetét, érdemeit. Az egészség­­ügyi miniszter a ma orvosá­nak feladatairól tartott elő­adást. Elnökségi ülés Szakszervezetünk elnöksé­gént.: december 20-i ülésén Cserba László, az Egészség­­ügyi Minisztérium főosztály­­vezetője ismertette a miniszté­rium 1970. évi költségveté­sét. Ezt követően az elnökség megvitatta és jóváhagyta a szakszervezet éves költségve­tését, tudomásul vette helyes­­lőleg, hogy az eddiginél na­gyobb szervezeti és anyagi erőfeszítések történnek a nyugdíjasok támogatására. Jóváhagyta a székház korsze­rűsítésére, valamint az üdülők fejlesztésére előirányzott ki­adásokat­­is. SEMMELWEIS EMLÉKÉREMMEL tüntette ki dr. Miskolczy Dezső akadémikust a Semmelweis Orvostudományi Egyetem ta­nácsa több évtizedes tudomá­nyos kutatómunkájában elért kimagasló eredményeiért. A II. számú belgyógyászati klinikán megtartott ünnepségen dr. Zol­tán Imre, az egyetem rektora méltatta dr. Miskolczy Dezső munkásságát, főleg az ideg­­rendszer ép és kóros szövetta­nának tanulmányozásában. Ez­után Miskolczy Dezső Sem­melweis emlékelőadásában be­számolt egyik fontos kutatási eredményéről. A nagy sikerű előadás után dr. Zoltán Imre rektor nyújtotta át a kitünte­tettnek a Semmelweis-em­­lékérmet. IN MEMÓRIÁM Szakszervezetünk dolgozói fájdalommal vettek búcsút a december 20-án elhunyt Kis- Teó Gyuláné munkatársunk­tól, aki hosszú éveken át a Budapesti Bizottság munka­­védelmi felügyelője volt. Nagy szakértelemmel, az emberek sorsa iránti mélységes felelős­séggel végezte munkáját, me­lyet hivatásának tekintett. Fáradhatatlanul dolgozott nemcsak egészségesen, de be­tegen is ismerve reménytelen betegségét, türelemmel viselte hosszú szenvedését. Fiatalon, 43 éves korában távozott el. Emlékét kegyelettel megőriz­zük. 78. életévében elhunyt dr. Bedő István tiszakécskei aranydiplomás körzeti orvos, aki sok éven át alelnökként odaadó munkát végzett a Bács megyei orvos-etikai bi­zottságban. Mélységes hivatás­­tudata, a közösség iránti fele­lőssége sokirányú aktív tár­sadalmi munkára késztette. Volt betegei, munkatársai, ba­rátai nagy részvét mellett kí­sérték utolsó útjára. 1970-ben is 9800 forintig A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgató­sága értesítette az Egészségügyi Minisztériu­mot, hogy a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjas orvosok törvényes rendelkezések szerint járó nyugellátása 1969. évben korlá­tozás nélkül folyósítható abban az esetben is, ha évi keresetük a 9600 Ft-ot, azaz a ki­lenc­ezern­étszáz forintot nem haladja meg. Az évi 9600 Ft-os kereten belül tehát a nyugdí­jas orvos — havi keresetének összegére te­kintet nélkül — korlátozás nélkül foglalkoz­tatható (pl. havi 2400 Ft-e­s fizetéssel az or­vos 4 hónapon át foglalkoztatható anélkül, hogy nyugdíját korlátozni kellene). (Abban az esetben, ha az orvos 1 naptári éven belül a 9600 Ft-os keresetet elérte, a nyugdíját bármilyen összegű kereset melletti foglalkoz­tatás esetén a foglalkoztatás tartamára szü­neteltetni kell.) 1970. JANUÁR 1. Tudósítóink írj­ák... Műszakiak a tiszta kórházért Az OKI előadótermében december 17-én tartotta szakmai továbbképző előadását a mérnök-technikus szakcsoport. Téma: a kór­házi takarítás műszaki feltételei. Előadó: Varga György gépészmérnök volt. A jelenlegi takarítási módszerek nem fe­lelnek meg a modern követelményeknek. A nehézséget fokozza a takarítószemélyzet és a gépesítés hiánya. E problémák — ha más szinten is — de világszerte jelentkeznek. A takarítási költségek és a létszámigény min­denütt emelkedik. Az utóbbi tíz évben mint­egy kétszeresére, Svájcban évente 250, Ang­liában 150 dollárba kerül az ágyankénti kórháztakarítás. Az összegek mintegy 90 százaléka munkabér. Nyugaton általában kilenc ágy jut egy takarítóra, nálunk 13. Hazánkban az egy ágyra jutó kórháztakarí­tási költség 2300—2500 forint évente. Svéd­országban 1957-ben 45 millióba került a kórházak takarítása és tíz évvel később már 150 millió svéd koronára emelkedett. Az előadó ismertette a kézitakarítás kor­szerűbb formáit, fizikumot kímélő és a kul­turált követelményeknek inkább megfelelő, kéttartályos takarító szerkocsik hazai és kül­földi mintapéldányait. Egyszerű és aránylag nem költséges szerkezetek, de megkímélik a takarítónőket a hajladozástól, tördeléstől, higiénikusabba­k, mint a szokásos vödörből való felmosás. Varga György ismertetett számos külföldi, de hazánkban is kapható, valamint néhány magyar géptípust, amelyek már ipari szin­ten végzik a takarítást. Tömeges elterjedé­sük nem egyszerűen anyagi feltételeken mú­lik, gazdaságos használatukhoz tanult keze­lőszemélyzet és szervezett javítószolgálat kell, valamint olyan szemlélet, amely szakít a takarítás évezredes technológiájával. A gépek beszerzésekor arra kell törekedni, hogy ismerjék az alkalmazás feltételeit. A főreferátumot Hatvani István, a gyön­gyösi Bugát Pál kórház gazdasági vezetője egészítette ki. A kórház közreműködésével készített oktatófilmet vetített a korszerű kézi és gépi takarítás módszereiről, vala­mint a helytelen — ma még általános — gyakorlatról. Dr. Losonczy György a László Kórház epidemiológus főorvosa — egyebek mellett — javasolta, intézkedjenek közpon­tilag a kórháztakarítás korszerűsítése, a gé­pek beszerzésének koordinálásáról. Felhívta a figyelmet az ORMI gépminősítő szolgálta­tására. Lényeges, hogy a gépek kiválasztá­sát bakteriológiai kori troll előzze meg és hogy a padlótakarításra gyártott gépeken kívül a mosható falak gépesített tisztítása is meg­oldódjék. Rámutatott, hogy az említett gé­pek szinte kizárólag csak a nagyterületű helyiségek (folyosók, várók, előterek) takarí­tására alkalmasak. Vásárlásuknál ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni! Hangsú­lyozta, hogy az optimálisan tiszta kórház követelményeinek csak az orvosok és mű­szakiak együttműködése képes eleget tenni. Molnár Sándor Az engedélyezett évi keretösszegen felül a részükre esetleg kifizetett veszélyességi pót­lékot, mint keresetkorlátozó tényezőt figyel­men kívül kell hagyni. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazga­tósága 3/6110/1569. számú határozatával a fenti engedély hatályát az 1970. évre meg­hosszabbította. A gyógyító könyv A simasági elmebeteg-foglalkoztató intézet szakápolója és egyben könyvtárosa vagyok. Azt tapasztaltam, hogy általában az elme­betegek, de különösen azok, akik nem fog­lalkoztak semmivel, csak a betegségükkel, kezdetben idegenkednek az olvasástól. Az ilyeneket magam köré gyűjtöttem kölcsön­zéskor és felolvastam­­nekik. Lassan, han­gosan olvastam Szolovjev—Szedoj Csendhá­borítóját, s figyelmüket annyira sikerült fel­csigázni, hogy az egy órai olvasásból kettő lett. Részletekben végig kellett nekik olvas­nom a könyvet! Ezután könnyebb volt bevonni őket a foglalkozásokba, sőt, azzal jöttek, mikor ol­vasok fel ismét. Így került sor az Egri csil­lagokra, a Különös házasságra ,a Strogoff Mihályra. Beszélgettünk is. Kiderült, hogy otthon sokan még újságot sem olvastak. Lassan-lassan kezdtek hozzászokni. Először tíz, az év végén már nyolcvanöt rendszere­sen cserélő olvasóm volt. Minden kiadott könyvhöz kommentárt fűzök, egyrészt a megértés érdekében, másrészt az érdeklődés felcsigázása céljából. Amit visszahoznak, arról tapintatosan kérdezgetem őket, az eset­leg nem értett dolgokat megbeszéljük. Egy nőbeteg, aki a legjobb olvasóim egyike lett, nemrég gyógyultan távozott. Tő­lem külön elbúcsúzott azzal, hogy megsze­rette az irodalmat, otthon is olvasni fog. Kiss György Kihelyezett ülések Szakcsoportunk vezetősége úgy határozott, hogy vezetőségi üléseit kihelyezi a megyében lévő egészségügyi intézményekbe, vagy a Si­­róki Fémművekben tartja meg. Úgy értékel­tük, gondolatunk­, hasznos­­kezdeményezés volt.­ Továbbképző üléseinket így mindig kö­vethette az intézet megtekintése, kicserélhet­tük véleményünket, hasznos tapasztalatokat szerezhettünk. Külön ki kell emelnem a Si­­róki Fémművekben tartott tanácskozást. Az üzemi főorvos tartott előadást az üzemegész­ségügyről, a munkaegészségügyről és az üze­mi szakrendelés szervezettségéről. Az üzem­nek négyezer dolgozója van, akik harminc mátrai községből járnak be. Láttuk a jól fel­szerelt üzemi szakorvosi rendelést, majd egy tubusgyártó részleget. Tágas, világos, tiszta, teljesen­­ gépesített üzem ez, szalag­rendszerű gyártás folyik benne. A szakmun­kások fehér köpenyben dolgoztak. Úgy látjuk, sokkal hasznosabbak az intéz­ményekben tartott vezetőségi ülések, ajánljuk más megyéknek is. Wynnik Mária Mátraháza Gyógyszertári dolgozók az iskoláért A Fejér megyei Tanács Gyógyszertári Központjának valamennyi dolgozója, a gyógyszertárak, a gyógyszerraktár, a labora­tóriumok és a központ munkatársai a „Tele­víziót minden iskolának” mozgalom kereté­ben egy készüléket vásároltak és adtak át a vértesacsai általános iskola tanulóinak. Kocsis Antal szb-titkár Magyar orvosprofesszorok kitüntetése A Német Demokratikus Köz­társaság budapesti nagykövet­ségén dr. Herbert Plaschke nagykövet kormánya nevében kitüntetéseket nyújtott át ma­gyar orvosprofesszoroknak. Ünnepi beszédében megemlé­kezett Robert Kochnak, a nagy német orvos és humanista születésének évfordulójáról Ez a nap az NDK-ban az egészségügy napja, amelyen méltatják a tudósok, orvosok, gyógyszerészek és más egész­ségügyi dolgozók munkáját. A magyar nép és az NDK népe közötti barátság és kölcsönös együttműködés a tudomány területén is gyümölcsöző. Át­nyújtotta az NDK érdemérmét dr. Korányi Béla, dr. Kerpel- Frónius Ödön, dr. Donáth Ti­bor és dr. Magyar Imre pro­fesszoroknak. A Hufeland érem ezüst fokozatával tüntette ki az NDK kormánya dr. Szent­ágothai János, dr. Straub F. Brúnó egyetemi professzoro­kat és dr. Kovacsics Jánost, az Egészségügyi Minisztérium ok­tatási főosztályvezetőjét. Ezt követően a nagykövet átadta dr. Radnót Magda és dr. Wein­stein Pál professzoroknak az NDK szemorvosai társasá­gának levelező tagjává történt kinevezéséről szóló okiratot. A kitüntetettek nevében dr. Szentágothai János professzor mondott köszönetet. Emlékezés Török Lajos professzorra Huszonöt évvel ezelőtt halt meg Török Lajos professzor, a magyar dermatológia nemzet­közileg ismert képviselője. Ne­véhez fűződik a bőrbetegségek általa kidolgozott kórbonctani alapon történő diagnosztikai módszere, a bőrgyulladásokra, a szövetanyagok szerepére, az allergiás bőrfolyamatok pato­­mechanizmusára vonatkozó kutatásai és elméletek. Török professzor körül igen jelentős iskola alakult ki, ta­nítványai sorában napjaink ki­tűnő kutatóit, orvostudósait tiszteljük. Halálának negyed­­százados évfordulója alkalmá­ból a Magyar Allergológiai Társaság és a Magyar Derma­­tológiai Társulat emlékülést tartott december 6-án a buda­pesti Bőrklinikán. Rajka Ödön akadémikus emlékbeszéde után előadások hangzottak el Török Lajos kutatásairól és eredményeiről.

Next