Egészségügyi Dolgozó, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-06 / 1. szám

I• GONDUNK VAN A FIATAL ORVOSOKRA ÉS GYÓGYSZERÉSZEKRE Szakszervezetünk Szabolcs megyei bizottsága elhatároz­ta, hogy megvizsgálja az 1970-ben a megyébe került fiatal orvosok és gyógyszerészek életkörülményeit. Köztudott, hogy hozzánk nem jönnek nagy lelkesedéssel az ifjú szakembe­rek. Különösen fontos ezért figyelemmel kísérni, hogyan ér­zik magukat a nálunk állást vállalók. Szakmapolitikai felelősünk beszélgetett négy járás (a mátészalkai, a nyírbátori, a kisvárdai és a vásárosnaményi) tizennégy körzeti orvosával, tizenhárom fiatal kórházi orvos­sal, több gyógyszerésszel. A tapasztalatokat megvitatta a já­rási főorvosokkal és kórházigazgatókkal. Az aktivisták véleményét összegező jelentés került a me­gyei elnökség elé november 27-én, „Beszámoló a fiatal orvo­sok és gyógyszerészek helyzetéről megyénkben” címmel. Érdemes és fontos a jelentés néhány megállapítását az ország egészségügyi közvéleménye elé tárni. Nem a jelentésszerkesztés formalizmusa, hanem a való­ság mondatta ki az összefoglalóban: az előző évekkel össze­vetve, a jelenlegi helyzet sokkal kedvezőbb. A fiatal orvo­sok általában elégedettek életkörülményeikkel. Lakáshelyze­tük úgyszólván kivétel nélkül rendezett, vagy a közeljövő­ben rendeződik. A letelepedési segélyen kívül 30 000 forintig terjedő összeget kaptak bútorvásárlásra. A járási főorvosok, a tanácsi szervek beváltották ígéreteiket, és segítenek a sze­mélyes gondok megoldásában, valamint jó feltételeket bizto­sítanak az orvosi munkához. A fiatal gyógyszerészek helyzete viszont közel sem ilyen kedvező Szabolcs-Szatmárban. Általában nincs önálló laká­suk, és életkörülményeik javításával, normalizálásával ko­rántsem törődnek annyit az illetékesek, mint a fiatal orvo­sokéval. A megyei elnökség a tapasztalatok alapján javaslatokat dolgozott ki. A fiatal egészségügyi szakemberek életkörül­ményeinek vizsgálata a jövőben következetes és rendszeres lesz. Az elnökség felhívta a figyelmet, változtatni kell a fia­tal gyógyszerészek helyzetén is. A falusi pedagógusok lakás­­építési akcióját (kamatmentes lakásépítési kölcsön) helyes lenne a falusi fiatal egészségügyi dolgozókra is kiterjeszteni. Jó volna, ha a gyógyszerészek is kapnának letelepedési köl­csönt és segélyt. A gyógyszertári központ hatékonyabban tá­mogassa anyagiakkal a fiatalokat. Közös gond az ügyelet: helyes lenne a körzeti orvosokét az intézeti orvosokéhoz ha­sonlóan rendezni. Megyei bizottságunk képviselői néhány hónap múlva újra meglátogatják a fiatalokat, és ismét felteszik a kér­dést: hogy érzik magukat Szabolcsban? Perecsényi Jenőné LAPOKBAN A DUNÁNTÚLI napló „Vonaton, gyalog, lovassze­kéren” címmel riportot kö­zölt a védőnőkről. Tizenhat körzetre osztották fel a szi­getvári járást, illetve a vá­rost. De csak tizennégy vé­dőnői állást töltöttek be. A tizennégyből ketten szülési szabadságon vannak, egy be­teg, egy pedig rövidesen megválik a pályától. Normá­lis viszonyok között egy­­egy védőnőre hat-nyolc-tíz település jut. Ezen belül át­lagosan 25 terhes, 40 csecse­mő és 150 hat éven aluli kis­gyermek tartozik hozzájuk. Tűző napon, jeges szélben, hóban, sárban, vonattal, ke­rékpárral, lovasszekérrel, de leginkább gyalog valameny­­nyi gondozottat havonta két­szer látogatják meg. Nem ritkán ennél jóval többször is. A NÓGRÁD „Hideg nő­vérszállás” címmel glosszát írt a salgótarjáni kórház ápolónőotthonának helyzeté­ről. Különösen a harmadik emeleten lakó nővérek pa­naszkodnak, hogy hideg a szobájuk, nem tudnak pi­henni. Ha délelőtt vagy dél­után szabadok, szobájukban dideregnek, illetve kénytele­nek otthonról elmenekülni. Új gondnokot neveztek ki a kórházban, aki későn érte­sült arról, hogy baj van a fűtéssel. A szerelők decem­ber közepén javítgatták a berendezést. De miért csak december közepén — kérde­zi a lap —, hiszen már ok­tóber elején is fűteni kel­lett? A SOMOGYI NÉPLAP meleg hangon ír Gergelyi Józsefről, a mentőállomás dolgozójáról „Húsz év a munkavédelemben” címmel. A DOLGOZÓK LAPJA a szakszervezet Komárom me­gyei bizottságának üléséről ad részletes beszámolót „Bölcsődék a bezárás előtt” címmel. A bölcsődei gondo­zónők és a technikai sze­mélyzet jövedelme annyira alacsony, hogy sokan elhagy­ják állásukat. Tatabányán másfél év alatt 25 szakkép­zett gondozónő távozott el munkahelyéről. Esztergom­ban a régi bölcsődei gondo­zónők többsége kilépett. He­lyettük más vidékről vettek fel dolgozókat, hogy elke­rüljék a bölcsődék bezárá­sát. Táton és Nyergesújfa­lun is fenyeget a bölcsődék bezárásának veszélye. Az utóbbi két esztendőben ki­lépett itt a gondozónők fe­le. Félő, hogy ha nem sike­rül pótolni hiányukat, a bölcsődék részleges bezárá­sával kell szembenézni. A szakszervezet megyebizott­sága felkérte a megyei ta­nács egészségügyi osztályát, hogy a 3 százalékos soron kívüli bérfejlesztésből első­sorban a gondozónők fize­tését emeljék. A lap hozzá­teszi, hogy módot kellene találni arra, hogy az üze­mekkel és az intézmények­kel együttműködve, javítsák a bölcsődei dolgozók bérét. A KÓRHÁZI ÉLET — a Nógrád megyei Tanács kór­házának és rendelőintézeté­nek lapja — szép cikket ír Dési Huber: Madzsar József portréi címmel. — Mad­zsar József, a tudós forra­dalmár a képzőművészekkel is szorosabb kapcsolatban állott Fiatal művészek gyakran keresték fel, akiket vonzott megnyerő modora, szerénysége, meleg ember­sége, magasfokú műveltsége. Dési Huber István a ne­mesfémes szakszervezetben dolgozott, itt ismerkedett meg Madzsar Józseffel és szeminárium tartására kér­te fel a kitűnő előadót. Dési Huber megörökítette Mad­zsar alakját, az egyik váz­lat a vádlottak padján ülő Madzsarról készült, egy temperával festett portré a könyvek között ülő tudóst mutatja be. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ TUDÓSÍTÓINK ÍRJÁK FŐORVOSOK AZ ÁPOLÁSRÓL Szakszervezetünk Heves megyei középkáder-szakcso­­portja tudományos ülést tar­tott Egerben. Dr. Szabó Ferenc megyei főorvos meg­nyitójában hangsúlyozta a szakcsoport munkájának fon­tosságát. Méltatta a megyei kórház 25 éves eredményeit, a két évtizede megalakult ta­nácsok jelentőségét és szere­pét Eger város fejlődésében. Dr. Szerdahelyi Ferenc fő­orvos az oxigénterápia fon­tosságáról, Dr. Szőke László főorvos az inhalációs terápia szerepéről, dr. Czirner József főorvos a tromboenthóliás szövődmények megelőzéséről és kezeléséről tartott elő­adást. Külön ki kell emelni a gyöngyösi kórház vezetői ál­tal forgatott filmet, amely hűen ábrázolta feladatainkat az iatrogén fertőzés elleni küzdelemben. A nagygyűlés befejezéseként filmvetítéssel egybekötött gazdag beszámo­lót kaptunk az olasz tájakról, a TIT rendezésében. Wynnik Mária TALÁLKOZTAK Ha valaki folyamatosan figyelemmel kíséri lapunkat, a hivatásos írók, újságírók és a szerkesztő bizottság tagjainak írásai mellett gyakran olvashat olyan cikkeket, melyeknek aláírói orvosok, gyógyszerészek, ápolónők, asszisztensek, szakszervezeti tisztségviselők. Ők huszonhárman lapunk rendszeres társadalmi tudósítói. Dr. Budváry Róbert egyetemi ta­nár, dr. Bugyi Balázs főorvos, dr. Frank Kálmán egyetemi tanár, Habonyi Zoltán főápoló, dr. Hardi István főorvos, dr. Horváth György főorvos, Kamarás József gazdasági igazgató, dr. Konkoly Thege Aladár főorvos, Kocsis Antal szb-titkár, dr. Kékes Szabó András tu­dományos kutató, Lóránd Nándor gyógyszerész, dr. Lusztig Gábor főorvos, dr. Mester Endréné, dr. Mohr Tamás gyógyszertárvezető, Molnár Sándor főmérnök, dr. Pávics László gyógyszerész, Perecsényi Jenőné megyei titkár, dr. Ragettli János főgyógyszerész, Sári Ferencné megyei titkár, Tóth Béláné adminisztrátor, Varga Katalin ápolónő, dr. Veress Sándor körzeti orvos, Wynnik Mária főnővér. Rajtuk kívül másoktól is kapunk hírt egy­­egy eseményről, így bővül az állandó tudósítók tábora. Lapunk második oldalát ők írják,­ és mert egyre többen vannak, ez már szinte kevésnek bizonyul. A sajtó napja alkalmából december 4-én baráti találkozóra jöttek el lapunk állandó társadalmi tudósítói. Hogyan dolgoztunk eddig és mire figyeljünk jobban a jövőben, ez volt a beszélgetés lényege. A tudósítás a mi lapunk életében is ugyanolyan fontos szerepet tölt be, mint a „nagy ú­jságok”-éban. Az olv­asók mindenről szeretnének ha röviden is — tudni. Az egészségügyi dolgozók — különösen az idősebbek — ismerik, számontartják egy­mást. Szívesen hallanak régi munkahelyük­ről, a volt pályatársakról. A szerkesztőség nem lehet mindenütt jelen, de ott vannak helyette krónikásai. Hogy miről írnak? Elsősorban saját intézményük eseményeiről, szakmájuk gondjairól, problémáiról. Van aki témáját érdeklődési területéről választja. Gyakran olyan nehéz do­logra is vállalkoznak, mint hogy mindössze 30—50 gépelt sorban beszámoljanak egy-egy kongresszusról vagy nagygyűlésről. A tudósító, amikor ír, ugyanis önmaga szerkesztője, maga dönti el, mit tart fontosnak, említésreméltónak, mit hagy el. A tények csoportosí­tásával foglal állást. Nem ritkán megkérdik tőlünk: miért közlünk beszámolót az egyik eseményről és a vele egyidőben történő másikról nem? Miért szerepel gyakrabban újságunkban például Mátraháza, Balassagyarmat, Pécs, Kaposvár és miért ritkább Zalaegerszeg, Békéscsaba és más nagyvárosok jelentkezése? Az őszinte válasz: ott vannak, itt hiányzanak a társadalmi tudósítók. Az új esztendőben is számítunk a régiekre, várjuk az újakat, azokat az egészségügyi dolgozókat, akik nemcsak olvasói, de írói is lesznek újságunknak. FOGÁSZATI KIÁLLÍTÁS SZEGEDEN A Szeged városi egészség­­nevelési csoport és a Vörös­­kereszt városi szervezete ki­állítást rendezett a fogászati hónap alkalmából, melyet december 9-én dr. Tóth Ká­roly, a SZOTE rektora, a Fogászati Klinika igazgatója nyitott meg. A kiállítás a szakember szemével is szépen és jól ren­dezett, témák szerint csopor­tosított volt: a fogászati hó­nap eseményei képekben, díjnyertes plakátok, modern eszközök a fogászatban. Az egészségügyi témájú ki­állításokat általában társa­dalmi munkában, amatőrök rendezik. Lelkesen, ötletesen. De vajon szakszerűen-e? Tu­domásom szerint nincsen speciálisan egészségügyi ki­állítást rendező szakembe­rünk. Pedig ez nem könnyű feladat. Az ilyen tárlat ered­ményeket mutat be, hiányos­ságokat tár fel, egészségre nevel. Agitatív erőnek kell a kiállítottakból sugározni. Ta­nulságos lenne egyszer hiva­tásos reklámszakemberek vé­leményét kikérni erről. So­kat nyernénk vele. Amit hiányoltunk: a kiál­lítás nem mutatta be kellő hangsúllyal a deszki kísérle­tet. Deszken ugyanis csak olyan sót hoznak, forgalomba a boltokban, amihez előzőleg kilogrammonként 250 mgr fluort kevernek. Dr. Veress Sándor A KÖZPONTI GAZDASÁGI GYAKORNOKOK Nem régi a központi gazdasági gyakornokok intézménye. Az Egészségügyi Minisztériumban Pozsonyi Lajos osztályve­zető irányításával működik. A minisztérium két éve központi állományban alkalmaz egyetemet vagy főiskolát végzett, eset­leg érettségizett fiatalokat. Többségüket vidéki intézetekben helyezik el. Itt kétéves tematika alapján a gyakornok az in­tézet minden gazdasági munkahelyén hosszabb időt tölt el. Megismerkedik a helyes gazdálkodással, megtanulja a szak­mához szükséges és érvényes törvényeket, rendeleteket, uta­sításokat. Tanulmányai során munkanaplót vezet, a jogsza­bályokat rendszerbe gyűjti, és megtanulja alkalmazásukat. Ahol a gazdasági igazgató és a pénzügyi osztályvezető — ők felelősek a gyakornokok előmeneteléért — megfelelően foglalkozik a fiatalokkal, ellenőrzi munkájukat, és legalább havonta számonkéri a tanultakat, ott meglepően jók az ered­mények. A minisztérium általában negyedévenként beszámoltatja a gyakornokokat. A legutóbbin a fővárosból és vidékről hat­­vanan vettek részt. A képzéssel megbízott főelőadó megnyi­tója után Novák Irén, akit a gyakornokok „osztályfőnöknek” neveztek, átvizsgálta a munkalapokat és a jogszabály-gyűj­teményeket A részletes beszámoló pozitív eredménnyel zá­rult. Két-három fiatal kivételével komoly és jó felkészültsé­get igazoló feleleteket hallottunk. A készületlenül érkezett gyakornokról kiderült, hogy a mulasztás nemcsak őket ter­heli. Kitűnt, hogy az intézetekben kartonokat vagy étlapokat másoltattak velük, és nem mint tanulókkal, hanem mint al­kalmi segéderőkkel bántak velük. Így vált érthetővé hiányos jogszabályismeretük, és hogy miért nincs sejtelmük alkal­mazhatóságukról. Csak sajnálni lehetett az egyébként jóké­pességű és rátermett, fiatalokat, akiknek lesz mit bepótol­niuk. A beszámoló értekezleten megtudtuk, hogy nyolc-tíz fia­tal a nyáron kéthetes gazdasági tanfolyamon vett részt, me­lyet a minisztérium Szegeden rendezett számukra. Mint Má­tyás József főrevizor megállapította, ezek a tanfolyamok nemcsak segítik őket, de jól megalapozott tudást is adnak ta­nulmányaikhoz. Mi, vidéki idősebb gazdasági vezetők, örömmel figyelünk fel a minisztérium kitűnő kezdeményezésére. Kamarás József 1971. JANLAK K­ lwrah mmmvk mmése Szakszervezetünk labora­tóriumi asszisztens-szakcso­portja nagygyűlést tartott a szakszervezet székházának Weil-termében. Dr. Gazdag Imrének, a szakszervezet tit­kárának elnöki megnyitója után előadások hangzottak el a kromatográfia alkalmazá­sáról az orvosi laborató­riumban, a maradék nitrogén és alkotórészeinek meghatá­rozásáról, perspektívájáról. A referátumhoz többen hoz­zászóltak, majd Mészáros Éva, a szakcsoport titkára számolt be az évi munkáról. Ezután értékelték a pályá­zati dolgozatokat móronm - orvosszális kazincbarckái. A kazincbarcikai régi kór­ház épületéből hatvansze­­mélyes ápolónő otthont és harmincfős orvosszállót léte­sítettek. A kórház vezetősége a tanács- és a pártszervek erkölcsi és anyagi támogatá­sával hozta létre a korszerű, szép intézményt, melynek la­kói barátságosan berende­zett egy-két ágyas szobákban helyezkedtek el BELGYÓGYÁSZ-NAGYGYŰLÉS GYULÁN Több mint egy éve, 1969 szeptemberében alakult meg Orosházán a Dél-magyaror­szági Belgyógyász Decent­­rum. Ez az új regionális tár­saság a Magyar Belgyógyász Társaság tagjaként működik. Feladata Békés és Csongrád megye gyakorló belgyógyá­szainak összefogása. Évente a két megye más-más váro­sában rendezett gyűlésen a tagok beszámolnak tudomá­nyos működésükről, és elő­adást tart a belgyógyászat egy-egy kiemelkedő szemé­lyisége. A vezetőség — tagjai a két megye kórházainál a belgyógyász-főorvosai, vala­mint a szegedi belklinikák egy-egy docense — úgy ha­tározott, hogy a rendezvé­nyek keretében kerekasztal­­konferencián esik majd szó a belgyógyászat egy-egy fontos kérdéséről, az újabb diag­nosztikai módszerekről és te­rápiás próbálkozásokról. A kerekasztal-konferenciák résztvevőinek többsége a kli­nikákról kerül ki, mivel ezen kérdések felvetése és megol­dása elsősorban az irányító klinikák feladata. A Dél-magyarországi Bel­gyógyász Decentrum 1970 májusára, Gyulára tervezte első nagygyűlését. Ez az ár­víz miatt elmaradt. Ilyen előzmények után a vezetőség úgy döntött, hogy az első gyűlést szerényebb keretek között, csak egynapos konfe­rencia formájában rendezi meg. Erre 1970. november 27- én került sor a Gyulai Vá­rosi Tanács dísztermében. Dr. Taby László megyei fő­orvos nyitotta meg a gyű­lést, melynek díszelnökségé­ben részt vettek a szakma képviselőin kívül az állami és pártvezetés megbízottai is. A mintegy százfőnyi hallga­tóság élénk figyelemmel hallgatta dr. Magyar Imre professzor előadását az im-,­munpatológia és immunterá­pia időszerű kérdéseiről. A legtöbb szó az idült hepati­tiszről és a colitis ulcerosáról esett. Előadása után a két megye területéről következ­tek szabadelőadások, melyek változatos témakörükkel csaknem az­ egész belgyógyá­szatot felölelték. Ezek között az előadások között hangzott el — sajnos csak magneto­fonról — a nagyváradi bel­gyógyászok két előadása a szívinfarktusról és a heveny glomeruloneofritiszről. Az ebédszünet után következett a dr. Winter Miklós főorvos által vezetett kerekasztal­­konferencia a belgyógyászati vesebetegségek időszerű problémáiról. A közel há­romórás megbeszélést a résztvevők élénk érdeklődés­sel figyelték, úgyszintén a konferenciát bezáró, a hemo­­dialízisről szóló filmet, me­lyet dr. Gál György docens,­ a kérdés egyik hazai úttörője vetített. A nagygyűlésen — egyelő­re még csak megfigyelőként — nyolc szabadkai és zentai belgyógyász is megjelent. A következőre már aktív rész­vételt ígértek. A jól sikerült tudományos összejövetel bebizonyította, hogy a hét megye 150 bel­gyógyászát összefogó decent­rum jó utat választott. A kö­vetkező évi nagygyűlés meg­rendezését 1971 májusában Makó vállalta. Dr. Iványi János

Next