Egészségügyi Dolgozó, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-06 / 1. szám

1971. JANUJAR 6. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ MINDEN SZAVUKBÓL FELELŐSSÉG ÁRADT Mert a kölcsönkért termet vissza kellett adni a vendég­látó pártszervezetnek, de­cember 15-én délután fél hat­kor — izgalmas négy és fél óra után — berekesztették a hozzászólásokat a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Köz­pontjának vállalati szakszer­vezeti tanácsválasz­tó kül­döttgyűlésén. A budapesti gyógyszertárakból delegált 122 gyógyszerész, 54 asszisz­tens, 7 drogista és 34 egyéb dolgozó közül 192 küldött — 90 százalék — jelent meg. A szakszerűen és nagy körül­tekintéssel összeállított be­számolót hallgatva úgy érez­tük,­ nincsen olyan mozzana­ta a gyógyszertári központ életének, amelyről ne szólt volna. Az állami vezetés nemcsak tudomásul veszi, de igényli is a szakszervezet se­gítségét. Ennek jelzője, hogy biztosították a szakszervezeti tanács és a kerületi alap­szervek részvételét a kol­lektív szerződések, a válla­lati és a szakszervezeti költ­ségvetések alapos megvitatá­sában. Emelkedő forgalom - csökkenő létszámmal — Hátráltatta a fejlődést a vállalat központi épületé­nek lebontása miatti széttele­­pítés. 270 munkahelyre el­jutni már nem címzetes, ha­nem valóságos a­ktivista fel­adat — mondotta dr. Csík Péterné beszámolójában. Be­szélt — egyebek között — a gyógyszertárak higiénés problémáiról, a korszerűsí­téssel együtt fejlődő szociá­lis létesítményekről, mun­kavédelmi berendezésekről. Felhívta a figyelmet a gyógy­szertári asszisztens-szakcso­port továbbképző munkájá­ra, a szocialista brigádmoz­­galomra és a gyógyszertárak újító és tudományos munkás­ságára. Részletesen tájékoz­tatott a szakszervezet vala­mennyi munkaterületéről. A gyógyszertárak forgalma évről évre emelkedik. 1967- ben az előző évhez viszonyítva 5,6 száza­lékal növekedett. 1969-ben ez az arány már 8,8, 1970-­­ ben előzetes becslés szerint — 11,5—12 százalék. A 232 budapesti patikában 1969-ben 38 millió, 1970-ben 40 millió vényre szolgáltattak ki gyógyszert. A magasabb gyógyszerfogyasztással szinte együtt nőttek a technológiai és az aszeptikus követel­mények. 1970-ben a magiszt­rális gyógyszerek forgalma is emelkedett, influenzajár­vány is volt, és ugyanakkor 1969-ben héttel, 1970-ben öt­­vennel csökkent az átlagos állományi létszám: hússzal kevesebb gyógyszerész és harminccal kevesebb asszisz­tens dolgozik a fővárosi gyógyszertárakban. Ahol le­hetett, a kiesőket nyugdíja­sokkal pótolták. Az elván­dorlás — a bérszínvonal nö­velése és a részesedés emel­kedése dacára — fokozódik. Problémák - javaslatok A vitában a küldöttek kér­ték, mielőbb emeljék a gyógyszerészek és az asszisz­tensek fizetését, mert az ala­csony bér a fő oka a fluk­tuációnak is. A gyógyszertári dolgozók közel 90 százaléka nő. Ezért javasolták a nők helyzetének megkönnyítésé­re a hétórás munkaidő be­vezetését a gyógyszertárak­ban. Nem mond ennek el­lent a létszámhiány; a kér­dés munkaszervezéssel meg­oldható. Kérték: a gyógy­szerészeknek is engedélyez­zék, hogy a teljes nyugdíj mellett teljes fizetésért vál­lalhassanak munkát. Nem egy felszólaló ajánlotta: ösz­tönözzék az asszisztenseket az egyetem elvégzésére az­zal, hogy asszisztensi idejü­ket beszámítják majd gyógy­szerészi munkaidejükbe. Ja­vasolták, hogy a kinevezett gyógyszerismertetők díja számítson bele az átlagkere­setbe, mert ez esetben nyug­díjalapot képez, nem úgy, mint a másodállás. Javasol­ták: emeljék fel az asszisz­tensek túlóradíját, a készen­léti és az ünnepi pótlékot Felhívták a figyelmet a fia­tal gyógyszerészek Than Károly klubjának szakmai továbbképző tevékenységére. Példaként említették, hogy fiatal gyógyszerészek a VI. Magyar Gyógyszerkönyv egy-egy részletét vitaesten beszélték meg. Elmondták, hogy a Gyógyszerészetben gyakran közölt beszámolók a különböző konferenciákról milyen nagy segítséget ad­nak a szakmai fejlődésben. A küldöttgyűlésen szenve­délyesen tették szóvá a rak­tári dolgozók mostoha hely­zetét. A nem megfelelő mun­kahelyeket, a létszám- és szakemberhiányt, a bérfe­szültséget. ★ Dr. Végh Antal professzor, gyógyszerészkari dékán, szakszervezetünk alelnöke a központi vezetőség nevében megdicsérte a gyógyszertári központ szakmai és szakszer­vezeti vezetése közötti egész­séges harmóniát s azt, hogy a dolgozók a gyógyszertárak ez évi 13 százalékos­­forga­lomemelkedését minden nehézség ellenére is teljesí­tették. Mint mondotta: a sajtó, a rádió és a közvéle­mény egyre jobban felisme­ri a gyógyszerésztársadalom csöndes és szorgalmas, áldo­zatos munkáját. E kiragadott példák is bi­zonyítják, hogy négy és fél óra alatt a hozzászólók min­den szavából felelősség áradt. Ezt érezte át Rázsó István igazgató, amikor zá­rószavában megígérte, hogy mindazt, ami saját hatáskö­rén túl intézkedést kíván, to­vábbítja az Egészségügyi Mi­nisztérium és a szakszervezet illetékeseihez. Láng Éva DOLGOS ESZTENDŐR UTÁN Kitűnő beszámoló, jó határozati javaslat s a kettő között gyenge aktivitás — ez jelle­­mezte­ a Péterfy Sándor utcai kórház-rendelő­intézet több mint kétszáz fős küldöttértekez­letét. Nyugodt lelkiismerettel leírhatjuk: az itteni szakszervezeti munkát a legvalósabban a beszámoló tükrözte. Tükrözte azt az egész­séges összhangot, amely kialakult a szakszer­vezet, a pártszervezet és a kórház állami vezetése között. És a másik oldalon azt a jó kapcsolatot, amely a szakszervezet és a dol­gozók viszonyát jellemzi. Sok volt ebben az esztendőben is a munka, gyakori a belső helyettesítés. A dolgozók még­­is szívesebben vállalták a többletfeladatot, mert tudták, hogy helyettesítési díjat kapnak érte. (A referátumban a szakszervezeti bizott­ság a nyilvánosság előtt köszönte meg a bér­­számfejtés dolgozóinak az alapos és pontos munkájukat, amellyel osztályonként kigyűj­­tötték a maradványokat, hogy teljes összeg­ben az az osztály kapja vissza a megtakarí­tást, ahol az ténylegesen keletkezett.) Kö­zel 3 millió forintot fizettek ki helyettesítés címén. Az új gazdasági mechanizmus, az új Munka Törvénykönyve lehetővé teszi az intézet veze­tőjének, hogy a jó munkát bérben, jutalomb­­­an vagy jutalomszabadságban ismerje el. A kórház vezetősége élt is ezzel a törvény­­i dta lehetőségével, mely kiváltotta a dolgozók megelégedését. Míg 1969-ben 191-en, 1970-ben 129-en részesültek jutalomban. Csökkent a fluktuáció: 1969-ben 153 dolgo­zó, 1970-ben 112 távozott el a kórház köteléké­ből. Az elmúlt két év alatt az igazgatóság 34 személynek mondott fel, mert alkalmatlanok voltak munkakörük betöltésére. Egy munka­erőgondokkal küzdő intézményben erkölcsi jelentőségű, ha nem tűrik meg azt, aki csak a fizetését veszi fel, de nem dolgozik meg érte. Pontosabban, miután a beteget el kell látni, más dolgozik helyette. AZ IATROGÉNIA ELLEN A beszámolóban külön fejezet szólt a kór­házi fertőzés elleni küzdelemről. Tisztábbak, szebbek az osztályok. A tisztasági versenyben győztes I. belgyógyászati osztály, a gégészet, a fizikoterápia takarítónőit és osztályvezető ápolónőit jutalomban részesítették. Nyíltan beszélt a referátum a nehézségekről is. Nagy erőfeszítésbe kerül az osztályok tiszta ruhával való ellátása, hogy a mosoda leállása óta ■— másfél év leforgása alatt — harmadik helyen vannak társbérletben, és pillanatnyilag — állandó délutáni műszak­in — a Tétényi úti kórházban dolgoznak. A „vándorlások” miatt sokan megváltak az intézménytől. Az eddig is kitartó mosodai dolgozóktól türelmet kérnek. Remélik, hogy a felújított mosoda 1971 első felében működni fog. ŐSZINTE, EMBERI HANG A dolgozókkal való törődést bizonyítja, hogy a szakszervezeti bizottság figyelemmel kíséri a balesetet szenvedőket. 1970. évben — a szakszervezet közbenjárására — a 22 balese­­tes dolgozó közül 14-en 25 186 forint kártérí­tésben részesültek. A beszámoló alapot adott volna a vitához, de a szakszervezeti gazdálkodásról szóló refe­rátum és a 33 tagú szakszervezeti tanácsra tett javaslat részletes indoklása után a zsúfolt, meleg teremben már mindenki fáradt volt, mire a vitára sor került Az orvosok és ápoló­nők közül sokan hosszú szolgálat után jöttek az értekezletre, volt olyan főorvos is, aki éppen csak bevégzett egy nehéz műtétet, és sietett a választásra. A küldöttértekezleten dr. Forgács József igazgató-főorvos Szakály József műtőssegéd­nek nyugalomba vonulása alkalmából az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést adta át. A másik ünnepelt egy fiatal lány volt: Bojárszky Katalin laboratóriumi asszisztens, aki az országos szakmai pályázaton harmadik helyezést ért el. A kevés hozzászólás tartalmas volt. Az in­tézmény főmérnöke — aki év közben gyakran vitatkozott a szakszervezeti bizottság vezetői­vel, most a nyilvánosság előtt jelentette ki, munkájában — különösen a nehéz feladatok megoldásában — sok segítséget kapott a szak­­szervezeti bizottságtól. A tagság érdeklődését jelezte az idegosztály főorvosának óhaja: lás­sák pontosabban, milyen forrásból ere­dnek a szakszervezet bevételei, mi marad a tagdíjból a kórházban, és mire mennyit fordítanak. Figyelemreméltó felszólalás utalt Kádár János elvtárs kongresszusi zárszavára, és hangsú­lyozta: törődjön többet a szakszervezet a nők sajátos problémáival is. Ez utóbbira utalt — egyebek között — a határozati javaslat. Az igazgatóság biztosítsa — az eltelt éveknek megfelelő összegben — a soronkívüli előléptetést a gyermekgondozási segélyből visszatérő fiatal anyák részére, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, amikor újra munkába állnak. Ha ez az emberi törődés jellemzi majd az újraválasztott szakszervezeti vezetőség mun­káját, akkor valóban jó munkát végzett a küldöttértekezlet, mert megfelelő dolgozókat tisztelt meg bizalmával. Sárdi Mária A Semmelweis Orvostudományi Egyetemről jelentik: ÍGY ÉS FÉL EZER DOLGOZÓ NEVÉBEN A Semmelweis Orvostudományi Egyetem szakszervezeti tanácsa december 16-án tartot­ta küldöttválasztó közgyűlését a Semmelweis­­teremben. A mintegy négy és fél ezer dolgo­zót összefogó 34 alapszervezet tagságának bi­zalmából a legkülönfélébb munkaterületek 206 küldötte, valamint meghívott vendégek, közöttük dr. Noszkay Aurél, a szakszervezet elnökségének képviselője vett részt a nagy jelentőségű tanácskozáson. A küldöttek már jó előre kézhez kapták az elmúlt két esztendő szakszervezeti mun­kájáról készült, mintegy ötvenoldalnyi, könyvnek is beillő, szép kivitelű és gazdag tartalmú írásos beszámolót, így lehető­ségük­ volt, hogy alaposan tanulmányoz­zák a szakszervezeti tanács jelentését a poli­tikai, kulturális nevelő, valamint a sport­munkáról. A betegek és alkalmazottak élel­mezése terén elért eredményeket, a még meglevő hiányosságokat, a munkavédelem helyzetét, az újítási munkáról szóló észrevéte­leket, a bér- és munkaügyi feladatokat, va­lamint a társadalombiztosítás sokrétű munká­ját. Mindehhez az egyetemet érintő legfonto­sabb kérdésekről rövid szóbeli tájékoztatót adott a szakszervezeti tanács titkára, dr. Cze­­rédi Sándorné. A küldöttközgyűlés feladata az volt, hogy értékelje az utóbbi két esztendő munkáját. Nem volt könnyű, hiszen ez az időszak gaz­dag volt évfordulókban, tennivalókban és eredményekben, de problémákban is. Az eredményekre s a megvalósítandó tervekre — amint ez a küldöttközgyűlés hangján, han­gulatán is érződött — pártunk X. kongresz­­szusán a szakszervezeti munkáról hozott ha­tározat tette fel a koronát. A széles körű plénum sokszor és sokféle módon vitatta a szocialista demokrácia to­vábbi fejlesztésének elvi, gyakorlati kérdé­seit. Mit mondott erről a szakszervezeti bi­zottság titkára? „...a szakszervezetnek olyan közszellem kialakítását kell segíteni, amely­ben a szerénység megbecsülendő. Az ember rangja, tekintélye csakis a munkáján, ember­ségén alapulhat. Ezért messzemenően egyet lehet érteni azokkal az elhangzott igényekkel, hogy a felelősségrevonás az egyszerű beosz­tottnál és a vezetőnél egyformán érvénye­süljön. A szakszervezeti munkában is érvény­re kell juttatni, hogy bátorítást kapjon a reális bírálat és védelmet a jogosan bíráló.” A szocialista demokrácia eddigi gyakorlásá­ról az első felszólaló, dr. Ribári Ottó így be­szélt: „Az utóbbi időben az egyetem állami vezetése egyre inkább igényelte a szakszer­vezeti tanács segítségét. Valamennyien he­lyesnek tartottuk, hogy az ügyek eldöntésé­ben nemcsak a szakszervezeti bizottság, ha­nem a széles körű tanács tagjai is részt vet­tek.” A jó közszellem, a megfelelő munkahelyi légkör kialakítása, a bizalom, az emberközel­ség, ezek a szocialista demokrácia alapfel­tételei. Dr. Iván László elmondotta, hogy ne csak a dolgozóktól várjanak jelzéseket és ész­revételeket, hanem a tisztségviselők is rend­szeresen adjanak tájékoztatást az egyetem­politikai kérdésekről. Dr. Jakab Lajos, a SOTE pártbizottságának titkára tovább fejtegetve a fenti gondolato­kat, fontos politikai és nevelési kérdésként említette: a dolgozók problémáit meghallgat­va, a szakszervezet minden esetben térjen vissza a javaslatok, kritikák nyomán megva­lósult tettekre. Az elintézett ügyekről szóló tájékoztatás is jelenti a szocialista de­mokráciát. Tizenöt küldött hozta el a nyilvánosság elé munkahelyének gondjait, kéréseit. Ezek közül a legfontosabbak: az ápolónőhiány, amely megoldására már tett lépéseket az egyetem, de bőven akad még tennivaló, hi­szen a nővérhiány visszahat a tudományos és gyógyító munkára is. A lakásviszonyokról szólók is valamennyien egyetértettek abban, hogy ez sem csupán középkáder-probléma, hanem érinti a fiatal orvosokat is. A küldöt­tek határozottan tiltakoztak az egyes intéze­tekben, klinikákon még meglevő azon gya­korlat ellen, hogy a bérmegtakarítás terhé­re új állásokat szerveznek. Az észrevételekre dr. Zoltán Imre rektor reagált. A sokgyermekes családok fokozottabb tá­mogatása, a jóirányú munkavédelem további kiterjesztése — mind, mind sürgető kérésként hangzott még el. Mindez magasabb követel­ményeket támaszt a vezetés iránt, és növeli az egyéni felelősséget. A jelenlevők érezhet­ték: ahogyan a demokrácia kiteljesedik, úgy kerülnek mind jobban felszínre a valóságos érdekek, az egyéni, a csoport-, a társadalmi érdekek. Lesz tehát bőven tennivalója a szak­­szervezeti tanácsnak, az alapszervezeteknek a következő négy esztendőben. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem küldöttközgyűlése e gondolatok jegyében vá­lasztotta meg a szakszervezeti tanács negy­venhét, a számvizsgáló bizottság három, va­lamint a társadalombiztosítási tanács hat tagját. A SOTE szakszervezeti bizottságának elnöke ismét dr. Csömör Sándor, titkára pedig dr. Czerédi Sándorné lett. Steinitz Gabriella Választásról választásra mentünk SALGÓTARJÁNI MOZAIK A Nógrád megyei Tanács Madzsar József Kórházának szakszervezeti tanácsa de­cember 18-án tartotta ta­nácsválasztó gyűlését Salgó­tarjánban, a szakszervezeti székház dísztermében. A kórház és a társintézetek szervezett dolgozóit 154 kül­dött képvi­selte. Felelősségteljes, izgalmas, egyben ünnepélyes tanács­kozás volt, ám az erről szó­ló tudósítás mégis — vagy talán éppen ezért — kissé rendhagyó. Azok számára, akik e tudósítást olvassák, nem az az érdekes, hogy kik ültek az elnökségben, és kiket milyen tisztségre vá­lasztottak meg. Fontosabb ennél a beszámoló és a hoz­zászólások lényege. A külsőségek — díszterem, ünnepi ruhákba öltözött kül­döttek, hűsítő italok, szend­vicsek, feketekávé, a szoká­sos ajándékozás — egymá­sukban még nem biztosítot­ták volna a gyűlés jó légkö­rét. A küldöttek felelősség­­teljes állásfoglalása, a han­gulat alakulása a beszámoló és a hozzászólások következ­ménye volt.• A beszámoló az eredmé­nyek tekintetében szerényen mértéktartó volt. A szakma­­politikai tevékenységből — közös erőfeszítések az álla­mi és pártvezetéssel a ma­gasszintű gyógyításért, a szocialista munkamegjavító mozgalom indítása, a dolgo­zók szakmai és politikai to­vábbképzése, a kórház 100 éves fennállásának ünneplé­se­­ sem sorolt fel min­dent. A szakszervezeti ta­nács kétéves tevékeny köz­reműködésével került sor olyan rendezvényekre, mint a helyi vérellátó alközpont és az intenzív terápiás osz­tály országos jellegű konfe­renciái, a nógrádi orvosi na­pok, s ennek keretében az ugyancsak országos jellegű kórházszervezési konferen­cia. A beszámoló feltárta a gondokat és nehézségeket is. Salgótarjánban is sok egész­ségügyi dolgozónak megol­datlan még a lakáshelyzete. Sok a munkakiesés szülési szabadság, gyermekgondo­zás, betegség miatt Ezért túlterheltek a szolgálatban levők. A munkaidő csökken­tését nehezíti, gátolja a munkaerőhiány. Személyi változások miatt nem volt kielégítő a kulturális és sportbizottság tevékenysége, az érdekvédelem tekinteté­ben is sok még a tennivaló. » E sorok írója mellett ült a számvizsgáló bizottság elnö­ke, egy diétásnővér. Fél a nyilvános szerepléstől, a mikrofontól­­ és egy szám­adat közlésétől. Meg kell hagyni, gondos, elemző, bí­ráló és előremutató beszá­molót tartott. Tetszett a kül­dötteknek. Közölte azt a bi­zonyos adatot is: ha vala­mennyi szervezett dolgozót üdültetnének, akkor — a je­lenlegi lehetőségeket figye­lembe véve — nem két, ha­nem 23 évig kellene várni, hogy mindenki sorra kerül­jön. Meghökkentő szám, mégis derültséget keltett. Számban nem sok, mind­össze hét, de tartalomban velős és hosszabb hozzászó­lás hangzott el. Az időre va­ló tekintettel többen nem kaphattak szót Ebből a jö­vőt illetőleg okulnunk kell A hozzászólások lényege: Baj van a gazdasági igaz­gatóság munkájával, a belső helyettesítés elszámolásával. Az alacsony bérek miatt nem kap a kórház takarító­nőt és segédmunkást. Kevés a hosszú szolgálati idejű rendelőintézeti asszisztensek fizetése is. Nem sikerült a bükkszéki üdülőház megépí­tése. Legyenek rendszeresek a rétegértekezletek. Az új rendelőintézet végleges ki­alakításánál hallgassák meg a szakfőorvosokat is. Nagy tapsot kapott az a hozzászó­ló, aki az orvosok lakásigé­nyei mellett a középkádere­ket is szorgalmazta. A hoz­zászólások mindegyikére a közügyekkel való törődés volt a jellemző. A jelölő bizottság az elő­zetesen kifüggesztett listán — az észrevételek és meg­fontolások alapján — egy­két nevet megváltoztatott így a jelöltek a titkos sza­vazáskor megkapták a két­harmados többséget. Habonyi Zoltán • 3

Next