Egészségügyi Dolgozó, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-06 / 1. szám
1971. JANUJAR 6. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ MINDEN SZAVUKBÓL FELELŐSSÉG ÁRADT Mert a kölcsönkért termet vissza kellett adni a vendéglátó pártszervezetnek, december 15-én délután fél hatkor — izgalmas négy és fél óra után — berekesztették a hozzászólásokat a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjának vállalati szakszervezeti tanácsválasztó küldöttgyűlésén. A budapesti gyógyszertárakból delegált 122 gyógyszerész, 54 asszisztens, 7 drogista és 34 egyéb dolgozó közül 192 küldött — 90 százalék — jelent meg. A szakszerűen és nagy körültekintéssel összeállított beszámolót hallgatva úgy éreztük, nincsen olyan mozzanata a gyógyszertári központ életének, amelyről ne szólt volna. Az állami vezetés nemcsak tudomásul veszi, de igényli is a szakszervezet segítségét. Ennek jelzője, hogy biztosították a szakszervezeti tanács és a kerületi alapszervek részvételét a kollektív szerződések, a vállalati és a szakszervezeti költségvetések alapos megvitatásában. Emelkedő forgalom - csökkenő létszámmal — Hátráltatta a fejlődést a vállalat központi épületének lebontása miatti széttelepítés. 270 munkahelyre eljutni már nem címzetes, hanem valóságos aktivista feladat — mondotta dr. Csík Péterné beszámolójában. Beszélt — egyebek között — a gyógyszertárak higiénés problémáiról, a korszerűsítéssel együtt fejlődő szociális létesítményekről, munkavédelmi berendezésekről. Felhívta a figyelmet a gyógyszertári asszisztens-szakcsoport továbbképző munkájára, a szocialista brigádmozgalomra és a gyógyszertárak újító és tudományos munkásságára. Részletesen tájékoztatott a szakszervezet valamennyi munkaterületéről. A gyógyszertárak forgalma évről évre emelkedik. 1967- ben az előző évhez viszonyítva 5,6 százalékal növekedett. 1969-ben ez az arány már 8,8, 1970- ben előzetes becslés szerint — 11,5—12 százalék. A 232 budapesti patikában 1969-ben 38 millió, 1970-ben 40 millió vényre szolgáltattak ki gyógyszert. A magasabb gyógyszerfogyasztással szinte együtt nőttek a technológiai és az aszeptikus követelmények. 1970-ben a magisztrális gyógyszerek forgalma is emelkedett, influenzajárvány is volt, és ugyanakkor 1969-ben héttel, 1970-ben ötvennel csökkent az átlagos állományi létszám: hússzal kevesebb gyógyszerész és harminccal kevesebb asszisztens dolgozik a fővárosi gyógyszertárakban. Ahol lehetett, a kiesőket nyugdíjasokkal pótolták. Az elvándorlás — a bérszínvonal növelése és a részesedés emelkedése dacára — fokozódik. Problémák - javaslatok A vitában a küldöttek kérték, mielőbb emeljék a gyógyszerészek és az asszisztensek fizetését, mert az alacsony bér a fő oka a fluktuációnak is. A gyógyszertári dolgozók közel 90 százaléka nő. Ezért javasolták a nők helyzetének megkönnyítésére a hétórás munkaidő bevezetését a gyógyszertárakban. Nem mond ennek ellent a létszámhiány; a kérdés munkaszervezéssel megoldható. Kérték: a gyógyszerészeknek is engedélyezzék, hogy a teljes nyugdíj mellett teljes fizetésért vállalhassanak munkát. Nem egy felszólaló ajánlotta: ösztönözzék az asszisztenseket az egyetem elvégzésére azzal, hogy asszisztensi idejüket beszámítják majd gyógyszerészi munkaidejükbe. Javasolták, hogy a kinevezett gyógyszerismertetők díja számítson bele az átlagkeresetbe, mert ez esetben nyugdíjalapot képez, nem úgy, mint a másodállás. Javasolták: emeljék fel az asszisztensek túlóradíját, a készenléti és az ünnepi pótlékot Felhívták a figyelmet a fiatal gyógyszerészek Than Károly klubjának szakmai továbbképző tevékenységére. Példaként említették, hogy fiatal gyógyszerészek a VI. Magyar Gyógyszerkönyv egy-egy részletét vitaesten beszélték meg. Elmondták, hogy a Gyógyszerészetben gyakran közölt beszámolók a különböző konferenciákról milyen nagy segítséget adnak a szakmai fejlődésben. A küldöttgyűlésen szenvedélyesen tették szóvá a raktári dolgozók mostoha helyzetét. A nem megfelelő munkahelyeket, a létszám- és szakemberhiányt, a bérfeszültséget. ★ Dr. Végh Antal professzor, gyógyszerészkari dékán, szakszervezetünk alelnöke a központi vezetőség nevében megdicsérte a gyógyszertári központ szakmai és szakszervezeti vezetése közötti egészséges harmóniát s azt, hogy a dolgozók a gyógyszertárak ez évi 13 százalékosforgalomemelkedését minden nehézség ellenére is teljesítették. Mint mondotta: a sajtó, a rádió és a közvélemény egyre jobban felismeri a gyógyszerésztársadalom csöndes és szorgalmas, áldozatos munkáját. E kiragadott példák is bizonyítják, hogy négy és fél óra alatt a hozzászólók minden szavából felelősség áradt. Ezt érezte át Rázsó István igazgató, amikor zárószavában megígérte, hogy mindazt, ami saját hatáskörén túl intézkedést kíván, továbbítja az Egészségügyi Minisztérium és a szakszervezet illetékeseihez. Láng Éva DOLGOS ESZTENDŐR UTÁN Kitűnő beszámoló, jó határozati javaslat s a kettő között gyenge aktivitás — ez jellemezte a Péterfy Sándor utcai kórház-rendelőintézet több mint kétszáz fős küldöttértekezletét. Nyugodt lelkiismerettel leírhatjuk: az itteni szakszervezeti munkát a legvalósabban a beszámoló tükrözte. Tükrözte azt az egészséges összhangot, amely kialakult a szakszervezet, a pártszervezet és a kórház állami vezetése között. És a másik oldalon azt a jó kapcsolatot, amely a szakszervezet és a dolgozók viszonyát jellemzi. Sok volt ebben az esztendőben is a munka, gyakori a belső helyettesítés. A dolgozók mégis szívesebben vállalták a többletfeladatot, mert tudták, hogy helyettesítési díjat kapnak érte. (A referátumban a szakszervezeti bizottság a nyilvánosság előtt köszönte meg a bérszámfejtés dolgozóinak az alapos és pontos munkájukat, amellyel osztályonként kigyűjtötték a maradványokat, hogy teljes összegben az az osztály kapja vissza a megtakarítást, ahol az ténylegesen keletkezett.) Közel 3 millió forintot fizettek ki helyettesítés címén. Az új gazdasági mechanizmus, az új Munka Törvénykönyve lehetővé teszi az intézet vezetőjének, hogy a jó munkát bérben, jutalomban vagy jutalomszabadságban ismerje el. A kórház vezetősége élt is ezzel a törvényi dta lehetőségével, mely kiváltotta a dolgozók megelégedését. Míg 1969-ben 191-en, 1970-ben 129-en részesültek jutalomban. Csökkent a fluktuáció: 1969-ben 153 dolgozó, 1970-ben 112 távozott el a kórház kötelékéből. Az elmúlt két év alatt az igazgatóság 34 személynek mondott fel, mert alkalmatlanok voltak munkakörük betöltésére. Egy munkaerőgondokkal küzdő intézményben erkölcsi jelentőségű, ha nem tűrik meg azt, aki csak a fizetését veszi fel, de nem dolgozik meg érte. Pontosabban, miután a beteget el kell látni, más dolgozik helyette. AZ IATROGÉNIA ELLEN A beszámolóban külön fejezet szólt a kórházi fertőzés elleni küzdelemről. Tisztábbak, szebbek az osztályok. A tisztasági versenyben győztes I. belgyógyászati osztály, a gégészet, a fizikoterápia takarítónőit és osztályvezető ápolónőit jutalomban részesítették. Nyíltan beszélt a referátum a nehézségekről is. Nagy erőfeszítésbe kerül az osztályok tiszta ruhával való ellátása, hogy a mosoda leállása óta ■— másfél év leforgása alatt — harmadik helyen vannak társbérletben, és pillanatnyilag — állandó délutáni műszakin — a Tétényi úti kórházban dolgoznak. A „vándorlások” miatt sokan megváltak az intézménytől. Az eddig is kitartó mosodai dolgozóktól türelmet kérnek. Remélik, hogy a felújított mosoda 1971 első felében működni fog. ŐSZINTE, EMBERI HANG A dolgozókkal való törődést bizonyítja, hogy a szakszervezeti bizottság figyelemmel kíséri a balesetet szenvedőket. 1970. évben — a szakszervezet közbenjárására — a 22 balesetes dolgozó közül 14-en 25 186 forint kártérítésben részesültek. A beszámoló alapot adott volna a vitához, de a szakszervezeti gazdálkodásról szóló referátum és a 33 tagú szakszervezeti tanácsra tett javaslat részletes indoklása után a zsúfolt, meleg teremben már mindenki fáradt volt, mire a vitára sor került Az orvosok és ápolónők közül sokan hosszú szolgálat után jöttek az értekezletre, volt olyan főorvos is, aki éppen csak bevégzett egy nehéz műtétet, és sietett a választásra. A küldöttértekezleten dr. Forgács József igazgató-főorvos Szakály József műtőssegédnek nyugalomba vonulása alkalmából az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést adta át. A másik ünnepelt egy fiatal lány volt: Bojárszky Katalin laboratóriumi asszisztens, aki az országos szakmai pályázaton harmadik helyezést ért el. A kevés hozzászólás tartalmas volt. Az intézmény főmérnöke — aki év közben gyakran vitatkozott a szakszervezeti bizottság vezetőivel, most a nyilvánosság előtt jelentette ki, munkájában — különösen a nehéz feladatok megoldásában — sok segítséget kapott a szakszervezeti bizottságtól. A tagság érdeklődését jelezte az idegosztály főorvosának óhaja: lássák pontosabban, milyen forrásból erednek a szakszervezet bevételei, mi marad a tagdíjból a kórházban, és mire mennyit fordítanak. Figyelemreméltó felszólalás utalt Kádár János elvtárs kongresszusi zárszavára, és hangsúlyozta: törődjön többet a szakszervezet a nők sajátos problémáival is. Ez utóbbira utalt — egyebek között — a határozati javaslat. Az igazgatóság biztosítsa — az eltelt éveknek megfelelő összegben — a soronkívüli előléptetést a gyermekgondozási segélyből visszatérő fiatal anyák részére, hogy ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, amikor újra munkába állnak. Ha ez az emberi törődés jellemzi majd az újraválasztott szakszervezeti vezetőség munkáját, akkor valóban jó munkát végzett a küldöttértekezlet, mert megfelelő dolgozókat tisztelt meg bizalmával. Sárdi Mária A Semmelweis Orvostudományi Egyetemről jelentik: ÍGY ÉS FÉL EZER DOLGOZÓ NEVÉBEN A Semmelweis Orvostudományi Egyetem szakszervezeti tanácsa december 16-án tartotta küldöttválasztó közgyűlését a Semmelweisteremben. A mintegy négy és fél ezer dolgozót összefogó 34 alapszervezet tagságának bizalmából a legkülönfélébb munkaterületek 206 küldötte, valamint meghívott vendégek, közöttük dr. Noszkay Aurél, a szakszervezet elnökségének képviselője vett részt a nagy jelentőségű tanácskozáson. A küldöttek már jó előre kézhez kapták az elmúlt két esztendő szakszervezeti munkájáról készült, mintegy ötvenoldalnyi, könyvnek is beillő, szép kivitelű és gazdag tartalmú írásos beszámolót, így lehetőségük volt, hogy alaposan tanulmányozzák a szakszervezeti tanács jelentését a politikai, kulturális nevelő, valamint a sportmunkáról. A betegek és alkalmazottak élelmezése terén elért eredményeket, a még meglevő hiányosságokat, a munkavédelem helyzetét, az újítási munkáról szóló észrevételeket, a bér- és munkaügyi feladatokat, valamint a társadalombiztosítás sokrétű munkáját. Mindehhez az egyetemet érintő legfontosabb kérdésekről rövid szóbeli tájékoztatót adott a szakszervezeti tanács titkára, dr. Czerédi Sándorné. A küldöttközgyűlés feladata az volt, hogy értékelje az utóbbi két esztendő munkáját. Nem volt könnyű, hiszen ez az időszak gazdag volt évfordulókban, tennivalókban és eredményekben, de problémákban is. Az eredményekre s a megvalósítandó tervekre — amint ez a küldöttközgyűlés hangján, hangulatán is érződött — pártunk X. kongreszszusán a szakszervezeti munkáról hozott határozat tette fel a koronát. A széles körű plénum sokszor és sokféle módon vitatta a szocialista demokrácia további fejlesztésének elvi, gyakorlati kérdéseit. Mit mondott erről a szakszervezeti bizottság titkára? „...a szakszervezetnek olyan közszellem kialakítását kell segíteni, amelyben a szerénység megbecsülendő. Az ember rangja, tekintélye csakis a munkáján, emberségén alapulhat. Ezért messzemenően egyet lehet érteni azokkal az elhangzott igényekkel, hogy a felelősségrevonás az egyszerű beosztottnál és a vezetőnél egyformán érvényesüljön. A szakszervezeti munkában is érvényre kell juttatni, hogy bátorítást kapjon a reális bírálat és védelmet a jogosan bíráló.” A szocialista demokrácia eddigi gyakorlásáról az első felszólaló, dr. Ribári Ottó így beszélt: „Az utóbbi időben az egyetem állami vezetése egyre inkább igényelte a szakszervezeti tanács segítségét. Valamennyien helyesnek tartottuk, hogy az ügyek eldöntésében nemcsak a szakszervezeti bizottság, hanem a széles körű tanács tagjai is részt vettek.” A jó közszellem, a megfelelő munkahelyi légkör kialakítása, a bizalom, az emberközelség, ezek a szocialista demokrácia alapfeltételei. Dr. Iván László elmondotta, hogy ne csak a dolgozóktól várjanak jelzéseket és észrevételeket, hanem a tisztségviselők is rendszeresen adjanak tájékoztatást az egyetempolitikai kérdésekről. Dr. Jakab Lajos, a SOTE pártbizottságának titkára tovább fejtegetve a fenti gondolatokat, fontos politikai és nevelési kérdésként említette: a dolgozók problémáit meghallgatva, a szakszervezet minden esetben térjen vissza a javaslatok, kritikák nyomán megvalósult tettekre. Az elintézett ügyekről szóló tájékoztatás is jelenti a szocialista demokráciát. Tizenöt küldött hozta el a nyilvánosság elé munkahelyének gondjait, kéréseit. Ezek közül a legfontosabbak: az ápolónőhiány, amely megoldására már tett lépéseket az egyetem, de bőven akad még tennivaló, hiszen a nővérhiány visszahat a tudományos és gyógyító munkára is. A lakásviszonyokról szólók is valamennyien egyetértettek abban, hogy ez sem csupán középkáder-probléma, hanem érinti a fiatal orvosokat is. A küldöttek határozottan tiltakoztak az egyes intézetekben, klinikákon még meglevő azon gyakorlat ellen, hogy a bérmegtakarítás terhére új állásokat szerveznek. Az észrevételekre dr. Zoltán Imre rektor reagált. A sokgyermekes családok fokozottabb támogatása, a jóirányú munkavédelem további kiterjesztése — mind, mind sürgető kérésként hangzott még el. Mindez magasabb követelményeket támaszt a vezetés iránt, és növeli az egyéni felelősséget. A jelenlevők érezhették: ahogyan a demokrácia kiteljesedik, úgy kerülnek mind jobban felszínre a valóságos érdekek, az egyéni, a csoport-, a társadalmi érdekek. Lesz tehát bőven tennivalója a szakszervezeti tanácsnak, az alapszervezeteknek a következő négy esztendőben. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem küldöttközgyűlése e gondolatok jegyében választotta meg a szakszervezeti tanács negyvenhét, a számvizsgáló bizottság három, valamint a társadalombiztosítási tanács hat tagját. A SOTE szakszervezeti bizottságának elnöke ismét dr. Csömör Sándor, titkára pedig dr. Czerédi Sándorné lett. Steinitz Gabriella Választásról választásra mentünk SALGÓTARJÁNI MOZAIK A Nógrád megyei Tanács Madzsar József Kórházának szakszervezeti tanácsa december 18-án tartotta tanácsválasztó gyűlését Salgótarjánban, a szakszervezeti székház dísztermében. A kórház és a társintézetek szervezett dolgozóit 154 küldött képviselte. Felelősségteljes, izgalmas, egyben ünnepélyes tanácskozás volt, ám az erről szóló tudósítás mégis — vagy talán éppen ezért — kissé rendhagyó. Azok számára, akik e tudósítást olvassák, nem az az érdekes, hogy kik ültek az elnökségben, és kiket milyen tisztségre választottak meg. Fontosabb ennél a beszámoló és a hozzászólások lényege. A külsőségek — díszterem, ünnepi ruhákba öltözött küldöttek, hűsítő italok, szendvicsek, feketekávé, a szokásos ajándékozás — egymásukban még nem biztosították volna a gyűlés jó légkörét. A küldöttek felelősségteljes állásfoglalása, a hangulat alakulása a beszámoló és a hozzászólások következménye volt.• A beszámoló az eredmények tekintetében szerényen mértéktartó volt. A szakmapolitikai tevékenységből — közös erőfeszítések az állami és pártvezetéssel a magasszintű gyógyításért, a szocialista munkamegjavító mozgalom indítása, a dolgozók szakmai és politikai továbbképzése, a kórház 100 éves fennállásának ünneplése sem sorolt fel mindent. A szakszervezeti tanács kétéves tevékeny közreműködésével került sor olyan rendezvényekre, mint a helyi vérellátó alközpont és az intenzív terápiás osztály országos jellegű konferenciái, a nógrádi orvosi napok, s ennek keretében az ugyancsak országos jellegű kórházszervezési konferencia. A beszámoló feltárta a gondokat és nehézségeket is. Salgótarjánban is sok egészségügyi dolgozónak megoldatlan még a lakáshelyzete. Sok a munkakiesés szülési szabadság, gyermekgondozás, betegség miatt Ezért túlterheltek a szolgálatban levők. A munkaidő csökkentését nehezíti, gátolja a munkaerőhiány. Személyi változások miatt nem volt kielégítő a kulturális és sportbizottság tevékenysége, az érdekvédelem tekintetében is sok még a tennivaló. » E sorok írója mellett ült a számvizsgáló bizottság elnöke, egy diétásnővér. Fél a nyilvános szerepléstől, a mikrofontól és egy számadat közlésétől. Meg kell hagyni, gondos, elemző, bíráló és előremutató beszámolót tartott. Tetszett a küldötteknek. Közölte azt a bizonyos adatot is: ha valamennyi szervezett dolgozót üdültetnének, akkor — a jelenlegi lehetőségeket figyelembe véve — nem két, hanem 23 évig kellene várni, hogy mindenki sorra kerüljön. Meghökkentő szám, mégis derültséget keltett. Számban nem sok, mindössze hét, de tartalomban velős és hosszabb hozzászólás hangzott el. Az időre való tekintettel többen nem kaphattak szót Ebből a jövőt illetőleg okulnunk kell A hozzászólások lényege: Baj van a gazdasági igazgatóság munkájával, a belső helyettesítés elszámolásával. Az alacsony bérek miatt nem kap a kórház takarítónőt és segédmunkást. Kevés a hosszú szolgálati idejű rendelőintézeti asszisztensek fizetése is. Nem sikerült a bükkszéki üdülőház megépítése. Legyenek rendszeresek a rétegértekezletek. Az új rendelőintézet végleges kialakításánál hallgassák meg a szakfőorvosokat is. Nagy tapsot kapott az a hozzászóló, aki az orvosok lakásigényei mellett a középkádereket is szorgalmazta. A hozzászólások mindegyikére a közügyekkel való törődés volt a jellemző. A jelölő bizottság az előzetesen kifüggesztett listán — az észrevételek és megfontolások alapján — egykét nevet megváltoztatott így a jelöltek a titkos szavazáskor megkapták a kétharmados többséget. Habonyi Zoltán • 3