Egészségügyi Dolgozó, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-05 / 1. szám

"Tadósítóink * írják... Jubileumi ünnepség a XX. kerületben Szinte az ország minden részéből érkeztek a volt dol­gozók, orvosok, nővérek a XX. kerületi Gyermekkór­házba, ahol az alapítás és a fennállás huszonötödik év­fordulóját ünnepelték. A kis külvárosi kórház azokban a nehéz években kezdte meg munkáját, ami­kor el volt pusztulva a kór­házak jelentős része, s jár­ványok tizedelték a legki­sebbeket, a csecsemőket és gyermekeket. Ahhoz, hogy a kórház egyre javuló kö­rülmények között láthassa el teendőit, szívós munkára volt szükség. Az áldozatkész szervezőkre, vezetőkre és dolgozókra emlékezett a gyermekkórház 25 évét ösz­­szefoglaló beszámolójában dr. Szolnoki György igazga­tófőorvos. A nyolcvankét­ágyas intézményben — mint mondotta — a hajdani sze­gény és elavult felszerelés helyett ma már modern és korszerű eszközökkel gyógyí­tanak. Ennek eredményeiről és távlatairól tartottak be­, számolót a kórház hajda­ni és jelenlegi orvosai. El­sőként dr. Boda Domokios, a kórház egyik alapítója, a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyermekklinikájá­nak professzora tartott elő­adást a gyermekorvosi tevé­kenység távlatairól. Dr. Romhányi József, a Semmel­weis Orvostudományi Egye­tem I. sz. Gyermekkliniká­jának docense, aki 1952— 53-ban a kórház vezető fő­orvosa volt, a leukémia mo­dern terápiáját ismertette. Dr. Szolnoki György főor­vos a fülműtétek gyermek­­gyógyászati problémáival foglalkozott, melynek anya­gát a kórház sok éves ta­pasztalatából gyűjtötte ösz­­sze munkatársainak, a kór­ház jelenlegi orvosainak, dr. Saliga Margitnak, dr. Kovács Ferencnek és dr. György Lászlónak segítsé­gével. Dr. Végh Endre fő­orvos nevéhez fűződik a kórház egyik fontos ered­ménye: a háborús felsze­relésből megmaradt rönt­gengéppel már 1946-ban megkezdődtek a röntgen­­vizsgálatok is. Élénk ér­deklődés kísérte előadását a csecsemő- és kisgyermek­kor mellkasi daganatai fel­­ismerésének nehézségeiről. Figyelemre méltó volt dr. Kápolnási Józsefnek, a kór­ház gyermekgyógyász fő­orvosának előadása a va­riola vaccinatio szövőd­ményeiről. Az ünnepséget a régi dol­gozók találkozása és emlé­kezése tette­­bensőségessé. Bicskei Beatrix Élelmezési ankét Szolnokon A gazdasági és ügyviteli dolgozók szakcsoportja és a Szol­nok megyei Kórház tudományos bizottsága december 9-én nem­zetközi részvételű élelmezéstechnikai ankétot rendezett. A Ti­­szamenti Vegyiművek művelődési házát megtöltő közönség előtt dr. Czinege Mátyásnak, a megyei egészségügyi osztály vezető­jének megnyitója után dr. Csépányi Attila igazgató-főorvos tar­tott előadást „A gyógyítás és a kórházi konyhatechnika kap­csolata" címmel. Ezt követően hangzott el a szentesi kórház gazdasági igazgatójának referátuma a modern élelmezési tö­rekvésekről. Az előadásaik sorát Walter Harriesnek, a Voss-Werke igaz-­ gatójának vetített képes előadása zárta be, amely bemutatta a vállalat által készített konyhai berendezéseket. Az előadásokhoz felkért hozzászólóként Kiss Ferenc, a VBKM főmérnöke szólt hozzá. Ismertette azt a kooperációs lehetőséget, amely a Voss-Werke és a VBKM között kialakuló­ban van, és ami lehetőséget nyithat a közeljövőben a bemu­tatott berendezések forintért való beszerzésére. Ugyancsak fel­kért hozzászólásában Molnár Sándor, a László Kórház főmér­nöke az alkalmazotti étkeztetés általánosan alacsony színvona­lára hívta fel a figyelmet. Rámutatott arra, hogy a kulturált étkeztetés a dolgozók megbecsülésének egyik eszköze. További hozzászólások és az előadók válasza után az an­kétot Magyari Miklósné, szakszervezetünk Szolnok megyei bi­zottságának titkára zárta be. (—r—r) Egy nővér levele Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy a szigetvári kórház sebészeti osztályának ápolónőit képviselhettem előadóként a pécsi középká­­der-nagygyűlésen. Öröm volt találkozni néhánnyal azok közül, akikkel annak idején együtt tanultunk a Pécsi Tudományegyetem keretében működő munka melletti be­­tegápolónő-képzőben. Az is­kolaigazgató Kovács Erzsébet volt. Lelkiismeretes, okos pedagógus, emberséges, fe­lejthetetlen. Annak idején pár hónapos volt a kislá­nyom és Szigetvár—Pécs kö­zött jártam az utat. Az igaz­gatónő sokat segített abban, hogy a munka, a bejárás, a tanulás mellett gyermekemre is jusson időm. Nem tudom, hol dolgozik ma, de talán el­jut hozzá hálám és köszöne­tem­. Sok nagygyűlésen vettem részt, de a mostani abban különbözött a többitől, hogy az orvosokon kívül ápoló­nők és más középfokú kép­zettségűek is előadást tart­hattak. Fóris Mária talp­raesett, őszinte hangú, ta­pasztalatokkal tele elő­adást tartott az intenzív te­rápiáról. Én dr. Vándor Ta­más szociálpszichológushoz kapcsolódtam. A pszichote­rápia szerepe a nővér—beteg kapcsolatban címmel. Tizen­három éves tapasztalataim­ból indultam ki. Nem lehe­tett mindent tíz perc alatt elmondani, a lényeget talán igen, Paracelsus szavaival szólva: „A szeretet a legjobb gyógyszer!" A szigetvári kórházból még Kozma Gyuláné belgyógyá­szati ápolónő és Iggert Fri­­gyesné vezető védőnő volt jelen. Egy kezdeményezés született a nagygyűlésen. A pécsi ápolónők — elsősorban a fiatalok — állandóan kap­csolatban lesznek az egész­ségügyi szakközépiskolások­kal, hogy megszeretessék ve­lük hivatásunkat. Sokadmagamm­al úgy jöt­tem el a nagygyűlésről, hogy hasznos és tanulságos volt. Kálócz Gézáné Szigetvár EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1972. I. 5. FELNŐTTEK A FELADATOKHOZ (Jubileumi középkáder nagygyűlés Baranyában) Baranyában a középkáde­rek továbbképzésének évti­zedes hagyományai vannak. Megyénkben 20 évvel ezelőtt alakult meg a középkáder szakcsoport. Ebből az alka­lomból november 25-én és 26-án a szakszervezet megyei bizottsága és a megyei egész­ségügyi osztály szervezésé­ben kétnapos továbbképző nagygyűlést tartottunk. E rendezvénnyel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani, ami nyilvánossá­got kíván. Mindaddig, amíg a nővér­továbbképzés nem vált álla­mi feladattá, megyei bizottsá­gunk hatásosan támogatta a szakcsoport ez irányú mun­káját. 1961—64-ig például hét kategóriában indítottuk meg a továbbképzést. Támo­gatták kezdeményezésünket a megye, a város és a Pécsi Orvostudományi Egyetem állami vezetői, az egyetem szakszervezeti bizottsága pe­dig kidolgozta a szerteága­zó, sokszor speciális te­matikát. A laboratóriumi asszisztensnők például az első évi együttes oktatás után szakosított tovább­képzésben részesültek (kli­nikai, laboratóriumi, bak­teriológiai, kórszövettan tárgyköréből). A három év leteltével a tanfolyam hall­gatói — amennyiben a bi­zottság előtt eredményesen levizsgáztak — igazolást kap­tak a tanfolyam elvégzésé­ről. Attól kezdve, hogy a kö­­zépkáder-továbbképzés álla­mi feladat lett, évente nagy­gyűlések rendezésével já­rultunk hozzá a tagság szak­mai ismeretének gyarapítá­sához. 1966-ban például egy­hetes kongresszust tartot­tunk, 1967—69 között évente 2—2 napos nagygyűlést. A témák kiválasztását közvé­leménykutatás alapján kö­zépkádereinkre bíztuk. Az előadók a szakmáit promi­nens képviselői voltak (pro­fesszorok, osztályvezető fő­orvosok). Ezeken a gyűlése­ken a nővérek előadóként még nem szerepeltek. Köztudott, hogy előzetes írásbeli megbízatás alapján és megfelelő orvosi kontroll mellett ma már mind több, az orvosi tevékenység köré­be tartozó ténykedéssel bíz­hatunk meg ápolónőket.­ Ezért szakítva az elmúlt évek hagyományaival, a megyei egészségügyi osztállyal egyet­értésben úgy döntöttünk: a 20 éves jubillumi továbbkép­­képző nagygyűlésen — né­hány orvosi előadáson kívül­­ szerepeljenek a középká­derek. Voltak aggodalmasko­dók, akik úgy vélték, hogy erre aligha képesek. Mi azonban bíztunk bennük és nem is csalódtunk. A nagygyűlésen az előadá­sok két szekcióban zajlottak le. Összesen 54 előadás hang­zott el, melyek közül hatot gyógyszertári asszisztens tar­tott. Ezekre az előadásokra egy-két környéki megyéből is eljöttek. A többi 48 elő­adó közül mindössze öt volt főorvos, (a belgyógyászat, tüdőgyógyászat, anya- és csecsemővédelem, valamint az aneszteziológia tárgykö­réből) akikhez két-három középkáder kiselőadással csatlakozott. A szakmai problémákon kívül sok más kérdés is fel­merült. A nővér-betegkap­­csolat, a hivatástudat, a lel­kiismeretesség, az újonnan végzett nővérek munkaköri problémái, a társadalmi szer­vek szerepe az egészségügyi középfokú képzettségű dol­gozók élet- és munkakörül­ményeinek javításában. Nemcsak a klinikák és kór­házi osztályok nővérei, asz­­szisztensei szerepeltek az előadói pódiumon, hanem a bölcsődék, és a szociális ott­honok egészségügyi dolgozói is. Nagyszámú, értékes elő­adással jeleskedtek a vezető és területi védőnők is. Amikor összegeztük a nagygyűlés értékét és jelen­tőségét, örömmel állapíthat­­hatjuk meg: középkáder­gárdánk felnőtt a magasabb igényű követelményekhez, feladatokhoz és mindenkép­pen rászolgál a bizalomra. Mind formailag, mind tar­talmilag olyan előadásokat hallottunk, amelyek közül nem egy orvos-előadónak is becsületére válna. A jubileumi nagygyűlés kedvező tapasztalatai alap­ján úgy döntöttünk, hogy az évi szakmai összejöveteleket a jövőben is hasonló módon fogjuk megrendezni. Így válnak valódi középkáder­­nagygyűléssé. Dr. Páli Kálmán Ismerkedési találkozó A gyulai megyei kórház­ban évek óta sok az üres orvosi állás, s betöltésük csak részben sikerült. Az állományban levőkre így egyre több teher és feladat hárul. Az orvosutánpótlás érdekében a kórház vezető­sége elhatározta, hogy meg­felelő kapcsolatot alakít ki a Szegedi Orvostudományi Egyetem hallgatóival, meg­ismerteti őket a kórház hely­zetével, perspektívájával. Baráti találkozóra a Békés megyeieket hívták meg, mert az a tapasztalat, hogy ők inkább megmaradnak a szülők, a rokonok közel­ségében, az ismerős kör­nyezetben. Ilyen elgondolások alap­ján november 4-én ismer­kedési találkozót rendez­tünk a IV., V. és VI. éves orvostanhallgatók részére. A hatvanhárom meghívott­ból negyvenen jöttek el. Megjelentek a Szegedi Or­vostudományi Egyetem ta­nulmányi osztályának, a me­gyei tanács egészségügyi osztályának, az orosházi és a békéscsabai kórháznak a képviselői is. A megnyitót a megyei kórház igazgatója, dr. Sáró András tartotta. Elmondta a találkozó célját, majd fel­kérte dr. Kiss Endre me­gyei főorvoshelyettest, hogy tájékoztassa a megjelente­ket az orvosok elhelyezke­dési lehetőségéről 1975-ig. Dr. Deli László főorvos ismertette a kórházi osztá­lyok gyógyító munkáját, az elért eredményeket A gaz­dasági helyzetről, a kórház közeli és távlati fejleszté­séről, az orvoslakások épí­téséről Szilágyi István gaz­dasági igazgató beszélt. A délutáni órákban több osz­tályt meglátogattak a ven­dégek. Nagy volt az érdek­lődés az ideg-elme-pszi­­chiátriai osztályok, vala­mint a röntgen-, izotóp­részleg iránt Megtekintették a Várfür­dőt, s a modern reumatológia munkájáról dr. Aranyosi Margit főorvos tájékoztat­ta a részvevőket A prog­ram befejezése a SZOT szálló megtekintése volt Váradi György Pályázati felhívás Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság pályáza­tot hirdet az alkoholizmus elleni propaganda modelljé­nek kidolgozására. A pályá­zat témája: A serdülő korúak védelme az alkoholizmus ve­szélyei ellen. Célja: gyakor­lati módszerek kidolgozása a serdülő korúak (14—18 évesek) alkoholizmus elleni nevelésére. A pályamunka tartalmazza a középiskolai nevelés folya­matában (közismereti, szak­mai oktatásban, osztályfőnö­ki munkában, ifjúsági szer­vezetben, tévében, rádióban stb.) alkalmazható módsze­reket. Részproblémák is fel­dolgozhatók. A dolgozatokat szakzsűri bírálja el. Pályadíjak: I. 6000 forint II. 4500 ” (2 db.) III. 3500 ” (4 db.) Beküldési határidő: 1972. június 1. Beküldendő: a Ma­gyar Vöröskereszt Alkoholiz­mus Elleni Országos Bizott­ságának titkárságára, Buda­pest V., Arany János u. 31. Végezetül még egy megjegyzés: kár, hogy nem többen vettek részt az értékes, hasznos rendezvényen.2 Az akarat és a kitartás jutalma Fejes András gyöngyösi kórházi laboratóriumi asszisztens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi ka­rának pszichológia­ szakos hallgatója az egyetem „Jó tanu­lással, jó sportolással a szocializmusért” elnevezésű örökös­ vándordíjáért folyó versenyben I. helyezést ért el. A kitüntető oklevelet december 2-án a kari tanács ülésén ünnepélyesen adták át. Fejes András egészségügyi dolgozó neve a hazai és a nemzetközi rokkantsport területén elért kimagasló eredményei alapján jól ismert. Egyetemi tanulmányaiban elért hasonló, kiváló haladása tette méltóvá arra, hogy gerincsérült rokkant­ként, hazánkban elsőnek kapjon ilyen kitüntetést. Ezzel is bebizonyította, hogy a súlyos balesetet szenvedettek erős aka­rattal, a rehabilitáció segítségével rokkantan is hasznos, sőt kiemelkedő tagjaivá válhatnak társadalmunknak. Kiss Ferenc kórházi főgyógyszerész Új óvoda Debrecenben December 4-én ünnepélye­sen felavatták a Debreceni Orvostudományi Egyetem új óvodáját. Két és fél millió forint beruházással készült, 75 gyermeket fogadnak ben­ne korszerű, kulturált kö­rülmények között. A régi, elavult óvodát lebontották, és a nyíradonyi ktsz szak­emberei ez év tavaszán kezd­ték meg az új építését. Az átadáson részt vettek az egyetem vezetői és a szü­lők. Dr. Kesztyűs Loránd rektor avatóbeszédében ki­emelte: ......az egyetem ve­zetőinek célja az, hogy megkönnyítse a dolgozó anyák munkáját, segítse a gyermeknevelést. Ezt szim­bolizálja a most elkészült kis intézmény is.” A lek­tor Czepere Zoltánná veze­tő óvónőnek és Majoros Mihály szülői munkaközös­ségi elnöknek adta át az óvodát. A kicsinyek műsor­ral köszönték meg a sok játékot, az új otthont. Németh Emese szervező titkár , MEDIKUS NVELLAPRIMT A budapesti Orvosegye­tem című lap hallgatói mel­léklete — a VISUS — me­­dikus­ novellapályázatot hir­det. A pályázaton részt ve­het bármely budapesti, deb­receni, pécsi vagy szegedi orvos-, fogorvos-, gyógy­szerészhallgató. A beküldött novellák ma­ximális terjedelme tíz gépelt oldal — 230 gépelt sor — lehet. Egy szerző több no­vellával is pályázhat. A pá­lyázat jeligés, a beküldött elbeszélésekhez mellékelni kell egy kisalakú lezárt borítékot, amely a szerző nevét és lakcímét tartal­mazza. A beküldési határ­idő február 28. A pálya­munkákat postán vagy sze­mélyesen az Orvosegyetem szerkesztősége, Budapest, VII., Üllői út 25. címre­­kell eljuttatni. Pályadíjak: 500 forint 300 200 „ A pályázatokat irodalmá­rokból álló zsűri bírálja el és dönt a díjak odaítélésé­ről. A legjobb novellákat az Orvosegyetem közli. Harmat Pál Diétás nővérek gyűlésén December 8-án a Weil-teremben megtartott rendez­vényen dr. Gazdag Imrének, a szakszervezet titkárának megnyitója után Nyirjessy Mariann titkár ismertette a szakcsoport vezetőségének beszámolóját Előadását az ér­deklődők az Egészségügyi Munka egy későbbi számából ismerhetik meg. Itt csak annyit, hogy a szakcsoport munkája folyamatosan fejlődik, a diétás nővéri munká­val és a szakcsoport tagjainak élet- és munkakörülmé­nyeivel egyre rendszeresebben és eredményesebben fog­lalkozik. Öröm ezt hallani azoknak, akik ismerik azt a sok munkát, törődést áldozatot, amellyel egy szakcso­port életben tartása, működtetése, fejlesztése jár. A diétás nővérek szakcsoportjának előző rendezvé­nyein egészséges türelmetlenséggel találkoztunk. Keres­ték a diéta helyét a gyógyításban, a diétásnővérek sze­repét az egészségügyi intézményekben, a betegélelmezés megfelelő szervezeti felépítését, kereteit, felszerelését, a célravezető, gazdaságos megoldásokat. Most dr. Rigó Já­nos egyetemi docensnek (Dietetikai Intézet) „A kórház­élelmezés időszerű feladatai” címmel tartott előadásá­ból jó néhány már bevezetett vagy a megvalósuláshoz közel járó intézkedésről s olyan tervekről hallottunk, amelyek fontos lépéseket jelentenek az egész betegélel­mezés és a diétás ellátás javításában. Beváltak a már sok helyen működő befejező kony­hák. Ezeket csak a pavilonrendszerű intézményekben helyes alkalmazni, a blokképületekben a központi kony­ha és ennek kiegészítéseként a teakonyha a célszerű megoldás. Hallottunk a modern gépesítés kedvező és el­érhető lehetőségeiről is. Ennek sokféle előnye között a legnagyobb érdeme, hogy közvetlenül az étkezés előtt készíthetőek az ételek. Új típusú ételszállító kocsikat gyártanak­, tálcás megoldással, praktikus, tartós, ízlé­ses tálaló edényekkel, a tíz éve nagy vívmányként beve­zetett, de drága és nehézkes jénai edények helyett. A szakemberek szorgalmazzák a központi mosogatás felté­teleinek megteremtését, ami — egyebek mellett — bizto­sítaná, hogy a betegek intézeti evőeszközzel étkezzenek. Az előadásokat hozzászólások követték. Dr. Tarján Róbert professzor, az OÉTI igazgatója további jó mun­kára buzdította a diétás nővéreket. Úgy kell dolgozniok — mondotta többek között hogy a beteg szívesen és jó étvággyal fogyassza el a gyógyulását elősegítő éte­leket. Többen beszéltek arról, hogy lassanként növekszik az érdeklődés és a megbecsülés munkájuk iránt. Az eddi­gi szinte kizárólag adminisztrációs tevékenység helyett idejüket a képzettségüknek megfelelő munkára fordít­hatják. Ezzel szakszerűbbé tehetik a betegélelmezést, az ételek elkészítését, tárolását, szállítását, tálalását. De ez még nem mindenütt van így. Számos intézetben ma sincs gazdája a diétának, sok orvos sem ismeri elég­gé jelentőségét. A szakcsoport további programjában is fontos helyet kap a színvonalas és rendszeres továbbképzés (amely­hez mind az OÉTI, mind az Országos Dietetikai Inté­zet orvoskollektívájának támogatására számítanak). A diétásn­ővérek élet- és munkakörülményeivel való be­ható foglalkozáshoz érdemleges segítséget adhat Bócza Katalin szegedi vezető védőnő előadása a Nógrád me­gyei diétásnővérek helyzetének felméréséről. (A nagy­gyűlésen elhangzott.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék