Egészségügyi Dolgozó, 1972 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-05 / 1. szám

HOGYAN ALAKUL AZ EGÉSZSÉGÜGY 1972. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE Cserba László főosztályvezető nyilatkozata Szakszervezetünk elnöksé­ge december 15-i ülésén meghallgatta az Egészség­­ügyi Minisztérium tájékoz­tatóját a jövő évi költség­— Amikor összeállítottuk az 1972. évi költségvetést — bizonyos beruházási lema­radásoktól eltekintve —, ál­talában érvényesültek a tervidőszakra kidolgozott központi fejlesztési elgon­dolások. Bár a beruházások alakulása kedvezőtlenül be­folyásolja a hálózatfejlesz­tés ütemszerű megvalósítá­sát, a költségvetés előirány­zatainak összességében ez mégsem jut kifejezésre. Nem lesz visszaesés a fejlődés­ben, mert amíg az előreha­ladás a szakellátás egyes te­rületein erőteljesebb lesz, másutt — elsősorban a be­ruházást igénylő fejleszté­sek elhúzódása következté­ben — jóval mérsékeltebb, így országosan kiegyenlítő­dik. Az új ellátási formák­nak, mint például a szív- és érsebészetnek az eredetileg tervezettnél gyorsabb ütemű fejlesztése, a műveseállo­­mások hálózatának kiépítése ellensúlyozza az egyes ter­­vezésről. Felkértük Cserba László főosztályvezetőt, hogy az elnökségnek adott információ főbb kérdéseiről nyilatkozzon olvasóinknak é­letek hálózatfejlesztésének elmaradását. A költségve­tést az eredetileg tervezett mértéknél nagyobb ütemben megnövelte a bérintézkedés­sel járó 1972. évi kiadás, az árak spontán emelkedése vi­szont csökkenti az ellátás javítását szolgáló előirány­zatok értékét A költségveté­si előirányzat hatásfokának javítása parancsolóan írja elő a racionálisabb gazdál­kodást, a saját erőforrások intenzív feltárását és haté­kony felhasználását. Az in­tézeti hatáskör bővülése fo­kozott felelősséget igényel az intézeti vezetőktől a terve­zésben. A feladatok helyes meghatározása, a fontossági sorrend körültekintő megál­lapítása javíthatja az elő­irányzatok hatékonyságát. Az árak mechanizmusának, a piac szerepének változása, illetve megnövekedése nagy figyelmet követel a gazdál­kodó­­ szervektől, amikor döntenek. Az általános béremelés hatására csökkent a kilé­pők száma, sőt, egyes mun­kakörökben megnövekedett az újak aránya. Kedvező, hogy 1970-ben — 1968-hoz viszonyítva — a munkahe­lyi pótlék bevezetése követ­keztében hatvan százalék­kal kevesebb ápolónő lépett ki. Az 1971. évi munkaerő­­helyzet alakulásáról még nincsenek részletes ada­taink Az egyes intézmén A negyedik ötéves terv­ben indítandó beruházások nagyobb anyagi ráfordítást igényelnek a tervezettnél, pontosabban annál, mint amire reális lehetőség van. A kórházfejlesztés terveit ezért felülvizsgáljuk, és összhangba hozzuk az anya­gi lehetőségekkel. Bizonyos mértékig másfajta összeté­telű, minőségű — és felte­hetően kevesebb — beruhá­zás lesz az eredetileg ter­vezettnél. Ismételten leszö­geztük azonban az illetéke­seknek: az egészségügy fej­lesztésének változatlanul fő feladata a kórházak, a nagy intézmények építése, a kórházi ágyak számának gyarapítása. De idézni sze­retném Nyers Rezső elvtárs országgyűlési felszólalá­sából azt, ami ránk is vo­natkozik: „A beruházások jövő évi visszafogása elle­nére a magyar népgazdaság egyetlen évben közel két­szer annyi beruházást tel­jesít, mint amennyit az el­ső ötéves tervben — a gaz­daságtörténetünkben híres felemelés után — akartunk elvégezni. Az új létesítmé­nyek öröméről ezután sem kell lemondanunk” — tet­te hozzá. És ezt elmondhat­juk mi is. Hiszen 1972-ben befejeződik a Pécsi Orvos­­tudományi Egyetem elméle­ti tömbjének, az ajkai kór­háznak, a szegedi, a máté­szalkai, a nyíregyházi, a szombathelyi, a Tétényi úti kórházi pavilonoknak az építése. Ugyancsak elkészül a sárbogárdi, a gödöllői, a mezőtúri, a paksi, a Buda­pest XV. és XVII. kerületi rendelőintézet, a szekszárdi és a debreceni csecsemőott­hon. Az 1972. évi beruházási keret megfelel a IV. ötéves tervben rögzített ütemnek, és azonos a múlt évi beru­házási előirányzattal. Egy­­milliárd 370 millió forint lesz, amelyből 470 millió fé­nyékben és megyékben foly­tatott vizsgálatok arra utal­nak, hogy a vándorlás to­vább csökkent, a munkaerő­­helyzet javul, ami az álta­lános bérrendezés hatása­ként értékelhető. 1972-ben a nővérotthoni férőhelyeket 600-zal emel­jük. Ez az adat még nem végleges, mert a tanácsok készülő költségvetései hatá­rozzák meg ezt az előirány­zott fejlesztést is. Mint a központi intézetek, 900 millió a tanácsiak beru­házási programjára van tervezve. A felújítási keret 785 milió forint. A felújí­tások előkészítése és kivi­telező keresése könnyebb, mint a beruházások megva­lósítása, költségei viszont magasabbak. A kivitelezők ugyanis piaci helyzeti elő­nyüket áremeléssel is ki­fejezésre juttatják, miután ezek a munkák az úgyneve­zett „szabadáras” kategóriába tartoznak. Ez igen hátrányos számunkra, és finanszírozási problémákat is okoz a felújí­tási programok végrehajtásá­ban. Csökkenti a lehetősége­ket az is, hogy lényegében a beruházásokhoz kapcsolódó létesítmények, mint például az intenzív osztályok, műve­­seállomások nagy összegeket kötnek le a felújítási keret­ből. A költségvetésben a gyógy­szerkiadások 5 százalékos emelkedését irányoztuk elő annak érdekében, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézetek tartani tudják a színvonalat, és bevezethessenek újabb nagy hatású készítményeket Az egyéb egészségügyi és szociális intézetekben 1 szá­zalékos növelésre van lehe­tőség. A gyógyszerköltségek emelkedése 52 millió többlet­­kiadást okoz. A dologi kiadásokra 5,015 millió forintot állítottunk be, ez 6,8 százalékkal több az 1971. évinél. Ezt a növeke­dést nem érzi valamennyi in­tézmény, hiszen az emelke­désnek több mint 50 százalé­ka oda kerül, ahol fejlesztés van, továbbá két-három szá­zalékot elvisz belőle az ár­emelkedés. A költségvetés lehetőséget ad arra, hogy ésszerű, takaré­kos, hozzáértő gazdálkodás­sal az ellátás színvonala ne csökkenjen, sőt több terüle­ten javuljon — fejezte be szavait Cserba László. (szn.) FEJLŐDÉSRE SZÁMÍTHATUNK FELÚJÍTÁS ÉS BERUHÁZÁS KÖZEL 9 ÉS FÉL MILLIÁRD Az egészségügyi felada­tokra 1972-ben 9 milliárd 377 millió forint fordítha­tó, ami az 1971. évi telje­sítésnél 777 millió forinttal, vagyis 9 százalékkal maga­sabb. Az eredeti előirány­zathoz viszonyított növeke­dés 990 millió forint, vagy­is 11,8 százalék; ebből az egészségügyi dolgozók bér­rendezése miatti emelkedés 451 millió forint, 5,4 száza­lék. Az előirányzat növeke­déséből a hálózatfejlesztés­re és az új szervezetek, gon­dozási formák kiépítésére a költségvetés emelkedésé­nek 33 százalékát, az egész­ségügyi dolgozók bérének emelésére 29 százalékot, a bérek évenkénti 3 százalé­kos fejlesztésére 17 száza­lékot, az intézeti ellátás színvonalának tartására, il­letve a korszerű működés biztosítására 21 százalékot fordíthatunk. KÓRHÁZAK ÉS RENDELŐINTÉZETEK Az új esztendőben 1400-zal növeljük a gyógyintézeti ágyak számát. Ezzel a fej­lesztéssel — beleértve a szülőotthoniakat is — a fek­vőbeteg-gyógyintézeti ágyak száma eléri a 87 ezret, a 10 ezer lakosra számított el­látottság — szemben a múlt évi 82,7-del — 83,6 száza­lékra emelkedik. A legje­lentősebb ágyfejlesztés új intézményben, az 555 ágyas ajkai kórházban, a többi, pavilonépítkezés útján való­sul meg. Mindent összevet­ve a fekvőbeteg-ellátásra, a kórházak, klinikák kiadá­saira közel 4 és fél mil­liárd forint jut, 7 százalék­kal több, mint a megelőző évben. A költségvetés a járóbe­teg-ellátás kiadásaira 1755 millió forintot irányoz elő, 142,2 millióval többet, mint tavaly. A napi szakorvosi óraszám 1750 órával, az or­vosi körzetek száma 114-gyel (ebből 55 az általános orvo­si és 59 a gyermekgyógyász körzet) növekszik. Ezzel el­érjük, hogy 1972 végén or­szágos átlagban 2674 lakosra jusson egy körzeti orvos. A bölcsődei férőhelyek 1300- zal, a csecsemőotthoniak 260- nal, a védőnői körzetek szá­ma 60-nal emelkedik. A szo­ciális otthoni helyek 700-zal bővülnek, az év végén el­érik a 28 800-at; ez azt je­lenti, hogy a 10 ezer hatvan éven felüli lakosra jutó fé­rőhely az eddigi 153,8 szá­zalékról 155,3 százalékra emelkedik. JAVULÓ MUNKAERŐHELYZET A bér- és munkaerőhely­zetről Cserba László a kö­vetkezőket mondotta: " Az egészségügy új bér­alapja 4 milliárd 362 mil­lió, 11,7 százalékkal halad­ja meg a múlt évit. A bér­rendezés miatti többletki­adás 205 millió forint. A béralap fedezetet nyújt 5400 új állás szervezésére is, amely részben a hálózatfej­lesztés szükségletét bizto­sítja, részben pedig — 750 fő beállításával — a tanácsi fekvőbeteg-intézetek se­gédápolónői és kisegítői lét­számellátottságát javítja. A béralap 3 százalékos nö­vekedése fedezetet ad az automatikus és soron kívü­li előléptetésekre. A bér­alaptöbblet ezenfelül 12 mil­lió forintot tartalmaz az idő­közben oklevelet nyert fiatal középkáderek előléptetésé­re. HÚSZÉVES AZ ORFI Az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet ünnepi tu­dományos ülésszak kereté­ben emlékezett meg az inté­zet fennállásának két év­tizedes jubileumáról. Az ORFI szervezési, módszer­tani, pedagógiai és tudomá­nyos kutató alapintézmény. Itt működik a gyógytornász­képző szakiskola. Fizikote­rápiás és gyógymasszőr-tan­­folyamokat rendeznek. Ma­gasszintű gyógyítást végez. Az intézet huszonöt gyógyí­tó osztályából tizennégy moz­gásszervi betegekkel foglal­kozik. Húsz évvel ezelőtt 850 ággyal, 409 dolgozóval — ebből 57 orvos — kezdődött meg a munka. Ma 1280 ágyon gyógyítanak, 1173 egészségügyi dolgozó — kö­zöttük 132 orvos — látja el a betegeket. Az ülésszak témája a reuma volt: dr. Bo­­zsóky Sándor tanszékvezető egyetemi tanár „20 év a reumatológiában” címmel tartotta meg tanszékfoglaló előadását. Ezt követte a de­rékfájásról tartott szimpo­­zion. IN MEMÓRIÁM Elhúnyt dr. Kende Zsig­­mond orvos életének 84. évé­ben, rövid betegség után. A Galilei-kór egyik megalapí­tója volt, tevékenyen részt vett az 1918—1919-es forra­dalmakban. A két világ­háború között a progresszív értelmiség egyik ismert rep­rezentánsa volt A felszaba­dulás után a Radikális Párt baloldalát vezette, 1947-től 1958-ig országggyűlési kép­viselő, 1963-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak volt tagja. Tizenegy esz­tendőn át a fővárosi tanács­ban az egészségügyi állandó bizottság elnöki tisztét töl­tötte be. Nagy részvét mel­lett kísérték utolsó útjára. A KISZ-KONGRESSZUS UTÁN _ December 8-tól 11-ig tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Vili. kongreszusa. Kedvező politikai és társadalmi légkörben ülésezett. Az ifjúság iránti felelősség, a velük való foglalkozás hazánkban mind­­inkáb­b alapvető feladat lesz. A társadalom tagjai — idősek és fiatalok — érdeklődéssel és várakozással kí­sérték figyelemmel a jelentős eseményt. Az egészségügyi dolgozók is elküldték ifjú képvi­selőiket a tanácskozásra. Számot adtak arról, hogy mit tettek a betegségek megelőzésére, a lakosság egészsé­gének megóvására, beszéltek gondjaikról és eredmé­nyeikről. Elmondották, hogy az egészségügyben dolgozó fiatalok magatartása, helyzete és fejlődése a múltnál kedvezőbb. Javultak a fiatalok élet-, munka- és tanulási feltételei. Többségük becsületesen dolgozik, szorgalma­san tanul, sokan közülük aktívan részt vesznek a poli­tikai és társadalmi közéletben. A Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúságpolitikai határozatáról sok szó esett a négynapos megbeszélésen. A „Tegyünk többet az ifjúságért!” jelszó volt az ifjúsági törvény létrehozásának alapeszméje és a kongresszus ezt a gondolatot folytatta tovább. Az intézkedések azonban csupán az érem egyik oldalát jelentik. A fiatalok maguk mondták el a kongresszuson, hogy többet kell tenniök közös ügyükért, az ország előrehaladásáért. Elsősorban önmaguknak tartoznak azzal, hogy többet adjanak, tu­dásukat, tehetségüket, lendületüket jó célra fordítsák. Sok szó esett a IV. ötéves terv adta feladatokról. Bár az egészségügy kifejezetten nem került előtérbe, mégis érzékeltették, hogy ez szerves része az egésznek. A KISZ továbbfejlődésének alapvető feltétele, hogy jobban figyelembe vegyék az ifjúság különböző kor­osztályainak és rétegeinek sajátos helyzetét, egymástól eltérő tapasztalatait és igényeit. Több figyelmet kíván kulturált szórakozásuk, egészségvédelmük, sportolásuk. A VIII. kongresszus felhívása hangsúlyozza: „most újra a tetteken a sor, nekünk, ifjúkommunistáknak, magyar fiataloknak kell újabb és újabb sikerekkel vá­laszolnunk a párt, a kormány és az egész dolgozó nép bizalmára, gondoskodására. Úgy éljünk, dolgozzunk, úgy teljesítsük kötelezettségeinket, hogy méltók legyünk jelenünkhöz és a jövő társadalmához”. Ez a fogadalom az egészségügy fiataljaiban is visszhangra talál 00 3 Számítógépek A Neumann János Számí­­tógéptudományi Társaság szegedi csoportja háromna­pos kollokviumot rendezett Szegeden. A tanácskozáson kialakult vélemények szerint az orvostudományban és a gyógyászatban jó segédeszköz lehet a számítógép, mert — többek között — felhasznál­ható a kórházi ágyak napra­kész nyilvántartásában, a diagnózisok gyors megállapí­tásában, valamint a frissen operált betegek állapotának figyelésében. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1972. I. 5.

Next