Egészségügyi Dolgozó, 1973 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-06 / 1. szám

T­udósítóink írják KÉK DUNA Amikor felhangzott a Rákóczi induló, szép csendben el­indult a Budapest SZOT-üdülőhajó a hatnapos al-dunai útra. A reggel borús volt, de az utasok hangulata nem. Az utazás izgalma, az ismerkedés, no meg a táj szépsége lekö­tötte a figyelmet. Közben kisütött a nap, és amikor a Ka­zán-szoros felé közeledett a hajó, meghatódva néztük az ed­dig ismeretlen természeti szépséget. A kultúrfelelős ismer­tette az út nevezeteségeit, a hajó vezetősége változatos prog­ramról, a kedves, szolgálatkész személyzet kitűnő ételekről gondoskodott. Az utasok nevében köszönjük a szép hat napot. Pataky Gáborné nyugdíjas vezető műtősnő Kecskemét, megyei kórház ORVOSOK ÉS PEDAGÓGUSOK „EDZŐTÁBORBAN" Az egészségügy legfonto­sabb mindennapi feladata a ■gyógyítás. A jövő orvosi munkájának iránya azonban egyre inkább a megelőzés lesz. Ezt a célt szolgálta az a ■kétnapos konferencia is, amelyet a Magyar Testneve­lési és Sportszövetség Orszá­gos Tanácsa és az Egészség­­ügyi Minisztérium közösen rendezett 1972. december 1-én és 2-án Tatán „Tested­zés — egészségvédelem” cím­mel. Sportszövetségi rendezvény részére jobb helyet nem is lehetne találni, mint a tatai edzőtábor. A résztvevők kel­lemes elhelyezést kaptak, s a Magyar Testnevelési és Sportszövetség vendégei vol­tak. Az elnöki megnyitót dr. Schultheisz Emil miniszter­­helyettes a bevezető referátu­mot Bíró Mihály az MTS OT elnökhelyettese tartotta. Vázolta az Országos Ta­­­­nács elképzeléseit és rámuta­tott a tömegek sportolásán­­ak, testedzésének egészség­­védő hatására.­­ Ezt a témát fejtegették különböző szem­pontból az egyes előadók. Főreferátumot Dr. Lissák Kálmán, pécsi egyetemi ta­nár mondott „A modern élettel együttjáró ártalmak és azok megelőzésének lehe­tőségei a testedzés eszközei­nek felhasználásával” cím­mel. Az első korreferátumot „A testedzés védő és betegség­­megelőző szerepe a csecsemő és kisgyermekkorban” cím­mel dr. Frank Kálmán egye­temi tanár tartotta. „A nő szervezete és a rendszeres testedzés” címmel dr. Kovács András egyetemi docens, az időskorúak mozgásszükség­letéről dr. Széll Lajos főor­vos, a munkaegészségügyi vonatkozásokról dr. Fandl János a SZOT Munkavédel­mi Kutatóintézetének főorvo­sa beszélt. A lakosság test­edzésének orvosi problémáit dr. Arató Ottó (BTS) igazga­tó főorvos foglalta össze. A keringési szervek betegségei­ben szenvedők testmozgásá­nak szabályait dr. Kálmán Péter főorvos ismertette. Nagy hatása volt Palicska Zoltánnak, a KISZ KB Hon­védelmi és Sportosztálya ve­zetőjének záróelőadása. Fel­vázolta az ifjúság egészség­­védelmének és az ifjúsági törvénynek szép program­ját és a jelen hiányosságait. A hozzászólások és az élénk viták után tíz pontból álló határozati javaslatot szerkesztettek, amelyet a megfelelő szervekhez továb­bítottak. A konferencia meg­adta a testnevelés irányait, módjait, a népszerűsítés esz­közeit. Rámutatott az iskolá­sok és iskolás koron túliak ■ tömegtestnevelési ív" lehetősé­geire. Mindezt élesen elkülö­nítve a kiemelkedő kevesek — az élsportolók — munká­jától. Minden egészségügyinek, minden pedagógusnak, min­den olyan embernek, akinek feladata a tömegek nevelése, törekedni kell arra, hogy mind a saját otthonában, mind a rábízottak körében (iskola, üzem, hivatal stb.) propagálja a rendszeres napi testmozgást, testedzést, sétát, játékot, szabad levegőn tar­tózkodást. Mindannyiunk közös fel­adata az emberi egészség vé­delme, zavartalanabb megőr­zése, tartós biztosítása. f. k. TUDÓSÍTÓINK TALÁLKOZÓJA A magyar sajtó napja alkalmából december 1-én ta­nácskoztak az Egészségügyi Dolgozó tudósítói. Az ország minden részéből megjelent orvosok, gyógyszerészek, ápoló­nők, védőnők, szakszervezeti tisztségviselők rendkívül izgal­mas vitában értékelték az Egészségügyi Dolgozó informá­ciós, nevelő, érdekvédelmi tevékenységét. A baráti találkozón dr. Darabos Pál főtitkár, a lap főszerkesztője tájékoztatott az új esztendő feladatairól, dr. Perényi László főorvos a cik­kek stílusáról, a szép magyar beszédről szólt. Dr. Székely Sándorné az Egészségügyi Dolgozó felelős szerkesztője a tu­dósítások helyét és szerepét értékelte. A vitában hasznos és megszívlelendő észrevételek, javas­latok hangzottak el. Felszólaltak: dr. Horváth György főo­vos, dr. Hárdi István főorvos, dr. Honárkay Róbert körzeti orvos, dr. Bakács Tibor főigazgató, dr. Schmoll János fő­orvos, Sárfi Rózsi, a szakszervezet alelnöke, dr. Koós Rudolf főorvos, dr. Széll Kálmán főorvos, dr. Veress Sándor körzeti orvos, Tóth Erzsébet, Jahn Anna, dr. Korbély Ildikó gyógy­szerész, dr. Kiss Zoltán főorvos, Komáromi Magda, Szabó Gabriella a lap állandó újságírói, munkatársai. KORSZERŰSÍTÉS UTÁN A szegedi szakorvosi ren­delőintézet röntgenlaborató­riumát átépítették, műszaki­lag és technikailag rekonst­ruálták. A korszerűsített la­boratóriumban a jobb beteg­­ellátás feltételeinek megte­remtésére dr. Vicsay András és munkatársai programot dolgoztak ki, melynek főbb 2 EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ 1973. I. 6. pontjai: a laboratórium ké­szülékeinek tervszerű kihasz­nálása, szakszerű kezelése, karbantartása; új vizsgálati módok bevezetése és a mind­ehhez szükséges magas szin­tű továbbképzés. Mindezt egy évre, a szegedi járási rendelőintézet felépüléséig tűzték ki célul. Elismerés illeti az intézet dolgozóit; a korszerűsítés alatt egyetlen vizsgálatot sem halasztottak el vagy há­rítottak át más intézetre. (veres) KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gerő Andornét, az Orvos- Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezete bér- és munkaügyi osztályának ve­zetőjét kiemelkedő munkás­sága elismeréseként — kor­­engedményes nyugállomány­ba vonulása alkalmából — a Munka Érdemren­d arany fokozatával tüntette ki. ★ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Komlós Ilonának, az Orvos- Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete buda­pesti bizottsága titkárának sok éves kiváló munkájáért — nyugállományba vonulása alkalmából — a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. A kitüntetéseket dr. Dara­bos Pál, a szakszervezet fő­titkára nyújtotta át, Duschek Lajosné, a SZOT titkárá­nak és dr. Babics Antal aka­démikus, a szakszervezet elnökének jelenlétében. ORSZÁGOS EGÉSZSÉGNEVELÉSI NAPOK November 27 és december 1 között országos egészségne­velési napok voltak a Ma­gyar Vöröskereszt, az Egész­ségügyi Minisztérium, az Egészségügyi Felvilágosítási Központ és a TIT rendezé­sében. A rendezvénysorozat témái között szerepeltek a korszerű egészségügyi felvi­lágosítás új formái: az öngyó­gyítás leküzdése, a telefon­­doktor működése, a gyógy­szerhalmozás és a gyógysze­részek egészségnevelési fel­adatai. A család egészsége témakörben választ kerestek arra, milyen légkör kedvez a gyermek egészséges felneve­lésének. Szóba került, ho­gyan lehet leküzdeni a szüle­tésszabályozási veszélyeket. Vitatták a falu egészségügyi kultúrájának fokozására irá­nyuló módozatokat; az üzemi balesetek megelőzését; a kor­szerű táplálkozás előnyeit; az ifjúság nikotin- és alkohol­­veszélyeztetettségét. A fő feladat az egészség­­nevelésben érdekelt szerveze­tek, aktivisták nagyobb ösz­­szefogása és hatékonyabb te­vékenysége. (h) NYUGDÍJASTALÁLKOZÓK A SZEKSZÁRDI MEGYEI KÓRHÁZBAN ez évben már a kórház vezetőinek jelenlétében fogadták a volt főorvosokat, orvosokat, nővéreket, betegkísérőket, asz­­szisztense­ket és a többieket, a száztíz idős nyugdíjast a tiszteletükre rendezett találkozón. Dr. Szentgáli Gyula, a megyei kórház igazgatója részletesen vázolta előttük az elmúlt évek fejlődését. Beszédében meleg szavakkal em­lékezett meg a volt munkatársak tevékenységéről, s ígé­reteit tett, hogy a jövőben is beszámolnak nekik ered­ményeikről. Nagy érdeklődéssel hallgatták meg Balassa István­nak, az 1934-ben idekerült, az akkori Tolna megyei Horthy Miklós közkórházba került segédápolónak visz­­szaemlékezéseit. Fehér asztal mellett sokáig örültek egymás társasá­gának, a fővárosi tanács gyógyszertári köz­pontjának szakszervezeti bizottsága az EMKE Ét­teremben rendezte meg az ez évi nyugdíjastalálkozót. DUNAÚJVÁROSBAN A BÖLCSŐDÉK nyugdíjas dolgozóinak december 6-án rendezett találkozót a szak­­szervezet, a pártszervezet és a Vöröskereszt. Eddig is minden évben kis, ajándékcsomaggal emlékeztek meg róluk. A szakszervezeti tikár és a városi főorvos most ígéretet tett arra, hogy a jövőben sem maradnak el a találkozók. Az ünnepség meleg, baráti légkörében felele­venítették az együtt töltött évek küzdelmeit, örömeit Magyarlaki Jánosné nyugdíjas gondozónő A SZENTESI KÓRHÁZ nyugdíjas szervezete ismét találkozót rendezett az „öregek” tiszteletére. Az összejö­vetelek kellemes légkörének köszönhető, hogy lassan­ként állandó programmá válnak. A kórház vezetősége anyagiakkal segített: ünnepi vacsorát adott a meghívot­tak tiszteletére. Öröm volt látni a sok régi, kedves mun­katársunkat, akik sok évtizedes fáradságukkal járultak hozzá ahhoz, hogy intézetünk megyeszerte jó hírnévnek örvendjen. Köszönjük fáradozásaikat és további tartal­mas, harmonikus éveket kívánunk. Varga Katalin CEGLÉDEN A S­ORHÁZ VEZETŐSÉGE, KISZ-, Vö­röskereszt­ és szakszervezete ez évben is megrendezte a kedves ünnepséget, a nyugdíjasok találkozóját November 22-én virággal, szavalattal, ajándékkal köszöntötték huszonnyolc volt munkatársukat. A talál­kozón pesti vendégek is voltak: a megyebizottság titkára és a szakszervezet szervezési osztályának munkatársa. Ebéd után a nyugdíjasok nevében Ölvedi Ignác köszön­te meg a figyelmességet. Reméljük, jövőre is jó egészségben láthatjuk viszont kórházunk nyugdíjasait. Dr. K. T-né. AZ ORVOSOK ÉS GYÓGYSZERÉSZEK SZOROSABB EGYÜTTMŰKÖDÉSÉÉRT Amíg Sopronban az orvos -gyógyszerész közös rendez­­v­ényeknek lassan már ha­gyománya alakul ki, addig A­­gőr városa ilyennel nem di­csekedhet. Ezért megyebi­zottságunk elhatározta, hogy itt is közelebb hozza egymás­hoz az orvosokat és gyógy­szerészeket. Ezt a megyei kórház igazgatósága és a gyógyszertári központ veze­tősége is támogatta. A cél elérése érdekében 19­72 elején dr. Pataky Ist­ván orvos-gyógyszerész kan­didátust olyan előadássorozat megtartására kértük fel, melyből orvos és gyógysze­rész egyaránt tanulhat. A gyógyszerészeknek és a Bu­dapesten végzett középkorú­­orvosnemzedéknek Pataky kandidátus előadásai eleve élményt ígértek. Ezúttal sem csalódtunk. Pataky Istvánnál a tárgyi tudás és tárgyszere­tet nagyszerű előadói kész­séggel párosul. Ennek ered­ményeként az előadás­­sorozaton száznál több hallgató vett részt és szólt hozzá a vitához. Felme­rültek szociálpolitikai prob­lémák is, akár a gyógyszer­­abúzusról, a nyugtatók hasz­nálatáról, az antibiotikumok együttes­ alkalmazásáról, a vérnyomás-ingadozásokról vagy az orális fogamzásgát­lásról volt is szó. Így az elő­adó és a hozzászólók jóvol­tából nemcsak szakmai tudá­sunk gyarapodott, de korsze­rűsödött a szociálpolitikai szemléletünk is. Az eredményes rendez­vénysorozat ösztönzést ad az állami vezetőknek az eddigi­nél szorosabb orvos—gyógy­szerész együttműködésre, a közös rendezvények további patronál­ására, szervezésére. Dr. Horváth György ŐSZINTÉN A FIATALOKHOZ — Hivatásból lettem orvos, nem anyagi előnyökért — írja Sátoraljaújhelyről dr. Izsóf Tibor pszichiátriai adjunk­tus. Még ma is tudok lelkesedni a szépségért, az emberért, az eszményért. Mint ilyen talán kérhetem fiatal kollégáimat arra, több szeretettel kezeljék betegeiket. Bármilyen szigorú körülmények között végzik is napi munkájukat, ne hanya­golják el szakmai és önművelésüket. Szomorú példák bizo­nyítják, hogy kell a kérő, az intő szó: a sátoraljaújhelyi já­rásban nemrég egy fiatal kolléga mentővel küldött be a kórházba egy féléves csecsemőt illetis diagnózissal. A gyer­meknek diaréja, a kezdő kollégának már autója, szőlője volt. Nem az a baj, hogy a csecsemő kórházba került, hiszen nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy ha az orvosban felmerül ennek szükségessége, jogos és kötelező az azonnali beutalás. De a tévedésnek is van határa ... Elmondtam mindezt azért, mert huszonkilenc éves praxi­somban megtanultam, hogy az orvos lelkiismerete- állandó tanulás! Dr. I. T. DEBRECENI HÍREK A Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetem szakszervezeti bizottsága a munkamegjaví­tó mozgalom feladatául tűzte ki: az intézetek közötti tisz­tasági versenyt, a központi szállítási és takarító brigád életrehívását és az admi­nisztráció csökkentését.­­ A nővérotthon bútorza­tának felújítására a szak­­szervezeti bizottság javaslata alapján 100 000 forintot for­dítanak. Ötven éves a DOTE I. se­bészeti klinikája. A jubileum alkalmából december 2-án rendezett tudományos ülésen dr. Kesztyűs Lóránd rektor megnyitója után dr. Szelecz­­ky Gyula, a klinika igazgató­ja számolt be a fél évszázad­ról. Az első műtétet 1921. no­vember 7-én, dr. Hültl Tiva­dar végezte, aki 1922. október 23-án kapta meg a professzo­ri kinevezést. Ragyogó mű­téti technikája, egyénisége iskolát teremtett Nagy szak­tudással, fáradhatatlanul irá­nyította a klinika építkezé­sét, felszerelését, a szak­­könyvtár létesítését. A sebé­szet 1924-ben költözött a mostani épületbe. 1944 novemberében a szov­jet parancsnokság az épüle­t 1973-ban általános isko­lai oktatást terveznek az ar­ra igényt tartók részére. — A nővérotthonban lakó 76 ápolónő pihenésének, kul­turált életmódjának biztosí­tása érdekében önkormány­zat alakul.­­ Az egészségügyi minisz­ter dr. Vargha Gyulának, a radiológiai klinika igazgató­jának a „Kiváló újító” rím arany fokozatát adományoz­ta, tét átadta eredeti rendelteté­sének. Dr. Loessl János, a klinika második professzora nehéz körülmények­­ között vállalta az újraindítás gond­jait. A negyedszázados társa­dalmi átalakulás, a fejlődés megkönnyítette a szakmai munkát, de ugyanakkor nö­velte a követelményeket. Dr. Szeleczky Gyula professzor kérte munkatársainak se­gítségét, ahhoz, hogy a klini­ka töretlenül továbbfejlőd­jön.­­ Az ülésen előadást tartot­tak a klinika egykori orvo­sai: dr. Ladányi Józsa, dr. Noszkay Aurél, dr. Papp Károly, dr. Páka László, dr. Forgon Mihály egyetemi ta­nárok. Németh Emese KLUBMOZGALOM CSONGRÁD MEGYÉBEN Csongr­ád megyében az egészségügy területén is kezd meghonosodni a klubmozgalom. Erről beszélgettünk Soós Margit megyei vezető védőnővel, a megyei klubmozgalom szervező titkárával. — Mi az egészségügyi szakdolgozók klubmozgalmának a célja? — Hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az azonos szakterületen dolgozók, az azonos érdeklődésű emberek. Bármilyen kevés is a szabad idejük, olykor szívesen talál­koznak. — Mi jellemzi a kezdeményezést? — Az egészségügyi klubok eddig főleg intézetekben, kórházakban alakultak. Kimaradtak a területi dolgozók. Mi most a mozgalmat kiterjesztjük az egész megyére. — Milyen módszerrel? — Összehívtuk a vezető nővéreket és klubalapító gyű­lést tartottunk. Ismertettük a­ célt, elmondták véleményün­két és elfogadták törekvéseinket. Három típusú klubot szer­vezünk: az ápolónőknek, az anya- és gyermekvédelemben dolgozóknak, valamint a területi (a szociális otthonok, tüdő­beteg-gondozók stb.) középkádereknek. Vannak városi köz­­ponti klubok is, amelyek minden szakterületet felölelnek. Valamennyinek van elnöke, titkára, gazdasági és kulturális felelőse. Általában 100—120-an tartoznak egy helyre. Ahol sok a tag, ott esetleg szekciókat alakítunk. Az önkéntes tag­­sági díj havi öt forint, két klubban tíz forintot állapított meg a tagság. — Támogatják-e illetékesek a mozgalmat? — Igen. Hódmezővásárhelyen a rendelőintézet pince­klubot létesített, a makói kórház külön helyiséget ajánlott fel e célra. Szentesen a III. kerületi pártszervezet helyisége a tagok rendelkezésére áll, Szegeden a Royal szálló presszó termében jöhetnek össze a klubtagok, és a teremért fizetni sem kell. A szakszervezet megyei székházában állandó he­lyiség áll rendelkezésünkre. — Hány klub alakult már meg? —* összesen hét. Ebből egy az anya- és gyermekvédel­mi területen, kettő a betegágy mellett dolgozóké, négy te­rületi központi. A hét klubnak 700 alapító tagja van. — Milyen a program? — Változatos. Szakmai, kulturális, kirándulás, útiél­­mény-beszámoló. Egyik legérdekesebb műsort a szegediek állították össze: előadás a gyógyszerártalmakról, író—olvasó­találkozó — például Mocsár Gábor íróval. Táplálkozás és fogyókúra; divatbemutató; szüret Pusztamérgesen; előadás Szeged történetéből stb. — Milyen problémákkal találkoznak a szervezők? — Van ahol a klub nem kap helyet. Nem megoldott az információ. A megyei egészségügyi szakdolgozók szeretnék tudni, melyik klubnak milyen a programja, hogy választ­hassanak. Nehezen tudják kialakítani az állandó kapcsolatot a tagokkal. Ezek csak a módszerbeli problémák, amelyeket majd megoldunk. Ma még a fő feladat, hogy elfogadtassuk a mozgalom életrevalóságát. — És a gazdasági feltételek? — A klubok munkatervet és költségvetést készítenek. A szegedi egészségügyi területi szakdolgozók klubjának lét­száma 141. A tagdíjbevétel: 8460 forint. Az alapszervi támo­gatás 1000 forint. Kiadások: előadói tiszteletdíj 1000 forint, kirándulás 6000 forint, előre nem látható kiadások 2000 fo­rint. A bevételi kiadás egyaránt 9460 forint. A makói költ­ségvetési tervezet szerint a bevétel 10 400 forint, a kiadás is ugyanennyi. A klubmozgalom fejlesztése most már a tagokon múlik, hogyan töltik meg tartalommal klubéletüket — fejezte be a tájékoztatást Soós Margit megyei vezető védőnő. Dr. Veress Sándor

Next