Egészségügyi Dolgozó, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1974-09-02 / 9. szám
A Kereskedelmi Kamara impozáns tanácsterme modern Bábelhez hasonlított 1974. augusztus 26-án este: angol, orosz, francia, spanyol, japán szavak keveredtek a magyarral, svéddel, göröggel. Régi barátok üdvözölték egymást, kontinensek válaszfalait ostromolta az új kapcsolatokat teremtő, hullámzó, ünnepélyes sötét ruhába öltözött tömeg. Fél hatkor közel ötszáz megjelentet szólított a csengő: dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, a Magyar Orvostörténelmi Társaság elnöke meleg szavakkal köszöntötte a megjelent vendégeket. Sorra a szónoki emelvényre léptek az európai, észak- és délamerikai, a távolkeleti orvostörténészek, hogy tolmácsolják nemzeti társaságaik üdvözletét és jókívánságait. A Nemzeti Orvostörténelmi Társaság XXIV. kongresszusa Magyarországon is felkeltette az érdeklődést. A társaság — az S. I. H. M. francia kezdeményezésre alakult 1920-ban. Kétévenként más-más országban tartja kongresszusait. A rendezés jogát az az ország kapja, ahol kiváló eredményeket mutatnak fel az orvostörténeti kutatásokban. Az utóbbi években Bázelben, Sienában és Bukarestben rendeztek kongresszust. A szekcióülések szünetében néhány résztvevővel beszélgettünk. Dr. Pedro Quintero Garcia Venezuelából régi ismerőse az orvostörténészeknek. A rokonszenves, középkorú orvos a venezuelai egészségügyi minisztérium nyugdíjas bizottságának elnöke. A dél-amerikai ország néhány egészségügyi jellemzőjéről szólt. — A 14 millió lakosú Venezuelában egy orvoshoz 5000 lélek tartozik. Kevés az orvos, s ez indokolja a képzés hirtelen nagy lendületét: 9 egyetemen és 20 felcserképzőben oktatják a jövő gyógyító nemzedékét. Az oktatással párhuzamosan — különösen az utóbbi két évtizedben — erősödött az orvostörténeti kutatómunka. A társaság 50 aktív és közel háromszáz levelező tagot tart nyilván. — Mi az ön szűkebb kutatási területe? — A történelem és az orvostudomány kapcsolata. Ez az oka, hogy az A szekcióban elhangzott előadásomnak „A venezuelai orvosok kultúrája a múlt évszázadban” címet adtam. Ismerem a magyar történelmet is, a nép sok évszázados harcát a szabadságért. Itt-tartózkodásomat is felhasználom arra, hogy még sokoldalúbb információt szerezzek, elmélyítsem kapcsolataimat a magyar orvostörténészekkel. — Milyen benyomást tett önre a budapesti kongreszszus? — Nemcsak a körültekintő rendezés, a különprogramok is dicséretesek, jól segítik az ország és egymás megismerését. A kötetlen beszélgetéseken maradandó kapcsolatokat teremthettünk egymással. Jurij Pavlovics Liszicinnek, az Össz-szövetségi Orvostörténeti Intézet igazgatójának tekintélye van a nemzetközi társaságban. A Szovjetunió nemzeti történelmi társaságaiban 1500 orvos és gyógyszerész tevékenykedik. Évente több tucat végzős medikus kap kedvet, hogy tovább művelje az egyetemen önálló tantárgyként hallgatott orvostörténelmi ismereteit. — Professzor úr! Miben látja a budapesti kongreszszus jelentőségét? — Elsősorban abban, hogy kitűnő lehetőséget nyújt kapcsolatteremtésre, formalitástól mentes eszmecserékre. Másodszor abban, hogy a világból idesereglett kutatókkal kidolgozhatjuk a legfontosabb kutatási irányok komplex programját. A szekcióüléseken kiválóan ötvözhető az orvostörténelem a filozófiával, a társadalomtudományokkal, a szociológiával és a művészetekkel. Fontos, hogy ne szubjektív — történelem a történelemért — jellegű legyen a kutatás, hanem korszerű eszközöket alkalmazzon, figyelembe véve a technikai forradalmat, a társtudományokat, integrálódjon. Amikor közelebb hoz bennünket a múlt alaposabb megismeréséhez , egyúttal prognosztizáljon. Bizonyos, hogy a budapesti kongresszus betölti ezt a funkciót. ★ Ohya professzor Japán ötödik nagyvárosából, Kyotóból érkezett. A kitűnő bőrgyógyász a tetoválás orvosiművészi történetéről tartott érdeklődést kiváltó előadást. A hajlott korú tudós neve azzal is ismerté vált, hogy ő alkotta meg a szakszótárak egész sorát: a francia—japánt, az olasz—japánt, az orosz—japánt és a spanyol— japánt. Lelkes kutatója hazája nagy hagyományú orvostörténelmének. — Örömmel jöttem Budapestre. Ott voltam a bázeli, a sienaii és a bukaresti kongresszuson is. A magyar rendezés, az érzékkel összeállított színes program, a meleg vendégszeretet — amiről eddig csak hírből hallottam — szép emlékekkel gazdagított. Sok új tudományos ismerettel tértek haza. A négy szekcióban 312 előadás hangzott el. Az A szekció az orvosi szemlélet fejlődését tárgyalta a XVIII. századtól a XX. század elejéig; a B szekcióban az orvostörténeti kapcsolatok alakulásáról számoltak be az előadók. Rendkívül érdekes volt a C szekcióban az orvostudomány, illetve más tudományágak és a művészetek kölcsönhatása. A D szekcióban a gyógyszerészeti és pszichiátriatörténeti, valamint a népi gyógyászattal kapcsolatos referátumok hangzottak el. ★ Dr. Schultheisz Emil egészségügyi minisztert, a kongresszus fővédnökét a margitszigeti Nagyszállóban rendezett fogadáson kértük fel egy rövid interjúra: — Miben foglalható össze a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság XXIV. kongresszusának jelentősége? — Elsőnek abban, hogy több mint ötven esztendő — a társaság fennállása — óta Magyarországelőször kapta meg a rendezés jogát. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi rangot vívott ki gyógyító- és kutatómunkánk, hogy történész orvosaink lelkes odaadása — a haladó hagyományok tisztelete és ápolása — szerte a világon elismerést szerzett. Külön örülünk annak, hogy Budapesten üdvözölhetjük a világ orvostörténészeinek legjobbjait. A megjelentek száma és tudományos rangja önmagáért beszél. A kongresszustól várható, hogy hazánkban a hagyományápolás még nagyobb lendületet vesz, s a legújabb kutatások ösztönzik majd orvostörténészeinket újabb eredmények elérésére. Kiss Emil Orvostörténészek Budapesten ÉVSZÁZADOK BÚVÁRAI Dr. Sonkoly Kálmán Az ispotálytól az intenzív-terápiás osztályig (A békéscsabai kórház története — részletek) A BÉKÉSCSABAI KÓRHÁZ ÚJJÁÉPÍTÉS ELŐTT ÁLL: EJ, KORSZERŰ, KB. 1000 ÁGYAS INTÉZET KÖRVONALAI BONTAKOZNAK KI. ÚGY ÉRZEM, ÉRDEMES ÁTTEKINTENI, HONNAN IS INDULTUNK EL. A legrégibb feljegyzés szerint 1831-ben a jelenlegi kórház területén koleratemetőt létesítettek. Az építés ma is sok csontmaradványt hoz napvilágra. A kórház előtörténetéről a legtöbb adatot dr. Bende Albert városi tisztiorvosnak 1885-ben kézzel írott „B.Csaba városa kórházának és szegények ápoló intézetének történeti vázlata” című tanulmányából nyerhetjük. 1843-ban egy evangélikus egyházi gyűlésen többen felszólaltak a roskadozó koldusok házának, átalakítása érdekében. Ebbe a házba nemcsak kolausokat fogadtak be, hanem ápolásra szoruló betegeket is. A gyűlés dr. Réthy Pál városi tisztiorvost bízta meg, hogy „egy szegény beteg miképpeni ellátásáról” szóló tervet dolgozzon ki. Ez a terv el is készült és „Szegényeket ápoló és kórintézet felállításáról" címmel 1847-ben jelent meg. A kórház létesítésének gondolata pártolókra akadt. A gyűjtés 1856-ban 2471 Ft 61 krajcárt hozott, amelyet a városi elöljáróság vett át. Először egy ideiglenes kórház nyílt egy volt csőszházban. Az első beteget 1864- ben vették fel ide. A következő évben a városi tanács az ideiglenes kórház állandósítását határozta el. 1865- ben az adományok már 9080 Ft 60 krajcárt tettek ki. A kórház részére dr. Réthy Pál alapszabályt dolgozott ki, amelyet a megyei elöljáróság 1866-ban jóváhagyott. A kórházi pénzalap 1870-ig 13105 Ft 29 krajcárra növekszik. A régi kórházépület omladozott, ezért a város 1880- ban új kórház felállítását határozza el. Tervezésével és az építkezés vezetésével Sztraka Ernő városi mérnököt bízták meg. Az új kórház a hozzátartozó melléképületekkel 1881-ben készült el. Egy fő- és egy melléképületből állt. A főépület a betegek befogadására szolgált. A városi sétakert (a mai liget) felé néző homlokzatának hossza 35,5 méter, szélessége 9,5 méter volt. Ezen üvegezett folyosójú főépület négy nagyobb és négy kisebb kórtermet foglalt magában, ezenkívül irodát, fürdőszobát, konyhát, kamrát és pincét. A kórtermekben 26 ágy volt. A sebészeti műszereket az irodában tartották. A kórházhoz tartozó kisebb épületben — amely a főépülettel egy vonalban volt és 15,2 m hosszú, 5,7 m széles — két elkülönítő szobát alakítottak ki az elmebetegségben szenvedők ideiglenes elhelyezésére. Ugyanitt volt a boncterem és a hullakamra. Volt még egy jégverem és egy kút. A „szegénygyámolda” a kórházi telek keleti oldalán 60 méter hosszú, 8 méter széles épületből állott, és magába foglalt nyolc nagy termet, egy szobát, két kisebb és egy nagyobb kamrát és egy pincét. A főépület 90 egyén kényelmes befogadására volt alkalmas. A belső térség kert volt, díszfacsoportokkal, szőlővenyigékkel és gyümölcsfákkal. Az 1881-ben elkészült kórházi főépület ma is megvan, benne jelenleg a gazdasági hivatal, a konyha és a mosoda van elhelyezve. A szegényház épülete már nincs meg. A kórház és a szegények háza ügyeit a városi hatóság irányította. Az orvosi teendőket dr. Réthy Pál, dr. Bende Albert városi tiszti- és dr. Reisz Miksa tiszteletbeli városi orvosokra bízták. Ez utóbbi egyben kórházi műtőorvos is volt. Az orvosok szolgálatukért fizetést nem kaptak. A gazdasági ügyeket Michnay János gondnok irányította 200 Ft fizetésért. A kórházi betegeket és a szegénygyámolda lakóit egyetlen ápolónő 180 Ft fizetésért ápolta, gondozta. Egy szakácsnőt tartottak, s adagonként fizették. A gyógyszereket a helybeli gyógyszertárból hozatták. A helybeli és idegen vagyontalan betegeket ingyen ápolták, a vagyonnal bírók mérsékelt díjat fizettek, napi 60 krajcárt. Az elmebetegeket csak addig ápolták, amíg valamelyik országos „tébolydában” elhelyezést nem nyertek. A szegényházban megbetegedettek ugyancsak a kórházban nyertek gyógykezelést. 1864—1885-ig összesen 2980 beteget vettek fel. Ezek közül meggyógyult 2680, meghalt 300, de ezekből 88-at részben haldokolva, részben holtan hoztak be. A férfibeteg 872-vel volt több, mint a nő. A legtöbb beteg 20— 30 éves volt. Foglalkozás szerint cseléd a legtöbb: 898, napszámos 678, kislány 279, cipész 216, földműves 56. A betegségekről dr. Bende Albert ezt jegyezte fel: bujakórban szenvedők 533 számot tesznek ki, ezután a váltóláz 507, rüh 182, gümőkór 133 beteggel és így lejjebb. Nevezetesebb sebészi műtétet számos egyénen vittek véghez éspedig 7 esetben alszárcsonkítás, 20 combcsonkítás, 7 karcsonkítás, 6 esetben kéz- és lábujjak csonkítása, 2 hüvelykkiízesítés, 1 húgycsődabancz műtété, 1 balkülfül varrat, 1 felhasított hasbelek visszahelyezése, 2 zsírdag, 2 ajkrák műtété, 68 esetben hasvíz csapolás, dob és egyéb tályogok felnyitása, csonttöréseknél alkalmazott szilárd kötések végeztettek. A műtétek után utólagosan beállott betegségek folytán csupán két esetben volt halálozás.” Néhány szót a korabeli pénzügyi helyzetről. A kórház tőkepénze 1885 elején 13 649 Ft és 29 krajcár volt. A bevétel 1884-ben 1108 Ft 83 kr, a kiadás 855 Ft 71 kr. A város kórházi ellátása hű tükörképe a feudális viszonyoknak. Ebben az időben a nagybirtokosok és a tehetősebb polgárok háziorvost tartottak, nem igényeltek kórházi ellátást, amire az orvostudomány akkori színvonalának megfelelően nem is volt nagyon nagy szükség. Az orvosok inkább belgyógyászati jellegű tevékenységet folytattak, ezt a háznál is elvégezhették. A nagyobb felszerelést (műtő, műszerek, intézeti kezelés) igénylő sebészet hazánkban csak a század második felében kezdett kialakulni. Kalendárium Szeptember 7. 110 éve született Schaffer Károly (1864—1939) ideg- és elmeorvos, agykutató, a budapesti elme- és idegklinika igazgatóprofesszora. Agyszövettani vizsgálatai nemzetközi hírűek. Különösen a neuronok kórszövettanával, az örökletes idegbetegségek kórtanával, a veszettség és hátgerincsorvadás szövettani jegyeivel foglalkozott. A hazai ideggyógyászati oktatást neurológiai-szövettani alapra helyezte. Szeptember 8. 80 éve halt meg Hermann von Helmholtz (1821—1894) német orvos, fiziológus és fizikus, bonni, heidelbergi, majd berlini egyetemi tanár. Az energiamegmaradás elvének egyik leírója, fejlesztette az izomélettant, szemtükröt szerkesztett, tisztázta a szem élettani, ill. fizikai működését, valamint a hang érzékelésének fiziológiáját, jelentős elektrofizikai kutatásokat végzett. Szeptember 10. 350 éve született Thomas Sydenham (1624—1689) angol orvos, aki empirikus módszerével, alapos megfigyeléseivel és a spekulációval szembeni szkeptikus álláspontjával nagy hatással volt kortársaira és az utókorra: az „angol Hippokratészt” tisztelik benne. Több kórképet — reumatizmus, köszvény, hisztéria, vitustánc stb. — alaposan leírt, elkülönítette a skarláttól a kanyarót, kidolgozta a pontos kortörténetírás metodikáját. „Genius epidemicus”-elmélete nem bizonyult helytállónak, de sok hasznos szempontra hívta fel a figyelmet. Szeptember 13. 40 éve halt meg Farkas Géza (1872—1934) fiziológus, előbb az állatorvosi főiskolán az élettan és szövettan tanára, majd a budapesti egyetemen az élettan professzora. Főként az érzékelés élettanával foglalkozott. Szeptember 18. 200 éve halt meg Johann Friedrich Meckel (1714— 1774) német anatómus, botanikus és szülész, a Meckelorvosdinasztia megalapítója, berlini egyetemi tanár. Fontos bonctani megállapításokat tett a ganglionokról, az n.trigeminus működéséről, a szívtágulásról, a nyirokerekről stb. Szeptember 21. 70 éve született Wald Béla (1904—1960) röntgenológus, az Országos Onkológiai Intézet megalapítója és igazgatója, az onkológiai gondozóhálózat kiépítője. A röntgensugárzás biológiai hatásával foglalkozott. Szeptember 21. 100 éve született Nikolaj Alexandrovics Szemasko (1874—1949) orosz orvos, a szovjet egészségügy megszervezője. 1905-ben emigrációba kényszerült, 1918-tól a moszkvai szovjet egészségügyi osztály vezetője, 1922-től a moszkvai egyetem társadalomegészségügyi intézetének vezetője, a szovjet Nagy Orvosi Enciklopédia főszerkesztője, a szocialista egészségügy alapelveinek kidolgozója. Szeptember 21. 105 éve született Ernyey József (1869—1945) gyógyszerész, történész, múzeológus, polihisztor, a Természettudományi Múzeum első főigazgatója. Szeptember 24. 70 éve halt meg Niels Ryberg Finsen (1860—1904) dán orvos, a fénykezelés kezdeményezője. 1896-ban Koppenhágában fényterápiás intézetet létesített, fölismerte a rövidhullámok gyógyító hatását, nagy teljesítményű elektromos ívlámpát alkalmazott a terápiában (Finsenlámpa), eredményesen gyógyította a lupus vulgarist. 1903-ban Nobel-díjat kapott. Tudja-e? Érdekli-e? Kérdés-felelet játék : Három Nobel-díjas orvos, aki szeptemberben mondott búcsút az életnek: a) az elektrokardiográfia feltalálója, b) a „fényvadász”nak nevezett dán orvos, c) az a nagy humanista orvos és zenetudós, aki Lambarénében kórházat alapított. Kik ők, és valamennyien orvosi Nobel-díjat kaptak-e? 2. Pontosan kilenc évvel korábban, mint az előbbi kérdésben említett „fényvadász” meghalt (azaz ugyancsak szeptember 24-én de 1895-ben), született a szívkatéterezés klinikai eljárásának kidolgozója. A neve? 3. A „Macskazene” című operettet az idő tájt mutatták be Szegeden, amikor az akkor még ott dolgozó Szent-Györgyi Albert — többek között a C-vitamin felfedezéséért — Nobel-díjat kapott. Az esemény tiszteletére a szerzők beiktatták az operettbe a C-vitamin dalt, amelynek refrénje így kezdődik: „Paprika, te vagy a C-vitamin. Nagy hiba, hogy jobban csíp, mint a dzsin. Jaj cica, ha evvel még megitat, nincs vita, hogy tőlem megkapja a Nobel-díjat.” Kila az operett szerzői, és mi köze Szent-Györgyi Albertnek a szeptemberhez? 4. Ki ne hallott volna még a ma is gyakran emlegetett Conémódszerrel, amelynek lényege az autoszuggesztió, vagyis a tüneteknek az akarat kitartó koncentrálásával való legyőzése. A gyógymód — amelyet a francia Emile Coué 1910-ben dolgozott ki — egy időben világszerte divatos volt, legalábbis a laikusok körében, hisz orvosi szempontból nem sok vizet zavart. Meg tudná mondani, hogy maga Coué orvos volt-e vagy nem? 5. Bizonyára olvasóink közül is sokan kedvelik a nescafe-nek (vagy magyarosan neszkafénak) nevezett, gyorsan oldódó kávésűrítményt. E kávékészítmény névadója egy svájci gyógyszerész. Mi volt a neve? G. Vajda Péter orvos akart lenni, de a kolerajárvány kapcsán kitört diákzendülés szervezésének gyanúja miatt eltávolították a pesti egyetemről, így író és költő lett. Ő indította meg az első magyar ismeretterjesztő folyóiratot, a Garasos Tárt, ő volt a prózavers első magyar művelője, a Természettudományi Társulat első titkára. Melyik nagy magyar költő rokona volt, és melyik nagy magyar költő írt verset a halálára? EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ VÁLASZOK 1. a) Einthoven (1927. szept. 28.), b) Finsen (1904. szept. 24.), e) Schweitzer (1965. szept. 4.). Ketten orvosi Nobel-díjat kaptak, Schweitzer Nobel-békedíjat. 2. Coumard. 3. Az operett zenéjét Eisemann Mihály szerezte, a librettó írói: K. Halász Gyula és Kristóf Károly. (Később átdolgozták a művet, és Pesten is bemutatták Handabanda címmel.) Szent-Györgyi Albert szeptemberben született (1893. szept. 16.). 4. Nem orvos volt, hanem gyógyszerész, de hipnózissal és szuggesztióval is foglalkozott. 5. Henri Nestlé (1814—1890). Ő alapította a svájci Nestlé-vállalatot, amely az első nescafét forgalomba hozta. A kávé porításának módszerét is e vállalat kutatói dolgozták rá. G. Vajda János rokona volt. A „Vajda Péter halálára” című verset Petőfi írta. A vers a függetlenség bajnokának nevezi a jobbágycsaládból származott Vajda Pétert, aki a plebejus demokrácia egyik előfutára volt. (hun) HELYESBÍTŐ KIEGÉSZÍTÉS: A múlt hónapban, a Tudja-e? Érdekli-e? népszerű rovatunk 6. kérdésére Lóránd Nándor gyógyszerész-történész a következő helyesbítő kiegészítést adta: „A szóban forgó jeles kecskeméti gyógyszerész neve nem József, hanem Katona Zsigmondi volt. József fia is gyógyszerész volt Kecskeméten és a Helvécia szőlőszövetkezet igazgatójaként kiemelkedő pomológiai munkát végzett" 1974. IX. 2.5