Egészségügyi Dolgozó, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-04 / 1. szám

NÉPESEDÉSPOLITIKA SZÁNDÉK ÉS TENNIVALÓK Mi az új a Minisztertanács 1040-es határozatában? Hogyan látják a rendelet hetijét és szellemét a gyakorlatban megvalósító orvosok ? Mit várnak a felelősséget követelő munkától? A népesedéspolitikai feladatok jelentős részét az egészség­­ügyi dolgozók kapták útravalóul 1974-re. Gondolunk itt a család- és nővédelmi tanácsadásra, a művi vetélésekkel kap­csolatos módosításokra, s az ifjúság körében végzendő sok­oldalú felvilágosító tevékenységre. Akik a felkészülés időszakában válaszoltak: dr. Fülöp László főorvos, Budapest II. kerületének AB-elnöke és dr. Viktor Ágostom a Schöpf-Mérei Ágost kórház és anyavédel­mi központjának főorvosa. Dr. Viktor: — Nálunk új fogalom ho­nosodott meg az utóbbi évek­ben : a terhes alkalmassági vizsgálat. És hogy milyen nagy szükség volt ennek a „házon belüli” módszernek a kiterjesztésére, azt az orvosi gyakorlat igazolja. Ha vala­ki rúgni akarta a bőrt , el­küldték sportorvoshoz. Orvo­si igazolást vitt magával az is, aki a pult mögé állt, vi­szont sehol nem vizsgálták, alkalmas-e a fiatalasszony a női szervezetre oly nagy megpróbáltatásokat jelentő terhesség elviselésére. Nem szükséges bizonyítanom, a tanácsadásnak ez az oldala a leendő anyák és a születendő nemzedékek legjobban felfo­gott érdekeit hivatott szol­gálni. — Mit várok 1974-től? Elő­ször is azt, hogy sikerüljön lerakni a népességnövekedés gazdasági, etikai, morális és orvosi alapjait, olyan köz­szellemet teremteni, amely­ben közös nevezőn van az egyén és a társadalom érde­ke. Mert számomra az egy­­másratalálás azt jelenti, hogy mi kevesebb, a szülészek több munkát kapnak. Dr. Viktor: — Mindazokra, akik részt vesznek a család- és nővé­delmi tanácsadásban, nagy feladat vár. Úgy kell a fiata­lokkal foglalkozni, hogy el­fogadják, megvalósítsák az itt hallottakat! Szembenézni a kezdeti gúnyolódással, le­kicsinyléssel, talán sértéssel is. Tudjuk azonban, hogy a tanácsadás fontos és szüksé­ges, de időre van szükség ah­hoz, amíg a módszert egyér­telműen helyeslik és elfogad­ják. Mert ahogy igazolódnak a tanácsadó szavai, úgy nö­vekszik majd a társadalmi hatás, amely számunkra az eredményt jelenti. Itt véget ér a január elseje előtt készített riport! Mire e sorok megjelennek, már elkezdődött a sokisme­­retlenes egyenlet megoldásának időszaka. Mert okvetlen szól­nunk kell arról, hogy állnak kérdőjelek a megvalósulás út­jában: például az orvosok és védőnők felkészítésének rövid, alig 6 hetes időszaka, vagy az újfent fenyegető rém, a tete­mes adminisztráció, amely nemcsak az egészségügyieket ter­heli. A rendelet sikerre juttatásában nagy szerephez jutnak — különösen a falvakban dolgozó — védőnők. Nemcsak teljes értékű segítőtársai­­lesznek az orvosoknak, hanem intimebb és bensőségesebb kapcsolatok teremtői is a házasulandók, különösen a nők körében. Sok évtizedes tapasztalatuk, tapin­tatuk és körültekintésük nélkül elképzelhetetlen a határozat megvalósítása. A helyszíneken győződtünk meg róla: az orvosok és vé­dőnők felelősségérzetében nincs hiány. Őkét is, akárcsak a törvény valamennyi alkotóját, a szándék és a tennivalók egységének igénye hatja át. Van rá lehetőség, távolítsuk el a kérdőjeleket! * Kiss Emil Dr. Fülöp: — Az előző AB-rendelet­­az akkori helyzetből indult ki: lehetőséget nyújtott a nem kívánt terhesség steril kö­rülmények közötti megszakí­tására. Dr. Viktor: — Amikor a család- és nő­védelmi tanácsadásról beszé­lünk, hangsúlyoznunk kell a társadalmi szükségességet, amelynek alapján ez a tör­vény napvilágot látott. Az új rendelet olyan igényt elégít ki, amely szoros kölcsönha­tásban van a szemlélet ala­kításával, a nemzeti felelős­ség növelésével, az egészsé­gesebb generációk létrehozá­sának igényével. Dr. Fülöp: — Az akkori jó szándék el­lenkezőjére fordult, mert gyakran hiányzott a felelős­ségtudat. A gyermekszeretet helyett a kényelemszeretet dominált. A bizottság pedig csak tanácsadó, a szándékot megakadályozni nem tudó szerv volt. Ha jól visszaem­­lékszem, évente a 2500-ból legfeljebb négy-öt jelentke­zőt sikerült jobb belátásra bírni. Dr. Viktor: , , Amikor megjelent a rendelet, abból indultunk ki: a törvényt tartalmában kell sikerre vinnünk, megőriz­nünk társadalmi hitelét. In­tézményünkben két feltételt szabtunk. Az első: úgy kiké­pezni a tanácsadásban részt vevő orvosokat, védőnőket, hogy megfeleljenek a vára­kozásnak, másodszor pedig tapintatosan kell dolgoznunk, mert ez az eredmény egyik záloga, hiszen a „kötelező” stressz hatását nekünk kell feloldanunk, hogy a házasu­landók érezzék: a tanácsadás az ő érdekeiket szolgálja. Dr. Fülöp: — Hosszú évek tapasztala­tai alapján mondhatom: a régi AB-törvény bizonyos időszak után már a profila­xis ellen hatott. Kevesen él­tek a fogamzásgátlókkal, az első terhesség iránti felelős­ségről nem is beszélve, mert a könnyen megszerzett enge­dély erre inspirálta a jelent­kezőket. Dr. Viktor: — A család- és nővédelmi tanácsadás elsődleges célja a megfelelő felvilágosítás. Mit értek ezalatt? Azt, hogy a házastársak alkalmazzák a megelőzést, használják a megfelelő fogamzásgátlókat, tudjanak családot tervezni, akkor szülessen a gyerek, amikor erre a legoptimáli­sabbak a feltételek. Mint ta­nácsadó orvos, azt mondom: kívánatos a szükségtelen mű­vi vetélések számának csök­kentése. Voltaképpen — ha ez még kevésbé fogalmazó­dott meg az emberekben — valamennyiük jól felfogott érdeke. Mi a szándékot és a­­ tennivalót hangoljuk össze, amikor elbeszélgetünk a fia­talokkal. Dr. Fülöp: — Az elmúlt években egy­re több riasztó jelzést kap­tam a nőgyógyászoktól: szembe kellett néznünk a művi vetélések torzító hatá­saival, a meddőséggel, a ko­raszüléssel, a sérült gyerek világrahozatalával, és mind­ezekkel szoros összefüggés­ben a következményként fel­lépő lelki megrázkódtatások­kal. Azt mondhatom, fordult a fegyver, a népességszapo­rodás látta kárát a nem min­dig megfontolt lépésnek. Dr. Viktor: — A házasság előtti ta­nácsadás általunk kidolgo­zott módszerében a személyi adatokon kívül egyebek kö­zött ilyen kérdések szerepel­nek: Milyen a család hely­zete? Sportol-e? Dohány­­zik-e? Kapott-e vérátömlesz­tést vagy vérinjekciót? Mi­lyen betegségei voltak? Igen lényeges tudnunk a foglalko­zási ártalomról, de az sem közömbös, hogy a családban volt-e örökletes vagy króni­kus betegség. Az adatokat az adminisztráció kartonja rög­zíti, amelyről az orvos azon­nal látja, hol kell segítenie a jövendő házasoknak. Gon­dolok például az RH-diffe­­renciára, szív-, máj-, epebe­tegségre, amikor is javasol­juk a megfelelő szakorvosi vizsgálatot a terhesség meg­kezdése előtt. Dr. Fülöp: — Az egészségügyi ható­ságok idejében észrevették, hová vezethet a liberális gyakorlat, így az új rendelet differenciál. Pontosan körül­határolja, kinél lehet elvé­gezni és kinél nem a terhes­ségmegszakítást, így a bizott­ság határozott döntéseket hozhat. A hatósági jogkörrel való felruházás pedig lehető­vé teszi, hogy döntéseit min­den körülmény, lakás, csalá­di környezet stb. alapos fel­tárásával és elemzésével hoz­za meg. Az I. és II. fok meg­alkotása pedig az állampol­gári jog kiterjesztését jelen­ti, mivel megtámadható az elsőfokú határozat­ vonalának emelését célozza. Mert nem fér kétség hozzá: a legjobb orvosi szándék is megbukhat a közömbössé­gen, a felelőtlenségen, míg a hatást megsokszorozhatjuk az egészséges szellemű, morá­lisan rangos környezetben. Dr. Viktor: — Az ifjúságot következe­tesen kell nevelni a házas­sággal, a szexualitással, az utódokkal kapcsolatos fele­lősségre. Ezt a maga valósá­gában tárjuk fel, elkezdve az általános iskolában, folytat­va a gimnáziumban, szak­munkásképzőkben. Bizonyos, hogy az ilyen fokozatokon túljutott ifjúság már más­képpen fordul a tanácsadó­hoz, és gyermekeit is modern szellemben neveli majd. — Rendkívül fontosnak tartom a törvénynek azt a részét, amely a társadalom, főleg az ifjúság körében vég­zendő biológiai, egészségügyi, etikai és morális ismeretek mennyiségi és minőségi szín- Dr. Fülöp: Dr. Fülöp: tS *c$ -tCM­GSufcfl 2© S3M­­IfiCO p 0 A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATAIRÓL A Minisztertanács december 22-i ülésén határozatot ho­zott az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók mun­kajogi helyzetéről. Szabályozta ezen dolgozók munkaviszo­nyának egyes kérdéseit, és elfogadta az egységes bérrendsze­rükre vonatkozó előterjesztést is. A bérpótlék megszűnik, összegével az alapbért kiegészítik. Az alapbért a munkában eltöltött idő elismeréseként háromévenként automatikusan emelik. A bérrendszerek egységesítésével párhuzamosan 1974. július 1-vel béremelésre kerül sor a tanácsi szerveknél, a társadalombiztosítás területi szerveinél, a KSH, a népi ellen­őrzés, valamint az igazságszolgáltatás területén. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a munkaügyi miniszternek a kutatóintézeti dolgozók béremelésére és egységes bérrendszerük bevezetésére vonat­kozó előterjesztést. Az 1974. április 1-től esedékes béremelés közel harmincezer kutatót, munkást és alkalmazottat érint. A bérrendszer egységesítése érdekében a bérpótlék megszű­nik, összegét az alapbérhez csatolják. Az alapbért három­­évenként meghatározott összeggel automatikusan emelik. A bértételeket úgy kell megállapítani, hogy azok az összeha­sonlító területek munkaköreivel összhangban legyenek. Valódi szolgálat A debreceni egyetem szemészeti klinikáján egyre gyakrabban esett szó arról, hogy szocialista brigádot kellene alakítani. A beszélgetések vége az lett, hogy az ápolónők bejelentették szándékukat a klinika ve­zetőinek is. Úgy állapodtak meg, hogy a női és a fér­fi osztályon próbaidőre alakuljon egy-egy brigád. A próbaidőt egy évben határozták meg. A „névtelen” brigád azután bebizonyította létjogosultságát. Röviden ez az előzménye annak, hogy 1971 májusá­ban megalakult — most már hivatalosan is — a Blas­­kovits és a Kossuth Zsuzsa brigád Máltai Zsoltné és Oláh Ilona ápolónők vezetésével. 1973-ban elnyerték a szocialista brigád címet. A két brigádnak 8­8 tagja van, mindkettőben 5 ápolónő és 3 orvos. Munkájukról rendszeresen beszámolnak a klinika pártcsoportjának, a szakszervezeti osztálybizottságnak, a DOTE szakszervezeti bizottságának, kapcsolatot tar­tanak dr. Gyöngyösei Gáborral, az szb újítási és mun­­kaversenyfelelősével. Az előre meghatározott felajánlásokon túl napi mun­kájukban igyekeznek eleget tenni a hármas jelszónak. Munkabeosztási problémát nem ismernek — a brigád­tagok osztálycsere esetén is együtt maradnak —, a zök­kenőmentes betegellátást tartják a legfontosabbnak. Amikor az egyik szakképzett ápolónőnek beteg lett a kisgyermeke, a brigád elhatározta, hogy a gyermeket az egyik szakképzetlen fogja ápolni, mivel ő könnyeb­ben pótolható a munkában. A kisgyermekes nővére­ket mentesítették a délutáni műszak alól. Ha szüksé­ges, átöltöznek és takarítanak; a higiénére is vigyáz­va, megfelelő tisztálkodás után végzik osztályos mun­kájukat. Rendszeresen látogatják a nyugdíjasokat, s három nap után a betegeket virággal, csokoládéval a maguk pénzéből s a klinika betegalapjából, amelyre minden dolgozó havonta 50 fillért ad. A klinika környékét parkosították, s a munkához csatlakoztak brigádon kívüli dolgozók is. A betegekkel az ápoláson túl is foglalkoznak. A glaukomás betegeknek rendszeresen előadásokat tarta­nak, megtanítják őket a helyes életmódra. Távozáskor mindegyikük stencilezett lapon részletes felvilágosítást kap a csepegtetés módjáról, a helyes étkezésről stb. A kancsal gyermekek tulajdonképpen nem betegek. Mozgékonyságuk levezetésére a brigád tagjai meséket olvasnak fel, diaképeket vetítenek, sétáltatják őket. Egy alkalommal egy még iskolába nem járó 13 éves kis betegük úgy távozott a klinikáról, hogy a kezelés alatt megtanították írni-olvasni. A műtéten túljutott felnőtt betegeknek az újságból felolvassák a napi híre­ket. A betegek között sok az idős, az egyedül álló, a rossz szociális körülmények között vagy vidéken élő. Régeb­ben gyógyszer- és szemüvegrecepttel a kezükben tá­voztak, s gyakran előfordult, hogy hetek múlva kap­ták csak meg a szemüveget. Két év óta recept helyett gyógyszerrel, szemüveggel hagyják el a klinikát. Ezt a sok fáradsággal járó feladatot a brigád tagjai vállal­ták. Hosszú időbe került, amíg megteremtették az OFOTÉRT-tal a jelenlegi kapcsolatot, a szükséges ada­tokat telefonon bejelentik, és három nap múlva kész a szemüveg. Közösen látogatják a kiállításokat, kirándulásokat szerveznek, megtekintették a BNV-t, ez évben mind­egyik brigádnak két-két színházbérlete van. Minden brigádgyűlés után diavetítéses élménybeszámolót tar­tanak a nyári élményeikről. Az egyetem más szocia­lista brigádjával közösen minden évben részt vesznek a lövészversenyen. 1972-ben 1. és 3. helyezést értek el a szellemi vetélkedőn. Igénylik, kezdeményezik a politikai oktatást, tovább­képzést, tájékoztatást. A nővérek közül ketten marxis­ta középiskolába járnak, ketten nyelvtanfolyamra. A nyelvtudást fontosnak tartják, mert gyakran van kül­földi betegük is. Orosz, német, angol nyelven már kö­zölni tudják az ápolás közben adódó tennivalókat, de gyarapítani és tökéletesíteni szeretnék nyelvtudásukat. Sokat tettek már — de ők úgy érzik, még mindig nem eleget... Németh Enese egészségügyi dolgozó 1974. L 4. 3

Next