Egészségügyi Dolgozó, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-09 / 4. szám
DR. ERDÉLYI LÁSZLÓ Stendhal regényhőse, Fabrizio del Dongo nem vette észre, hogy a Waterlooi csata zűrzavarába keveredett. Sokan vannak, akik ilyen észrevétlen módon élik át a nagy történelmi sorsfordulókat. Dr. Erdélyi László, a Korvin Ottó Kórház sebész főorvosa nem tartozik ezek közé: az ő 1945 körüli élményei nagyon is mozgalmasan alakultak. — Hol élte át a felszabadulást? — teszem fel az első kérdést, de Erdélyi László visszakérdez: — Április 4-ére vagy a saját felszabadulásomra gondol? Én ugyanis 1944. augusztusában szabadultam ki a fasiszták fogságából: a bori táborból körülbelül ötvenedmagammal megszöktem. Néhány hónappal korábban vittek Jugoszláviába, amikor Jászberényben is vonatra rakták a politikai megbízhatatlanokat és a faji üldözötteket. A németek a bori réz- és aranybányáktól Belgrádig akartak vasutat építtetni. Az építkezésnél dolgoztam, magam is munkaszolgálatosként, mint orvos. Amikor a szovjet csapatok elérték Romániát, a fasiszták kiürítették Bort, és elindították Magyarország felé a foglyokat. Én korábban a Szovjetunióban már átéltem egy visszavonulást, és tudtam, hogy csak véletlenül lehet életben maradni... így tehát átszöktünk a partizánokhoz. Akkor még nem ismertem a fegyveres ellenállás különféle csoportjait, és Mihajlovic tábornok királypárti csetnikjei közé kerültem. Egy hét kellett a helyzet tisztázásához, azután továbbszöktem a Tito vezette kommunista partizánokhoz. Amikor ott megtudták, hogy orvos vagyok — pláne, hogy sebész —, orvosi munkát kaptam. A harcokban tehát fegyveresként nem vettem részt. Igaz, hogy gép-? pisztolyt adtak, sőt lovat is — ezen inkább a sebesülteket szállíttattam, mert nem szerettem lovagolni —, de fő tevékenységem a 25. szerb divízió 14. századának orvosi munkája lett. Előfordult, hogy műtét közben berohantak az orvosi sátorba: „Riadó!” Ilyenkor villámgyorsan befejeztem az operációt, és vonultunk tovább. Három hónap múlva áthelyeztek az ezred kórházába. Itt nagyobb helyiséget kaptam, és több beosztottam volt, például fülész és nőgyógyász. Persze ők nem eredeti foglalkozásukat művelték, hanem manuális szakemberként segítettek a főleg traumatológiai munka ellátásában. A higiénés viszonyok bizony nem voltak jók, így történhetett meg, hogy januárban hastífuszt kaptam. Ezt még kihordtam lábon, de egy következményes polineuritisz mozgásképtelenné tett. Kezdetben járni sem tudtam, végtagfájdalmaim soká megmaradtak, így Budapest és az ország felszabadulását kórházban értem meg. Az előbbiről a londoni rádió magyar adásából, az utóbbiról pedig a jugoszláviai újságokból értesültem. Erdélyi László 1945. nyarán érkezett vissza Magyarországra. Már korábban is kapcsolatban állt Ságvári Endre körével, így természetszerűen csatlakozott a kommunista párthoz. Folytatta sebészi munkáját: kezdetben a Vas utcai Vöröskeresztes hadikórházban dolgozott, ennek megszűnése után régi munkahelyén, a Szabolcs utcai gyógyintézetben. — Legfontosabb pártmunkánk a falujárás volt — emlékezik Erdélyi főorvos. Orvosok, ápolónők, és kórházi műszaki dolgozók kiutaztak egy-egy községbe és segítettek a helybelieknek. Általában csak a vizsgálatokra futotta a lehetőségeinkből, de egy-egy alkalommal sor kerülhetett gyógyításra, kórházi felvételre is. A gyógyító munkában 1949. után néhány év szünet következett: Erdélyi László szakszervezeti tisztségviselőként szolgálta az egészségügyet. 1953-ban tért vissza a sebészethez. A IV. Sebészeti Klinikán főleg mellkas-sebészettel foglalkozott — közben egy évre megjárta Koreát is —, majd 1961-ben a Korvin Ottó Kórház sebész főorvosa lett. Amióta itt dolgozik, sikerült magasabb szintre emelni az aneszteziológiai munkát. Néhány éve önálló aneszteziológiai és intenzív terápiás osztály is létesült. Ő kezdeményezte a perifériás érsebészet, itteni bevezetését.Tudományos érdeklődéstől leg a Vastagbél sebészetire irányul. Az évek során természetesen sok száz általános sebészeti műtétet végzett. A legbüszkébb talán mégis a fiatal sebészek felnevelésére: arra, hogy munkatársai nemcsak jó szakemberek, hanem hat beosztott orvosa közül öt az itteni működése idején lépett be a pártba. Nem szakadt el a szakszervezeti mozgalomtól: több mint két évtizede tagja a központi vezetőségnek és az elnökségnek. A vitákban őszinte bírálattal, „kivédhetetlen” érvekkel segíti az egészségügyi ellátás előrehaladását, a dolgozók érdekeinek védelmét. Hazánk felszabadulásának 30-ik évfordulóján az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. (harmat) adó, főelőadó, csoportvezető. Innen tér vissza az egyetemre, ahol az évtizedek alatt nemcsak ipari tanulók nemzedékeit tanítja a szakmára de elbírálja alkalmasságukat, segíti kiválasztásukat, ellenőrzi műhelytanulmányaikat, elhelyezi őket és nyomon követi szakmai és politikai fejlődésüket. 1957-től az egyetem pártvezetőségének tagja, párttitkár, pártbizottsági tag, 1972- ben a műszaki főosztály tanácsadójaként megy nyugállományba. Aki 53 évig hivatásában dolgozott nem tud teljesen kikapcsolódni. Alapszervezetében ma is pártbizalmi. Másfél évtizede munkásőr, törzsfelcser. Az Egészségügyi Gazdasági Szemle szerkesztő bizottságának tagja. Gratulálunk megérdemelt újabb kitüntetéséhez, a Munka Érdemrend ezüst fokozatához. (1. é.) SAUER GYŐZŐ Apja szabó volt, a világháború áldozata lett. A visszavonuló sebesültektől tudta meg, mi történt a harctéren. Ez és az ellenforradalmi rendszer nyomorúságos évei vitték a szocialisták közé, itt lett eszperantista, természetbarát és az alkoholellenes munkásszövetségnek — majd központi vezetőségének — tagja. 1920-ban műszerészinasként került a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol tizenöt esztendőn át főbizalmiként toborozta a tagokat a szakszervezetbe. 1925-től tagja a Szociáldemokrata Pártnak. A húszas évek végén hároméves szakszervezeti szemináriumon Keleti Márton és Braun Soma tanította. A két párt egyesítése érdekében kifejtett tevékenységéért a Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozatával tüntették ki. A felszabadulás után az egyetem rektora és a dékánok által aláírt „Dicsérő oklevél” tanúsítja, hogy „ ... a nyomorúságos viszonyok között az éhségtől, szomjúságtól és hidegtől elgyengítve, akna- és gyalogsági tűzben, bombák hullása közt testi épségét és életét többször kockára tette azért, hogy az egyetem gyógyító tevékenysége folytatható legyen, hogy az egyetemi vagyont tűz, víz, hó, jég, rablók meg ne rongálják, el ne pusztítsák. Az előírt mértéken felül hősi lélekkel teljesítette emberszerető, értékvédő és építő kötelességét.’’ 1944—45-ben szervezi — az orvosok szakszervezetével párhuzamosan — az egészségügyi alkalmazottak szakszervezetét, melynek első elnöke, majd országgyűlési képviselő. Előbb a Kútvölgyi úti Kórház, majd a Tűzoltó utcai Fehérkereszt gazdasági igazgatója. Szervez, felszerel, megteremti a gyógyítás feltételeit. Később az Egészségügyi Minisztériumban élő- Munkatársaink kitüntetése Sok éves odaadó, hűséges és kimagasló mozgalmi munkájuk elismeréseként felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki: dr. Darabos Pált, szakszervezetünk főtitkárát; dr. Erdélyi László főorvost, szakszervezetünk elnökségének tagját; Meskó Károlyt, szakszervezetünk alelnökét; dr. Szabó Ferencnét, a szakmapolitikai és művelődési osztály helyettes vezetőjét. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Gosztola Sándornét, a kispesti szakorvosi rendelőintézet szakszervezeti tanácsának titkárát; Sauer Győzőt, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem műszaki főosztályának nyugdíjas tanácsadóját; Thurn Irént, a szakszervezet nyugdíjas pénzügyi és gazdasági osztály vezetőjét, a központi számvizsgáló bizottság tagját. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta meg Geszti Károlyné gyógyszertárvezető, a központi vezetőség tagja. Gratulálunk munkatársaink kitüntetéséhez. Kitüntetések április 4-e alkalmából Az Elnöki Tanács hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából kiemelkedő érdemeik elismeréseként A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki dr. Noszkay Aurél állami díj-, nyugalmazott főorvost, szakszervezetünk -elnökségének tagja! & dr. Simonovits Istvánt, az orvostudoa Semmelweife Orvostudományi fegye-Kimagasló munkásságáért hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki: dr. Aczél György miniszterhelyettest, dr. Bakács Tibor egyetemi tanárt, dr. Barankay Bertalan kórházigazgatót (Ajka), dr. Barta Ottó egyetemi tanárt (POTE), dr. Eckhardt Sándor igazgató főorvost (Onkológiai Intézet), dr. Galambos József főorvost (Szövetség utcai kórház), dr. Guba Ferenc egyetemi tanárt (SZOTE), dr. Heckenast Ottó igazgató főorvost (Központi Állami Kórház), dr. Jahn Ferencnét, dr. Karmazsin László egyetemi tanárt (DOTE), Kiss Károlynét, az Egészségügyi Minisztérium nyugdíjas osztályvezetőjét, dr. Király Edit főorvost (Eger), dr. Novák Ernő igazgatóhelyettest (OVSZ), dr. Patkós Imre főorvost (Győr), dr. Péntek József megyei főorvost (Fejér megye), Szabó Pál gyógyszertári központ igazgatót (Baranya), dr. Szász György egyetemi tanárt (SOTE), dr. Székely Ottó igazgatóhelyettest (Országos Traumatológiai Intézet), dr. Tóth Béla főigazgatót (OKI), dr. Zsebők Zoltán egyetemi tanárt (SOTE). A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: dr. Balla Sándorné személyzeti főelőadó (Korányi TBC és Palm. Intézet), Berki Dezső nyugdíjas ügyintéző (ORMI), dr. Fáik Judit főorvoshelyettes (Csecsemőotthonok Módszertani Intézete), dr. Falubiró Vilmosné osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium), dr. Farkas Pál igazgatóhelyettes, (SZOÉI) dr. Fehér János adjunktus (SOTE), dr. Füsti Molnár Sándor osztályvezető helyettes (EFK), Kovács Gyuláné főelőadó (Egészségügyi Minisztérium), Pető Gyuláné főelőadó (Egészségügyi Minisztérium), Lukácsi László osztályvezető (OMSZ), dr. Romhányi Róbert főorvos (Orvosszakértő Intézet), dr. Rózsa Imre adjunktus (OTKI), dr. Solt Katalin tudományos főmunkatárs (OKI), dr. Szabó Gyula tudományos osztályvezető (Országos Idegsebészet), dr. Szabó Károly intézeti igazgató (Szombathelyi Szociális Intézetek Központja), Szántha János tudományos ügyintéző (OÉTI), dr. Szondii Mária igazgató főorvos (Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete), Tamásovics Gézáné főelőadó (Egészségügyi Minisztérium), dr. Tarnóczy Mária osztályvezető főorvos (ORFI), Vajda Gyula osztályvezető (Egészségügyi Minisztérium). Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend bronz fokozatát adományozta Almási Mihály szakmunkásnak (Fodor-szakiskola), Balogh Albertné oktatónak (OTKI-szakiskola), Balogh Miklós műszaki ügyintézőnek (Fogtechnikai Vállalat), Bánvölgyi Ferencné ápolónőnek (SOTE), Bori János nyomdásznak (Vakok Szövetsége), Budai János szakmunkásnak (Gyógyászati Segédeszközök Gyára), dr. Farkas Gyula adjunktusnak (POTE), Fonyódi Konrádné kórházvezető ápolónőnek (Mátraháza, TBC-szanatórium), Füvessy Imre gyárerrszg»vez°tőnek (HUMÁN), Józsa Józsefné szakmunkásnak (SOTE), Lázár Jánosné osztályvezető főnővérnek (Szabadsárhegyi Gyermekszanatórium), Zs. Nagy Imréné személyzetvezetőnek (GYÖGYÉRT), Nyilas József szakmunkásnak (DOTE), dr. Rév Judit tudományos főmunkatársnak (Országos Kardiológiai Intézet), Sarlós Ferencné laboratóriumi asszisztensnek (Sugárbiológiai Kutatóintézet), Sárospataki Alajosné előadónak (Egészségügyi Minisztérium), Szeder Károly raktárvezetőnek (Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat), Újvári József osztályvezető helyettesnek (Egészségügyi Minisztérium). Munkásságuk elismeréséül nyugdíjba vonulásuk alkalmából: az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki dr. Lehoczky Győzőt, az Országos Onkológiai Intézet osztályvezető főorvosát; a Munka Érdemrend ezüst fokozatával dr. Bán Ibolyát, az OTKI adjunktusát; a Munka Érdemrend bronz fokozatával Kiss Nándorné szakmunkást, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem dolgozóját. THURN IRÉN Sokak szemében a pénzügyi szakember főleg arra való, hogy gúzsba kösse a színes, kockázatot vállaló vezető kezét, szegényítse fantáziáját, visszahúzza az úgynevezett objektív lehetőségek talajára. Ilyen értelemben „szabálytalan” pénzügyi és gazdasági osztályvezetője volt több mint két évtizedig szakszervezetünknek a ma már nyugdíjas, de még mindig fiatalosan nyugtalan munkatársunk, Thurn Irén. Szigorú fegyelmet követelt mindenkitől a közösségi vagyon védelmében, de nem fetisizálta a számokat: tekintsünk mögéjük — kérte —, gondolkodjunk tovább! Ismerjük fel a kulturális nevelőmunka gyengeségét abban, hogy a szakszervezeti bizottságok aránytalanul keveset fordítanak a könyvtárfejlesztésre, ismeretterjesztésre és egyéb művelődési lehetőségekre. Ne elégedjünk meg a szervezettségi statisztika imponáló adataival, mert bőven van mögöttük elmaradás is. Ki hallott olyat, hogy egy pénzügyi vezető „költekező”? Ha lehetőség adódott a szociális segélyek felemelésére, üdülőbővítésre, a nyugdíjasok fokozottabb támogatására, Thurn Irén — okosan, megfontoltan — mindig bőkezűvé vált. Jó szakember, de nem szakbarbár. Sokoldalúan művelt, idegen nyelveket beszél, irodalmat, zenét szerető ember. Nemegyszer tanácsára veszünk kézbe egy-egy szép könyvet, megyünk el színházba, hangversenyre. A munkásmozgalom nevelte érdeklődővé és az eszméhez hűségessé. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején belépett az Ipari és Kereskedelmi Tisztviselők Országos Szövetségébe, amelyet az ellenforradalom betiltott. Az 1926-os május elseje a magántisztviselők szervezetében találja. Annak tagja maradt 1950-ig, amikor szakszervezetünk főkönyvelője, majd gazdasági és pénzügyi osztályvezetője lett. Sok mindenen kívül jellemző rá a szívből jövő segítőkészség.Megalapozott véleményével ma is segíti munkánkat, tagja a központi számvizsgáló bizottságnak és lapunk szerkesztő bizottságának. Szüntelenül figyeli: eléggé érzékenyen reagál-e a lap arra, ami a tagságot foglalkoztatja, elég jó propagandistái vagyunk-e a mozgalom eredményeinek. Valaha az ifjúmunkások és a fiatal baloldali értelmiségiek félig illegális találkozóhelye volt Szigetmonostor, a Szentendrei-szigetnek ez a kis települése. A hétvégeken Duna-parti sátrakban, tábortűz mellett szenvedélyesen vitatták meg a világ eseményeit, csak itt tudták igazán élvezni a szabadságot, az együttlét örömeit. Apró faházak vannak ma a telepen. Negyvenöt esztendeje itt gyűjt erőt, pihen, olvas Thurn Irén is, más sokat küzdött emberek között. Felszabadulásunk harmincadik évfordulója alkalmából kapta a magas elismerést, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. (székely) GESZTI KÁROLYNÉ Legszűkebbre fogott életrajzi adatai: gyógyszerész, 1945 óta szakszervezeti tag, éveken át bizalmi. Kerületi főgyógyszerész. Szakszervezetünk központi vezetőségének tagja. Budapest tizenegy gyógyszerismertető gyógyszerészének egyikeként a II. és a XVII. kerület tartozik hozzá. A Gyógyszerészet szerkesztő bizottságának, a helyi népfrontnak és a keretében működő orvosklubnak vezetőségi tagja, a Vöröskereszt gyógyszerészeti szervezetének elnöke. Szakvizsgái: szervező és farmakológus. Nagybátyja, dr. Andriska Viktor orvosgyógyszerész, a közegészségtan tanáraként ismert, fivére, bátyja, férje is gyógyszerészek. ★ Gyógyszertárban kezdett. Vezetett gyógyszerészeti osztályt, volt SZTK-relaxátor. Az államosítás után főelőadóként tizenkét brigádot irányítva megteremtette a leltárak reális értékelhetőségének körülményeit. Szervezett, ellenőrzött. 1954-ben Budapest egyik legforgalmasabb gyógyszertárának a Margit-híd melletti 204-esnek lett a vezetője. Az akkor 18 ezer vényt készítő patika ma 50—60 ezret ad ki havonta. Két műszakban 8-tól 21 óráig tart nyitva és állandóan ügyeletes. Az ilyen gyógyszertárak nagy gondjai őket sem kímélik, nem könnyű állandó létszámhiánnyal küzdve biztosítani az összehangolt beosztást. Ha van túlórakeret, nincs, aki vállalja, annyi feladatot ad az egymás helyettesítése. A kerület farmakológusa. A rendelőintézet igazgató főorvosának meghívására minden orvosi értekezleten részt vesz. A körzeti és gyermekorvosoknak, a szakorvosoknak, a GANZ-gyár üzemi szakrendelőjében a főorvosoknak és az üzemorvosoknak ismerteti az újonnan megjelent gyógyszereket, hatásmechanizmusukat, javallatukat, az inkompatibilitást, adagolásukat, s esetenként válaszol gyakorlati kérdéseikre. A kerületben 137 orvos működik, kilenc gyógyszertárvezetővel tájékoztatja őket és a járóbetegintézményeket a gyógyszerekkel kapcsolatos tudnivalókról. A baj az, hogy a betegek nem elég tájékozottak, nem tudják például, hogy a külföldi gyógyszerek közül melyik és hol kapható. Egész Budapest területén hiányos az ilyen informálás. — Kevés az asszisztens, ezért nem tudunk a gyógyszertárban rövid időre vállalni mindent. Ha nincs laboráló, magam is beállok a túra mellé. A hosszú sorban álló betegek nem is sejtik, mennyire igényes munka folyik odabenn. Például, hogy 500 db Pilula tonisans ötféle munkával készül: a legügyesebb asszisztensnél is két órába telik amíg elkészíti, s csak azután dobozol, ragaszt, adminisztrál. S ez csak egyetlen gyógyszerforma! A jó minőség és a létszámhiány következménye a várakozás, a sorbanállások — mondja. Három évfolyamot tanított az asszisztensképzőben. Nem egy tanítványa — tanácsára — gyógyszerészként jött vissza a patikába. Sürgeti az asszisztensek főiskolai képzését, a szakszervezet központi vezetőségében is támogatni fogja azért, hogy a differenciálódó gyógyszerészet még képzettebb szakembereket kapjon. Elismerik. Ezt bizonyítja legújabb kitüntetése, a Munka Érdemrend bronz fokozata is. (láng) EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK 1975. IV. 9. t.