Egészségügyi Dolgozó, 1976 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-06 / 1. szám

(4. oldal) Az unikornis szarva és egyéb csodagyógyszerek (8. oldal) Bölöni Sándor Farkas naplójából (4—5. oldal) Új tervidőszak indul (3. oldal) Gomba — potyadék (9. oldal) Gyermekápolónők Eredmények és feladatok írta: dr. Füzi István főtitkár Ismét vége egy esztendőnek, elérkezett a számvetés ideje. Visszatekintünk arra, amit elvégeztünk, de ami még fontosabb: ismerjük új feladatainkat és azon munkálkodunk, hogy minél magasabb színvonalon valósítsuk meg őket. Eredményekben gazdag évet hagytunk magunk mögött. 1975-ben volt az MSZMP XI. kongresszusa, s az alap- és középszervi szakszervezeti választások után megtartottuk a VII. kongresszust. A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa zárta le az eseménydús esztendőt. A tanácskozások értékelték a mozgalom tevékenységét, utat mutattak és feladatokat adtak számunkra is. A szakmai kongresszusok idején az egészségügyi dolgozók munkája is gyakran szerepelt a sajtóban, a rádióban, a televízióban. Mérlegre kerültek tetteink, véleményt mondtak magatartásunkról, gyakorlatunkról. Mindannyiunkat örömmel töltött el, amikor az egészségügyi dolgozók áldozatkészségéről, példamutatásáról esett szó, a közvéleményt formáló sajtószervek köszönetet mondtak a helytállásért. Ugyanakkor nem örülhettünk az elmarasztaló — de őszintén mondjuk meg —, legtöbbször reális alapokon nyugvó bírálatoknak, ítéleteknek. Az egészségügyi dolgozók sommás megítéléséhez ma mégmind a két kép hozzátartozik. Az előbbi — a nagy többséget magába foglaló — vélemény reális, de az utóbbi — melyhez az elítélendő kisebbség tartozik — szintén igaz. A közvéleményt megtéveszti, hogy gyakran a kevesek a hangadók, ők befolyásolják magatartásukkal a társadalmi ítéletet. Még az is előfordul, hogy közülük egyesek megbecsülésnek örvendenek és védelmet kapnak olyankor is, amikor büntetést érdemelnének. Sokakban felmerülhet az a gondolat, miért foglalkozom az újévi köszöntőben — amitől mindenki csak a szépet és a jót várja — a hibákkal is. Azért, mert meggyőződésem, hogy az egészségügyi dolgozók sokszor kerülnek méltatlanul hátrányos helyzetbe azok miatt, akik visszaélnek az orvos—beteg kapcsolattal, az abból adódó előnyös helyzettel, a betegek rászorultságával. Sokat beszéltünk és írtunk az egyre romló etikai helyzetről. A jövőben kevesebb beszédre és több tettre, valamennyi szerv következetes, együttes cselekvésére van szükség. Azokéra, akik felelősek a magyar egészségügyért. A mozgalomnak hatásosabban kell élnie a nevelés, a példamutatás fegyverével, az állami vezetőknek pedig — bárkiről is legyen szó — a meggyőzésen kívül a fegyelmezés, ha szükséges, a legszigorúbb felelősségrevonás eszközeivel! Ezen az úton, és csakis ezen az úton érhetjük el, hogy az egészségügyi dolgozókról egyre több jót halljunk, a betegek megelégedett köszönetét. Az elmúlt hónapokban elkészültek az egészségügy V. ötéves tervének szakmapolitikai irányelvei. Ezekből már 1976-ban több nagy jelentőségű feladatot kell kimunkálni és végrehajtásukat megkezdeni, mint például az egészségügyi intézmények jobb együttműködését szolgáló integrációs rendelet helyi alkalmazását. Ismeretes a rendelet legfontosabb célja: a jobb és magasabb színvonalú betegellátás biztosítása. A megvalósításnak mindig ebből a célkitűzésből, a betegellátás elsődlegességéből kell kiindulnia, és ezt nem befolyásolhatják szubjektív érdekek. Ugyanakkor az intézmények átszervezésekor, összevonásakor a szakszervezeti szerveknek képviselniük kell a dolgozók jogos érdekeit és messzemenően segíteni az állami vezetőket az új átsorolásokban. A közeljövő feladata lesz a nemrégen napvilágot látott határidős rendelet végrehajtása is. Eszerint az orvosi munkakörökre és a vezetői állásokra is kiterjesztik a határozott időre történő alkalmazást. A szakszervezeti bizottságoknak az eddiginél következetesebben kell élniük a SZOT határozatában biztosított jogokkal a vezetők kiválasztásakor, magatartásuknak, munkájuknak megítélésekor, illetve a jutalmazásoknál és a személycseréknél. Országunk jelenlegi gazdasági helyzete — amelyről az elmúlt időben számtalan információ került nyilvánosságra — egyebek mellett megkívánja minden vezetőtől a takarékosabb gazdálkodást, a tartalékok ésszerűbb felhasználását, a hatékonyabb üzem- és munkaszervezést, általában az irányítás magasabb színvonalát. Mindez az egészségügyre is vonatkozik. A központi vezetőség nemrégiben megvitatta a munka- és üzemszervezés helyzetét az egészségügyi intézményekben. A tapasztalatok korántsem megnyugtatóak. Az intézményekben nagyrészt ismertek az évek óta megoldatlan problémák, így például a párhuzamos vizsgálatok, az intézmények közötti nem megfelelő együttműködés vagy ennek teljes hiánya, a pazarlás, a drága, nagy teljesítményű gépek kihasználatlansága, egyes területeken az ésszerűtlen gazdálkodás az orvosi munkaerővel, ami másutt zavart okoz az ellátásban. A felmérés a hibákon kívül sok eredményt is összegezett. Ezeket, illetve a központi vezetőség ülésének teljes anyagát még ebben a hónapban megjelentetjük és közreadjuk a Szakmapolitikai füzetekben. A munka jobbátételét szolgálja a munkamegjavító mozgalom , a példamutató kollektívák, a szocialista brigádok —, amely hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére egyre szélesebben bontakozik ki az egészségügyben. Ebben az évben kerül először kiosztásra a példamutató munkaközösségek és egyének kitüntetése. Az Egészségügyi Minisztériummal közös állásfoglalásunk alapján a munkahelyi kollektívák és dolgozók joga ezeknek a címeknek az odaítélése. A szakszervezeti szervek támogassák a dolgozókat abban, hogy megfelelően éljenek jogaikkal és csak azok kapják meg a kitüntető címet, akik munkájukkal, magatartásukkal rászolgálnak. Fontos szakmapolitikai feladatunk volt és lesz a következő időszakban is a helyes munkaerőgazdálkodás elősegítése. Ismertek a gondok az orvosi, a szakdolgozói és az egészségügyben foglalkoztatott más munkakörökben. Nagyrészt ismertek az ezeket előidéző okok is. A továbbiakban is őszintén fel kell tárni, miből adódik a tervszerűtlen munkaerőgazdálkodás. A kormány is feladatként adta az egészségügyi vezetésnek a munkaerőhelyzet javítását, intézkedéseket vár a megoldásra. A szakszervezeti szervek szorgalmazzák, hogy a képzést összehangolják a jelenlegi állások, az üres állások és a fejlesztések számával, hogy megszűnjék a területenkénti és a szakmánkénti aránytalanság. Sok még a szakképzetlen dolgozó az egészségügyben, „alulképzett személyzettel pedig — mint ahogyan ezt az egyik kongresszusi küldött megjegyezte — nagyon nehéz színvonalas ellátást biztosítani”. A szakképzetlenek területenkénti felmérése után gondoskodni kell a megfelelő szintű oktatásról. Itt jegyzem meg, hogy több gondot kell fordítani az egészségügyben dolgozó — az általános nyolc osztályt el nem végzettek — beiskolázására is. A szakszervezeti bizottságok szép feladata a fiatalok munkába állításakor a jó munkahelyi közérzet elősegítése. Ha jó a munkahelyi légkör, akkor kiegyensúlyozott a munka. Mégis sok intézményben érezzük, tapasztaljuk, hogy hiányzik a kölcsönös megbecsülés, nem figyelnek egymásra és nem segítik eléggé egymást az emberek. A szakszervezeti bizottságok legyenek kezdeményezői a jó munkahelyi légkör megteremtésének, hiszen ez az egyik legfontosabb alkotó eleme az üzemi demokráciának. A szakszervezetnek bátrabban kell élnie ilyen irányú lehetőségeivel és jogaival. Mint ahogy a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa megfogalmazta: a munkahelyi demokrácia tartalmi továbbfejlesztése van napirenden, azért, hogy az állami vezetők a dolgozókat érdemben vonják be a tervek kialakításába, a döntések előkészítésébe, meghozatalába és ellenőrzésébe. A végrehajtást a helyi és a felsőbb szakszervezeti szerveknek számon kell kérniük. A dolgozóknak viszont tudniuk kell, hogy a részvétel a döntések meghozatalában nemcsak jogot, de felelősséget is jelent. A célravezető munkaerőgazdálkodásnak egyik legfontosabb eszköze a jó bérgazdálkodás. A legtöbb intézmény önálló ebben. Nemcsak az állami vezetőkön, hanem a szakszervezeti szervek fellépésén is múlik, hogy a bérgazdálkodásban a szocialista bérezési elvek érvényesüljenek: azok kapjanak több fizetést, akik többet és jobban dolgoznak. Azok részesüljenek jutalomban, akik megérdemlik, és azok kapják a helyettesítési díjat, akik megdolgoznak érte. Még körültekintőbben kell eljárni az intézményi bérmegtakarítások megítélésekor. A felettes szervek könnyen elvonják a bérmegtakarítást még akkor is, ha a feladat megmarad és csak az azt ellátók száma csökken. A megdolgozott bért — s erre a megyebizottságoknak következetesen figyelni kell! — az elvégzett munka arányában meg kell, hogy kapják mindazok, akiket illet. Az elmúlt esztendőben az egészségügyben is csökkent a munkaidő. A kiesett munkaerő visszapótlása még ebben az évben is folytatódik. 1975-ben több jelentős rendelkezés látott napvilágot, amely az egészségügyi dolgozók érdekeit is szolgálta. Így például — mint ismeretes — felemelték az éjszakai pótlékot, július 1-től az üzemorvosok átlag 1300 forint pótlékban részesültek. A népesedéspolitikai intézkedések, valamint a társadalombiztosítási törvény több rendelkezése is előnyösen érintette az egészségügyi dolgozókat. A magyar szakszervezetek XXIII. kongreszszusának határozata is megfogalmazta, „hogy növekszik az igény az egészségügyi ellátás fejlesztése iránt. Fejleszteni kell az alapellátást, javítani az egészségügy anyagi, személyi és tárgyi feltételeit, a gazdasági erőforrások növekedésével összhangban. Az üzemegészségügy jobb fejlesztése érdekében biztosítani kell az üzemorvosok hatékonyabb munkáját, a táppénzbevételi jogot is.” Erre támaszkodni lehet! A szakszervezeti szerveknek többet kell törődniük az alapellátás, a körzeti, az üzemi szolgálat — működési problémáinak feltárásával, elősegítve azok megoldását. Jelenleg még objektív és szubjektív tényezők nehezítik az előrehaladást. A népesedéspolitikai határozattal összhangban a tervezettnél több lett — de még mindig nem elégségesen — a bölcsődei férőhely. A gondozónők munkájának megbecsülését jelenti a közelmúltban bejelentett béremelés, amely remélhetően enyhíti az e téren levő munkaerőgondokat és vonzóvá teszi ezt a szép hivatást A szakszervezeti választásokon, kongresszusokon ismételten elhangzott javaslat valósult meg azzal, hogy 1976. január 1-től az egészségügyben is 5 százalék lett az évi bérfejlesztés. A feladat most az, hogy a bérfejlesztési keretek felosztása a szakszervezettel egyetértésben történjen, szükségtelenül ne tartalékoljanak! Nehogy előforduljon, mint a múltban többször, hogy az indokolatlan tartalékokat év közben nem bér-, hanem állásfejlesztésre használták fel Az új esztendőben — amint kongresszusunk is meghatározta —, magasabb színvonalra kell emelni a választott testületek irányító és szervező munkáját. Jobb együttműködést kell kialakítani a tanácsokkal és más állami szervekkel. Ennek előfeltétele, hogy a tisztségviselők tisztában legyenek az ehhez szükséges ismeretekkel. Hogy biztonságosan véleményt alkothassanak, gondoskodni fogunk szakszerűbb, tartalmasabb világnézeti és mozgalmi képzésükről. A jövőben — az egyetértési joggal — nagyobb szerepet kapnak a szakszervezeti bizalmiak. Főleg a járási alapszervekben dolgozó bizalmiakat kell megerősíteni azért, hogy megfelelő partnerei lehessenek a községi tanácsoknak. Sok nagy tapasztalat a szakszervezeti tisztségviselőtől most fiatalok vették át a stafétabotot. Ha jól akarunk dolgozni, kérjük ki tanácsaikat, vegyük igénybe segítőkészségüket. Ez több mint egyszerű köszönet fáradhatatlan tevékenységükért. A tisztségviselők jól tudják azt is, hogy a nem könnyű feladatok sikeresen csak úgy teljesíthetők, ha még következetesebben támaszkodnak a ma már több mint kétszázezres tagság véleményére, javaslatára, segítségére. A központi vezetőség, az elnökség és a magam nevében az új esztendő alkalmából megköszönöm a testületeknek és a tisztségviselőknek, valamennyi egészségügyi dolgozónak önfeláldozó munkáját és az új feladatokhoz sikert és jó egészséget kívánok. Békés, boldog, új esztendőt kívánunk! Békássy Csaba grafikája Világ proletárjai, egyesüljetek! Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének I XX. ÉVF. 1976. L 6. nyjd 1. SZÁM Ait A: 1 Ft