Egészségügyi Dolgozó, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-02 / 1. szám

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK­ AZ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ KEDVES ELVTÁRSAK! A Szakszervezetek Országos Tanácsa Titkársága nevében kö­szöntöm, a 30. születésnapját ünneplő „Egészségügyi Dolgozó” szer­kesztőségét, a lap munkatársait, társadalmi tudósítóit és a közked­velt újság valamennyi olvasóját. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének lapja az el­múlt évtizedek során a szocialista sajtó nemes hivatását teljesítve, eredményesen szolgálta az egészségügy munkásainak rendszeres tá­jékoztatását, a mozgalom előtt álló feladatok cselekvésre ösztönző népszerűsítését, s demokratikus fórumként számos közérdekű vitá­nak, tartalmas eszmecserének is helyet adott hasábjain. A lap külön erényének tartjuk a széles körű társadalmi tudósítói hálózatot, amelynek tagjai sokat tettek és tesznek az újság színvonaláért, s a szerkesztőséget szorosan kötik az egészségügyi dolgozók mindennapi életéhez. A SZOT Titkárságának elismerését tolmácsolva kérem, hogy az „Egészségügyi Dolgozó” a jövőben is kövesse az eddig járt példás utat, s kívánok a következő évtizedekre eredményes munkát és újabb sikereket. Elvtársi üdvözlettel: Szakszervezetek Országos Tanácsának Titkársága Vinizlay Gyula titkár Az Egészségügyi Dolgozó szerkesztősége a lap megjelenésének 30., újra­indulásának 20. évfordulóját a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Ró­zsa Ferenc-termében tudósítóértekezleten ünnepelte. A jubileumon megjelent a Tájékoztatási Hivatal, a SZOT, a MUOSZ és az Egészségügyi Minisztérium képviselője, eljöttek az alapító és a szerkesztő bizottsági tagok, a tudósítók, a szerzők, az Orvosi Hetilap, az Egészségügyi Munka, a Fogtechnikai Szemle küldöttei és a lap barátai. Székely Sándorné felelős szerkesztő üdvözölte a megjelenteket és köszöntötte az ugyancsak 30 éves jubileumát ünneplő testvérlap — a KÖZALKALMAZOTT — szerkesztőségét, majd dr. Füzi István főtitkár, az újság főszerkesztője értékelte a tudósítók munkáját és a szakszer­vezet lapjának az érdekvédelemben, a szakmapolitikában, a kulturális neve­lésben betöltött szerepét és vázolta a jövő feladatait Dr. Csehák Judit titkár az Egészségügyi Dolgozónak a szocialista országok egészségügyi lapjaival és szerkesztőségeivel való kapcsolatáról beszélt. Kitüntetéseket és jutalmakat ad­tak át. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatát kapta meg az Egészségügyi Dolgozó és a Fogtechnikai Szemle tördelőszerkesztője, Láng Éva. A Szakszer­vezeti Munkáért oklevéllel tüntették ki Andriska Mária gyógyszertári asszisz­tenst, dr. Harmat Pált, a szerkesztő bizottság tagját, Winnyk Máriát, a mátra­házi állami gyógyintézet szakszervezeti bizottságának titkárát. Színvonalas írá­saikért jutalmat kaptak: Dr. Erdei Sándor kazincbarcikai körzeti orvos, Ha­mar Jenőné jászberényi gyógyszertári asszisztens, valamint Kun Erzsébet, dr. Magyar Imre, dr. Riskó Zoltán és dr. Vekerdi László. Világ proletárjai, egyesüljetek ! Az Orvos­i Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének I­ania xxii. évf. 1978. 1­2. Loria X. SZÁM­ÁRA: x Ft ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN ÍRTA: DR. FÜZI ISTVÁN FŐTITKÁR Ismét eltelt egy esztendő, újabb eredmé­nyek és gondok közepette, elkezdett és befeje­zésre váró feladatokkal. Az egészségügyi alap­szervezetek, a megyei és központi vezető tes­tületek az elmúlt évben is nagy erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy megfeleljenek az ellátás és a mozgalom újszerű teendőinek, becsülettel képviseljék mind a dolgozók, mind a betegek érdekeit. A múlt év februárjában szakszervezetünk és az Egészségügyi Minisztérium vezetői együttes tanácskozáson állapodtak meg a kö­zös munkában. Ez is megkövetelte, hogy ne csak regisztráljuk az eseményeket, ellenkező­leg: menjünk elébük, vegyünk részt az egész­ségügyieket érintő intézkedések kidolgozásá­ban, ösztönözzük a végrehajtást és tárjuk fel a megvalósítás során keletkező feszültségeket, kezdeményezzük megszüntetésüket. A magyar szakszervezeti mozgalom egésze, így a mi szak­szervezetünk is olyan jelentős hatás- és jog­kört kapott, ami az előzőeket jámbor óhajból kötelességgé tette. Élnünk kellett és kell a lehetőségekkel! S ez mindannyiunk felelőssé­ge-Nem érdektelen felidézni a februári meg­állapodásokból néhányat, hiszen ez választ ad mozgalmunk nem egy fontos tevékenységére. Megállapodtunk — többek között — a népese­dési politikai intézkedések, a gyógyító- meg­előző ellátás integrációjának, valamint a sze­mélyzeti munka megjavítását szolgáló rende­letek közös teendőiben. Egyeztettük vélemé­nyünket és a feladatokat a munkaerőhelyzet, az egészségügyi dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek javításában, elhatároztuk egy tervezet kidolgozását az ügyeleti díjak fel­emelésére, az ápolónő-utánpótlás megkönnyí­tésére. Úgy döntöttünk: közösen szorgalmaz­zuk, hogy a tanácsok biztosítsanak megfelelő feltételeket a pályakezdőknek, a falun letele­pedő orvosoknak, egészségügyieknek. Áttekin­tettük, mit kell tennünk az úgynevezett cél­­csoportos nagyberuházások teljesítése érdeké­ben, illetve az V. ötéves terv egészségügyi be­ruházásainak időarányos végrehajtásáért. Megállapodtunk abban is, hogy a munkahelyi demokrácia elmélyítésére közös irányelvek­ben fogalmazzuk meg a különböző szintű ál­lami vezetők és szakszervezeti szervek együtt­működését. Kétségtelen, hogy a dolgozókat legközvet­lenebbül a központi bérintézkedés érintette, amely az egészségügyieknek mintegy kéthar­madára, közel 130 ezer emberre terjedt ki, és költségkihatása évi 766 millió forint. A Mi­nisztertanács májusban meghatározta a bér­emelés mértékét és főbb elveit. Ezt követően a minisztérium főosztályai szakszervezetünkkel együtt megkezdték a végrehajtást, elsősorban a bérutasítások, valamint az új bérrendszert is magában foglaló bérrendelet és bértáblá­zatok elkészítését. 1977 októberében tehát 130 ezer egészségügyi dolgozó már magasabb fize­tést kapott, az ebben nem részesülteknek pe­dig január 1-ig kell kézhez kapniuk az új kulcsszámra történő besorolásról szóló értesí­tést. Az ügyeleti díjak felemelését szakszerveze­tünk évek óta szorgalmazta, hiszen az 1962- ben megállapított összegek semmiképpen sem voltak arányban a nagy energiát kívánó mun­kával. A béremelés rendkívül jelentős volt. A dol­gozók elégedetten fogadták, ugyanúgy, mint az ügyeleti és a készenléti díj rendezését. Úgy látszik, csökkent az elvándorlás, sőt több hely­ről olyan jelzést is kaptunk, hogy ápolónők, műtősnők ismét három műszakos beosztásba kérik magukat. De bármilyen számottevő és nagy anyagi áldozatot kívánt ez az intézkedés, mégiscsak részleges volt és feszültségeket okozott. A védőnők például szóvá tették, hogy fizetésük lényegesen kevesebb, mint a bölcső­dei dolgozóké. Jogos panaszukat képviseltük és örömmel fogadtuk, hogy amikor a kormány megtárgyalta a népesedéspolitikai határozat végrehajtását, január 1-től 100—300 forintig terjedő munkahelyi pótlékot állapított meg a területi védőnőknek. Szakszervezetünk feldolgozza és hasznosítja a múlt évi központi bérintézkedés tapasztala­tait, tanulságait. Annál is inkább, mert mint az MSZMP Központi Bizottságának decemberi határozata előírja, ebben az évben béreme­lésben részesülnek az orvosok és azok az egészségügyi alkalmazottak, akikre az 1977-es központi bérintézkedés nem terjedt ki. A bér­emelés ez évben is szakszerű, felelősségteljes és demokratikus módszereket kíván állami vezetőktől és szakszervezeti tisztségviselőktől. Amikor nyilvánosságra került a bizalmiak új jog- és hatásköre, sokan úgy vélték, hogy a határozat elhamarkodott, mert a bizalmiak alkalmatlanok erre az új szerepre. Az élet és a gyakorlat rácáfolt a hitetlenkedőkre! A köz­ponti bérintézkedés során a bizalmiak általá­ban felelősséggel és tudatosan alkalmazták egyetértési, véleményezési és ha kellett, vétó­jogukat. Az előttünk álló bérintézkedések so­rán azonban fokozottabban tudatosítani kell, hogy a társadalomnak a béremelésben is kife­jezésre jutó elismerését, megbecsülését fegyel­mezettebb, magasabb színvonalú munkával kell viszonozni. Az alapellátásban az ügyeleti és készenléti díjak felemelésével egyidejűleg új jogszabály jelent meg az ügyeleti és készenlé­ti ellátási formákról, a szolgálat továbbfej­lesztéséről. E szerint január 1-ig szervezett, biztonságos és szakmailag jobb ügyeleti és ké­szenléti szolgálatot kell mindenütt kialakítani. A magyar szakszervezeti mozgalom az utóbbi években tekintélyes lett, mert nagyobb jogokat és hatáskört kapott. Ezek a jogok nem egyes tisztségviselők kiváltságai, hanem a szervezett dolgozóké. Amikor a bizalmi vagy a szakszervezeti tanács valamivel egyet­ért, illetve nem járul hozzá bizonyos állami vezetői intézkedésekhez, lényegében a dolgo­zók demokratikus képviseletében cselekszik. Ez a felelősség késztet bennünket arra, hogy az új esztendőben az eddiginél lényegesen több segítséget adjunk az alapszervezeteknek, a bizalmiaknak. Ehhez változtatnunk kell a vezető-irányító munkán. A megyei és a mun­kabizottságoknak — de a központi vezetőség munkatársainak is — több időt kell tölteniük kórházakban, rendelőkben, járásokban, kis és nagyobb intézményekben. Ha kevesebb lesz az értekezlet, több idő jut a személyes kap­csolatokra. A tisztségviselőket továbbra is rö­­videbb-hosszabb tanfolyamokon tanítjuk meg feladataikra, tapasztalatcseréket, vitákat szervezünk majd számukra. Szem előtt tart­juk azonban hogy a helyszíni segítség a leg­hatásosabb oktatás. Különösen a községekben, a járásokban kell nagyobb bátorítást, több mozgalmi ta­pasztalatot átadni a bizalmiaknak. Ennek révén olyan tekintélyt kell szerezniük, hogy a tanácsok partnernek tekintsék őket, ők pedig gyakorolják jogaikat a jutalmak elosztásakor, a béremeléskor, de a körzeti alapellátás fej­lesztésekor is. Egyebek mellett ezt is elő kí­vánja segíteni szakszervezetünk központi ve­zetőségének elkövetkező állásfoglalása a falu­si egészségügyi dolgozók élet- és munkakö­rülményeiről. A központi vezetőség és az elnökség a múlt évben számos olyan kérdést tűzött napirendre és hozott róluk határozatot, amelyek közelről érintik és befolyásolják az egészségügyi dol­gozók közérzetét, munkafeltételeit, megbecsü­lését. Így például foglalkozott a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztésével. Abból indultunk ki, és ma is azt valljuk, hogy az egészségügyben is érvényesülniük kell mindazoknak a törvényeknek, kötelezett­ségeknek, amelyek társadalmi életünk más területein meghonosodtak. Az egészségügyi munka ma már nem egyszemélyes tevékeny­ség. Természetesen előfordul, hogy egy orvos­ (Folytatás a 3. oldalon) Az egészségügyi beruházások helyzete és problémája DR. SCHULTHEISZ EMIL EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER NYILATKOZATA 3. OLDAL

Next