Egészségügyi Dolgozó, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-02 / 1. szám

A TARTALOMBÓL: Olivecrona 4—5. oldal Látogatás Norvégiában 6. oldal Nőtt a felelősségünk az abortusz elbírálásánál A „bizalom“ az orvostudományi egyetemeken 7. oldal Világ proletárjai, egyesüljetek! Az Orvos — Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének I ania xxii. evf. im l z. Lal'Jrt i. szám ÁRA: 1 Ft Milyen less as eyéssséyüyy W 79. évi költséyvetése ? BESZÉLGETÉS DR. JUSZT LAJOS MINISZTERHELYETTESSEL Az országgyűlés decemberi ülésszaka Jóváhagyta a Magyar Népköztársaság 1979. évi álla­­mi költségvetését, amely meghatározza az egészségügyi ellátás beruházási és működtetési fel­­tételeit is. Megkértük dr. Juszt Lajos miniszterhelyettest, tájékoztassa olvasóinkat, milyen anyagi eszközökre számíthat a megelőzés, a gyógyítás, a gondozás és a kutatás az új esztendő­ben. KÉRDÉS: Sokan úgy vélik, hogy te­rületünkön két egymásnak ellentmondó tendencia érvényesül: a kormány nagy je­lentőségű határozata, amely előnyben ré­szesíti az egészségügy fejlesztését és az a szükségszerű törekvés, hogy helyre kell állítani a népgazdaság egyensúlyát még azon az áron is, hogy bizonyos társada­lompolitikai célok megvalósításának üte­me lelassul. VÁLASZ: Az ellentét csak részben áll fenn és feloldható. A kormány, döntésének megfelelően, az egészségügyet kiemelten ke­zeli, fejlesztésében és működtetésében egy­aránt. Ez végső soron azt jelenti, hogy az egészségügy fejlesztése töretlen lesz, nem ér­vényesülnek jelentős visszafogások sem a beruházásban, sem a működtetésben. Amikor elkészítettük az egészségügyi és szociális in­tézmények 1979. évi tervét és költségvetését, változatlanul az V. ötéves’ terv alapvető kon­cepciójának megvalósításából indultunk ki. Szem előtt tartottuk a társadalom növekvő szükségleteit, az ezekből adódó feszültségek feloldását, valamint az egészségügyi szolgál­tatások társadalmi és szakmai hatékonysá­gának növelését. Természetesen nekünk is érvényesítenünk kell a népgazdaság egyensúlyának javítására hozott intézkedéseket. Ez gyakorlatilag azzal járt, hogy az intézmények fejlesztésére és fenntartására fordítható kiadások növekedési üteme mérséklődött. Viszont az erők kon­centrálása eredményeként ez nem okoz visz­­szaesést az alapvető egészségügyi feladatok fejlesztésében. Ezt az is elősegíti, hogy átte­kintettük a tervidőszak hátralevő célkitű­zéseit és megállapítottuk azokat, amelyeknek megvalósítására változatlan intenzitással kell törekedni, amelyeket mérsékeltebb ütemben lehet fejleszteni, illetve azokat, amelyeknél az elért eredményekre támaszkodva a mű­ködés hatékonyságának növelésével kell ja­vítani az ellátást. KÉRDÉS: Hogyan értelmezzük a ha­tékonyság fokozását? VÁLASZ: — Semmiképpen sem kényszer­takarékosságnak, hanem úgy, hogy az adott ráfordítással nagyobb és jobb eredményt ér­jünk el. A fejlesztés szerényebb üteme ezt megköveteli. Vegyünk néhány példát. A kis­­tarcsai kórháznak — hibái ellenére is — há­rom év alatti felépítése egyedülálló eset egészségügyünk történetében. Bebizonyoso­dott, hogy ha a területi vezetés összpontosít­ja erőit, hatékonyan használja fel a rendel­kezésre álló eszközöket, ilyen kiemelkedő tel­jesítményre képes. Egy másik példa: a kór­házi ágyakat nemcsak gyarapítani kívánjuk, hanem a betegellátás tényleges igényéhez igazodóan a progresszív betegellátás szem­pontjainak megfelelően fejleszteni. Tehát ahol pl. krónikus ágyra van szükség, ott nam szabad nagy értékű műszereikkel drágíta­ni a beruházást. Vagy gondoljunk a műszer­gazdálkodásra. Sok a felesleges beszerzés, a gépeknek, műszereknek egy részét nem hasz­nálják ki. Tervszerűtlen a karbantartás, ál­landósult az alkatrészhiány, a gépek működ­tetésénél kevés a szakértelem. A hatékony­ság fokozásának értelmezése itt is nyilván­való: meg kell szüntetni a felsorolt hiányos­ságokat. Ezt elősegítendő az egészségügyi miniszter első lépésként január 1-től szabá­lyozza — a kutatáshoz és gyógyításhoz szük­séges nagy értékű műszerek beszerzését. A másfél millió forintnál drágább orvosi gé­peket és berendezéseket csak engedéllyel vá­sárolhatják meg az intézmények. Egy ké­sőbbi időpontban sor kerül új normatívák megállapítására is, amelyek előírják, hogy egy adott szintű és feladatkörű intézménynek milyen műszerezettsége legyen. Ha tervszerűen és átgondoltan fejlesztjük az egészségügy műszerezettségét, ez megté­rül az ápolási idő megrövidülésében is. A korszerűtlen és túlzsúfolt laboratóriumok, röntgenosztályok miatt elhúzódik a bajmeg­állapítás, a kivizsgálás. Tehát ha a műszer­­ellátásban előre lépünk, a meglevő anyagi eszközökkel okosabban gazdálkodunk, növel­jük munkánk hatékonyságát. KÉRDÉS: Hogyan alakul az egész­ségügy fejlesztési-beruházási előirányzata? VÁLASZ: A beruházási előirányzat 3500 millió forint. Ebből mintegy 1010 millió központi, 1690 millió tanácsa célcso­portos, 800 millió pedig egyéb tanácsi egész­ségügyi feladatok megoldását szolgálja. A hálózatnövekedés viszonylag szerény lesz, mert a kórházi, bölcsődei, szociális otthoni beruházások jelentős részének befejezése és átadása 1980-ra várható. Az előirányzatok­ból tetemes részt fordítunk a befejező szak­ipari munkákra, nagy értékű üzemviteli be­rendezések és orvosi gépek, műszerek be­szerzésére. Ezzel megalapozzuk az V. ötéves terv utolsó évében nagyobb számban meg­valósuló gyógyintézeti ágyfejlesztést. KÉRDÉS: — Több lesz-e a gyógyászati ágy 1979-ben, mint jelenleg? VÁLASZ: — Előterjesztésünkre az Állami Tervbizottság megvizsgálta a kórházfejlesz­tés és rekonstrukció V. ötéves tervprogram­jának előrehaladását és a fővárosi egészség­­ügyi intézmények helyzetét. Ismételten ki­emeltük, hogy a kórházi hálózat rendkívül elavult, igen nagy erőfeszítések árán bizto­sítható csak a folyamatos, zavartalan mun­ka. Sok a rekonstrukcióra, felújításra, a gyó­gyításra alkalmatlan, lebontásra érett épü­let. Ezen okok miatt 1979-ben 756 kórházi ágyat kell megszüntetni. Így a megvalósuló körülbelül 1400 ágynak nem egészen a fele jelent többletkapacitást KÉRDÉS: Ez csak növeli a problé­mákat. Közismert ugyanis, hogy 1978-ban körülbelül 3500 ágy működése szünetelt az országban, elsősorban a fővárosban. Mindezt ellensúlyozza-e az előirányzott ágyfejlesztés? VÁLASZ: A tervek szerint 1979 végére a 10 ezer lakosra jutó gyógyintézeti ágyak száma várhatóan 88,4 lesz, az 1978. évi 88 ággyal szemben. Elkészül és megkezdi mun­káját a kistarcsai 580 ágyas kórház, folyta­tódni e beruházás második üteme is a 330 ágyas, krónikus betegeket ellátó pavilon épí-Folytatás a 3, oldalon Békés, boldog új esztendőt kívánunk! I 1 •3 •a I ’S fa ‘«1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék